Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. április (5. évfolyam, 83-108. szám)
1909-04-01 / 83. szám
dmezővásárhely, 1909 április I. Csütörtök Ara 2 fillér, V. évfolyam 83. szám Omarfisi írás hel.vbsn . ;yedévre 0k. — I. ízre 4 k. — I. íz évre 8 k. — I. VIDSKRK : yellévre 4 k — 1 hóra 1 k. 40 I uAm Ara S (il!) Szerkesztésén át kiadóhivatal : Ámkrá8y utcza 17. szám alatt. HIRDHTBSEK dijat» bál nerinl. NYÍLT TÖR petit sora 80 BJI Megjelenik • két reggeli órákban' r Telefonszám 58 Főszerkesztő és laptulajdonos IKUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Zokszó, Hunvásárhely, már ez. 31. Egyelőre véget ért a háború tti korszak és következik a ígfoltozott béke ideje, midőn állítólagos béke áldásait első nép roskadozni fog a múlt hét alatt és együtt nő a nyor az újabb hadikészülődések tségeivel. Mert e csecsemője bölcsője fölött egész Ke■ és Észak-Európa fegyverei irrennek, amint készülnek eljövendő véres leszámolás- Csak eltolták a leszámolásét, de meg nem oldották a dést. Ausztria elmérgesítette balkáni sebet, nem gyógyit meg. A seb üszkösödik beb, a balkáni test egyre göbb — a véres megoldás adós a maga problémájafegyverkező várakozás* mondja Wekerle Sándor anarchia politikáját és e érkező várakozás a végzeterheket, a nagy nyomorulst jelenti az országra. A gény magyar ember, ki úgy is már roskad a terhek, még jobban fog roskadnig vagy összeroskad vagy erikába menekül, csak azért, :i Ausztriának tetszik, hogy rjünk fájjon néhány piszkos,skos, balkáni állam helyett. A német kanczellár szerint ennek nincsenek győzői és főzöttei, csak géniuszai van. Igaz. A génuszok: a nyár, az éhség, a szegénység, győztek le senkit, csak agyar nemzetet, melynek nyaa szakadtak az annexiós kudarcz milliárdos költségei. Természetes tehát, hogy miaz áldatlan tusakodás után istetlen béke elkövetkezett, z egyetlen áldozat ismét agyar nép lett: akkor a mai kormány elnöke a képviházban úgy állott elő akötött béke hírével, mintha magyar kormány vaskézzel nyitotta volna ez izgalmas okban Európa sorsát, minta magyar nemzet leghőbbja lett volna nyakába venni albán gondjait. Tárgyaltunk, intézkedj ... — e szavak röpköda miniszterelnök szájából, ez jelent a többes szám ? A kormányt ? Nem , azzal szóba sem állottak Bécsben. A nemzet ? Hát kérdezte-e valaki a magyar nemzet véleményét ebben az egész kérdésben ? A nemzet nem tudott előre az annexióról, nem tudott a törököknek fizetett hadisarcról, nem tudott a készülő háborúról, sőthivatalosan újsághírekből sem volt szabad tudnia fiai hova hurcolásáról sem. A magyar nemzet e kérdésben holmi orosz rabszolga-tartomány szerepére volt kárhoztatva, melynek fiait elhurcolhatják ágyutölteléknek, melynek vagyona szabad zsákmánya a hatalomnak, melynek bőre szabad prédája a hatalom ostorának. Mutasson föl valaki egyetlen szót, melyben a nemzet véleményét kérdezi kormánya, egyetlen sort, melyben bejelenti a nemzet életére fontos lépéseket ilyen szó, ily írás nincs, a magyar csak akkor értesül sorsáról, mikor a pénze kell adóba, fia csatatérre, bőve a a nyomor piaczára. Reméljük, hogy e háborúról és tanulságiról a végszót, zokszót magyar nép fogja kimondani — a legközelebbi választások alkalmával, amikor a koalíciós jelölteket egytől egyig kirúgja. Szeg búvik a zsákból. Hogy béke van, az jó. Nekünk szegény embereknek is jó, de még jobb a koalíciónak. Ha háború lett volna, az baj lett volna nekünk, szerencse a koalíciónak, ami eléggé furcsa, ugye bár ? Nekik a béke ugyanarra jó, amire a háború lett volna.Létszámemelésre. Most lármázhatnak, ahogy a torkukon kifér,úgy nagy veszedelem, úgy nagy veszedelem, tetszünk látni, hogy milyen kevés a katona, ha valami baj van. Tehát gyorsan, gyorsan emeljük föl a létszámot, mert amely még a szerbek ellen sem volna elég, hogy lenne elegendő Oroszország ellen, vagy éppen Angliával szemben! Angliával, amelynek hajóit szabad kézzel leszünk kénytelenek összefogdosni, mert a hajóhadunk olyan picike, hogy az angol admirális ha rásercent egy hegyeset, hát elsülyed, mint a mese szigetei. Muszáj tehát a létszámot szépen fölemelni, mert béke van. Ezt bölcs latin közmondásokkal is lehet igazolni. Muszáj lett volna akkor is, ha kitör a háború- Tessék megkérdezni az iskolásfiukat: latin példaszó erről is beszél. Általában: latin közmondás és koalíciós arcbőr mindenre van ezen a világon.. . Nyugalom a Balkánon. Péter király fél. A jegyzékek átadása. Hódmezővásárhely, márczius 31. Edvárd gratulál Ferenci Józsefnek. Ferencz József gratulál az angol kormánynak. Billow beszámol Berlinben és Németország követel-lapjára Írja az osztrákmagyarnak tett szolgálatokat. Isrolsky bukik. Dühös miatta a czár, haragszik rá a szövetséges franczia. Londonból uszítják ránk a sztárokat és a németnek (ilyenkor mi magyarok is benne vagyunk) minden rosszat ígérnek. Az olasz egyelőre csendes. Szerbia belső forradalom lázaiban fetreng. Aehrenthal pedig elégedetten dörzsöli a kezét, csupa hála és bájmosoly, azt hiszi szegény, hogy óriási diadalt aratott s bizonyára elvárja, hogy hasra vágódjunk előtte. Hathónapos izgalom, bizonytalanság után az annexió dolga úgy ahogy el van intézve. De Európa forrong, a diplomáczia katlanjában kénköves lángok izzanak és minden pillanatban tűzvészszel, borzalmakkal, de legalább is katonai létszámemeléssel és nyomasztó áldozatok követelésével fenyegetnek bennünket. A veszedelem csak pillanatnyilag múlt el, a lekötözött erők idővel, talán hamarább, mint gondolnánk, fölszabadulnak és a kiújult fekély ellepi Európa egész arczulatát. Most még csak a szépségfoltokat, a szeplőket látjuk rajta. A kénytelen megegyezés hagyta ott őket. De a kerékbe tört szlávság mögött ott állnak hatalmas protektorai, akiknek haragját ok nélkül hívta ki a bécsi diplomáczia. S akkor megint remeghetünk, viszik újra a véreinket. Wekerle mosolyogni fog, a parlament pedig kavarja a házi szemetet. De Bécs előtt kussol. Átadják a jegyzéket. Tegnap délelőtt tíz órakor a török követ megjelent Novákovics miniszterelnöknél és közölte vele, hogy Törökország az annexió kérdésében a nagyhatalmak álláspontján áll. Ugyanebben az időben Németország, Francaiaország, Oroszország és Olaszország követei megjelentek az angol követségen, ahol értekezletet tartottak. Délelőtt tizenegy órakor a nagyhatalmak követei kocsin a külügyminisztériumba hajtattak, ahol az angol következül véve a nagyhatalmak képviselőitől, Milovanovics külügyminiszternek nyújtott át a jegyzéket Szerbia részéről Ausztria-Magyarországnak kifejezendő nyilatkozat ügyében. Húsz percnyi tartózkodás után Német-, Franczia- és Olaszország követei elhagyták a minisztériumot. Az angol és az orosz követ még egy félóráig Mirovanovics külügyminiszternél maradtak. Az orosz követ utolsónak hagyta el az épületet. A minisztérium előtt fiatalemberekből és diákokból álló csoport képződött, akiknek kíváncsiságát a minisztérium előtt fölállított kinematográf készülék kötötte le. A követekkel szemben a tömeg teljesen indifferens magatartást tanúsított. Péter fél a nagy skupstinától. Tizennégy városból azt a kívánságot intézték a kormányhoz, hogy tegye meg a szükséges előkészületeket a nagy skupstina összehívására, mert a jelenlegi skupstinának nincs joga arra, hogy a trónöröklésről határozzon. Péter király határozottan ellenzi a nagy skupstina összehívását, mert a nagy spustina volt az, mely atyját 1855-ben megfosztotta a tróntól és a dinasztiát az országból kiutasította. A király még inkább kész volna a trónról való önkéntes lemondásra, hogy így a dinasztiát legalább a trónfosztástól megmentse. Nem lehet betörni! A porta az ismételten lett ama kijelentések ellenére is, hogy Szerbia részéről a novibaráti szandzsák ellen semminemű támadás nincs készülőben, mint Konstantinápolyból jelentik, folytatja a terület védelmére irányuló intézkedéseit. Az üszkübi katonai kerület tizenkét redis-zászlóalja, amelyek állandó készenlétre parancsot kaptak, első jelre nyomban zászlóik alá sietnek. A fegyveres haderőnek esetleges háború alkalmával való támogatására a muzulmán albánokon kívül negyvenezer katholikus albán is hajlandónak nyilatkozott. A szandzsákban is fontos katonai rendszabályokat foganatosítottak esetleges betörés visszaverésére. Mind e körülményekre való tekintettel, hivatalos körökben teljesen nyugodtak a felől, hogy Szerbia esetleges előnyomulása a szandzsák egy részének elfoglalása czéljából teljesen sikertelen maradna. 9 löltő csizmadia tragédiája. 24 óra a kötélen. Susán szenzációja. Hunvásárhely, márcz 31. Garai Szabó Lajos versfaragó csizmadiát széltében-hosszában ismerték a városban. A lapok szerkesztői üzenetei sokszor foglalkoztak verseivel, melyeket szívós kitartással, de kevés sikerrel fabrikált a mester. Most nincs többé. Elbusultában felkötötte magát , meghalt. Tragédiájának részleteiről az alábbi tudósításban számolunk be: Garai Szabó Lajos Susánban, a Rézutcza 4. számú háznál lakott. Itt volt csizmadia műhelye, utóbb azonban már csak maga dolgozott. Valami sötét ború ült az ember kedélyére, családja tagjaival sem beszélgetett, hanem a korcsmákat járta. Az volt a sorsa, hogy költőnek tartotta magát, de a világ nem akarta elismerni tehetségét. Fehér asztalnál, a korcsmában mondogatta : — Ez a költő sorsa, nem ismerik el életében ! Akkor sóhajtott egyet s ivott újra, meg újra. Feleségének s leányának sok keserű órát és napot szerzett. Azok az álmatlan, hosszú éjszakák beszélhetnének a sok keserűségről, melyeket férjét várva virrasztva töltött el a feleség. Mintha érezte volna ezt az ember, de nem volt elég ereje ahhoz, hogy változtasson ezen az életen. Két hét óta folyton a korcsmákat bújta mintha bánatát a borba akarná fullasztani, ahelyett azonban lelke merült .ehetetlen XSfflSST . me 9 rePod k árak rendkívül olcsóságán. Tessék a kirakatot megtekinteni! -SD 11111 "