Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1909-01-01 / 1. szám

IK . H. Új év, Hunvásárhely, január 1 Boldog új esztendőt kívánunk magyar testvéreinknek. Boldogabbat, mint a­milyen a múlt esztendő volt, kevesebb csalódás érjen bennünket, mint a múlt esztendőben. Ne legyen annyi panaszra okunk, ne érjen bennünket akkora keserűség, mint az elmúlt esztendőben. Erőt adjon a Terem­tő az új esztendőben, erőt a vezéreknek, erőt a közkatonáknak. Szilárdságot, elhatározottságot, elszántságot és tiszta hazafiságot a küzdelemre. Hi­tet, reménységet a győzelemben. Ne essék kétségbe közöttünk senki, ne aggódjon, ha a legjobbak­nak hittek megbotlanak, ha a gyávák megfutnak. A csapások tegyenek mindannyi­­ónkat erősebbé. A fény ne vakítson el bennün­ket, a hatalom se csábítson el. Ne vágyjunk nagyok és még nagyobbak mosolyára, parolájára. Ne kíván­kozzunk kitüntetésre, rangra, czimre. Ne külsőségek ékesítsenek bennün­ket, a belső tartalom legyen olyan, mit arannyal megvenni nem lehet, a­mit a tolvaj el nem lophat, a gyilkos meg nem ölhet. Az örökké­valóságnak alkossunk örökkéélőt. És ha lenne köztünk olyan, látszódjék bár elsőnek vagy utolsó­nak, akit megvesztegethet a külső­ség, a hatalomvágy, aki cselédjévé lesz a nemzet szolgájának, fizetett gazzainak, adjon a teremtő erőt, hogy megvessük, kiközösítsük, ül­dözzük, kerüljük őket, mint a bel­­poklosokat. Ha lesz olyan, kiknek neve ragyogó fényességű volt előttünk, ki sárba dobja múltjának dicsőssé­­gét, ki hitvány czimekért, rendekért zsibvásári áron pazarolja el elveit, vagy ha drága kincsért adja el ma­gát, legyen nekünk is erőnk elhagy­ni ezt. És ha akad többséggel politikai párt, mely aljas zsoldban áll, ide­gen hatalom bérenczévé lesz s ezennel adót, kvótát, létszámot, nyo­morba dönt, kétségbe ejt milliókat, öntsön a Teremtő az új esztendő­ben egyetértést, összetartást minden magyarba, hogy a hűtlen sáfárokat, mielőtt nagyobb károkat tehetnének, kikergethessük nemzeti független­ségünk templomából. Hazafias meggyőződésünk ere­jével hisszük, hogy a nemzetre el­jön a jobb jövendő s ha egyet akarva, egyért, együtt küzdünk, ak­kor nem hiába kívánunk minden magyar testvérnek boldog új esz­tendőt. Vajha eljönne az az idő, hogy szép hazánk ez legyen a maga ha­tárain belül, vajha kiverhetnénk in­nen az osztrák hordát minden ful­lajtársaival együtt, vajha megtanul­nák végre Bécsben is, hogy Ausztria nem lehet többé koloncz a nyakun­kon, hogy leráztuk onnan és soha többé oda vissza tenni nem en­gedjük ! 148.000 haláit. A király a vész színhelyén. Elpusztult Calabria is. Hunvásárhely, deczem­ber 31. Az egész világ részvéte, gyásza és könnye az olaszoké most, kikből mun­­kásemberek, derék polgárok, anyák és gyermekek ezreit rabolta el a gyilkos földrengés, mely talán soha sem pusztí­tott ilyen irtózatosan, mint a jelen al­kalommal. Borzalmasabb, irtózatosabb volt ez a földrengés a leggyilkosabb háborúnál, melyből, ha csonkán is, de legalább él­ve kerülnek ki a férfiak. Calabria és Messina romjai alatt százezrek lelték halálukat, milliókat élő kincsek pusztul­tak el s rettenetes fertőző baczilusok honává vált az egész környék, úgy hogy kilátás van arra, hogy a­kit az irtózatos elemi csapás agyon nem ütött, azt el­pusztítja majd a dögvész. Az egész világot kétségbeejtő, meg­rendítő katasztrófáról alábbi új híreink szólnak : Mindent elnyelt a tenger. A calabriai és szic­iliai földrengési katasztrófa Liszabon elpusztítása óta a legrettenetesebb katasztrófa, mely a föld bármely pontján azóta történt. Messinai menekültek az ott történteket Pompeji pusztulásához hasonlítják. Mialatt az emberek futva menekül­tek az utczákon, felülről kövek, geren­­dák és más épületrészek zuhantak le reájuk, a­mit a tenger olyan morajlással kísért, mintha ezer kiszabadult vadállat egyszerre bömbölt volna. Az utczákon az emberek térdig gázoltak a vízben. Mély sötétség borította el az eget, me­lyet csak itt ott világítottak meg az égő házak fényképei. Még rettenetesebb volt a tengerren­­gés. A külső kikötőben, melynek me­­denczéje valamikor egy kialudt vulkán tölcsére volt, toronymagasságú vízoszlo­­pok emelkedtek és hirtelen a mélyebb városrészekre zuhantak. A tengerrel ha­táros külváros egyszerűen megsemmisült. Egész nyári lakók összes lakóikkal el­tűntek és egész földterületek a tengerbe merültek. Eltemetett bálterem. A kikötőben időzött az orosz flotta is, ennek a zenekara minden nap ját­szott a városban, a tiszturak kiszálltak mulatni. Mikor rászakadt a városra a veszedelem, azon az éjszakán is bál volt, az orosz tisztek tánczoltak a város hölgyeivel s őket is eltemették a romok. Háromszor rázkódott meg a föld és töb­bé nem volt mulatság Messinában. 148.000 halott. A földrengés Messinát a földdel tette egyenlővé. Százhatvanezer lakóból legfeljebb tizenkétezer menekülhetett, e szerint tehát 148 000 ember esett a ka­tasztrófának áldozatául. A királyt Mes­­sinában küldöttség fogadta a pályaud­varon. Mikor Khimisk­i képviselő be­szélni akart, a király e szavakkal szakí­totta félbe : — Ne bolondozzon ! Ezzel a kemény szóval azt akarta jelezni Viktor Em­ánuel, hogy most nem beszélni, hanem cselekedni kell. A ki­rály megjelenése rendkívül jó hatással van a szerencsétlen, kevés számú lako­sokra. A pápa részvéte. A pápa, akit a calabriai és szic­i­liai katasztrófa mélyen megrendített, megbízta a palermói érseket, valamint a­­ catatizarói és milelói püspököt, hogy tolmácsolják atyai részvétét a sújtott vidékek lakosságának és küldjenek je­lentést a szerencsétlenség részleteiről. Calabria elpusztult. Reggio di Calabria-t csaknem egé­szen elpusztíto­ta az elemek irtózatos kitörése. Holttestek torlaszolják el az utczákat. A romok alatt több száz ka­tona van. Számos rendőr is meghalt vagy megsebesült. A hadosztályparancs­nok és a rendőrfőnök eltűnt. A tenger­ből kicsapott hullám végighömpölygött a városon és mindent romba döntött. A város mélyebben fekvő részeinek egy­szerűen nyoma veszett. Újabb jelentések szerint Calabria egészen elpusztult. A halottak száma óriási. Öngyilkos gyógyszerész. Vásárhelyi születésű. Gondok elöl a halálba Hunvásárhely decz. 31. Egy Vásárhelyről évekkel ezelőtt el­került úriember tragikus haláláról vet­tünk hírt, ki önmaga vetett véget életé­nek, mert megunta a küzködést, az anyagi terhekkel való harc­ot, nem tu­dott megállni abba a forgatagba, mely­nek egyik tagja volt ő is — agyonlőtte magát. A megrendítő öngyilkosságról alábbi tudósításunk szól : Az öngyilkos ember Ember István csurogi gyógyszerész, Ember Gyula volt vásárhelyi tiszteletbeli rendőrkapi­tány fia. Ember István régebben itt gyógy­szerész segédeskedett Vásárhelyen, jó­­modorú, köztiszteletben és szeretetben álló ember volt, majd itt megnősült, az­után pedig elment Csurogira, hol pati­kát vett. Ember látván házasélete nem volt boldog, feleségétől elvált és újra nősült. Ez valamennyire vissza adta feldúlt bol­dogságát, de állandó az se maradt, mert a fiatalember olyan társaságba került, melyben a pénz értékét nem ismerték. A szerényen jövedelmező patikából nem tudta kielégíteni úri allűrjeit, így az­után adósságokba verte magát. Egyik kölcsönt a másik után szedte fel, így azután ez utóbbi években már úszott a sok adósságban, jövedelmét a sok váltó rendezése felemésztette. Az örvény szélén álló ember kap­kodott fűh­öz-fához, azonban hiába, mert senki se került hajdani jó czimborái közül, senki sem sietett megmentésére. Mikor ezt Ember István látta, megfo­­gamzott benne az öngyilkosság rémes gondolata, melyet a napokban végre is hajtott magán. A napokban azzal utazott el csa­ládjától, hogy Budapestre megy, hol va­lami dolga van. El is ment Budapestre, hol azután egyik szállodában agyonlőtte magát és szörnyet halt. A megrendítő eset hire tegnap vá­rosunkba is eljutott s itt általános és mély részvétel kellett azoknak körében, kik ismerték a jómodoru, törekvő, be­csületes gyógyszerészt. A gazdalegény Sz. J. Kopáncson van a tanyájuk, ott laknak szülei és testvérei is. A legény még csak 20 esztendős, már is rabjává lett szenvedélyeinek, annyira rabjává, hogy attól megszaba­dulni immár talán soha sem tud. Az egész esetet a kopáncsi csend­őrség nyomozta ki, hol a legény be is vallotta, hogy mikor, milyen a­hány ál­lattal szeretkezett. A dolgot úgy vették észre, hogy a legény szülei meglepődve tapasztalták, hogy az udvarban levő tyúkok, pulykák egymásután hullanak el. Az elhullt jó­szágoknak semmi bajuk se volt még előtte való nap, épen ezért rendkívüli gyanús volt azoknak elhullása. Egy al­kalommal azután egyik béres épen ak­kor nyitott be az ólba, midőn a gazda fia bűnös hajlamait elégítené ki. Rögtön jelentette a dolgot a gazdának, ki le­szidta fiát, de egyebet nem tett. A gyerek ettől az időtől kezdve fel­hagyott az aprójószágok pusztításával, e helyett azonban mást kezdett: a lovak és tehenek iránt táplált gyöngéd érzel­meket, azonban ez már nem őnáluk történt, igy azután a csendőrségnek is fülébe ment a dolog s megindították a nyomozást, minek az lett a vége, hogy a legény mindent bevallott. A csendőrség az iratokat további eljárás végett beterjesztette a rendőr­séghez, hol újra ki fogják hallgatni a fortelmes bűnre vetemedett embert, az­után pedig a bírósághoz kerül a dolog, ott fognak ítélkezni a legény felett. Jog áll. Kiss kö­tczai Hódmezővásárhely, 1909 Január I Péntek slokizitási Arak HELYBEN : tegyedévre nk. — I. álévre 4 k. — I. igen évre 8 k. — I. VID&KRK : tegyedévre 4 k — így hóra 1 k. 40 I Agy szem Ara 3 (ill) Szerkesztőség és kiadóhivatal Andrássy-utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos­­ KUN BÉLA. ARA2FILLER. Ötödik évfolyam I szám HIRDETflSBK dim­e bál nerint. NYILI TÖR petit­ion 40 QB Megjelenik a kot reggeli órákban­ Telefon szám 58 Lapzárta éjjel 12 órakor. 9 gazdalegény bűnt. Állatokkal szeretkezett. Hunvásárhely, decz. 31. Förtelmes hátterű ügyben nyomoz már napok óta a vásárhelyi rendőrség. Egy kopáncsi gazdalegényről van szó, kit azzal gyanúsítanak, hogy állatokkal szeretkezett. Berger Zsiga Vásárhelyen. Szökött a kis hamis. Nem irok szombaton. Hunvásárhely, decz. 31. Ki hitte volna, hogy valaha Vásár­helyen is megjelenik a kupiék hőse, a bohémok bohénja, a Bergerék Zsigája. Aki nem hitte, ki még gondolni sem mert arra, hogy valaha ilyen sze­rencsére legyen része ennek az alföldi metropolisnak, az csalódott, mert Ber­ger Zsiga, pardon a Bergerék Zsigája, a pepita, a vértelen, a fiatal, a bohém, alias Ruszländer Dezső itt járt köztünk, járt-kelt addig, m­íg csak a hatalom éber őrének gyanús arcza fel nem tűnt, ek­kor azután, hogy ne járjon sokat, leül­tették egy elhagyott, hideg szobába, ami prózai nyelven megfelel a rendőr­ség czellájának. Kezdjük elöl. Még ünnep másnapján érkezett vá­rosunkba egy vallását orrán viselő, hal­vány képű, éhezni látszó fiatalember, ki lakás és foglalkozás hiányában, tekin­tettel az ünnepre, kéregetni kezdett. Azonban vesztére, mert addig-addig nyúj­totta ki kezét alamizsna után, mígnem egy rendőr fülön ragadta s vitte, vitte, odahurczolta a kapitány elé, hol mind­járt megkezdődött a tortura. — Hogy hívják — kérdő a kapi­tány. — Berger Zsiga — felelt az em­ber. — Ön a bohém ? — Igen kérem, de csak akkor, ha van mit enni. A kapitány fölkelt, alaposan körül­nézte az embert, egyszerre megtelt a hivatali szoba, mindenki kiváncsi volt a nótabeli hősre, Berger Zsigára. A vézna fiút meglepte ez a nagy kíváncsiság. Egyszerre elővette kendőjét, melybe sűrűn hullatta a krokodilos könnyeket. — Mi baja — kérdé a kapitány. Áruhágunkban..... újévi Vásár ______megkezdődött. az, visszamarad , különben kifogástalan minőségű­­ áruczikkeink és kérjük a nagyérdemű közönség érdeklődését. Tisztelettel K­onstantin Testvérek.

Next