Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. október (6. évfolyam, 233-260. szám)

1910-10-01 / 233. szám

hódmezővásárhely, 1910. október 1. szombat Asta 2 filLór* VI. évfolyam, 233. szám. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 2 K.—f. félévre 4 K.—f. egészévre 8 K.—f. VIDÉKRE : negyedévre 4 K.—f. 1 hóra 1 K.40f. Egy szám ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy­ utcza 17. szám alatt. Független Politikai Napilap. HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYÍLT. TÉR petit sora 80 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK : Vásárhely-Kutason, a Pusztin, Orosházán, Gyopároson, Békés- Sámsonban. Fővérkeszti és laptulajdonosi KUN BÉLA. TELEFONSZÁM: 58. Nesze semmi! Hunvásárhely, szept. 30. Eddig az volt a tréfás meghatáro­zás, hogy a semmi nem más, mint nyeletlen bicska, melynek nincs pen­géje. Most némiképpen változik a do­­log. A semmi az, amivel a magyar népképviselet háza mostanság foglal­kozik, mintha bizony az országnak semmiféle sürgős dolga nem volna. Még ki lehetne pótolni a semmi meg­határozását néhány csinos tétellel : semmi az, amit viszonzásképpen ka­punk azokért a borzasztó katonai ter­hekért, amelyeket most újabban ránk rónak. És semmi az, amivel Khuenék be fogják érni, ha mégis katonai kö­vetelésekkel állnak elő Bécsben, mond­ván , hogy legalább a látszat kedvéért adjanak valamit. Beszélnek válságról is, noha ab­ból a nézőszögletből kiindulva, ahon­nan a válsághíresztelők kiindulnak, bizonyos mértékben nevetséges dolog válságról beszélni. Lehet ugyan, hogy Bécsben megutálták a „nemzeti mun­ka“ kormányát, még mielőtt belefogott volna a nemzeti munkába. Ez nem lehetetlen valóban, mert nincs köny­­nyebb, mint megundorodni a talp­­nyalóktól és hajlongóktól. S noha tisztességes gondolkozást nehéz föl­tételezni, mégis talán úgy gondolkoz­nak, hogy aki a saját faján, saját népén-nemzetén árulást követ el, az árulást követhet el könnyen az ellen is, akinek most a kezeit-lábait csó­kolja. Nincs tehát kizárva, hogy ezek miatt is megutálták a Khuen-kormányt, mielőtt még megszerették volna Bécs­ben. Az az egy azonban bizonyos: az osztrák körök a császártól­­­efelé rendületlenül állnak azon az álláspon­ton, hogy bármilyen ijesztő nagyo­n lesznek is a katonai követelések, bár­mennyi százmilliót is fog elnyelni a hadsereg és haditengerészet „fejlesz­tése“, egy jottányival sem fogja Bécs kiegészíteni azt a semmit, amit érte Magyarországnak nyújtani szándéko­zik. Ők, akikről régóta bebizonyították, hogy sem tanulni, sem felejteni nem tudnak, megkövetelik Magyarországtól, hogy tanuljon a legutóbbi múltból. Kevés volt az, amit a sátánban bol­dogult koalíció nyomorult létének meghosszabbítására követelt, legalább a látszat kedvéért kért könyörgött. Bécs a merev tagadás álláspontján állt. Inkább felidézte a legsúlyosabb válságot, az exlexet és mindent, ami azzal összefüggésben állt a veszedel­mekkel együtt. Most, amikor Kimen­nek óriási többsége van a magyar parlamentben, még kevésbbé akar az engedmények terére lépni, mondván , hogy aki teherhordó szolga, az marad­jon is és ne akarjon másnak látszani. Amit pedig ezenkívül várhatna az ország népe a kormánytól, az a vá­lasztói reform megalkotása. Erre pedig a kormány mondja: nesze semmi. Legkisebb gondja is nagyobb, mint ez. Így tehát ugyancsak kijut az or­szágnak a semmiből, amivel jóllakha­­tik, ha tud, de aminek fejében min­dent oda kell adni, ami értékes dolog még megmaradt neki.______________ Mosf­élszáz gzerek­ iskola nélkül. Lehetetlen állapot. Hunvásárhely, szept. 30. Mikor szeptember elsején a be­iratások megkezdődtek, rövid pár nap alatt — mint arról hírt is adtunk — megleltek az iskolák, a szeptember 4-én 5-én jelentkezett fiukat, leányokat már nem vették fel, mert törvény sze­rint egy osztályba nyolc­van tanuló­nál többet sem közegészségügyi, sem paedagógiai szempontból felvenni nem lehet. A lapok híradása nyomán azután egymásután jelentkeztek a szülők Soós Gyula tanácsjegyzőnél, hol elpana­szolták, hogy ők járatnák gyermekeiket iskolába, de nem lehet, mert fs a taní­tók nem veszik fel. A jelentkezett szü­lők és gyermekek neveit előjegyzésbe vették s eddig 154 olyan tanköteles van, kik azért nem részesülhetnek iskolai oktatásban, mert nem vették fel őket az iskolák túlzsúfoltsága miatt. Hogy minek a következménye a fenti dolog, azt mindenki tudja. In­dokolatlan spórolásnak, melyet a re­formátus egyház olyképen cselekedett meg, hogy több megüresedett tanítói állást nem töltött be, hogy az így megtakarított pénzből a többi tanítók fizetését kiegészítse. Azonban hagyjuk ezt a dolgot, térjünk csak az előbbire, beszéljünk arról, hogy Hódmezővásárhelyen je­lenleg 184 gyerek iskolába akar járni, tanulni akar, de nem tud, mert nincs hol tanulni. Kevés az iskola. Ez olyan lehetetlen, olyan ab­szurdum helyzet — tudva azt, hogy az iskoláztatás büntetés terhe alatt kötelező mindenkire nézve — melyen segíteni kell, még­pedig sürgősen kell segíteni, mert immár egy hónap el­röpült az iskolai évből. Úgy hisszük, hogy a városi ta­nács meg fogja tenni a kellő intézke­déseket arra nézve, hogy az iskolából kimaradt gyermekek sürgősen oktatás­ban részesüljenek, mert ha nem tenné meg, akkor megbocsájthatatlan hibát követne el, melyért felsőbb helyen kér­dőre is vonhatnák — és joggal is !... 1 tesz a vásárral . Esetleg pótvásár lesz. Hunvásárhely, szept. 30. Tegnapi cikkünk, amit az őszi országos vásárnak a koleraveszedelem miatt való esetleges betiltásáról írtunk,­­ érthetően megdöbbenést keltett ke­reskedő és iparos polgártársaink kö­rében. Rájuk nézve természetesen ér­zékeny csapás volna, ha a vásárt nem lehetne megtartani, mert hiszen éppen az őszi vásár a legforgalmasabb a mi országos vásáraink között. A gaz­daközönség ilyenkor vásárol legbő­vebben, s általában a télre való be­rendezkedésünket nagyrészt az őszi vásáron szerezzük be. Kereskedőink és iparosaink közül sokan keresték föl szerkesztőségünket tegnapi cikkünk folytán, érdeklődvén aziránt, hogy nagyobb-e­ az eshetősége a vásár betiltásának, mint a megtart­­hatásának ? Erre nézve újból megkérdeztük Szatmáry Tihamér főkapitányt, aki ezügyben már tanácskozásokat foly­tatott dr. Háhn Dávid főorvossal. A főkapitány ezidőszerint még határozott választ nem adhat. A vásár ugyanis október hó 15—17-én tartatnék meg, az esetleges betiltó határozatot pedig a vásár előtt 8 nappal kell kihirdetni szabályrendelet szerint, — tehát csak október hó 8 án nyilatkoztatik hatá­rozottan a főkapitány, csak akkor hirdetheti ki a betiltást, azaz csak ak­kor adhatjuk hírül határozottan, hogy október hó 15—17-én megtartatik-e az őszi vásár, vagy nem. Mint már jeleztük is, a belügy­miniszter rendelete szerint olyan he­lyeken kell betiltani főkapitányi hatá­rozattal az országos vásárt, ahol már történt kolerás megbetegedés, illetve olyan városokban, amelynek környéke már fertőzött a járvány által.­­ Ha tehát a szomszédos városokban, fal­vakban, vagy pusztákon netalán kole­rás megbetegedés fordulna elő októ­ber hó 7-ik, 8-ikáig, a vásár kihirde­tésének, vagy betiltásának határnap­jáig,­­ akkor a vásárt nem lehet megtartani, így történt ez most Szegeden. Szeged környékén ugyanis több kole­rás eset történt s igy belügyminiszteri rendeletre itt megtiltották az őszi vá­sár megtartását. Megnyugtatásul azonban közöljük mindazokkal, akiknek elsőrangú érde­két képezi őszi vásárunk megtartása, hogy ha a fenti okok miatt esetleg betiltatnék az október hó 15—17-iki vásár — ez a tilalom csak ezekre a napokra vonatkozik, mert, például november hónapra, amikorra már ok­vetlen elvonul az ország fölött a kole­rás veszedelem, — a kereskedelmi minisztertől engedélyt lehet kérni pót­vásár tartására, s amennyiben ennek­­ a pótvásárnak a terminusa a szom­szédos városok érdekeivel nem ütkö­­­­zik össze, — a kereskedelmi minisz­­t­­er természetesen meg is adja a pót­vásár tartásra az engedélyt. Remélhetjük azonban, hogy ne­künk nem lesz szükségünk pótvásárt kérni. Minket az idei kolera eddig még elkerült és okos óvóintézkedé­sekkel valószínűleg sikerül is megsza­badulnia nemcsak városunknak, hanem környékének is a fekete rémtől, é­s akkor október 15-re szabad a vásár. Ez a jó szűzdohány, „állj mert kihasu­latt!“ Hunvásárhely, szept. 30. Orosz János vásárhelyi magyar olyan hitben állott a finánczoknál, hogy nagyon szeret jóféle szűzdohány elárusításával foglalkozni, ami külön­ben nem is utolsó mesterség, mert jó jövedelmet hajt, különösen, ha nem tudják. Orosz Jánosnak azonban épen ez volt a szerencsétlensége, hogy tudták, még­pedig a finánczok tudták, kik bi­zony se Istent, se embert nem kimér­nek, ha erről esik szó. Egy alkalommal Orosz Jánost va­lamelyik jóakarója feljelentette, hogy sok dohányban a lakásán, most lehet megfogni. A finánczok rögtön marsadjuszti­­rungba vonultak ki Orosz János la­kására, mely valahol a legsötétebb Csúcsban van. Orosz János nem volt otthon, csak a felesége, egy rendkívüli har­­czias természetű, nagyvérű menyecske, ő fogadta a hatalom embereit. — Dohány van a háznál — szólt az egyik fináncz. — Csak volt — válaszolt a me­nyecske — De van — kiáltott a fináncz. — Hát akkor keressék meg — szellemeskedett az asszony és tovább bontogatta a csirkét. A finánczok kerestek, kutattak a dohány után, de sehol se találtak a világon semmit, még csak egy szoba volt hátra, ebbe meg a gazda holmiai voltak , mivel ők a tanyán laktak, Oro­szék vigyáztak a lakásra. — Nyissa ki ezt az ajtót — szólt az asszonynak a fináncz. — Nem nyitom én, nem az enyém az a lakás. — Hazudik, nyissa ki. — Nem nyitom ! — Akkor bemegyünk úgy is ! — Azt szeretném én látni — ki­áltott az asszony s a következő pilla­natban az aj­tó előtt termett, kezében vészt jóslóan forgatva a kést ! — Állj, mert kihasitlak bennete­ket, ide nem mentek be. A finánezok komolyra vették a dolgot, rendőrt hivtak, kinek segítsé­gével megfékezték az asszonyt, átku­tatták a szobát, dohányt azonban nem találtak. A fináczok feljelentést tettek az asszony ellen hatóság elleni erőszak miatt. A feljelentés folytán tegnap volt a tárgyalás a szegedi kir. törvényszék­nél s azzal végződött, hogy a nagy­vérü menyecskét nyolcz napi fogházra ítélték. Oroszné az ítélet ellen felebbe­­zett, mert mint mondta: ő csak meg akarta ijeszteni a finánczokat. — A tegnapi piacz. A tegnapi piaczra felhajtottak 379 sertést, 92 marhát, 85 lovat és 97 juhot. A hízott sertés 70—72, a vágómarha 27—29, a borjú 52—54 és a juh 24—25 kraj­­czárért kell kilogrammonként. Az árak­ban a múlt piacz óta nincs változás. A borjú ára rohamosan emelkedik, amit a közelgő vásárnak lehet betudni. Bírósági tárgyalás.

Next