Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. december (5. évfolyam, 293-318. szám)

1909-12-01 / 293. szám

Hódmezővásárhely, 1909. Deczember 1 Szerda AHA 2 FILLÉR V. évfolyam 293. szám. VÁSÁRHELY! ki­ofizetési Arak, HIDLYHÉN : n­­.»yen­évre 2 K.— f. félévre 4 K.—f. «Kész évre 8 K.—f. VIDÉKRE : negyedévre 4 K.—f. egy hóra 1 K.40f. Egy szám Ara : hétköznap 2 fillér, vitaartlap 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy­ utcza 17. szám alatt. HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 80 m mill. Megjelenik a kora reggeli órákban. , ÁRUSÍTJÁK: Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán Gyopároson, Békés- Sámsonban. Főszerkesztő és laptulajdonos­­ KUN BÉLA. TELEFONSZÁM 58. A válság jubileuma. Hunvásárhely, nov. 30. Jubilálhat a válság. Éppen most hét hónapja annak, hogy a Weker­­le kormány lemondott. Ez év április 26-án a miniszterelnök bejelentette a Házban, hogy a kormány kebelé­ben a bankkérdés miatt differenciák merültek fel, miért is a kabinet el­határozta, hogy benyújtja lemondását. Ugyebár, tetszik emlékezni, milyen mellverdesre hirdették hét hónappal ezelőtt, hogy ők szöknek a hatalomtól. De ugyebár, a hét hónap alatt történtekből világosan látható, hogy még levakarni sem engedik magukat a bársonyszékek­ről. Minden percben megijedtek, hogy végük van, Bécs rájuk adta az utolsó kenetet s mindig, úgyszól­ván az utolsó pillanatban, kaptak valamit, ami életüket meghosszabbí­totta. Ez a valami mindig semmi volt ugyan, az országnak legalább a semminél is kevesebbet jelentett. De nekik valami volt: új terminu­soknak hívták ezeket a semmiket. És így álljon elő valaki és mondja, hogy a semmi nem valami. Már egy alkalommal jó, vastag adagban kapták be ezt a semmit. Kaptak új kinevezést. Egész nyáron át éltek belőle. Nem voltak ügyvivők többé, hanem valóságosan kinevezett miniszterek gyanánt pompáztak a világ előtt és önmaguk előtt. És oly vastag volt ez az adag semmi, hogy a kormánynyal együtt az istenben boldogult koalíció is élt belőle egész nyáron. Igaz, hogy nem történt semmi. A miniszterek nyaraltak és üdültek, a koalíció tagjai is nyaraltak és üdültek és közben kissé intrikáltak. Az ország dolga pihent, nem moz­dult a helyéről. Mindenki várta a megváltást, megoldás nevezet alatt. De Bécs azt mondta: várjatok. Türe­lem, te magyar nép! Nem látod, hogy kormányodnak, ha ideiglenes is, mekkora türelme van és milyen önmegtagadással várja, hogy mikor, mily körülmények közt hódolhat be nekünk? Várj, várj! Érd be a sem­mivel, sőt a semminél is kevesebbel, amint kormányod is beéri ezzel. Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz és újra tél van. Azóta apró adagok­ban kapja be az ország és a kor­mány a semmit és abból él. Idő­közben rámutattunk a görögtüzekre, amelyekkel az adagolásokat és erő­szakos etetéseket színpadi módon megvilágították. Nagy apparátussal vonultak föl. A király személye volt a központ. Voltak egyes audienciák, többes audienciák Bécsben; volt két koronatanács s a másodikon a király pláne diszmarsalli egyenru­hában jelent meg. Történni mégsem történt semmi, csak az, hogy a kor­mány tovább is megmaradt a helyén ideiglenes és nemzeti minőségben ugyan, de labanczul és rendületle­nül. Kész meghajolni minden perc­­­ben, de távozni nem. Csak legalább tudnák, hogy mi előtt kell megha­jolniuk ? De nem tudják. Nekik már mindegy, akármi. Csak mondanák meg végre Bécsben, hogy mit akar­nak. De hiába minden. A valóság az, hogy a kormány és az ország legközelebbi sorsa úgy függ a leve­gőben, mint Mohamed koporsója. De a kormány ebből is tovább él. Most a második koronatanács előtt mindenki azt hitte, hogy dűlő­re kerül a dolog. Ma megint csak új terminusról van szó. Megint egy adag semmi és megint csak arra való, hogy a kormány tovább táp­lálja vele mesterségesen az életét. A páros napon optimisták, a párat­lanon pesszimisták a helyzetre és sorsukra vonatkozólag. Azt hiszik, hogy jövő héten megint audienciák­ra kerül sor, de máris hirdetik, hogy ez sem hozza majd a várva­­várt megoldást. És így a nemzet is csalódva tovább vár. Mit tehet egyebet ? Holt pontra jutottak, miután holt pontról indultak el kormányok. Az ország hadd éljen a semmiből! !H­afalapKírályban (is) áthelyezés előtt kalapok, czipők, fehérneműek, nyakkendők, női czipők, női ernyők, női táskák, bőráruk és uticzikkek a legjobb kivitelben, a legjutdnycsapp aranyan napontón! Kiismert elsőrendű druül Habig, Pless, Pichler kalapok, Kobrák czipők egyedüli raktára. ■■■■■■■■ Tisztelettel : MOLNÁR LAJOS. Az idény összes 8 8 9 i N­ 1 % ujjonnan bevezetve: legfinomabb plüch-posztó és cylinder kalapok, Jäger szörm­eáru ujdon- A gpffl $ fi § 11 T 11/1/ Q ff / alsóruhák, vadászharisnyák, női- és férfi fehérneműek, keztyük, nyakken­­ságai: boák, m­uf­­ll föll TÉ É 11 M I HB 1 dök, czipők, mindenféle divat- és rövidárucikkek legnagyobb raktára fok, szörmegallé- | / fj 11 U n _ ff wtoSwS mill ! Grossmann R. és Fia czégnél.­­ Rádassy és a színfigyi bizottság. Városunk téli színészeié. Rém véleményezték. Hunvásárhely, nov. 30. Lapunk egyik közelmúlt számá­ban hírt adtunk arról az örvendetes eseményről, hogy N­á­d­a­s­s­y József soproni szinigazgató kérelmet adott be a tanácshoz a czélból, hogy társu­latával december 6-ától január 1-ig városunkban, a Fekete Sas nagyter­mében játszhassék. Nádassy társulatának nevesebb tagjai a következők : F­e­l­e­d­i Boriska, Batiszfal­­v­y Elza, Görög Olga, Fátyol Hedvig, B­e­n­e Valéria és Albert Gizi nő, Nagy Dezső, Tompa Kálmán, Földes Dezső, B­o­d­o­n­y­i Béla, Székely Lajos, Sajó Vil­mos férfi szereplők. Csak egy pillantás erre a névsor­ra és meg lehet állapítani, hogy Ná­dassy — kit városunk közönsége kü­lönben is ismer és szeret — nem ting­­li-tangli szereplőkkel, hanem első­rangú erőkkel akart Vásárhelyre jön­ni, hogy itt kielégítse városunk tanul­ni vágyó, magasabb művészet és kul­túra iránt lelkesedő közönségét. Nádassy érkezésének hírét az egész vásárhelyi sajtó igazi lelkese­déssel fogadta, ami különben termé­szetes is, mert épen mi, újságírók érezzük legjobban és tapasztaljuk saj­nosan, hogy mi fáj a közönségnek, mit nélkülöz, mi a kívánsága, mit szeretne, mi iránt lelkesedik, mi iránt fogékony. Épen ebből indulva ki, egy pil­lanatig sem kételkedhettünk abban, hogy a színügyi bizottság is egy vé­leményen lesz velünk s pártoló hatá­rozatával támogatni fogja Nádassy ké­relmét a tanácsnál. Azonban mi történt ? A színügyi bizottság, bizonyára Szendrey szugge­­rálására úgy határozott, hogy a ját­szási engedély kiadását nem vélemé­nyezi a tanácsnál, mert a város és Szendrey között olyan szerződés áll fenn, hogy Szendreynek a tél folya­mán 10 — 12 előadást kötelessége tartani. Bármennyire is respektáljuk a színügyi bizottságot és annak érde­mes elnökét, Kánitzer Sándort, ezt a határozatot azonban még­se tudjuk a legjobb akarat mellett sem olyannak tartani, mely a közönség jogos kívánságának, a kultúra és művészet iránt tanúsított lelkesedésének megfelelne. Szendrey imádatából keletkezett határozat ez, már­pedig mi a színészet nemes ügyébe személyi momentumokat ke­verni nem engedünk, de nem engedhet a tanács se, mert a városi tanácsnak szívén kell viselni a közönség jogos érdekeit, a városi tanácsnak magának is meg kell ragadni minden olyan al­kalmat, mely kulturális fejlődésünket bármennyire is előmozdítaná. A színügyi bizottság határozata azon alapszik, hogy a várossal kötött szerződés értelmében Szendreynek a tél folyamán 10—12 előadást kell tar­tani Vásárhelyen, tehát jöhet akárki istenfia — ha Szendrey nem akarja — nem játszhat, mert ő öt hosszú téli hónapon át kegyeskedik 10—12 elő­adást tartani. Két hónapja már annak, hogy Szendrey társulata városunkból elköl­tözött és eddig még életjelt nem adott magáról. Most azután, mikor jönne egy társulat, mely elsőrangú erőkből áll s mely a szezon újdonságait is bemutatná, elő áll a szinügyi bizott­ság a maga „művészi“ véleményével s tisztán Szendrey zsebének politikájá­ból nem véleményezi a játszási enge­dély kiadását. Hát ez olyan tart­hatatlan és gyönge érvelés, melyből nagyon messzire kilátszik a lóláb s a melyet a városi tanács el nem fogadhat, mert elvégre Vásárhely nem mucsa, a vásárhelyi közönség ízlése és művészet iránti lelkesedése nem gyerekjáték, melylyel akár Szendrey, akár a színügyi bizottság paczkázzon. Még valamit ! Tudomásunk van róla, hogy Szendrey is beleegyezett volna Ná­­dassyék idejövetelébe, azonban az utolsó pillanatban azt kívánta, hogy Nádassyék a műsort mutassák be és hogy újdonságot ne játszanak, mert ezzel rontják az ő üzletét. Még azt a titkot is bátorkodunk felfedezni, hogy ha Nádassyék elfogadták volna Szend­rey kívánságát, akkor Szendrey a té­len nem is jött volna s igy a vásár­helyi közönségnek a nyárig egyetlen uj darabban nem lett volna része, már pedig ez meg nem engedhető, mivel a városi tanács Szendreyt épen azzal az intenczióval kötelezte téli előadások tartására, hogy itt a sze­zon újdonságait mutassa be. íme, ezek a színügyi bizottság határozatának kulisszatitkai, mely ellen állást kell foglalni minden jobbizlésü embernek, de állást kell foglalni a vá­rosi tanácsnak is és Nádassynak ki kell adni a játszási engedélyt. Választmányi gyűlés. A köz­ponti választmány deczember 1-én Juhász Mihály polgármester elnök­lete alatt gyűlést tart a tanácsterem­ben. A gyűlésen a képviselő választók jövő évre érvényes névjegyzékét fog­ják véglegesen megállapítani, azután felterjesztik a belügyminiszterhez.

Next