Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. december (6. évfolyam, 231-310. szám)
1910-12-01 / 231. szám
Hódmezővásárhely, 1910. deczember 1. csütörtök As*** 2 fillér*. VI. évfolyam, 231. szám. VÁSÁRHELY» előfizetési Áras HELYRE!*' negyedévre 2 K.—l. félévre 4 K.—1 egészévre 8 K.—l. VIDÉKRE negyedévre 4 K.—I. 1 hóra 1 K.401. Egy szám ára : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. Független Politikai Napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonos : HIRDETÉSEK díjszabás szerint. NYÍLT. TÉR petit sora 80 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK : Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán, Gyopároson, Békés- Sámsonban. KUN BÉLA. TELEFONSZÁM: 58. Vád alá! Hunvásárhely, nov. 30. Khuen-Héderváry hathónapos országpusztító uralma alatt teljesen megérett a vád alá helyezésre. A miniszteri felelősségről szóló törvényünk azt rendeli, hogy a miniszterek feleletre vonandók, illetve vád ai helyezendők minden oly tettért, mellyel az állam függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, az egyéni szabadságot, a fennálló törvények rendeletét sértik, vagy az ország közvagyonát törvényellenesen kezelik. Mintha a törvény minden betűje Khuen-Héderváry számára volna megírva. A derék, becsületes negyvennyolcadiki törvényhozók azonban nem gondoltak arra, hogy mit csináljon a boldogtalan panaszos akkor, ha az ítélkezésre hivatott bíró is benne van abban a maffiában, amelynek fejére az ítéletet ráolvasni kellene. Nem gondoltak rá, mert ők ideális, becsületes emberek voltak, akik el sem tudták képzelni, hogy a magyar országgyűlésen összejöhet annyi szolgalelkű ember, alkusz, kufár, sáfár és sáplovag, akik mandátumért és nyomorult koncokért a nyilvános országárulás silány uszályhordozóivá zülljenek. Khuen-Héderváry vád alá helyezését azok a tettek követelik kiáltóan, amiket hat hónapos uralma alatt az ország színe előtt nyiltan, minden erkölcsi önérzet fölrúgásával elkövetett. Törvényellenesen használta az ország közvagyonát, mikor a nemzet millióiból egy mindenre kapható országgyűlést vásárolt össze magának. Ez összevásárolt többség segítségével szállította el az ország közvagyonát az osztrák hadseregnek, köztük olyan nagy összegeket, amik meg se voltak szavazva. Elkufárkodta a nemzet törvényben biztosított jogát az önálló bankhoz. Megsértette az állam függetlenségét és az alkotmány biztosítékait, mert a bécsi delegációkból birodalmi centrálparlamentet csinált, a magyar országgyűlést pedig hallgatásra kárhoztatta. De hat hónap alatt megmutatta, hogy a közvagyonból mindenkinek jut, csak a magyar nemzetnek nem. Ágyuk, fegyverek, katonai felszerelések címén tömte arannyal az osztrákot, a csehet, morvát, stájert, mindenféle nációt, csak a magyart koplaltatja. A magyar kultúra nyomorgó napszámosaitól pedig megtagadott minden fillért. A kultuszkormányzatban eltűri a klerikalizmus befészkelődését, a pártban a választói jog elsikkasztását, minden szociális és kulturális követelmény üldözését, mindenféle panamát, sáphajhászást, amely a kiváltságosakat szolgálja a nép érdekei ellen. Most már egyszerűen kijátszák az alkotmány legfontosabb biztosítékát, a polgárok panasz és kérvényezési jogát is. A képviselőház elnöke kijelenti, hogy a sopánkodó küldöttségeket ezután nem fogadja. A sopánkodás bántja a fülét. Khuen a nála tisztelgő megyei tisztviselőknek nyíltan szemébe vágta, hogy a fizetésrendezésre, melyet még Andrássy belügyminiszter jóvábahagyott, nincs pénz! — Nincs, mert elszórta a választásokon, Ausztriában és Horvátországban ! — Nincs pénz, itt áll a nemzet a törvényes jogaiból kiforgatva, elárulva, koldusbotra juttatva Khuen hat hónapos kormányzata alatt. Megért tehát Khuen a vád alá helyezésre és az elitéltetésre; most már nem hiányzik más, mint kötelességtudó bíróság az ítélet meghozatalára. Vásárhelyi 21380S331630 f karácsonyi fönyve. Hunvásárhely, nov. 30. Hódmezővásárhely újságírói a folyó évi karácsonyi ünnepek alkalmával egy minden tekintetben modern, tartalmas, díszes kiállítású karácsonyi könyvet adnak ki, amely könyv megírásában és egybeállításában részt vesznek mindazok, akik Hódmezővásárhelyen írással, vagy újságírással foglalkoznak. Városunkban ez időszerint még valósággal eseményszámba megy, ha olykor-olykor megjelenik itt egy-egy könyv. Ez nagyon természetes is, amennyiben egészen a legutóbbi időkig, amíg az A Jövendő nem teremtett olvasópublikumot a vásárhelyi íróknak, valóban szinte lehetetlen lett volna itt könyveket kiadni, erkölcsileg is, anyagilag is majdnem lehetetlen. Az Újságírók karácsonyi könyvének szerkesztését is az A Jövendő szerkesztősége vezeti. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az almanachszerű kötetet kiváló rutinnal fogják egybeállítani azok, akiknek lelkében van az író-művészet képessége. Városunk irodalompártoló olvasóközönsége gyönyörűséget talál majd ebben a könyvben, ami dicsőségére válik nemcsak íróinak, hanem városunk fejlődő kultúrközönségének is. Az Újságírók karácsonyi könyve 8—9 ívnyi terjedelemben december hó 20 ika táján jelenik meg mintegy ezer példányban, s bolti ára 2 korona lesz. Akik azonban a könyvre már most előfizetnek, azok 1 koronáért kapják. Előfizetni lehet az A Jövendő szerkesztőségében, továbbá az újságíróknál. Városunk intelligens közönségének, nemkülönben a kereskedő és iparos közönségnek (minthogy a könyvbe hirdetések is fölvétetnek,) különös figyelmébe ajánljuk e minden tekintetben modern, az intelligens embert szórakoztató, a kereskedőnek és iparosnak hasznos szolgálatot teljesítő vállalatot. Eszter, a gyermett-gyónos. Három hónapot kapott. A gödör titka. Hunvásárhely nov. 30. Tassi Eszter azok közül a leányok közül való, akik szerettek, hittek, elbuktak, anyává lettek, azután csalódtak s hogy a világ elöli becsületüket megmenthessék, megyilkolják a tiltott viszony gyümölcsét, így tett Tassi Eszter is, a 18 éves délczeg hajadon, ki egyik előkelő gazda ember szolgálatában állott. Eszter hajadon addig járt a tanyai bálákba, addig udvaroltatott magának, addig kereste a napot egy legény szemében, mig egy forró, nagy pillanatban elbukott. Telt, múlt az idős Eszter fülébe súgta a legénynek az édes titkot: — Anya vagyok ! A legény megborzadt, majd durván lökte el magától a szerencsétlen leányt: — Tehetek én róla? Miért nem vigyáztál magadra. A leány sírni, zokogni kezdett, rimánkodásra fogta a dolgot. — Vegyen el, ne legyek a világ csúfja! — Nem kellessz —felelt a legény s faképnél hagyta szerelmesét. S mit csinált ekkor Eszter ? Rettenetes gondolata támadt, gyilkosságra szánta magát, hogy a szégyentől meneküljön. Amikor elérkezett a megpróbáltatások pillanata, elment egy félreeső helyre s ott végzett az ártatlan, gagyogó, sirorivó kis csecsemővel. A rettenetes cselekedet azonban kiderült, megtalálták a kis hullát, felbonczolták, s megállapították, hogy megfuladt. Tassi Eszter ellen az ügyészség szándékos emberölés miatt emelt vádat. A tárgyalás a napokban volt a szegedi kir. törvényszék előtt. A délczeg, erős hajadon megtörve, megviselve állóit bírái elé. Sirt, zokogott, de azért tagadta a szörnyű bűnt; azt mondotta, hogy ő nem akart gyilkolni, nem is tudja, hogy került a gödörbe a kis hulla. A törvényszék nem fogadta el a védekezést, Tassi Esztert három hónapi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítélte. A büntetés kiszabásánál tekintetbe vették a vádlott fiatal korát s azt a lelki állapotot, melyben volt. Tassi Eszter nem nyugodott meg az ítéletben , felebbezett, így azután a kir. táblához kerül a dolog. Két baltával verte szét a gyilkos, azután a még vonagló, haldoklóestei máglyára tette s úgy égette el majdnem felét a hullának. A rendőri nyomozás ebben a borzalmas tettben egyáltalában nem járt eredménnyel. Többeket letartóztattak a gyanú terhe alatt, a kihallgatások után azonban csak Hajnal Lajos kovácsmestert, a meggyilkolt gazda szomszédját tartották fogva. Hajnal ugyanis megzavarodott elborult elmével olyan bizonytalanul, különös zavarodottsággal beszélt az egész gyilkosságról, hogy a rendőrség szinte határozottan megállapította, hogy a kovács a gyilkos. El is szállították a szegedi királyi ügyészségre, hol folytatták Hajnal ellen a vizsgálatot, azaz csak folytatták volna, de Hajnal Lajoson ekkor már dühöngő őrültségben tört ki előbbi búskomorsága, elborultsága. Ekkor a szerencsétlen embert Lipótmezőre szállították, a királyi ügyész pedig beszüntette a vizsgálatot, beszüntette a vádat Hajnal ellen, elsősorban is azért, mert az egész vizsgálat során semmi komoly bizonyíték nem merült föl Hajnal Lajos ellen, ki azóta még mindig ott van az élőhalottak szomorú házában. A királyi ügyész, minthogy teljesen megszüntette az eljárást Hajnal ellen, tegnap megküldötte a vásárhelyi rendőrségre Hajnal Lajos baltáját, amit a kovács lakásán foglaltak le, azt hívén, hogy azzal gyilkosságot követett el Hajnal. — A balta mellé csomagolva érkezett az ember inge és mellénye is, amiket a rendőrség átad Hajnalnénak, akit illetnek ezek a tárgyak. Mint értesülünk, Hajnal Lajosné haza akarja szállítani Lipótmezőről szerencsétlen férjét, ki az ottani orvosok értesítései szerint javuló állapotban van. II Hajnal Lajos Haza küldte a kir. ügyész. Hunvásárhely, nov. 30. Ismét egy érdekes mozzanat, mely a Görbe útféli gyilkosságra vonatkozik, s arra a szerencsétlen emberre, akit valóban reális komoly alap nélkül letartóztattak és börtönbe zártak a puszta gyanú következéseképpen. Jól emlékeznek még olvasóink a görbe újféli gyilkosságra, melynek áldozata Olajos Tóth Márton volt, a vagyonos, egyedül élő agglegény. Az éjszaka titkokat rejtő sötétjében történt a borzalmas, minden képzeletet fölülmúló embertelenséggel elkövetett gyilkosság. Olajos Tóth Márton fő baltája. »Segítség, gyilkolnak A Riadalom Oldaltosárban, mit csinál a kártya. Hunvásárhely, nov. 30. Szerdára virradó éjjel rettenetes ribillió játszódott le Oldalkosár egyik forgalmas utczáján, melynek végzetes következményei lehettek volna, ha a kellő pillanatban közbe nem lépnek a rendőrök. Az eset előzménye egyik belvárosi korcsmában történt. Ebben a korcsmában két ur fit az asztalnál s nézegették, olvasgatták a harminckét levelű bibliát. Ez az épületes lelkiszükséglet egészen éjfélig tartott, ekkor az egyik ur felhagyott a játékkal. Nem azért, mintha nem szeretett volna tovább játszani, hanem mert a partnerének elfogyott a pénze, kártyás nyelven mondva schwarcz lett . . . Bukott pedig ez az utóbbi ur 260 koronát. — Gyerünk egy kávéra — szólt a vörös kibicz, ki állhatatosan kitartott a nyertes mellett. *— Gyerünk — szólt a mécses győztese — de hová ? — Hát a Sasba! — Oda nem megyek, tudod, egy kis elintézetlen ügyem van ott! . . . — Hát hová menjünk ? — Máshova! És elmentek máshova, ott ismét összeverődött egy kompánia, leült hisünk is játszani, de hát Fortuna szekerének rúdja elfordult tőle, az utolsó fillérig elbukta a nyereséget, sőt még a maga pénzét is.