Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. június (5. évfolyam, 135-161. szám)
1909-06-01 / 135. szám
Hátímezi Svásárhety, 1909 junius I. Kedd apa 2 fillér évfolyam 135 szám WOKZKTSsiabae SKLIBatS : ««^ettévis üfc, —, f ötév M * k. — l. -íSéas ávia 3 k. — I. ViUSKKü : i*S79 áévi?8 4 h — i*3? ilór* 1 is. 40 í üfÉm Éra S fial ÜierÉMaiS*4g ke Kiadóhivatal : Jonkássy utcza 17. szám alatt. I. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonosi SIRUSTgSEK di]MB ’oá» «érint. NYÍL? IP.R petit for* 80 111 Megjelenik a ke» reggeli órákban' Telefonszám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. 9 legnagyobb per. Hunvásárhely, május 31. Az a nagy per, melyről szólunk, századok óta tart s nem ért véget még ma sem. És gyalázatára válik nemzetünknek, országunknak és kárára van népeinknek. Ez az a per, mely két irányban folyik : egyik Ausztria és Magyarország közt, a másik a magyarok és magyarok között. Ausztria ellen hiába folytatjuk a pert. Mert a hatalmasok, akiknek a mi sorsunkra döntő befolyásuk van, mind Ausztria védői gyanánt szerepelnek. Amióta a Habsburgok ülnek Magyarország királyi és Ausztria császári trónján, azóta az osztrákoknak a velünk való peres ügyekben sohasem kellett félniük. A legnagyobb protektorok, kik egyszersmind birák is a peres kérdésekben, előre is nekik adnak igazat. De egyéb dolog is azt eredményezi, hogy ők legyenek a nyertesek. Az a zagyvalék, melyet osztrák nemzetnek neveznek s mely a legkülönbözőbb elemek vegyülékéből áll, egyszerre egygyé olvad, megérti egymást, összetart, amikor arról van szó, hogy Magyarország és a magyarok ellen együttesen kell eljárni. Nincs ott véleménykülönbség, nézeteltérés, pártviszály, zenebona ilyen időben. Mintha valamennyinek egy agyveleje volna, oly összhangzatosan járnak el. Ezt bebizonyították legutóbb is. Már arra a puszta hírre is, amelyet különben félhivatalosan megcáfoltak, hogy a kibontakozás során Magyarországnak valamely előny biztosíttassék, öszszezüffentek, meg is egyeztek és minden frakció, minden párt egyetértett abban, hogy nem szabad megengedni semmit, ami Magyarországnak előnyére szolgálhatna. És az egyik egész nyíltan, minden arcpirulás nélkül, tele tüdővel oda is harsogta Magyarországnak, hogy ábránduljanak ki végre-valahára a magyarok abból a balhiedelemből, hogy országukat önálló államnak tartják. Ezt a kijelentést oly természetes tartják odaát, amilyen felháborodást idézett elő ideát. Az a hitvány senki, aki ezt mondta, most megnövekedett tekintélynek fog örvendeni odahaza s büszke is kijelentésére, mint a kakas, mely mikor kukorékolt, körülnéz a szemétdombon, hogy hallották-e s kellőképpen megbámulták-e kukorékolását?Mert ki merte mondani, amit mindenki tud, de mindenki hivatalosan tagadott. Azonban nem pusztán azért van igaza, mert a legnagyobb protektorok és döntőbírók Ausztria partján vannak, de azért is és nevezetesen azért, mert a nagy pert, mely századok óta folyik s ma sem ért véget, a magyarok nem tudják megnyerni a magyarok ellen. Éppen az a tragikuma ennek az országnak, hogy a magyar is perben áll a magyarral. Amit az egyik akar, azt a másik nem akarja s ha az ország tönkre megy is, a személyes hiúságok, ambíciók és egyéni törekvések pártviszályokká növekednek s az egész ország népét egymás ellen lazítják. Ha oly egyetértés volna a magyarok közt, amikor országos érdekekről van szó, akkor kukorékolhatna az osztrák szemétdombon a kakas, amig megkékülne. Magyarország már régen önálló állam volna. A bankkérdésben is az a legnagyobb akadály, hogy perben áll a magyar a magyarral. Még a kabinetben sem értenek egyet, hogyan forrna tehát egybe ebben a kérdésben az egész ország ? S mikor önmagunk fölött sem tudunk győzni, hogy győzhetnénk az osztrákok fölött ? Épen azért mindnyájunknak arra kell törekedni, hogy erős nemzeti közvéleményt teremtsünk az önálló bank mellett, mely azt az elvet is magában foglalja, hogy aki állja szilárdul a harcot, az becsületes, derék hazafi, de aki leszerel, új paktumot köt és mostani kurucr fogadkozása daczára csak egy percig is meg fogja hoszszabbítani a közös bank szabadalmát : az hitvány, becstelen áruló töltötte be. A gyűlés elején pláne feltűnően kevesen voltak, alig két-háromszázan, de aztán mégis csak gyülekeztek az emberek, noha távolról sem annyian, mint hajdan, a függetlenségi párt ellenzéki korában, amikor még az országos nevű vezérek szüzek voltak a kvótaemeléstől, tiszti fizetésemeléstől, császári jubileum üdvözlésétől és más tényektől, amik bizony Kossuth Lajos programmjával homlokegyenest ellenkeznek. A közönség, a nép tudja mindezt és csalódottságában bizonyos elfosultság vett rajta erőt. Ennek lehet tulajdonítani, hogy nem voltak annyian a gyűlésen, mint amennyi tömeget a nagy ügy, az önálló bank ügye megérdemelt volna. A gyűlést Endrey Gyula orsz. képviselő nyitotta és zárta be rövid beszéddel. Határozati javaslatot lelkesítő szavak kíséretében Vidonyi Jenő olvasott föl. A határozati javaslat követeli az önálló banknak 1911-re felállítását, országos mozgalmat sürget az osztrák iparczikkek bojkottjára nézve és bizalmat nyilvánít Kossuth Ferencz, Justh Gyula, Apponyi Albert, Holló Lajos és gr. Battyhány Tivadar iránt, mint akik az önálló bankért folytatott küzdelem mozgató lelkei. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy úgy Kossuth Ferencz, mint Apponyi épen nem mozgatták eddig e küzdelmet, sőt nagyon is beburkolóznak és „hallgatnak“, mint azt a koalíció egyik legnagyobb lapja, a Budapesti Hírlap is szemükre veti pünkösdi számlában. A szónokok különben a népgyűlésen Lovászy Márton, Kállay Tamás, Becsey Károly orsz. képviselők és Kószó István szegedi függetlenségi párti elnök voltak, kik lelkes szavakkal mutattak rá az önálló bank szükségére és jogosságára. Megéljenezték őket. — A hallgatóság soraiban ott volt Spilka Antal főispán és Juhász Mihály polgármester is. Zavaró incidens a gyűlésen nem történt. Egy magyar elkiáltotta: — Mi van az általános, titkos választójoggal ? Más választ nem kapott, mint azt, hogy két rendőr nyomban elhallgattatta. Egyébb baj nem történt, szerencsétlenséget rázúdították a város nyakára. Egyébként a beérkezett ajánlatokat röviden a következőkben ismertetjük : A kikiáltási egységárak : Földmunka 1449 korona; kőmives munka 44478 k.; ács 18429 k.; asztalos 1430; faczement tető 8054 k.; bádogos 2136 k.; lakatos 4455 k.; vas 2298 k.; kályhás 660 k.; parafakő 3034 k.; gyárkémény 1200 k.; keramit burkolat 8968 korona. Szabó István és Libor József társvállalkozó az összes munkákat hajlandók elvállalni 3 százalék ráfizetéssel ; Kruzslitz Péter a kömives munkákat 2 százalék ráfizetéssel, vagy ezzel együtt a föld, faczement, keramit és vasmunkát a kikiáltási árban hajlandó elvállalni. — Koncz Pál az összes munkákra pályázik s hajlandó vállalni és pedig a földmunkát 15 százalék — a faczement 20 százalék, a lakatos 4 százalék engedménnyel, a kőmivesmunkát 6 százalék, — az asztalos munkát 35 százalék s a parafamunkát 60 százalék felülfizetéssel, a kályha, kémény és keramit munkát kikiáltási árban. T. Kovács Ferencz a föld és kőmives munkát 13 százalék ráfizetéssel. — Katona Gyula és Stucskó József a kőmives munkát 9 és fél százalék ráfizetéssel, a vas és kályha munkát 10 százalék ráfizetéssel, a keramit burkolatot 15 százalék ráfizetéssel. — Kovács József a föld és kőmives munkát, 3 és fél százalék ráfizetéssel hajandók készíteni. Az egyes szakokra a következő ajánlatok érkeztek: Ács munkánál: Szabó Lajos 17 százalék ráfizetést kíván ; Kojnok Lajos 4 százalék engedményt ad; Szabó István 14 százalék ráfizetést kíván; Mészáros Antal 6 és 7 tized százalék engedményt ad; Bekő Ferencz és Wilheim Mór 1 és fél százalék engedményt adnak. Bádogos munkánál: Berta Károly 6 százalék felülfizetéssel, Grünfeld Jakab 10 százalék felülfizetéssel. A parafa munkánál a parafakőgyár áremelést kér; a keramit munkánál a kerámia gyár 5 és fél százalék ráfizetést kíván; lakatos munkánál Smithauer Tibor 4 százalék engedményt ad; Radics István az asztalos, lakatos, mázoló és vasmunkánál 10 százalék engedményt ad. Népgyűlés az önálló bankért. Hunvásárhely, május 31. Mint lapunkban is előre jeleztük, a helybeli függetlenségi és 48-as párt hétfőn d. u. 2 órakor népgyűlést tartott a Kossuth téren az önálló bank mellett. A tűzoltóság nagy kordont vont, de arra szükség nem volt, mert a közönség a kordonon belüli tért sem Minek menjünk máshoz KLOPFER újonnan berendezett és meg a legszebb, « |pfin|nQAhh árhsifl hpQ7PrP?hprCfí minél azo!( a Pünkösdi ünnepekre a nagyobbitott ruharaktárában legjobb áruk a ICyUIl/ÖUUU Ül Udul 1*^ rá,«ztérbao megérkeztek! I ! 9 hortyogói kastélyt Rá kell fizetni! Hunvásárhely, május 30. Mint már röviden említettük, pénteken délelőtt, megtartották a vágóhíd építésére az árlejtést, ami azonban nem annyira lejtés, mint verés volt, mert a legtöbb ajánlattevő ráfizetést kíván, mintegy előre sejtetni kívánván, hogy az Isten háta mögé erőszakolt alkotásra később is mindig rá fog fizetni a város. De hát most már utána vagyunk. Lelkük rajta azoknak, akik ezt a építik. A szabadkai bérgyilkosság. Hunvásárhely, május 31. Popper Gyula czipész mester minapi vallomása megerősítette azt a gyanut, hogy Haverda Mária és Kleinár Lipót együtt főzték ki a gyilkosság tervét. Együtt tanácskoztak azon, hogy milyen módon lehetne tanukat szerezni, akik a gyilkos alibijét igazolják. Klein természetesen konokul megmarad tagadása mellett. Popper Gyulát pedig rajtakapták, hogy ő is nem kóser ember. A czipész úr pénteki vallomásában ugyanis úgy tüntette fel Klein Pál Lipótot, mint egyszerű ismerősét, aki véletlenül botlott az ő üzletébe czipőt vásárolni. Egy nappal később, szombaton azonban ennek az ellenkezője derült ki, amennyiben kétségtelenül megállapították hogy Klein és Popper nemcsak régi jó ismerősök, hanem érdektársak is egyszersmind. A czipéss mester, néhány