Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. február (5. évfolyam, 31-55. szám)

1909-02-02 / 31. szám

Hódmezővásárhely, 1909 február 2. Kedd. Ara 2 fillér V. évfolyam 31. szám VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK dljsza­bás szerint. NYÍLT l'ftR inetit tor* 80 H|l Megjelenik * kor reggeli órákbaE’ elOpszktisi Arak HELYBEN . negyedévre ük. — I. lélérre 4 k. — I. egén évre 8 k. — I. VIDÉKRE : **gyedévre 4 k — igy hóra 1­k. 40 r­ügy széni Ars­­­till) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon­szám 58 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Amfrássy­ utcza 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Begubóznak. Hunvásárhely, febr. 1. Wekerle a királynál volt. Apponyi a királynál volt. Sőt Justh Gyula is a királynál volt. Ott járták a tojástánczot a bank­ügyben. A király bizonyosan felelt nekik. Mit felelt ? Erről nem szólnak a ke­gyelmes nagy urak. Még Justh Gyula se szól. Ünnepelteti ma­gát. Dicsekszik vele, hogy ő így megmondta, úgy megmond­ta a királynak. Mit mondott meg ? Várjon azt, hogyha nem lesz önálló bank, akkor vége a kormánytöbbségnek, mert ő és társai ellenzékbe mennek ? Ezt mondta volna meg Justh Gyula a királynak ? Kötve hisszük, sőt nem hisszük. Ilyet egy valóságos belső titkos császári tanácsos nem mer megmondani. S ha mégis megmondta volna ? Akkor mért titkolja ? S főképen azt, a­mit a király fe­lelt rá, miért titkolja ? A nemzet is valaki. Sőt nagyobb valaki, mint a ki­rály. Mért gubózik hát be Justh Gyula s a többi kegyelmes úr épen a nemzet előtt ? Mért nem mondja meg, hogy hányadán állunk? Mert nem nyújt tiszta felvilágosítást arról, hogy a ki­rály válasza kizárta-e a lehető­ségét is annak, hogy az önálló bankot felállíthassuk, vagy nem? Mert ezt Justh Gyula már tudja. S a nemzet is tudni akarja. Ha a királyi válasz taga­dó, akkor a nemzeti közvéleményt már most szervezni kellene az önállósághoz való jog további követelésére, impozáns módon, ellenállhatatlan erővel, nem pe­dig majd hónapok múlva azon befejezett tény elé állítani, hogy a teljes önállóság kivívhatatlan, meg kell hát elégedni a józan­ság követelményei szerint va­lami nyulfarkkal. A régi szabadelvűpárti ma­­melukoknak Justh Gyula és társai — mikor még 48-as ellenzék voltak ! — mindig azt hányták szemökre, hogy a nem­zet háta mögött intézik az ügyeket, Bécsbe szaladnak, a burgban audiencziáznak s mi­kor igy megfőzték a legtöbb­ször kozmás ételt, akkor oda adják, dobják a nemzetnek, hogy egye meg, lakjék jól vele, noha az étel habarék a kutyá­nak sem való. A tisztelt koalícziós nagy­ságok épen igy cselek­esznek. Egy hajszállal sem különbek, mint a régi mamelukok. Sőt rosszabbak és veszedelmeseb­bek, mert lefelé 48-at hazud­nak, felfelé pedig mindunta­lan biztosítják a császárt, hogy ők nem kurucz lázadók, hanem 67-es puhányok. Ezért szomorú a bank ügye. Pakli készül! ■ Szántó József ■ 23E T­hi s-j­­ naím­p monvar lonénvbP7'’ Bőrkabátok, szőrmegallérok és bálésesszövetkülsejü rövid télikabátok, kocsira való nagy­­bundák­ és lábzsákok készen is kaphatók. Finom magyar öltönyökgazdálkodóknak, gazdaifjaknak vőlegényi ruhák csinos kivitelben kerülnek ki üzletemből. Megrendelések és mértékvétel czéljából Csak farkolrozzatok! Irta: Lengyel Zoltán orsz. képv. Uj világ jön, vagy csak a régi romlik ? — feleljetek erre ti nékem, ti Bécsbe járó magyarok! Mert hogy a régi romlik, pusztul, meg­korhadt, hogy a fa lombját veszítve sárgult, elfagyott; a húst leették mások s az eldobott csontokon ti újra rágódtak: ebben nincs kétség, ebben sínylődünk esztendők óta, busán, tétlenül, mi szájattátó ma­gyarok. De hol az új, a teremtő, megváltó, országot rázó, népet al­kotó ígéret földje, amelyért küzdünk s ellankadánk, — ahová vezetni kellett volna nektek — rombolni tudó, építeni nem tudó vezérnek keresztelt, vágyakat ébresztő, lángot szító, tüzet okádó, hajdan kemény, s most czifra, tehetetlen, lelankadt, szótlan férfiak : — erre feleljetek, — mert erre vágyunk — ti Bécset járó magyarok. A bank, a létszám, uj párt, uj jogok, sárga levelek, lombtalan fákról. Nem uj világnak büszke hírvivői, — letűnt időknek — volt s nincs — emlékei. Amiért futtok, akihez futtok, akik szaladtok vissza­­jösztök: mind régi az, kiélt, kiégett, terméketlen. A nemzet itthon van, itthon marad, nem fut véletek ne erőltessétek : valami fájdalmas, szót­lan sóhajtás száll csak messzire millió ajakról, nem tudni miért, talányos csöndben, foszló fátyolként mely kisér és szétterjed, de beszélni nem képes. Vár és reménykedik. Zsongva vár és duzzogva remél a nemzet, de nem szól, mert nem értitek. A ti­zenötek elszáll­ó akkord : ütemeitek elcsépelt, agyonjátszott nóták, kifáradt időknek ismétlései. Hagyományitok: égbenyuló pirami­sok homoksivatagon, kiaszott múmiák sirtakarói. Az élet elszállt belőlük, de rajtuk mászkál, körülöttük hang­zik, mint a sápadt fűszál a szikla tövében s a pásztor sípja a lábainál. A politikából elég volt, sok is volt, ígéret nem kell, úgy se hi­szünk neki. A szózatok kőbe vésve hevernek. Tettekre vágyunk, vál­tozásra, mely erőket ébreszt, új bizalmat ad, nemzedéket nevel s tavaszi napsugárként sarjadzásra hoz minden életet, ami van s ami születni fog. A messze kö­débe elvesző szemünk tűnődik még a múltakon, de a korgó gyo­mor figyelmeztet a mára, a kö­rültünk rajzó népek harcza, szenve­délye­s a rohanó világ beszél, ránk kiált, serkent, korhol s biztat a jövőre. Ezernyi vágy pihen a néplel­kében. Ezernyi szenvedély rágja börtönajtaját. Még mozdulatlan, de élő, sikerre vágyó, szomjas erők készülnek ki a napvilágra. Előre tehát! Fogjuk össze a rombolás s a munka késztetőit közös alkotásra. Különben így, vezetés nélkül, ha kitörnek, egymást verik agyon ; ha elszunnyadnak , meghaladnak a dü­hos levegőben. De ki az, akinek bátorsága van ? Ki az, aki mer a síkra szállni ? Mikor lesz újraszületése igaz be­szédnek, lelkes korholásnak, őszinte vágynak? Mikor­ lesz sikere a tettre hivó szónak, megértése s követése a lelkünkből fakadt igének ? Mikor lesz s ki az, aki győzelemittas ön­tudatával fölébreszti s visszaülteti újra a magyarba, hogy összetörpül lelkét magasra növelje, eltespedt izmait aczélossá tegye? Nem azok, akik — voltak. Éppen mert csak — voltak. Nagy átalakulás indul. Új szá­zad méhéből meg fog születni az újkor. Nem Bécsbe kell futkosni érte. Korcs ivadék az, mely igy létrejönne. Itthon a tér. Vár a munka. Mi az idő. Gyaláznak az ősök, a különbek. Még nincs ki és nem tudni mi, de eljön. Mert nem hullatja hiába lombját a fa, ha­nem ha újnak csinál helyet. Nem fagy a göröngy, hogy ki ne olvadjon. Nem pusztul az élet, hogy újra ne szülessék. Válság van, de nagy. Mélysége mérhetetlen, határa kiterjedt, ereje u­táni, eredménye kiszámíthatatlan. Nem politika, nem párt, nem kor­mányválság. Kismiska mind­ez. Szóra se méltó. Nem is földrengés, mely egy pillanat alatt összedönti sok száz év alkotását. Mélyebb, nagyobb tartósabb és igazibb az a válság, ami itt van. Egy korszak hal meg s egy uj korszak születik. Az hal meg, amely betölti hivatását s az születik, amelynek meg kell értenie minket, hogy mi is megért­sük őt és magunkat. Látjátok-e már vagy csak sejdi­­titek is ezt ? Vagy pedig most is a taposómalomban vergődtök s a kínzó gyötrődésben, emésztő, ingatag, ha­szontalan próbálkozásokban paza­roljátok el magatokat ? Akkor elvé­reztek ti is, mint annyi más, jobb sorsra érdemes testvér-barátunk. Vagy talán már el is véreztetek ti — hallgatag ajakkal bársonyszé­ken ülő s egymás hegyén hátán Bécsbe futkározó, Bécsből vissza­térő árva magyarok ? Lóvásárlási katonai lóvásárlás volt vasárnap reggel a mázsaház előtt, mely igazén örvendetes, nem is remél­hető eredménynyel végződött, amennyi­ben a felvezetett 200 ló közül Jékey Lajos ezredes elnöklete alatt működő bizottság 52 lovat jegyzett ki s ebből 28 lovat vettek meg darabonként 4-500 főt intért gazdáinktól. Meglep bennünket a lóvásárlás ezen eredménye, mivel a a katonaság részéről ilyet még nem tapasztaltunk. Jóleső örömmel konsta­táljuk e helyen azt is, hogy a vásárlás ilyen sikere nagyrészben Lázár Lajosnak, a gazdasági egyesület agilis elnökének tudható be, mert hiszen ez ő kezde­ményezése folytán hatottak oda az ille­tékes körök, hogy a lóvásárlás még ja­nuárban tartassák meg. Azért mozgatott meg a januári lóvásárlás érdekében Lá­zár Lajos mindem, hogy a jó anyagot a kereskedők el ne vigyék, aminek kü­lönben kettős haszna van ; gazdáink is jó árban tudják eladni lovaikat, de a katonaság is első kézből jut ahhoz, il szénbányáit halottaiért. Talpra áll az egész város. Hunvásárhely, február 1. Az ajkai és resiczai szénbányák­­ borzasztó katasztrófái száz és száz em­bernek okozták halálát és száz és száz asszonyt tettek özvegygyé, gyermeke­ket éhező árvákká. Ha arányaiban ezek a rémséges esetek nem voltak is olya­nok, mint a délolaszországi katasztrófa, de eredményükben ránk magyarokra sokkal iszonyúbbak. Száz és száz csa­lád van kitéve teljes nyomornak s a megfagyásnak, mert hisz gyámolító, ke­­nyérkereső kéz nélkül maradtak. Ezekért a nyomorgókért mindenki­nek sietni kell az adakozással, melyre csak tegnapi számunkban hívtuk fel a közönség figyelmét, a polgármester kap­csán. A város ifjúsága is ezekért az éhező magyarokért rendez f. évi feb­ruár hó 21-én nagyszabású ünnepsége­ket, amelyen résztvenni s a fillérekkel a könnyeket letörölni kötelessége min­denkinek, akiben érző szív lakik s akit embertársának a nyomora nem hagy részvétlenül. A február 21 iki ünnepségek kü­lönbént magukban is érdemesek lesznek az érdeklődésre, mert ilyen mulatság a mi városunkban még nem volt, mint ez lesz. Előző este tárogatóval hívják fel a közönség figyelmét. Este 7 órától 8-ig fog lehangzani a kuruczok hangszerének elbűvölő hangja a városháza tornyából. 21-én délelőtt 10 órakor a Kossuth­­téren térzene nyitja meg az ünnepsége­ket s 10 órától kezdve egész délután 6 óráig nagy jótékony bazár lesz a Fekete Sas nagytermében, ahol a város szép asszonyai és leányai fogják árusítani azokat a tárgyakat, melyeket kereske­dőink összeadnak, továbbá uzsonnákkal is szolgálnak. A bazárban a délutáni órákban több kabaré előadás is lesz s este 6 órakor nagy árverést tartanak, amerikai módszer szerint, amelyen az összes megmaradt tárgyakat eladják. Este 8 órakor szintén a Fekete Sas­ban fényes hangverseny lesz, melynek műsora már teljesen készen van s né­hány nap múlva közölni is fogjuk. Hangverseny után reggelig tartó táncz lesz, amelyen Béla czigány ban­dája és a szegedi katonazenekar húzzák majd a talp alá valókat. A katonabandn különben a jótékony bazárban is ját­szani fog. A belépő jegyeket a jótékony ba­zárhoz az összes kere­kedők és a leá­nyok is árulni fogják, személyenként 20 fillérért, gyermekeknek 10 fillérért. Az -----*-----S-----l.L.knn

Next