Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. július (5. évfolyam, 162-188. szám)
1909-07-01 / 162. szám
üzerkeaxtó Bóg és kiadóhiTatal : Andrássy utcza 17. szám alatt. VASARHELYi Hódmezővásárhely, 1909 julius I. Csütörtök. Ara 2 fillér, V. évfolyam 162. szám BOnzxtfsi tb&s MSLYBBB : «•gyáriém Sk. — I. t&via i k. — I. tg&ea árra 8 k. — I. VIUI&KrtH . a Bfjadina « k — Lehóra k. 408*5 BEJ331 ára I Ilii) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos ■ SIRDHTSSBK dilin hii neriui. NYIL5 ífia gauil tora 80 015 Megjelenik a kai reggeli árkiban Telefonszám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. A nemzet és a király. Hunvásárhely junius 30. Megfenyegetik a függetlenségi pártot és egyszersmind az országot is. Lukács László, most már császári küldöncz minőségben megszólal és jóakaratutak látszó szavakban súlyos fenyegetést burkol. Nehogy az ég szerelméért összekülönbözésbe keveredjék a párt a királlyal. Ellenkezőleg: keressen okosabb érintkezést a felséggel, mert különben lássa a konzekvenciákat. Benne van a szavaiban az is, hogy a felségnek soha egy percre sem szabad felednie, hogy nemcsak magyar király, hanem osztrák császár is. Ebben csúcsosodik ki minden bajunk és nyavalyánk, mely századok óta sorvasztja ezt az országot. Valahányszor nagy ügyek kerülnek szőnyegre, a két faktor, a nemzet és a király szembe kerül egymással, vagy legalább is úgy tüntetik föl, mintha szembe kerülne. S mindig akadnak jóakaratú lelkek, kik azt kiabálják dörgő hangon, hogy lapuljon meg a húszmillió emberből álló nemzet a király akarata előtt. Némitsa el kívánságait, hallgattassa el vágyait; ne is hederitsen évszázadok alatt felhalmozódott óhajtásaira, hanem siketen, vakon beszámithatlanul engedje, hogy tegyenek vele a mit akarnak s hajtsa igába a nyakát, nehogy baj legyen és megkeserülje azt, hogy neki is vannak vágyai és óhajtásai. S mindig ugyanaz a jelszó hangzik: baj lesz, ha a király haragra lobban. Soha nem hangzott még az úgynevezett jóakaratú egyéniségek ajkairól, hogy az is baj, még pedig nem a legkisebb, ha a nemzet, a nép a maga egyetemes egészében, imponáló nagyságában és erejében haragra lobbanhat. A nemzet elé mindig odaállt valaki mondván: hallgasson az okos szóra és ne jusson eszébe a rakoncátlankodás, mert a lángostort könnyen megsuhanthatják fölötte és jaj lesz. De nem akadt senki, aki a felség elé állt volna azzal a tisztelettel, mely a felséget csak úgy megilleti, mint a nemzetet és rámutatott volna arra is, hogy a felség is vegye fontolóra a nemzet óhajtásait, mert abból is sok baj eredhet, ha a nemzet elégedetlen és haragos. Mindig azt hajtják, hogy legyen belátása a nemzetnek, soha azt, hogy a felségnek. Féljen a nemzet a következményektől; a a király sohase tartson semmiféle következménytől. Most is úgy van, a labancz lélek odaszól a nemzetnek, hogy rettegjen és adja meg magát életrehalálra. Áldozzon fel elveket és áldozzon fel érdekeket. S félretéve hagyományokat s mindent, amit egy nemzet kifejezésre tud juttatni, hajtsa meg magát az elutasíthatlan faktum előtt, hogy a királynak, a mikor a mi sorsunk fölött határoz, tekintetbe kell vennie, hogy osztrák császár is. S bizonyosra vehetjük, hogy ez most sem üres fenyegetőzés. Amikor a mi sorsunk fölött határozni fognak, tekintetbe fogják venni a király osztrák császári mivoltát és minden úgy fog történni, amint azt az osztrákok akarják s nem fogják tekintetbe venni a magyar nemzet akaratát. Épen azért ellen kell állani. Csülökre magyar!! ha a helyzetbe kerülhet, hogy ragaszkodhatik programmszerű követeléséhez, az új kormány nyilatkozatot tehet az önálló jegybank mellett, kijelentheti, hogy a nemzetnek törvényes joga van hozzá, de mert az idő nagyon kevés a bank előkészítéséhez, a közös jegybank számára három éves provizóriumot kér. Én erre nyomban kijelentem, hogy ezt nem fogadhatom el , hogy meggyőződésem szerint a párt is visszautasítja az ajánlatot, mert teljes ellentétben van az alkotmányosság elveivel és a parlamentarizmussal, de különben se hozza közelebb a függetlenségi pártot elveihez. Az egész intéző bizottság egyhangú helyesléssel fogadta Kossuth szavait. Ezután elhatározta az intéző bizottság, hogy álláspontját határozattá emeli s ezt írásban közli Lukácscsal. Ebben az lesz, hogy a függetlenségi párt Lukács Lászlót, mint a király bizalmi emberét a legnagyobb lojalitással meghallgatta, de ajánlatát kénytelen volt visszautasítani, mert az alkotmányosság szellemébe ütközik. A felemelt kvótát is igy kellett volna visszautasítani ! S ha a császár csupa 48-asokra bízná a kormányrudat a leszerelés fejében, akkor is azt kell kiáltani : „ Vissza ! “ Majd meglátjuk. Vissza a császár emberét! Hunvásárhely, június 30. Az orsz. függetlenségi párt intéző bizottsága tegnapi gyűlésén megemberelte magát. Kimondotta egyhangúlag, hogy Lukács László császári futárral és burgzsandárral nem tárgyal, őt visszautasítja, mert a magyar alkotmány a homo regius intézményét nem ismeri. Csak aztán továbbra is ki kell tartani ! Mert ez még nem minden, még ezzel nincs jóvátéve a kvótaemelés és más gyalázat bűne. Az árulások fekete lepedője még nincs fehérre mosva. A képviselőházat össze kell hívni és ki kell mondani a császárral szemben, hogy az önálló, készfizető magyar jegybank 1911 január 1-re felállítandó. Híreink egyébbként a következők : Az elnök beszél Az intézőbizottság ülését Kossuth Ferenc elnöki beszéddel nyitotta meg. — Lukács László, — mondotta, — mint a király embere járt nálam és előterjesztette javaslatát. Közölte velem, hogy a miniszterelnökséget, a belügyi és pénzügyi tárcákat a 67-eseknek akarja föntartani, míg a többi tárca a negyvennyolcasoké lesz. Kijelentette, hogy a függetlenségi párt a bankkérdésben abNem szabad leszerelni! Pápias haramiát. Drága, mégis rész. Betegség a kenyérben. Hunvásárhely június 80. A búza ára állandóan emelkedik. A liszt ára ehez való mértékben. Természetesen ugrik a kenyér ára is. Ha a pezsgő ára ugorna, az ékszer ára haladna fölfelé, vagy bármely fölösleges, fényűző dologé, alig lehetne felpanaszolni. Akinek nincsen rá pénze, ne vegye meg. A fényűzés s a nyomában járó pazarlás nem szükséges része az életnek. De a kenyér az más, az mindenkinek szükséges dolga, az élés, a megélhetés első föltétele. A gazdag ehetik kenyér helyett sok mindenféle más ételt, de a szegénynek nincs mása, csak a kenyér. A mindennapi betevő falat. Amiről az imádság beszél: mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Ez igazán a legszerényebb óhajtás, hogy az embernek naponta legalább kenyere legyen. A vizet és a levegőt ingyen adja a természet, kenyér kell csak hozzá s akkor már meg lehet élni, ha nincs, jön az éhínség. Búza azonban van. Ha nem is túl sok, de van. Az idén is fog teremni. De azért az ára úgy megy fölfelé a hunezui börzei manipulácziók folytán, hogy szinte hihetetlen. Legalább hat év előtt ezt nem hitte volna el senki. Ma harmincnégy koronán áll. Volt idő, amidőn tizenhármon állott. Nem ez a dolog képezi azonban most czikkünk tárgyát, hanem az a lelketlen uzsoráskodás, amit a piaci haramiái a kenyérrel csinálnak. Nem tudjuk nevén nevezhetni azt a gazságot, hogy vannak piaczi üzérkedők, kik a mostani rettenetes árak mellett is olyan kenyeret szállítanak a piaczra, olyan kenyeret adnak el, mely az egészségre ártalmas, amely nehéz, mert sületlen. Hogy ilyen eset sok van, azt nagyon jól tudjuk, hogy nem jut mind nyilvánosságra, annak is megvan az oka ; a magyar ember, ha becsapják is, nem szalad mindjárt a bírósághoz s ha ez utóbbi megtörténik, az csak a kiáltó szegénységnek következménye. A napokban történt, hogy Olasz János szegény napszámos ember megjelent a rendőrségen és elpanaszolta, hogy olyan kenyeret vett a piaczon, amitől beteg lett. Az ember mindjárt át is adta a kenyeret. A rendőrség megindította az eljárást, megvizsgáltatta orvossal a kenyeret, ki azután megállapította, hogy az egészségtelen, hogy az betegség csira. Természetes, hogy ez alapon a további eljárást le fogják folytatni az egészségtelen kenyérrel üzérkedő kofa ellen s meg is büntetik, hogy megemlegeti, azonban kiirtják-e ezzel a nagy társadalmi bajt ? Nem, ehhez erélyesebb intézkedés kell s hisszük is, hogy Szathmáry Tihamér főkapitány radikális intézkedést fog életbe léptetni a piac apró haramiái ellen, kik fényes nappal fosztanak meg keserves keresményünktől, anélkül, hogy elvennék érte megérdemelt büntetésüket. 3ígér mar unszannyíiy műhelyt. Hogy halt meg Szántóné ? Vallatják a boszorkányt. Hunvásárhely, június 30. Pár nap óta nem vetett fel újabb vérvirágot az a kloáka, melyet kiszabadulása óta készítgetett a vásárhelyi közönség számára Jáger Mari, a megrögzött vén banya. Azzal védekezik, hogy ő jobban ismeri a gyógyítás titkát, mint az orvosok. Ő soha nem akart ölni, csak gyógyítani. Olyan konokul ragaszkodik ez állításához, hogy szinte arra gondol az ember, nem meghibbant agyvelejű asszonynyal van-e dolga, akinek mániája a mérgezés. Ha van szenvedélyből gyújtogató, lehet mániákus gyilkos is. Bármiként álljon is azonban a dolog, az bizonyos, hogy az ilyen vénboszorkánynak börtönben a helye. Mégpedig oly módon, hogy soha többé meg ne lássa a szabad napvilágot.. Hogy halt meg Szántóné ? Darvassy Gyula fogalmazó teljesen tisztázta már a nyomozás során a Szántó Pálné, Varga Lidia halálának körülményeit. Kétségtelen, hogy Szántó Pál és hozzátartozói teljesen ártat — Minden gazdaságban nélkülözhetetlenek. — Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb, — a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő — »Eredeti Kalmár-rosták« Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni."Kalmár Zs. és Társa Hódmezővásárhely, különleges térgrjfés vasöntöde.