Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. augusztus (5. évfolyam, 189-214. szám)

1909-08-01 / 189. szám

Hódmezővásárhely, 1909 Augusztus I. Vasárnap Ara 4 fillér. V. évfolyam löa szám h i á H H SE L ¥ MS«aK»'8S! ■íBLYBKB i«ff«dérra 3k. — I. ‘sávra 1 k, — I. áss 4v» 8 k. — I. TID8KRK ,g yifiesi4»re 4 k — ié» I &. 40 I íjy isatu if* ? Sül) ?UBb£TLEN POLITIKAI NAPILAP Ándrássy-utcza I?. szám alatt. s**friss«artft«é£ éa felxááhivatal Főszerkesztő és laptulajdonosi asansTSöuK ái|sae !)&¡ «érint. NYÍL? ífiR vetít io» 80 Ök Megjelenik » tso. reggeli órikb**.' Telefonszám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. ip It. :uk a /es tuk“ fi an a, elöigénye‘ erent, u. nyt ye 0t uk: rakival és árukkal gondot termélyes és * 9 a. 5g minithessük, ska, ki ■udapest, ■rzett fáért, fieny kiközön- ill. t kérve,ztelettel: Irsa. Recsegő császári s királyi trónok. Hunvásárhely, 1909. julius 31. A világtörténelem számtalan sok esetet tud királyi és császári tők porbahullásáról, a népharag viharzó fellobogásáról, erőszakkal elfojtott nemzeti erők kitöréséről, egész országok megrázkódásáról, hatalmasnak hitt trónoknak pillanat alatt való összeomlásáról, a népitélet bosszuló működéséről, zsarnokok elpusztulásáról s kiontott párolgó részvérük nyomán fakadt szebb, szabadabb idők hajnaláról . . . A világtörténelem megdöbbentő bizonyságait adja annak, hogy a népeket örökre nem lehet zsarnoksággal, az adózó verejtékező emberanyagot az őt megillető jogok állandó elsikkasztásával kormányozni. Gyűl, gyűl a keserűség, a titkolt méreg, bosszú, gyűlölet, forr, sistereg vészes lángja s egyszer csak kitör, égig csapkod vérvörös ijesztő tüzével, mint vulkán mélyéből a lávatenger. Jaj annak az uralkodó császárnak és királynak, kit féktelen elbizakodottságában meglep az ilyen tűzhányó mélyéből pusztítva kitóduló lávatenger! Elevenen felperzseli, megsemmisíti, vagy könyörülve életén, kiutasítja, száműzi imént még önhitt, felfuvalkodott, parancsokat osztogató, alattvalóit mint rosz kutyákat rugdosó zsarnokot s az alá a trón alá temeti, vagy azzal üti oldalba, rászórván a megvetés hamuját, mely trónról ő felsége még az imént is legénykedett, mig trónja lábánál hízelgő, komisz udvaron ezek csókolták lábait s lecsüngő biborpalástjának szegélyeit. Nem is kell olyan nagyon messze mennünk a világtörténelemben, hogy bizonyítsunk. Nem szólva a legrégibb időkről, elég hivatkoznunk a franczia forradalomra, a mikor bizony XVI. Lajost és feleségét úgy lenyaktilózta a franczia nép, mint mikor két csirkét megölnek Pedig XVI. Lajos király és felesége, a ki leánya volt Habsburgi Mária Terézia magyar királynőnek, — nem is annyira a maguk bűnéért bűnhődtek, mint inkább elődjeik hitványságáért, aljas zsarnokoskodásáért. Csak az volt a pechjük, a balvégzetük, hogy a nép keserűsége és gyűlölete épen az ő uralkodásuk idején érte el azt a forrongást, izzást, mely százados leszorítottságából tűzhányó módjára kitört. A pohár csordultig telt, a népnek több könycsepje már nem fért bele s ez a királynak és királynénak életébe került s Páris utczáin zúgva harsogott a Szabadság dala. Azóta Mexikóban megölték Miksa császárt, Ferenc József magyar király testvérét, felkoncolták 1903-ban Sándor szerb királyt, pár hónapja elcsapták és száműzetésbe küldték a török szultánt, pár hete trónjáról elzavarták a perzsa saht, az orosz czárt állandóan őrizik s az év nagy részét tengeren hajózva, bolyongva tölti, mert csak ott érzi magát biztonságban, hogy nem éri el a zsarnokságot gyűlölő nihilisták keze , most pedig legújabban az a hír érkezik, hogy Spanyolországban is kiütött a forradalom, inog Alfonz király trónja, kifütyölik, átkozzák a királyt, sőt már életére is kimondották a halált. A király pedig felfüggesztette az alkotmányt és azt mondta, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni. Az egész birodalomban ropog a puska, szúr a szurony, folyik a vér. Gyilkolják a népet. A béke, szeretet és megelégedés helyett gyűlölség villámai czikáznak, emberpusztító ágyuk bömbölése dörög és sebesültek jajkiáltása, halálhörgése rémitő, szívfacsaró, megborzasztó jeleneteket rögtönöz. S mi lesz a vége ennek ? Lehet, hogy győz a király, győz a zsarnokság, lehet, hogy a király bukik és fordul alá recsegő trónjáról. Elűzik, vagy megölik. S ha ő győz is, ezrek és ezrek élete lesz ennek az ára, özvegyek, árvák siránkozása fogja fölvenni évekig Spanyolország csendjét s kárhozatos nyoma fog maradni a világtörténelemben annak, hogy királyi szeszély miatt spanyol katonák öldösték a spanyol népet, honfi a honfit, testvér a testvért. De ha győzne is most még Spanyolországban a zsarnokság, bizonyos, hogy egyszer el fog bukni, úgy ott, mint az egész világon. Csak azok a trónok lesznek hosszabb életűek, melyeknek alapja a nép szeretése és viszont a nép részéről is szeretet, ragaszkodás királya, vagy császára iránt. S csak az igazság lehet az az erő, mely a népszereteten nyugvó trónt dönthetetlen oszlopokkal látja el, t. i. addig, amíg trónok egyáltalában lesznek. Igazságot pedig csak úgy gyakorolhat az uralkodó, ha nemcsak szive nemes, hanem tanácsadói is jók és becsületesek. Gonosz tanácsadók romlásba kergetnek trónt és nemzetet menthetetlenül. Példa rá most Spanyolország. Példát nyújt a rosz tanácsadókra a magyar történelem is, hol a rosz tanácsok sokszor sodorták már bajba és válságba a nemzetet s a királyt egyaránt. A spanyolországi forradalom szolgáljon hát intő például. Láttassa be a kamarillával s a miniszterekkel, hogy csak a népek jogainak tiszteletén épülhet föl a trón tisztelete. A magyar nemzet királyához hű nemzet, lovagias, türelmes, önfeláldozó, de ősi jogainak érvényesülését is megköveteli. Szabadság és függetlenség olyan a számára, mint a mindennapi kenyér, melylyel táplálkozik s a levegő, melyet besziv. S ha ezt megadják neki, akkor bízvást el lehet mondani, hogy a magyar trón a világ összes trónjai közt legtovább fog állani. Mert a trónnal öszszefüggő szent korona nálunk közjogi szentség s a ki ezt a nemzet iránt szeretettel eltelve, igazságosan kormányozva teszi fejére, onnan azt leütni nem fogja magyar kéz, mert e nép nem szentségtörő s nem galád. Jó lesz erről gondolkodni ott fenn Bécsben is a tanácsadóknak s Budapesten is a magyar miniszter uraknak, kik sokszor jobban értenek a nemzet jogainak elsikkasztásához, mint maguk a Burg tányérnyalói és a kamarilla fogdmegjei. A nagy világon itt is ott is recsegnek a császári s királyi trónok. A Habsburgok trónja nem recseg, de azért nem fog ártani, ha most s a jövőben, aki benne ül, mindig rágondol a világtörténet tanulságaira, mert elvégre azt az igazságot letagadni nem lehet, hogy a királyok szava is csak emberi szó, a nép szava pedig Isten szava és hogy nem a nép van a királyért, hanem király a népért . . . Kun Béla, SÁNDORKA. Az elnökügyvivő Wekerlécske Sándorka augusztus negyedikén újra a császár elé megy. Ischlben fog alkalmatlankodni a felségnél a dánosi csűrcsavar gyártója. Mit mondhat ugyan a császárnak a főügyvivő? Újat nem. Az ország hangulata megváltozott azóta, hogy ők kirepültek? Nem kell most már a magyar hadsereg? Fütyülünk talán a külön vámterületre? Bagatell netán a választói jog? Csizmatalp az önálló bank? Minderre fütyül talán a nemzet? Nem, nemnem, nem. Mindez őrülten kell a nemzetnek továbbra is, mindezt ezentúl is követeljük a teremtésit az uraknak. A nemzetet nem prostituálták az ügyvivők, szédelgéseikkel nem szédítették el, a talajt nem rántották ki lábai alól, a nemzet továbbra is becsületes, magyar, erős, aki alkuról nem akar hallani és megveti az alkudókat. Neki minden kell, amit Kossuth Lajos követelt, abból egy betűt sem engedett el és ezentúl sem enged. Ezt mondja majd Wekerle a császárnak? Vagy tovább hazudik a császárnak? Az bizonyos, hogy az őszre egy olyan ököl csap az asztalra, amitől minden fal megreped: a nemzet sajtoló haragja! — Minden gazdaságban nélkülözhetetlenek. — Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb — a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő — »Eredeti Kalmár-rosták« Ez évi újdonságainkról szives Ty /rf yri JGt m rr n er TSf«» — _ Hódmezővásárhely, különleges ter-kedjék ingyen árjegyzéket kérni. Ilii gépgyár és VSl/SÖlltŐd©.