Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. július (5. évfolyam, 162-188. szám)

1909-07-01 / 162. szám

üzerkeaxtó Bóg és kiadóhiTatal : Andrássy­ utcza 17. szám alatt. VASA­RHELYi Hódmezővásárhely, 1909 julius I. Csütörtök. Ara 2 fillér, V. év­folyam 162. szám BOnzxtfsi tb&s MSLYBBB : «•gyáriém Sk. — I. t&via i k. — I. tg&ea árra 8 k. — I. VIUI&KrtH . a Bfjadina « k — Le­­hóra­­ k. 40­­­8*5 BEJ331 ára I Ilii) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos ■ SIRDHTSSBK dilin hii n­eriui. NYIL5 ífia gauil tora 80 015 Megjelenik a kai reggeli árkiban­ Telefon­szám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. A nemzet és a király. Hunvásárhely junius 30. Megfenyegetik a függetlenségi pártot és egyszersmind az országot is. Lukács László, most már császári küldöncz minőségben megszólal és jóakaratut­ak látszó szavakban súlyos fenyegetést burkol. Nehogy az ég szerelméért össze­­különbözésbe keveredjék a párt a királlyal. Ellenkezőleg: keressen okosabb érintkezést a felséggel, mert különben lássa a konzekvenciá­kat. Benne van a szavaiban az is, hogy a felségnek soha egy percre sem szabad felednie, hogy nemcsak magyar király, hanem osztrák császár is. Ebben csúcsosodik ki minden bajunk és nyavalyánk, mely száza­dok óta sorvasztja ezt az országot. Valahányszor nagy ügyek kerülnek szőnyegre, a két faktor, a nemzet és a király szembe kerül egymással, vagy legalább is úgy tüntetik föl, mintha szembe kerülne. S mindig akadnak jóakaratú lelkek, kik azt kiabálják dörgő hangon, hogy lapuljon meg a húszmillió emberből álló nemzet a király akarata előtt. Némitsa el kívánságait, hallgattassa el vágyait; ne is hederitsen évszázadok alatt felhalmozódott óhajtásaira, hanem siketen, vakon beszámithatlanul en­gedje, hogy tegyenek vele a mit akarnak s hajtsa igába a nyakát, nehogy baj legyen és megkeserülje azt, hogy neki is vannak vágyai és óhajtásai. S mindig ugyanaz a jelszó hangzik: baj lesz, ha a király haragra lobban. Soha nem hangzott még az úgynevezett jóakaratú egyéniségek ajkairól, hogy az is baj, még pedig nem a legkisebb, ha a nemzet, a nép a maga egyetemes egészében, imponáló nagyságában és erejében haragra lobbanhat. A nemzet elé mindig odaállt valaki mondván: hallgasson az okos szóra és ne jusson eszébe a rakoncátlankodás, mert a lángostort könnyen meg­­suhanthatják fölötte és jaj lesz. De nem akadt senki, a­ki a felség elé állt volna azzal a tiszte­lettel, mely a felséget csak úgy megilleti, mint a nemzetet és rámutatott volna arra is, hogy a felség is vegye fontolóra a nemzet óhajtásait, mert abból is sok baj eredhet, ha a nemzet elégedetlen és haragos. Mindig azt hajtják, hogy legyen belátása a nemzetnek, soha azt, hogy a felségnek. Féljen a nemzet a következményektől; a a király sohase tartson semmiféle következménytől. Most is úgy van, a labancz lélek odaszól a nemzetnek, hogy rettegjen és adja meg magát életre­­halálra. Áldozzon fel elveket és áldozzon fel érdekeket. S félretéve hagyományokat s mindent, a­mit egy nemzet kifejezésre tud juttatni, hajtsa meg magát az elutasíthatlan faktum előtt, hogy a királynak, a mikor a mi sorsunk fölött határoz, tekintetbe kell vennie, hogy osztrák császár is. S bizonyosra vehetjük, hogy ez most sem üres fenyegetőzés. A­mikor a mi sorsunk fölött határozni fognak, tekintetbe fogják venni a király osztrák császári mivoltát és minden úgy fog történni, a­mint azt az osztrákok akarják s nem fogják tekintetbe venni a magyar nemzet akaratát. Épen azért ellen kell állani. Csülökre magyar!! ha a helyzetbe kerülhet, hogy ragasz­­kodhatik programmszerű követeléséhez, az új kormány nyilatkozatot tehet az önálló jegybank mellett, kijelentheti, hogy a nemzetnek törvényes joga van hozzá, de mert az idő nagyon kevés a bank előkészítéséhez, a közös jegy­bank számára három éves provi­zóriumot kér. Én erre nyomban kije­lentem, hogy ezt nem fogadhatom el , hogy meggyőződésem szerint a párt is visszautasítja az ajánlatot, mert teljes ellentétben van az alkotmányosság el­veivel és a parlamentarizmussal, de kü­lönben se hozza közelebb a független­ségi pártot elveihez. Az egész intéző bizottság egyhan­gú helyesléssel fogadta Kossuth szava­it. Ezután elhatározta az intéző bi­zottság, hogy álláspontját határozattá emeli s ezt írásban közli Lukácscsal. Ebben az lesz, hogy­ a függetlenségi párt Lukács Lászlót, mint a király bizalmi emberét a legnagyobb lojali­tással meghallgatta, de aján­latát kénytelen volt vissza­utasítani, mert az alkotmá­nyosság szellemébe ütközik. A felemelt kvótát is igy kellett volna visszautasítani ! S ha a császár csupa 48-asokra bízná a kormányrudat a le­szerelés fejében, akkor is azt kell kiál­tani : „ Vissza ! “ Majd meglátjuk. Vissza a császár emberét! Hunvásárhely, június 30. Az orsz. függetlenségi párt intéző bizottsága tegnapi gyűlésén megembe­relte magát. Kimondotta egyhangúlag, hogy Lukács László császári futárral és burgzsandárral nem tárgyal, őt vissza­utasítja, mert a magyar alkotmány a ho­mo regius intézményét nem ismeri. Csak aztán továbbra is ki kell tar­tani ! Mert ez még nem minden, még ezzel nincs jóvátéve a kvótaemelés és más gyalázat bűne. Az árulások fekete lepedője még nincs fehérre mosva. A képviselőházat össze kell hívni és ki kell mondani a császárral szem­ben, hogy az önálló, készfizető ma­gyar jegybank 1911 január 1-re felállítandó. Híreink egyébbként a következők : Az elnök beszél Az intézőbizottság ülését Kossuth Ferenc elnöki beszéddel nyitotta meg. — Lukács László, — mondotta, — mint a király embere járt nálam és elő­terjesztette javaslatát. Közölte velem, hogy a miniszterelnökséget, a belügyi és pénzügyi tárcákat a 67-eseknek akarja föntartani, míg a többi tárca a negy­vennyolcasoké lesz. Kijelentette, hogy a függetlenségi párt a bankkérdésben ab­Nem szabad leszerelni! Pá­pias haramiát. Drága, mégis rész. Betegség a kenyérben. Hunvásárhely június 80. A búza ára állandóan emelkedik. A liszt ára ehez való mértékben. Ter­mészetesen ugrik a kenyér ára is. Ha a pezsgő ára ugorna, az ék­szer ára haladna fölfelé, vagy bármely fölösleges, fényűző dologé, alig lehet­ne felpanaszolni. Akinek nincsen rá pénze, ne vegye meg. A fényűzés s a nyomában járó pazarlás nem szüksé­ges része az életnek. De a kenyér az más, az mindenkinek szükséges dolga, az élés, a megélhetés első föltétele. A gazdag ehetik kenyér helyett sok min­den­féle más ételt, de a szegénynek nincs mása, csak a kenyér. A minden­napi betevő falat. Amiről az imádság beszél: mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Ez igazán a legszerényebb óhaj­tás, hogy az embernek naponta lega­lább kenyere legyen. A vizet és a le­vegőt ingyen adja a természet, kenyér kell csak hozzá s akkor már meg le­het élni, ha nincs, jön az éhínség. Búza azonban van. Ha nem is túl sok, de van. Az idén is fog terem­ni. De azért az ára úgy megy fölfelé a hunezui börzei manipulácziók foly­tán, hogy szinte hihetetlen. Legalább hat év előtt ezt nem hitte volna el senki. Ma harminc­négy koronán áll. Volt idő, amidőn tizenhármon állott. Nem ez a dolog képezi azonban most czikkünk tárgyát, hanem az a lelketlen uzsoráskodás, amit a piaci haramiái a kenyérrel csinálnak. Nem tudjuk nevén nevezhetni azt a gazságot, hogy vannak piaczi üzér­kedők, kik a mostani rettenetes árak mellett is olyan kenyeret szállítanak a piaczra, olyan kenyeret adnak el, mely az egészségre ártalmas, a­mely nehéz, mert sületlen. Hogy ilyen eset sok van, azt nagyon jól tudjuk, hogy nem jut mind nyilvánosságra, annak is megvan az oka ; a magyar ember, ha becsapják is, nem szalad mindjárt a bírósághoz s ha ez utóbbi megtör­ténik, az csak a kiáltó szegénységnek következménye. A napokban történt, hogy Olasz János szegény napszámos ember meg­jelent a rendőrségen és elpanaszolta, hogy olyan kenyeret vett a piaczon, amitől beteg lett. Az ember mindjárt át is adta a kenyeret. A rendőrség megindította az eljá­rást, megvizsgáltatta orvossal a kenye­ret, ki azután megállapította, hogy az egészségtelen, hogy az betegség csira. Természetes, hogy ez alapon a további eljárást le fogják folytatni az egészségtelen kenyérrel üzérkedő kofa ellen s meg is büntetik, hogy megem­legeti, azonban kiirtják-e ezzel a nagy társadalmi bajt ? Nem, ehhez erélye­sebb intézkedés kell s hisszük is, hogy Szathmáry Tihamér főkapitány radiká­lis intézkedést fog életbe léptetni a piac­ apró haramiái ellen, kik fényes nappal fosztanak meg keserves keres­ményünktől, anélkül, hogy elvennék érte megérdemelt büntetésüket. 3­­ígér mar­ unszann­yíiy műhelyt. Hogy halt meg Szántóné ? Vallatják a boszorkányt. Hunvásárhely, június 30. Pár nap óta nem vetett fel újabb vérvirágot az a kloáka, melyet kiszabadulása óta ké­­szítgetett a vásárhelyi közönség számára Jáger Mari, a megrög­zött vén banya. Azzal védeke­zik, hogy ő jobban ismeri a gyógyítás titkát, mint az orvo­sok. Ő soha nem akart ölni, csak gyógyítani. Olyan konokul ragaszkodik ez állításához, hogy szinte ar­ra gondol az ember, nem meg­hibbant agyvelejű asszonynyal van-e dolga, a­kinek mániája a mérgezés. Ha van szenve­délyből gyújtogató, lehet máni­ákus gyilkos is. Bármiként álljon is azonban a dolog, az bizonyos, hogy az ilyen vénboszorkánynak börtön­ben a helye. Még­pedig oly módon, hogy soha többé meg ne lássa a szabad napvilágot.. Hogy halt meg Szántóné ? Darvassy Gyula fogalmazó telje­sen tisztázta már a nyomozás során a Szántó Pálné, Varga Lidia halálának körülményeit. Kétségtelen, hogy Szán­tó Pál és hozzátartozói teljesen ártat­ — Minden gazdaságban nélkülözhetetlenek. — Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb, — a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő — »Eredeti Kalmár-rosták« Ez évi újdonságainkról szíves­kedjék ingyen árjegyzéket kérni."Kalmár Zs. és Társa Hódmezővásárhely, különleges tér­grjfés vasöntöde.

Next