Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1912. május (8. évfolyam, 109-133. szám)

1912-05-01 / 109. szám

Hódmezővásárhely 1912 május 1 szerda dra 2 fillér VIII. évfolyam 109 szám. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: negyedévre 2 K. félévre 4 » egész évre S vidékre:­­ negyedévre 4 K. egy faéra 1.40 Egy szám éra: hétköznap 77 fillér, vasárnap •'*• „ IV. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I...­, Andrássy­ utca 17. sz. alatt. A VÁRHELYI IÜIRDETÉSEI díjszabás szerint. NYILT-TÉR­­ petit sora 80 till* Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK: Vásárhely - Katac­son, Orosházán, a Pusztán, Gyo­pároson , Békés* Sámsonban. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. TELEFONSZÁM : 58. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP • L­ukács bemutatkozása. Hunvásárhely, ápril. 30. Nekünk úgy tetszik, hogy L­u­­k­á­c­s László miniszterelnök bemutat­kozó beszédével a politikai helyzetnek egy lökést adott. A különösen nehéz, komplikált ügyiratok érdemleges elin­tézését szokták így a burokban egy közbevetett intézkedéssel jobb időkre halasztani. Úgy vesszük észre, hogy Lukács László is most, a delegá­ciók előtt, különösen nehéznek és komplikáltnak látja a politikai helyze­tet, és ezért óvakodott bármely irány­ban lekötni magát és iparkodott ma­gának minden irányban a szabad ke­zet biztosítani, így például a leg­fontosabb, a döntő kérdés­ben, a választójog kérdésé­ben ember legyen, aki meg­mondja, hogy mit akar Lu­kács László. Előadott ugyan vala­mely homályos tervezetet, beszélt liberalizmusról, demokráciáról, fokoza­tosságról és sötétbe ugrásról, de maga is kijelentette, hogy terveihez nem ragaszkodik és aki jobbat tud, álljon elő vele. Így azután nem csoda, hogy amikor arra törekedett, hogy minden­kit megnyugtasson, azt érte el, hogy senkit sem nyugtatott meg. Lehet kü­lönben, hogy Lukács Lászlónak a mai körülmények között ez is elég. A benyomás az volt, hogy hadd végezze el előbb Lukács László az előtte álló feladatot, a delegáció ülé­sezésének elintézését. Az ő kormányá­nak a sorsa, az ő vállalkozásának a sikere, de az egész politikai helyzet alakulása is, ahogy mi látjuk a dol­gokat, a delegációk után dől el. Ter­mészetes, hogy ha Lukács László a delegációk után is ezzel a homályos és kétértelmű állásponttal, és ezzel a lehetetlen választójogi ter­vezettel jó, akkor a parla­menti béke helyreállításáról szó sem lehet. A függetlenségi és 48 as párt már megmondta Lukács Lászlónak, hogy választójogi tervezetét elfogadhatatlannak tartja, és úgy tud­juk, hogy ez a tervezet máshol sem talált kedvezőbb fogadtatást. Nagyon jól teszi hát Lukács László, ha ter­vezetéhez „nem ragaszkodik“, mert ha ragaszkodik, ezzel a helyzet további fejlődésének egyszerűen bevágná az útját. Most is csak azt mondjuk, amit már többször mondottunk: ezt a ter­vezetet el kell ejteni, és rá kell helyez­kedni arra az alapra, amit többszörös királyi és kormányígéretek alapján a függetlenségi és 48 as párt jogosan követel. A bemutatkozó beszéd a maga választójogi zűrzavarával így hát épen­­séggel nem keltett valami kedvező hatást. Azzal pedig, hogy Lukács a végleges véderőreformnak mindenekelőtt való elintézését sürgeti, és az ő választójogával szemben a szigorú házszabályrevíziót követeli, ezt a rossz benyomást sem­miképen sem enyhítette. A végleges vézerőreform elsősége és a választó­jog ígérete világos választójogi Prog­ramm nélkül egyszerű folytatása a­­ Khuen gróf bukott politikájának. A házszabályrevíziót pedig csakis egy igazán liberális és demokratikus, a nemzeti akarat szabad meg­nyilatkozását teljesen biztosító választójogi reform­mal szemben lehet csak megadni. Ígért még Lukács egyéb jókat is: a tisztviselőknek családi pótlékot és nyugdíjtörvényt, a közpolgároknak az adóreform életbeléptetését, az örö­kösödési illeték progresszív reformját, munkásszanatóriumokat, katholikus autonómiát, a protestáns segélyrende­zést, beruházásokat, és a többi. Öröm­mel hallottuk ezeket a szép ígéreteket és bátran kijelenthetjük, hogy ezek megvalósítása elé a parla­mentben semmiféle aka­dály nem hárul. Csak tessék bátran beterjeszteni az azokra vonat­kozó törvényjavaslatokat a képviselő­házhoz, maga a küzdő ellenzék nem­csak hozzájárul azoknak a tárgyalásá­hoz, hanem sürgetni, köve­telni fogja azt, úgy, amint a­z 1912 ikévi költségvetés megalkotását kisürgette. Ezen a téren a Lukács László tervei­nek a megvalósítása semmiféle ko­moly akadályba nem ütközik. Termé­szetes, hogy ha az új miniszterelnök elődjének módjára, ezeket a hasznos alkotásokat a véderőjavaslat kedvéért háttérbe szorítja, arról az ellenzék nem tehet és azok elmaradásáért a felelősséget a kormányra kénytelen hárítani. Egészben véve konstatáljuk, hogy Lukács László bemutatkozó beszéde a politikai helyzetet nem tisz­tázta. Úgy látszik, hogy ő a tisztázás munkáját teljes erővel csak a delegá­ciók ülései után szándékozik elővenni, így hát nincs más hátra, mint nyu­godtan várni a delegációk utánig, készen a becsületes harc­ra és becsületes békére egyaránt. A bankóhamisitó V­ásárhelyen. Hajsza a papucsos magyar után. Hunvásárhely, ápr. 30. Lapunk vasárnapi számában köz­öltük, hogy a pénzgyártás terén az Osztrák-Magyar bank­nak veszedelmes konkurense tá­madt, ki oly meglepő ügyes­séggel gyártja a húsz koronás papírpénzeket, hogy maga az Osztrák-Magyar bank nagyobb összeget váltott be s csak ké­sőt­!) jöttek nyomára, hogy mi­lyen ravaszul csapták be őket, hogy a beváltott pénzek az utolsóig kitűnő hamisítványok. A bank feljelentése folytán a bécsi és budapesti rendőrségek nagyarányú nyomozást indítot­­tak, hogy a tetteseket elfogják. 20 ezer korona jutalmat tűztek ki annak, aki a hamisítók nyo­mára vezet, azonban minded­dig nem tudtak semmi különös eredményt elérni, pedig innen is, onnan is jelentették az or­szágból, hogy a hamis húszko­­ronás papírpénzeket nagyobb mennyiségben kezdik forga­lomba hozni. Úgy látszik most, hogy a hódmezővásárhelyi rendőrség­­nek jutott ki a szerencse, hogy a nagystílű alakot kézre kerítse. Olyan adatok, olyan pontos személyleírás van a vá­sárhelyi rendőrség kezében, melynek alapján — ha a jeles firma el is menekült innen — könnyű lesz a vidéken valahol letartóztatni. A bankóhamisító vásárhelyi tartózkodásáról, szándékairól és tetteiről, nem különben az ed­dig lefolytatott vizsgálat ered­ményéről tudósítónk az alábbi­akat jelenti: A feljelentés. Ma délelőtt 10 órakor egy szegény napszámos ember, ki­nek nevét a nyomozás érdeké­ben egyelőre kénytelenek va­gyunk elhallgatni, megjelent Szathmáry Tihamér főkapi­tány előtt s igy szólt: — Főkapitány úr, nagy­ dolgot akarok mondani ! — Csak bátran — biztatta a főkapitány. — A bankóhamisító Vásárhe­lyen van! A főkapitány meglepődve hal­lotta ezt,, most már azonban ar­ra volt kiváncsi, hogy a felje­lentő honnan meríti állítását. — Alogy honnan tudom a dol­got — folytatta ez ember azt is elmondom. Tegnap este úgy 7 óra táján a Teleki­ utcában levő Kincses­féle kereskedésben voltam. Be­jött oda egy ember s azt mon­­dotta, hogy 2—300 darab 20­­koronás papírpénzt be tudná­nak-e váltani. Kincsesék termé­szetesen ezt nem tudták meg­tenni, de azt mondták, hogy 5­­0 darabot beváltanak. Erre az ember a kisködmön alól egy táskát fiúzott elő, abból egy zacskót, mely tömve volt vado­natúj 20 koronásokkal. Egyik kisleány meg akarta nézni a pénzt, erre az ember vissza­kapta és eltávozott. A fenti elbeszélés alapján Szathmáry Tihamér főkapitány, rögtön meginditálta a vizsgá­latot.­ Mit tudnak Kincsesék ? Még ma délelőtt folyamán megjelent Kincses János Tele­ki­ utcai kereskedésében Dar­­vassy Gyula fogalmazó, ki a kereskedőt a részletekre nézve kihallgatta. Kincses János a következőket mondotta: —­ Tegnap este 7 óra tájon be­jött hozzám az üzletbe egy ala­csony, széles vállú, vöröses ba­­juszú ember. Rövid fekete téli­kabát volt rajta, lábán papucs, szürke téli harisnya, szürkés nadrág. Rósz magyaros kiejtés­sel arra kért, hogy 2 300 da­rab 20 koronást váltsak be ne­ki. Azt mondtam, hogy nincs annyi apróm, de öt-hat darabot esetleg beválthatok. Erre az ember a télikabátja alól egy táskát húzott elő,­­abból egy zacskót vett ki, melyet mikör kibontott, láttam, hogy tele van vadonatúj húszkoronás papíí­­rokkal. A kisleányom meg­ akar­ta nézni a pénzt, erre az em­ber elkapta s visszatéve a zacs­kóba, ezekkel a szavakkal távo­zott : — Szegény üzlet ez! Kezdődik a hajsza. A fenti két egybehangzó val­lomás alapján Szathmáry Tiha­mér főkapitány rögtön mozgó­sította a rendőrség egész sze­mélyzetét, telefonon jelentette a bankoknak, kereskedőknek, hogy vigyázzanak s ha esetleg jelentkeznék nálluk a papucsos ember, rögtön jelentsék neki, hogy letartóztatására vonatko­zólag megtegye a szükséges­­ intézkedéseket.­­ Még d. e. folyamán rendőrök­­ járták vég­ig az összes korcs­­i mákat, vendéglőket, mozgósítva telt a csendőrség is, az állomá­­­sokra külön járőröket küldtek­­ ki.­­ Délután folyamán akcióba léptek az összes rendőrtisztvi­­­­selők, kik civilben kocsin jár­­j­­ák végig a várost, hogy a ban­­­­kelh­misító magyar el ne lép­hessen. Annyira előrelátó volt­­ a rendőrség, hogy a környékbe­li városok rendőrségeit i­s ért­esít­­­tette már pontos személyleírás­­­­sal a szükséges teendők megej­­­­lése céljából. Milyenek a hamisítványok? Bár a rendőrség kezében hin- t csenek a ham­is papírpénzekből,­­ de azért közölhetjük, hogy mi­­­­lyenek a hamisítványok.­­ A laikus szem a legkörülte­­kintőbben se veszi észre, ha ilyen pénz kerül a kezébe. vizsga-

Next