Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. október (5. évfolyam, 241-267. szám)

1909-10-01 / 241. szám

A gos­s­ i­t­ an­­ó, ha nép­szerű, m­iz­­ilitva, i leg­­t is ja a rség Vigyázat! Törékeny. Hunvásárhely, szept. 30. úgy vagyunk a mostani magyar politikai válsággal, mint a vasútra feladott nagyon törékeny áruval. Vigyáznunk kell rá, mert nagyon törékeny. A vasúti áruk tartályára rá is szokták pingálni, hogy a vas­utasok is lássák: Vigyázat! Töré­keny ! Mi is azt mondjuk a mai vál­ság kezelőinek: vigyázat, nagyon tö­rékeny ! A helyzet ma az, hogy Kossuth Ferenc ideiglenes megoldást akar, Andrássy Gyula meg végleges meg­oldást javasol. A kibontakozásra ez a két terv kerül a király elé. Természetesen mind a két ja­vaslatnak meg vannak a maga fel­tételei, melyekkel állnak vagy buk­nak. Hogy melyik nyeri meg a király tetszését, az még ma is titok. Szerintünk egyik terv se felel meg annak a követelménynek, mit a magyar közvélemény kíván. Mert mind a két javaslat fel­tételei sokat engednek gyökeres jogainkból. Andrássy javaslata többet, Kossuthé kevesebbet. De a Kossuth javaslata annyiban se felel meg a közkívánatnak, mert a válság megoldása azzal csak­­ ideigle­nes lesz. Már­pedig a nemzet közvéle­ménye nagyon is betelt már az újra meg újra ismétlődő válságos hely­zettel. Nincs az a magyar ember, aki ne a végleges megoldást óhaj­taná. Mert más dolgunk is volna már, minthogy örökkön-örökké csak a meglevő s élő jogaink fölött vi­tatkozzunk és veszekedjünk kirá­lyunkkal és az osztrákokkal. A válságnak végleges meg­oldását követeljük, de úgy, hogy a nemzet minden jogát elismer­jék s azok gyakorlatában ben­nünket szabadon hagyjanak! Most és mindörökké! Enélkül ne legyen se végleges, sem ideiglenes megoldás ! Mert nem szabad, hogy jogaink­ból bármit is feladjunk. Nem szabad, hogy a magyar nemzet örökkön­­örökké már minden tekintetben csak az osztrákok járszalagjára legyen utalva. A magyar nemzet nemcsak akar, hanem derekasan tud is­­ a sa­ját lábán járni. A magyar nemzet csak magának és magáért akar élni s nem hajlandó tovább arra, hogy a császárnak az érdekei nyerjék el minden munkáját, idegen érdekek szívják fel min­den erejét s élvezzék keserves verejtéke minden eredményét. Ez a mi álláspontunk. Ez volt a múltban mindenkor, ez ma és ez lesz a jövendőben is. Minden tekintetben önálló, füg­getlen Magyarországot óhajtunk s hogy ez legyen, erre törekszünk lelkünkkel, eszünkkel, vérünkkel, minden szavunkkal és minden tet­tünkkel ! Az osztrákkal nem óhaj­tunk semmi tekintetben se közösség­ben élni. Egy legyen közös csak: a király személye ! Tehát a personál­uniónak vagyunk feltétlen és hajt­hatatlan hí­vei. Különben a függetlenségi és 48- as párt radikálisabb részének is ez­­ volt az elve nagyon sokáig. Hogy ma is állják-e még'' ezt az elvet, nem tudhatjuk. A többi sok, kardinális elvekkel ez is már el­homályosult. Elveink mellett hát végleges és a nemzet minden jogát elismerő megoldást követelünk. Más kivezető út nem nyugtathat meg minket és a nemzetet se. Ám a megalkuvások korszakát éljük. A legszomorubbat, a­mit csak négyszáz év óta ért a magyar nem­zet ! Lehet hogy lesz végleges (?) megoldás legszentebb jogaink sutba dobásával. Lehet, hogy csak ideig­lenesen alkudnak meg. Akármiként intézik is állam­­férfiaink a válságból való kibonta­kozást: — vigyázzanak ! Nem titok már, nyilvános való­ság, hogy a magyar ügyek intézésé­re Bécsben már a királynál több befolyást gyakorol — jövendő ki­rályunk, a trónörökös ! A­kinek pedig közjogilag ma még semmi jussa nincs ahhoz, hogy felettünk már­is uralkodói jogokat gyakoroljon és még inkább nincs ahhoz, hogy közvetlenül is beleavatkozzék még legsajátabb belügyeinkbe is. Lehet, hogy a mai válságból való kibontakozás koronás királyunk kizárólagos közreműködésével s hozzájárulásával történik meg. Le­het, hogy talán, a­miben királyi es­küvel szentesített törvényeink van­nak, jogainkat elismerni s érvénye­síteni hagyja uralkodónk. Vigyázza­nak azok, akik a nemzetet képvi­selik az új egyezségben. A­mit nyerünk, úgy nyerjük azt, hogy a jövendő trónváltozás se változtas­son jogos helyzetünkön. Vigyázzanak, hogy a­mit a vál­ság országútján most majd megka­punk, a természet rendje szerint nem is soká leendő uralkodóválto­­zás össze ne törje. Közeli évek alatt Szent István trónjára új férfiú ül, A­kiről ma mindig az hírlik, hogy nem szeret bennünket. Hogy ellensége minden jogainknak s törekvéseinknek. Vigyázat tehát! törékeny ! Jo­gainkat úgy kell minden időkre biz­tosítani, hogy jöjjön az uralkodás­ban bármi változás, ezekből a jo­gokból ne törhessen össze a leg­kisebb darab se! Hódmezővásárhely, 1909. Október 1. Péntek. ÁRA 2 FILLÉR V. évfolyam 241. szám. VÁSÁRHELYI előfizetési Árak HELYBEN: negyedévre 2 K.—f. félévre 4 K.—f. egész évre 8 K.—f. VIDÉKRE: negyedévre 4 K.—f. egy hóra 1 K.401. Egy szára ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKA­! NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy­ utczit 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYILT­­TÉR petit sora 80 fiH. Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK: Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán, Gyopároson, Békés- Sámsonban. TELEFONSZÁM 58. ......................7- -------------------­ SZÁNTÓ JÓZSEF félfi szabó üzlete a »Csinos mapi legény­éhez, a régi ref. gimnázium épületében, Kossuth-tér, Dános Szereden járt. Elég baj az neki. Mert fogházba került. Hunvásárhely, szept. 30. A falu rosszává lett Vékony Jánossal az utóbbi időben igen sokat foglalkozik a rendőri krónika, ez az ember hajdan szebb napokat látott, háza, földje, pénze, boldogsága, szó­val mindene volt, de rossz útra tért Gazdálkodóknak, gazdaifjaknak ajánlom, a kirakatomban látható két szép, csinos, magyar, vőlegényi ruha és őszi dinos szüneteim megtekintését! -------MEGRENDELÉSEIK VÉGETT KÉREM KERESSÉK FEL ÜZLETEMET.------------­ Icson­fiyi haramiák. Itthon van a banda. Aracsi a rablóvezér. Hogy történt a merénylet­ , Hunvásárhely, szept 30. Lapunk tegnapi számában írtunk arról a szenzácziós rablómerényletről, melyet három vásárhelyi leczeng Ko­­tormán Mihály Szerencse­ utcza 19. sz. alatti lakos fuvaros ellen vasárnap éjszaka a csomorkányi országúton elkö­vetett. A gazdát leütötték, pénzét elvet­ték, lovait elhajtották s eltűntek. Kotormán Sámsomon járt vasár­nap. Dinnyét szállított s eladta. Este­felé indult vissza, de még a csárdá­nál stácziót tartott. Ott időzött három leczeng: Ko­vács János, Aracsi János és Mocsári Samu. Aracsi rovott múltú egyén, már a javítóintézetben is volt, de nem tud­ták megjavítani. Hárman diskuráltak, mikor Kotormán a csárdában megje­lent. Összenézett a három társ. — Ez a mi emberünk! Mormog­ták. — Csakhamar megismerkedtek vele s megittak együtt négy liter bort. Már akkor elhatározták, hogy ki fogják fosztani. Felkérezkedtek a kocsijára s együtt jöttek a csomorkányi­ uton. Itt a csárdában ismét megálltak s éjfélkor indultak tovább. Lépésben haladtak a lovak. Be­szélgettek. Egyszerre torkon ragadta Kotormánt Aracsi és fojtogatni kezdte majd mikor az védekezett, Mocsári háromszor fejbe vágta. Közben a gazda menekülni igye­kezett s leesett a kocsiról, Aracsi utána. — Pénzt, vagy meghalsz ! Szi­szegte Aracsi. — Ne bántsatok, itt a pénzem ! Szólt Kotormán és a pénzt átadta. Erre a leczengők felültek s megfordít­va a kocsit, visszafelé elrobogtak. Kotormán csak reggel ment Kutas-­­ ra panaszt tenni, vonattal. Egy járőr nyomban a rablók üldözésére indult, de Orosházán nyomuk veszett. Kedden fogták el őket Aradon . Kovács haza akart jönni, de az állomási rendőr­nek feltűnt s letartóztatta. Megkerült a két főbetyár is. Már akkor a lovakat eladták 240 koroná­ért. A csendőrök tegnap Vásárhelyre hozták őket. Beismerésben vannak. Újvároson vannak sarkok... minden sarkon pofonok, is fair szórakozás. Hunvásárhely, szept. 30. Tegnapelőtt fair módon szórakoz­tak Újvároson : Göbölyös István, Go­­gán Máté és Búzás János. A mulat­ságról, melynek a rendőrség előtt még folytatása lesz, alábbi tudósításunk szól : A fentnevezett három ember teg­nap délután valami jó vásár örömé­re áldomást irandó, betértek Újvároson a Makói­ utcában egyik korcsmába, le­ültek ott egy asztalhoz és italozni kezdtek. A bor gyorsan fogyott, egyik üveg a másik után ürült ki, ily arányban tüzesedtek a fülek, lettek villogóbbá a szemek, beszédesebbek az ajkak, tet­tekre vágyóbbak az öklök. Esteledett már, mikor a három ember fizetett, azután erősen illuminált hangulatban indultak el a Makói­ utcán. Az első saroknál már megálltak, szó­váltásba elegyedtek, egyszerre csak összementek, megpofozták egymást és tovább mentek, mintha semmi se tör­tént volna. Alig telt azonban el öt perc­, már a másik saroknál voltak, itt megint megálltak, megint megpofozták egy­mást és tovább mentek. A három ember után egész falka kiváncsi haladt, mikor pedig a fenti túrákat már az ötödik sarkon ismétel­ték, százakra rúgott a kísérők száma, kik biztatva, sajnálkozva, csodálkozva mentek, hogy lássanak. A három ember a hatodik sarokra érkezett, bősz csataordítást hallattak, majd egymásra rohantak és hullott, de nem az áldás .... — Mi van itt, mi történik itt — szólalt egy erőteljes férfi hang. — Jaj itt a rendőr, vége a mu­latságnak — szólt egy kis mama. Csakugyan a rendőr érkezett meg, ki azután áttört a tömegen s a további tettlegességet megakadályozta, a följe­lentést pedig megtette a furin szóra­kozó magyarok ellen. Az igazság kedvéért még azt je­gyezzük meg, hogy az arczok remekül megdagadtak az egész vonalon.

Next