Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. március (6. évfolyam, 51-77. szám)

1910-03-01 / 51. szám

Hódmezővásárhely, 1910. Márczius 1. Kedd ÁRA 2 FILLÉR VI. évfolyam 51. szám s?­»rizsfasz árak HELYBEN : ■bogyeidntre 2 S.—(. é­rr« 1 K.—f. űzési évra 8 K.—(. VÍD2KRB : negyedévre 4 K.—t. agy hóra 1 K.401. Egy szám ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 1 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy­ utcza 17. szám alatt. VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 80 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK: Vásárhely-Katanon, ■ Pusztán, Orosházán Lyopároson, Békés- Sámsonban. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajd­onos : KUN BÉLA. TELEFONSZÁM 58. fi ff­ggetlenségi és 48-as masth~párt szózata a nemzethez: „Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt sorakozásra hívja fel az ország választóit a nemzet megtáma­dott jogainak védelmére. A függetlenségi és 48-as párt négy évvel ezelőtt más pártokkal karöltve vállalkozott a kormány átvételére. A lefolyt idő alatt gondoskodott az ország szükségleteinek fedezéséről és megtar­totta az uralkodóval között azt a meg­egyezést, hogy a katonai kérdések mindaddig függőben maradnak, m­íg a létszámemelés kérdése és az azzal kap­csolatos nagyobb katonai követelések újra szőnyegre nem kerülnek. Nyíltan és férfiasan kijelentette azonban a függetlenségi és 48-as párt minden alkalommal, hogy a gazdasági függetlenség megvalósítását a ránk következő törvényes határidőben köve­telni fogja. Kívánja különösen, hogy az önálló nemzeti bank a közös bank szabadalmának lejártakor vagyis 1911 január 1-én, az önálló vámterület pedig 1917-ben felállíttassék. Kossuth Ferencz, a párt akkori vezére, inkább hozzájárult ahoz, hogy az ország súlyos kvótafölemelést vál­laljon magára, csak biztosíttassék az országnak az a joga, hogy az önálló bank 1911 január 1-ére felálllítható legyen. A párt ünnepélyes határozatban mondotta ki, hogy a kv­ótafelemeléshez csakis azon feltétel alatt járul hozzá, hogy az önálló nemzeti bankot a kö­zös bank szabadalmának lejárta ide­jére fel fogjuk állítani. Megdöbbenéssel kellett ezek után tapasztalnunk, hogy a gazdasági ki­egyezés megkötése után alig másfél évre, amidőn az önálló bank érvénye­sítésére került a sor, az uralkodó meg­tagadta az önálló bank felállításához való hozzájárulást. Az uralkodó nem az önálló bankra vonatkozó jogunkat vonta kétségbe, — hiszen azt törvényeink világos értelme mellett senki kétségbe nem is vonhat­ja — hanem hivatkozott egyes politi­kusok nyilatkozatára és véleményére és az önálló nemzeti bankot mint az országra nézve károsat és veszedelme­set utasította vissza. A nemzet túlnyomó nagy többsé­gének az a kívánsága, hogy gazdasági viszonyainkat az önálló berendezkedés és gazdasági függetlenség alapján lás­suk el, az uralkodó szavával meg nem gátolható. Az uralkodónak ellenzését egyedül annak a káros politikai befolyásnak tulajdonítjuk, amelyet rá az őt környe­ző 67-es politikusok gyakoroltak. Most a választások alkalmával dől el, hogy a nemzet ragaszkodik-e gazdasági függetlenségének megterem­téséhez, vagy pedig meghajlik az uralkodó tilalma előtt. Az ország sorsának intézése a nemzet kezébe lesz letéve. Oda állhat a csüggedők mellé és a lemondók mellé. Oda állhat az udvari akarat végrehajtó közegei mellé, akik semmi­féle jogokat nem követelnek. Vagy pedig oda állhat azok mellé, akik a felkínált hatalmat maguktól el­utasítva, megállottak szilárdan álláspontjuk mellett, akik alkotmá­nyos fegyverekkel küzdeni kívánnak a nemzet jogaiért és az egyoldalú feje­delmi akarattal szemben a nemzet részére is megkövetelik a nemzetet megillető jogokat. A függetlenségi és 48-as pártnak nem egyedüli követelése az önálló nemzeti bank és az önálló vámterület. Ragaszkodva a pragmatika szankc­ió­­ban Ausztria irányában megállapított kapcsolathoz, kívánja, hogy Magyar­­ország politikai és gazdasági függet­lensége kiépíttessék. De szükségesnek találja, hogy a függetlenségi politika ne a felforgatás útján, hanem lépésről-lépésre vitessék előre. Minthogy a gazdasági téren való előhaladást a reánk következő törvényes határidők állították előtérbe, a katonai téren pedig az uralkodóval kötött megegyezés ezen kérdések rendezését egy időre kikapcsolta, ennek következtében a függetlenségi és 48- as párt maga választotta gondos előre­látással és nagy megfontoltsággal azt, hogy az Ausztriával vonatkozásban álló kérdések között a gazdasági füg­getlenség kivívását tekinti ez idő sze­rint első­sorban megoldandó politikai feladatnak. A megállapított iránytól a párt magát hamis ürügyekkel el­­téríttetni nem is engedi. Valósággal politikai bűnnek tarta­ná a függetlenségi és 48-as párt, ha a kvóta­felemeléssel elvállalt súlyos ter­heket az ország vállain hagynák, de jogunknak drágán megvásárolt érvé­nyesítésétől elfordulnánk. Aki az or­szágnak a terhes kvótát nyakára hoz­ta, kell, hogy becsülettel meg is állja a helyét akkor, amikor annak ellen­értéke fejében most az önálló nemzed bankot kell követelnünk. Nem fogadhatjuk el, hogy ha az uralkodó az önálló bankot nem enge­di, nem szabad azt erőltetni. A kvóta­­fölemelést annak idején megszavaztat­ni, most pedig az uralkodó kijelentése előtt kishitűen fegyverlerakással meg­hajolni , meg nem engedhető dolog. Azt sem fogadjuk el, hogy lehet az önálló bankhoz ragaszkodni, de nem kell azt épen most követelnünk és nem szabad épen egy „terminus“ miatt az országot felforgatni. A termi­nust a törvény állapítja meg. A közös bank szabadalma 1911. január 1-én jár le. A magas kvótát is és azért fi­zettük, hogy a közös bank szabadal­mának lejárta idejére biztosítsuk az önálló bank felállítását. Magát a jogot nem kellett semmivel biztosítani, hiszen az számos törvé­nyünkben van megállapítva és azt soha senki kétségbe nem is vonta. Épen az önálló banknak mostani felállítását, vagyis a terminust vásároltuk meg kvó­­tafelemeléssel. Jogunk érvényesítését a homályos bizonytalanság és „elvfen­­tartás“ ködös útvesztőjébe belevinni, egyenesen a nemzet kijátszására ve­zetne. Az általános és egyenlő választói jog. A gazdasági függetlenség kivívá­sán kívül a függetlenségi és 48-as párt legközelebbi feladatának tekinti az általános és egyenlő választói jog megalkotását. Pártunknak ez kezdet­től fogva sarkalatos programmja volt, mielőtt az uralkodó részéről ez a kér­dés előtérbe állíttatott volna. Évtize­deken keresztül nem szűnt meg annak megvalósításáért küzdeni. Sajnos, a 67-es pártok merevsége és párthatal­mi törekvései ezen a téren minden számbavehető előhaladást meggátol­tak. Négy év előtt a függetlenségi párt főként azon czélból szövetkezett a többi pártokkal és azért vállalt velük együtt kormányt, hogy az általános választói jogot megalkossa. Sajnos azonban, a függetlenségi és 48-as pártot itt is óriási csalódás érte, mert a koalíczió fennállására kiszabott két évi határidő eltelt anélkül, hogy a reform még csak elő is terjesztetett vol­na. Négy év múlt már el a koalíczió kormányra jutása óta és ez a reform még ma sincs megalkotva. A függetlenségi 48-as párt min­den alkalommal kijelentette, hogy az általános és egyenlő választói jog megalkotására bármely perc­ben kész. A párt kész volt vállalkozni és úgy az általános és egyenlő válasz­tói jognak, mint az önálló banknak megalkotására. Olyan módozatokhoz azonban, amelyek csak a nemzet ki­játszását czélozzák, soha sem fog hozzájárulni. Az általános választói jog kérdé­sénél a párt elítéli a­­pluralitás be­hozatalát. Ez sérti az ország szá­zados jogrendjében lefektetett jog­­egyenlőséget és a nemzeti érde­kek védelme szempontjából semmi előnyt nem biztosít. Ez csak az oli­garchiának és a plutokrácziának nyúj­tana előnyöket és könnyebbé tenné a nemzeti érdekek letörésére irányuló ha­talmi törekvések érvényesülését. De elítéli a függetlenségi és 48-as párt azt a retrográd irányt is, amely visszafelé akarja forgatni a haladó idők kerekét. Lehetetlenség ma már olyan reformra gondolni, amely talán csak az ipari munkásság kiválasztott­jait akarja jogokhoz juttatni. Lehetet­lenség olyan reformra gondolni, amely „néhány kevés ezer“ vagy „néhány tíz­ezer“ ipari előmunkást akar a válasz­tók soraiba beemelni. Ehez csak az a szándék tapadhat, hogy a nagy álla­mi szubvenc­iókkal dolgozó gyárválla­­latoknál a kormány rendelkezésére álló függő elemek száma szaporíttassék. Az általános és egyenlő vá­lasztói jogot kell ma már behozni! A pluralitás és hasonló kijátszások mellőzésével kell a reformot megal­kotni, ami által a nemzeti érdekeket is nagyobb figyelemre méltatjuk, mint ahogyan azt üres frázisokkal szeretik naponként emlegetni. Elmúlt már az az idő, amikor si­vár, nemzetellenes politikát örökösen czifrálkodó, kiabáló és lármás nemzeti és nemzetiségi politika köpenyébe akartak burkolni. Az általános és egyenlő válasz­tói jog, a jogegyenlőségen nyugodva, a nemzeti államnak legszilárdabb tá­masza, alkotmányos életünknek erős­sége leend. Szűk, maradi választói jog csak arra jó, hogy alkotmányos életünket igaz tartalmából annak se­gélyével levetkőztethessék. Azért ragaszkodunk ahoz, hogy az általános, egyenlő és közvetlen választói jog haladéktalanul m­egal­kot­­tassék. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a függetlenségi és 48-as párt nagy el­veit nem mi fektettük le. Azok még ma is az állami önállóságnak azon hatalmas pillér­kövein nyugosznak, amelyeket a 48-iki alkotmány megte­remtésekor Kossuth Lajosnak láng­szelleme alkotott meg. Az ő tanításából merítjük mi is azt, hogy nem a hatalmat, nem az önzést, nem az egyéni érvényesülést kell keresni, hanem keresni kell és figyelemre­­méltatni azokat a nagy szempontokat, amelyek nemzetünk sorsát a függetlenség útján előbbre viszik. Tőle tanultuk meg, hogy csak szilárd ragaszkodás és törhetetlen akaraterő az, amely a nemzet jo­gaiért folytatott küzdelemben ered­ményeket érhet el. — Kitartás a nemzet jogai mellett. — Ha igaz az, hogy a nemzetnek a törvényekben biztosított joga van gaz-­­­dasági önálló intézményeinek megte­remtéséhez ; ha igaz az, hogy ezen jogát a nemzet még külön meg is vásárolta , akkor egyenesen a politi­kai becsület követelménye az, hogy a nemzet jogai mellett kitartsunk! Az ürügyek keresése, a kibúvások és az üres elv­entartások csak arra valók volnának, hogy az udvarnál azt a hitet keltsék, hogy ezt a nemze­tet nem kell komolyan venni, mert önmaga sem veszi magát komolyan. Ennek a nemzetnek jogait nem kell tiszteletben tartani, mert ön­maga sem tartja azokat tiszteletben. A nemzet törvényes jogai előtt nem kell meghajolni, mert az első tiltakozó szóra maga a nemzet hátrál meg azok követelése elől. Ki hiszi azt, hogy ha most meg­hátrálunk, majd más alkalommal engedékenyebb lesz velünk szemben az uralkodó ? Ki hiszi azt, hogy majd a mi erőnk lesz több, mikor az anya­gi veszteségek és a kivándorlás által anyagi erőink csak mindjobban el­sorvadnak ? A nemzet bizalma és kitartása sem lesz nagyobb, ha látja azt, hogy vezéreiben és pártjaiban megbíznia nem lehet. Ha látja, hogy azok szavu­kat és ígéreteiket még nem tartják, hogy az első akadályra a küzdelemről lemondanak. — A Khuen-kormány céljai. — Khuen-Héderváry, látjuk, hogy életre akarja kelteni azt az uralmat amely évtizedeken keresztül az udvari akarat merev végrehajtásában találta hivatását. A békét, az ország nyugalmát és a produktív munka hasznosságát em­legeti, de nem akarja belátni, hogy az országban a békét, nyugalmat és hasznos munkálkodást az akadályozza meg, hogy az udvari önkény a nem­zetet a szabad rendelkezés minden föltételétől meg akarja fosztani, így csak tespedés lehet ebben az országban és az udvari akarat szolgai végrehajtása. Magyarország anyagi erői csak arra látszanak ren­deltetve lenni, hogy egy idegen or­szágnak anyagi jólétét és ipari fejlett­ségét szolgálják. Szégyene ennek az országnak, hogy akadnak politikusok és hatalom­ra vágyó egyének, akik midőn a nem­zet jogainak érvényesítéséért küzd, fel­ajánlják szolgálataikat a fejedelmi ön­kény czéljaira. Csak a „túlzásokat“ és „szélső­ségeket“ akarják — úgymond — el­hárítani és azok veszélyeitől akarják az országot megmenteni. De micsoda „túlzás“ van abban, ha a parlament többsége az önálló bankot akarja fel­állítani ? Hát már ez is „szélsőség“ és felforgatás ? Hiszen az 1867-iki tör­vények is elismerték ezen a téren a nemzet világos jogait. Nem volna-e a magyar nemzet a világ minden más nemzete között az utolsó, ha még egy jegybankot sem volna szabad országában felállítani ? Lehetséges-e az uralkodónak emiatt az országot évekig tartó válságokba kergetni és a törvényes kormányzástól megfosztani ? Nem a legkiáltóbb abszolutizmus volna-e, ha mindez akadálytalanul megtörténhetnék ? És nem a legna­gyobb politikai bűn volna-e, ha egy parlamentáris párt a maga nevét en­nek az abszolutizmusnak leleplezésére engedné fölhasználni ? Lépjen föl az abszolút uralom nyílt b * ! Harisnyák, férfi és női ingen, fialapon, nyafillendőn, gallé­r/gfl GlSQKq vnn* vézetőü. esernyőn Friedmannál. Andrássi-utcza 9.

Next