Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. január (9. évfolyam, 1-27. szám)
1913-01-01 / 1. szám
L4 Jó 1 Szenzációs újdonság „ÓCEÁN“ kukorica morzsol. Motorhajtásra óránkint Üzemben látható kb. 20—25 méter mázsa csöves tengerit morzsol le, tisztán piacképesen zsákba, gépraktárba. Kinizsi utca 11 szám. a 18 z nő■»u. 17 es pólus 6]5 ik iá. u'4 4 AJ anák ki 3• Aiád r«9 29 k 2 J0. tér. 31 ik ije g* ott c-30 étik sz. nél. 312 tők dók tói lei. és rok. 332 tapa. 319 ■ SLÖFIZFTÉ8K» HELYBENi negyedévre , ffélévre , aggsz évre › , VIDÉKI* 12 [egyedévre lé. egy börn *0 ■így szám a›Létköznap 2 ét vasárnap « (isztőség és kiadóhivatal: Kossuth-i és Hódi Pál-utca sarok. HIRDETÉ8BC díjszabás szerinti NYÍLT-TÉR petit sora SOLUXI. Megjelenik a kora reggeli Arákbano Arúsítják, Vásárhely - Kupson, Orosházán, a Pusztán, Dyapároson, Békás- Sámsonban Főszerkesztd és laptulajdonosi KUN BÉLA. TELEFONSZÁM : 58 3 a t 7 15 a 5 :r it 7 a n 18 z. i-5. 19 :s 7 _ r 16 nt d ai 16 ó. 30 íz. :1- 1. újévi jelszó. Irta : Marjay Géza Csodák! teljes, angyali szózatoktól égó éjszakából, ülöttkopott jádbölcső mellől idezarándoklónk egy másik bölcső melléMindkettőben újszülött kisdi alussza gyermekálmait. Eggyü, alázatos pásztorok ,tudím-tudós bölcsek, földrerosolt királyi koronák között tris leborultunk ,a jászolbölcs előtt. Kevély homlokunkat ázattal hajtottuk a porba, hőktől sorvadó szivünket, szaditás után sóvárgó elcsigázó lelkünket odavittük () elébe,s valami szent, mámoros feles borította ránk fehér fátyol átfeledtünk mindent. El a vot a maga nyomorúságaivá csalódásaival, keserveivel a tátongó sebeket, hielyek mi kaptunk, mi ütöttünk, a verejtéket, könyet, vért ,nyéket mi hullajtottunk, mi fakztottunk. Elfeledtünk mindé, hogy egy szent, önfeledt panatra beolvadjunk az örökhalóságba. Fölöttünk megüdült a békesség hozsánnás éke. Csend volt. A létküzdelen szivetrázó csatakiáltásai egy perc elnémítottak. Csend volt nagy világban, csend volt a szív kis világában. És félve, kizotalanul, majd vidám nekibázodással kilendült a fekete csukába egy fehér galamb, a Besség isteni madara s kiterjetette szárnyait a csendbebort világ felett... Besség, isteni békesség! De gyere is a te hatalmad, de rövid őre tudtad bűvös álomba ringni ezt a háborgó világot! A sit némaságba, a megbánás, avéri ölelkezés dicső hangtalságba belesikollott egy fül -sér! idegborzongató kiáltás: a Vilnak, az Életnek csatára hivszózata... Elszállt a karácsod békesség, a megvérzett, meelezett fehér galamb. A behemi bölcső homályba veszi, a Kisded mosolygása szomu, bánatos borulattá változó... Valamikor harminchárc esztendőt harminchárom áltt esztendőt adott a Megváltók e világ... És mi?... Aligha megszületett, máris keretre feszítettük. Megváltáson sírunk, jajgatunk és önngunkat sem megváltani nem irjuk, sem megváltani nem fedjük! A betlehemi jászolbölcsőtől ido az út idáig, a másik bóléig, melyben kétszeres, sűrű trollal eltakarva fekszik egy ikzatos, idegen gyermek, az uj év. Bölcsője körül tenger sokaság, az egész embervilág. Az arcokon kétség, remény, fény és born. A szemekben mosoly és köny. A szivekben reménylő fájdalom, aggódó öröm, kacagás és zokogás, szeretet és gyűlölet, megbocsátás és bosszúszomj, gőg és alázat és minden szívben a bizonytalanság félelme: meddig tart még ez igy?... bár mindig így maradna !... Gonosz a gonoszságért, jó a jóságért, szegény a fillérért, gazdag a millióért, az igazság bajnoka az Eszme diadaláért, a nemzet a hazáért, király a trónjáért — mind-mind remeg, esd, sóhajtozik, könyörög... Az embervilág ezer nemes és nemtelen vágya, reménye, indulata ott ég, lobog, ott tombol a bölcső körül. Szelíd sóhajok, vad szitkozódások, alázatos, hízelgő kérdések - türelmetlen, fogcsikorgató követelőzések ostromolják a bölcsőt: Te titokzatos, te néma kisded, mit rejtegetsz nekünk ?! Új örömöt ,vagy régi bánatot, gyötrelmet, vagy boldogságot, diadalt, vagy bukást, életet, vagy halált ? .......És alszik a kisded. A kétszeres sűrű fátyol meg se lebben fölötte, örök titok, gyászos titok, fátyolos arcú jövendő ? Hol van a kulcs, mely fölpattantja a titkok titkának rejtekajtaját ? Óh te sirő-nevető, alvó-átkozódó , szerető-gyűlölő, alázatosfennhéjázó, porba csúszó eget kereső szegény Ember !... Vért, verejtéket, eszméket, álmokat, életet, — mindent feláldozol, hogy megtaláld ami el van rejtve előled! S míg vakon, süketen, lihegve törsz előre, ’nem látod meg azt a ragyogó fényességet ,amely mindent áthat, megvilágosit, amely átvilágít a titkok éjjelébe is! Milyen közel van egymáshoz az a két bölcső: a betlehemi, a tündöklő arcú Kisdeddel s ez a másik, a titokzatos gyermeket ringató. A karácsony és az újév ! Nem lehetne-e a kettőt szívünkben is közelebb hozni egymáshoz ? Hátha a mennyei gyermek mosolygása föllebbentené a jövendő titkának fátyolát is! Csak egyszer kíséreljük meg, hogy a karácsonyi éjszakából, a betlehemi bölcsőtől az ott ránkborult szent ihletéssel jöjjünk az újév bölcsőjéhez. Csak egyszer dobjunk el magunktól minden mást és szakítsuk ki magunkat a világ bilincseiből, és megvilágosodnak a szemeink és nem lesznek többé titkok midőltünk! Ha csak egyszer fel tudunk emelkedni arra a fényes magaslatra, ahol Jézus lelke, világot átölelő szeretete, örök tudománya tündöklik, akkor megértjük azt az örök igazságot is, hogy a jövendőt hiába kutatjuk a külső világban, a jelekben a csodákban, mert a jövendő titkát önmagunkban hordozzuk Minden ember külön-külön egy kis világ, amely sorsát önmagába hordozza. S a kis világok összességének, a nagy embervilágnak sorsa, jövője ,mindig az egyének minőségén, erején, gyöngeségén épül fel, vagy omlik össze... " Ne kutassunk hát a külvilágban okok után, ne háborogjunk, ne lázadozzunk, ha sorsunk nyomorúsága ránk nehezül, hanem szálljunk magunkba. Kímélet nélkül nyúljunk be lelkünk megfertőzött világába. Vizsgálódjunk, boncolgassunk s amit nézüik, lássuk is meg és akkor azt is meg kell látnunk, hogy bennünk van a hiba. És ha idáig eljutunk, már egy lépcsővel közelebb jutottunk a Krisztusi magaslat felé. Ez a lépcső az önmegismerés ,és az ebből fakadó alázat. így lesz Jézus, aki hozzánk lealázta magát, már a legelső komoly óránkban a mi tanítómesterünkké s így vezet bennünket fokról-fokra, a tökélesedés útján, alázattal a megdicsőülésig ! Ímne itt az új év megoldott rejtélye: Krisztussal élni e világban, de ne a világnak. Ő vele áthatni, megtermékenyíteni, megnemesíteni önmagunkat, embertestvéreinket, az egész világot ! Körülöttünk vonaglik a világ! Bármerre nézünk, nagyobb az árnyék, mint a fény, több a kővig, mint a mosoly, hangosabb a nyomor, fájdalom, kétségbeesés sikoltása, mint az öröm és megelégedés víg hozsánnája. Remeg a föld s remegünk mi is vele. pedig nekünk nem volna szabad remegnünk, hanem a porból az ég felé kellene törnünk! Gyöngék vagyunk erre ? Íme itt a Jézus áldott, erőskeze. Ragadjuk meg. Vezess Uram s bármerre vezetsz, boldog lesz a mi új esztendőnk! — Biztosítják a régi pénzszekrényekt a városnak többnyi pénzszekrénye van, amelyekben állandóan van több kevesebb pénz. Ezk mellé a szekrények melé nem állíthatnak külön fegyveres ötöket, hanem úgy akarnak segíteni a bajon, hogy biztosítják be ötévelen. Legalább, ha valaki meglopná, a város kára megtérül. A biztosítási kamatokat megéri a biztonság. Romlik a munkapárt. Székely Ferenc lemondott. Kezdődnek a kilépések. Hunvásárhely, dec. 31" A halódó év utolsó napjára az országos munkapárt lelkiismerete is megszólalt. A pénzen öszszevásárolt társaság liberálisabb elemei, akik a választások alkalmával nyíltan hirdették, hogy tántoríthatatlan hívei az általános ,egyenlő és titkos választójognak, s nem tudnak megbarátkozni a Tisza Lukács- féle jogfosztó törvényjavaslattal s ma már nyílt titok, hogy a munkapárt értékesebb tagjai ott fogják hagyni azt a társaságot, amelyik jogkiterjesztést hirdetett sime jograblásra szánta el magát a fő-fő reakciós könyúr, Tisza István kedvéért. A bomlási folyamatot maga Székely Ferencz igazságügyminiszter nyitottameg, aki ahétfői minisztertanács után bejelentette Lukács Lászlónak, hogy tárcáját rendelkezésére bocsájtja. Lukács és a kormány tagjai hiába igyekeztek elhatározásától Székelyt eltéríteni, az igazságügyminiszter nem volt hajlandó választólagos elveit az igazságügyi tárca kedvéért föláldozni. Végül azt az ígéretet vette Lukács Székelytől, hogy lemondásának elhatározásáról semmiféle nyilvános közlést nem tesz, mindaddig, míg a kormány választójogi javaslatát a Házba be nem terjesztette. A kormányválság híre, Székely Ferencz lemondása futótűzként terjedt el a fővárosban. Az ellenzék körében lelkes örömet keltett a hír, a kormánypárt körében megdöbbenést. Az igazságügyminiszter lemondása hatalmas lendületet ad a munkapárti választójogosok akciójának, mely a Tisza—Lukács-féle választójog ellen már egy hét óta folyik. Napok óta vannak nevek is forgalomban. Egyelőre pozitív hír gyanánt közöljük, hogy Sándor Pál, a budapesti V. kerület képviselője, továbbá Várady Zsigmond bihari képviselő, Rosenberg Ignácz, Dungyevszky Gedeon és Baross Gyula elhatározták, hogy kilépnek a munkapártból. Úgy tudjuk, hogy Székely Aladár, az igazságügyminiszter fia, aki marosvásárhelyi képviselő, apja tiszteletreméltó elhatározását követvén, szintén kilép a munkapártból. Nyílt akcióra határozta el