Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1910-02-01 / 27. szám

Hódmezővásárhely, 1910. Február 1. Kedd. ÁRA 2 FILLÉR VI. évfolyam 27. szám VÁSÁRHELYi s-LvjTranaAs» Arak iIHLYBEM ? MOfedévre 2 K.—f. éfl»te 4 K.—f. Bfé az évre 8 K.—t. VID&KRK : negyedévre 4 K.—f. egy hóra 1 K.40. Egy szám ára: hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szarkasztóség és kiadóhivatal : Andrássy­ utcza 17. szám alatt. TELEFONSZÁM 58. Fészarkasztó is laptulajdonna­­ KUN BÉLA._______ HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 80 mill. Megjelenik a kora reggeli órákban. árusítják : Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán figópároson, Békés- Sámsonban. Darabontok nyomdoka! Hunvásárhely, jan. 31. Gyorsan vágtat a végzet ! Minap még a szigorú alkotmányosságot ígér­te mézédes szóval Khuen-Héderváry gróf, azután a­ képviselőház hirtelen bi­zalmatlansági szavazatától elszédülve, súlyos alkotmányszegést követett el az országgyűlés kéthónapos elnapolásával, most pedig — miután azóta bejárta Bécset s a király dolgozó­szobáját — már ott látjuk haladni Fejérváry—Kris­­tóffyék nyomdokában, előre, mind bel­jebb a darabontság útvesztőjébe. A király a lemondást — melyet Khuen-Héderváry állítólag felajánlott — nem fogadta el, hanem, hogy mit ha­tározott, azt a Bécsből visszatért mi­niszterelnök mint valami édes titkot rejtegeti szíve mélyén. Mindenki sejti, hogy mi lehet ez az édes titok, és cso­dálatos, senki sem retten meg tőle: a képviselőház feloszlatásától és az ex-lexben megejtendő új választások­tól. Mert másról nem lehet szó. Khuen maga mondotta, hogy a bizalmatlan­sági szavazat után csak két dolog közt választhat: vagy lemond, vagy új választást rendel. Minthogy a le­mondás formalitásán már túl esett, most kétségkívül a választás követke­zik. Ezzel a nemzetre hárul az a tör­ténelmi kötelesség, hogy megmutassa Bécsnek és küldötteinek a maga igazi erejét. Már eddig is nagy mulasztást és könnyelműséget követtünk el azzal a céltalan türelemmel, amelylyel elnéz­tük, hogy mint akarják Bécsből fokról­­fokra letörni a magyar alkotmány bás­tyáit. Mire várunk még ? Hogy Bécs újabb és újabb abszolutisztikus táma­dással gyöngítse a függetlenségi poli­tika csatasorait? Vagy talán valami csodára várunk, amely a mai kormány tagjaiból nemzeti hősöket csinál ? A kockát elvetette Héderváry és most már nincs más hátra, mint hogy ezt az alkotmányellenesen eljáró kormányt kártevő munkájában lehetetlenné tegye a nemzet. Az az idő, amelyre a parlament nemzeti erejének megnyilatkozását törvénytelenül elfojtották, arra szolgált hogy a bécsi politika mérges pókjai behálózzák az országot. Ezt az időt akarják fölhasználni ők a politikai hon­foglalásra. Most akarják megkeríteni a nemzet becsületét. Most akarják láncz­ra verni a függetlenségi politikát, hogy diadalmasan hurcolhassák a csá­szár elé a megcsonkított nemzeti ér­zést.­­ Most az egész nemzet jövője fo­rog kockán. Ha sikerülne nekik a nem­zeti politikát letörni, ha sikerülne a császári önkény táborát magyar embe­rekkel benépesíteni, és ha sikerülne a nemzet kezéből kicsavarni azt a ne­hezen szerzett zászlót, amelyet ma a függetlenségi politika többsége lobog­tat ,­­ akkor a parlament a császári politika fióküzlete lesz, ahol elárulják az alkotmányt, a törvényt. Erre készül Héderváry, aki a teg­napi napon megkezdte útját a dara­bontok nyomdokában. Ilyen program­mal akarja a választási urna elé vezet­ni a nemzetet. De nekünk nincs okunk a válasz­tásoktól félni. Mint Antheusz a földtől kapja az erejét, úgy fog megerősödni és mindig nagyobb hatalomra izmo­sodni a függetlenségi politika, vala­hányszor a nemzeti érzés forrásával érintkezik. Csak haladjanak Héderváry és kortesei a Fejérváry-darabontok nyom­dokában. Csak törjenek minél vakme­rőbb merényletekkel az alkotmányra, csak tapossák minél fanatikusabban a törvényt! Hiszen ezen az útán minden lépéssel közelebb jutnak gyalázatos pályafutásuk végéhez. A hatalom he­lyéről le fogja sodorni ezeket a politi­kai kukaczokat a nemzet energiája és hírmondója sem marad annak a szolga­­lelkű császári falkának, amely az or­szágban most vad száguldozással ke­resi a hazaáruló politika konczait. Ugyan kérem!.. i1 választót Iva ellen, nyilatkozhatik Vásárhely Is. Hunvásárhely, jan. 31. Nevezetes közgyűlése lesz váro­sunk törvényhatósági bizottságának február­jóban, amennyiben két or­szágos fontosságú politikai dologban fog határozatot hozni. Az egyik — amiről már többször írtunk — a Héderváry granicsárék bizalmat és támogatást kunyeráló le­irata. Ez előreláthatólag és a közhan­gulatból kiérezhetően úgy végződik, hogy granicsárék bizalom és támoga­tás helyett egyebet fognak kapni, ami­vel azonban senkinek se dicseksze­nek el, de az ablakukba se fogják ki­tenni. A másik rendkívüli fontosságú dolog a választói jog reformjának kérdése, melyben először lesz alkalma Hódmezővásárhely város törvényha­tóságának nyilatkozni. Ez utóbbi olyan formán kerül a közgyűlés elé, hogy Turócz­ várme­­gye átlrt ma városunknak s arra kér bennünket, hogy az általános válasz­tói jog behozatala ellen a kormány­hoz intézett feliratát pártoljuk. Nem tudjuk, hogy mi indította nemes Turócz­ vármegyét ezen hatá­rozatának hozatalára, azonban úgy gondoljuk, hogy Hódmezővásárhely város törvényhatósági közgyűlése a népjogok kiterjesztéséről sokkal libe­rálisabban gondolkozik, mint Turócz­­megye s igy a feliratot nem is fogja pártolni, hanem azt egyszerűen tu­domásul veszi és méltó helyére , az irattárba utaltatja,­­hadd lepje ott a por . . . rimilii ÄÄ irrnPtfFUmélyen L­llIlUN­ pgj felöltek raktárában leszállított árakban árusitatnak. Legnagyobb választék vőlegényi magyar ruhákban és mérték szerint is. A róm. kath. templommal szemben Dráma Szőrháton. Embercsonkitó malaczok. Tragikus véget ért kisgazda. Hunvásárhely, jan. 31. Szombaton délben borzalmas, véres tragédia történt a vásárhelyi ha­tárban, a szerháti első dűlőben levő kis tanyán. Egy gazdálkodó verebé­­szés közben szétrobbant fegyverével szivén lőtte magát. Rögtön meghalt. Ott terült el az udvaron. Vérében dúrtak a malaczok és szív sebét összerágták. Alkonyattájt talált rá felesége a trágyadomb mel­lett, miután órák hosszat feküdt hal­va .. . A borzalmas eset részleteiről az alábbi tudósításban számolunk be. Véres halott a kocsin. Vasárnapra virradó éjjel 3 óra tájban csendesen haladt végig a nagy utczán, majd a Zrínyi utczán egy ko­csi­­asszony ült elől, meg a kocsis. A kocsi az öreg Asztalos Bálint Zrínyi utcza 98. számú háza előtt állt meg. Felriadt álmából az öreg Asztalos Bálint s kinézett. Mire zörögtek is az ablakon. Kaput nyitott a gazda. — Na mi az, hát mért jöttök ilyen korán, hát Bálint ? Az asszony csak úgy odadőlt a falnak és zokogott keservesen. — Jaj én Istenem, Istenem, ott az uram a kocsi derékban ! . . Az­ öreg Asztalos a kocsiba nézett, felhajtotta a ponyvát, ott látta fiát vé­resen, halva. Rettenetes érzés fogta el. — Mi történt ? Kérdé remegő hangon. Agyonlőtte magát, vagy meg­­ölték ? — Maga végezte, de nem aka­ratból . . . Hogy történt a dráma? A öreg Asztalos Bálint a Zrínyi utczában, a 98. szám alatt lakik. E­­gyik fia, Bálint gazdálkodott a szerhá­ti kis tanyán, mert másik fia város­cseléd, a harmadik pedig az Ipartes­testül kézbesítője. A fiatal Asztalos Bálint feleségével Ardai Zsófiával lakott a tanyán. Csak ketten voltak, se gyerek, se kanász. Szombaton reggel lepényt sütött Aidai Zsófi. Jól is laktak együtt az urával, majd elfelé készült a közeli tanyára az apjához. — Viszek lepényt édesapámnak ! Mondta. — Jól van, majd gondolok én addig mindenre. A asszony elment. Az ember elő­vette a sörétes mordályt s kiment madarászni. A tránya domb mellett elsütötte a puskát. A szomszéd tanyá­ból hallották a rettenetes recsegő hangot; ugyanis a fegyver csőve el­repedt s egy darabja a mordálynak éppen szivén találta az ember. Rögtöni halált okozott. Ott terült el az ember. Senki sem látta a tragédia lefolyását az ég ma­darán kívül. Azután jöttek az malaczok és kö­rülszaglászták a párolgó vérében fekvő embert . . . A borzalom tanyája. Asztalosné délután 4 óra tájban tért vissza a tanyára. Gyanútlanul ment. Nem vette észre mindjárt a borzalmas dolgot. Előbb bement a tanyaházba s mikor nem láta urát, akkor indult keresésére. Mikor a domb mellé ért, iszonyod­va látta a helyzetet. Ura holtteste ott hevert véresen; a disznók egész be­sározták s körülötte burkáltak akkor is. Meghűlt ereiben a vér, majd át­szaladt a szomszédba Kotormánékhoz. Jöttek az emberek s bevitték a halot­tat a szobába, azután kocsira tették s haza hozták. Vasárnapra virradó hajnali 3 óra­kor értek be a házhoz, rögtön értesí­tették a rendőrséget, honnan Privitzer József rendőrhadnagy ment ki a hely­színre. Megállapította, hogy az ember kezében szétrobbant a fegyver s a puska szilánkja ölte meg. A fiatal gazdát bonczolás mellő­zésével, a Zrínyi utczai háztól temetik el. Halála őszinte részvétet kelt min­denfelé. — Össze kell írni. A földmivelés­­ügyi miniszter átírt tegnap városunk­nak, hogy a tavaszi haszonállatokat írjuk össze. A tanács eleget fog tenni a miniszter kívánságának, mivel ez így szokás minden évben. Az össze­írásra vonatkozó hirdetményt legköze­lebb ki fogják bocsájtani, felhívjuk előre gazdáink figyelmét. — A kenyereparti olvasókör január 30-án tartotta meg tisztújító közgyűlését. Megválasztották díszel­­nököknek lapunk főszerkesztőjét: Kun Bélát és Soós Gyula tanácsjegy­zőt, tiszteletbeli tagnak Hős N. Kál­mán bizottsági tagot, elnöknek Mónus Ernesztet, gondnokoknak : Tóbiás Mi­hályt és Mónus Lajost, jegyzőnek Tóbiás Ernőt, könyvtárnoknak Petrecz Lajost, választmányi tagoknak: Ko­­kovay Andrást, Hős N. Albertet, Pet­recz Istvánt, Tóth Jánost, Hős N. Sámuelt, Hős Pétert, Kardos Pétert, ifj. Tolnai Imrét, póttagoknak: ifj. Pap Sándort és Hős Nagy Lajost.

Next