Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. február (9. évfolyam, 29-51. szám)

1913-02-02 / 29. szám

2 VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG _______________________1913. február 2 A vámszerződések hatása a kisgazdákra* Tiltakoznunk kell. Itt. és a Kisbirtokos Szövetség január 26-án tartott közgyűlésén felolvasta Kovács Jenő. Tisztelt Közgyűlés! A mai összejövetelünk tulajdonképeni fő célja, hogy számonkérjük s hogy számonadjuk a szövetség működését az elmúlt évről s hogy munkálkodásunk további programját megállapítsuk. De amikor a jelen alkalommal a beszámoló s a jövő terveinek megbeszélése céljából közgyűlésre ily szép számmal összejöttünk, előttünk kisbirtokosok előtt nem lesz talán érdektelen , ha nemcsak a legközvetlenebbül érintő helyi dolgainkról, hanem az egész ország kisbirtokosságának nagy egyetemét s közöttük bennünket kisgazdákat is érintő országos kérdéssel is foglalkozunk. Ilyen országos ügy, amely bennünket kisgazdákat közvetlenül érdekel a szomszédos külállamokkal folytatott vámpolitika. Minden egyes ország más és más termelési viszonyok között él. Az egyik ország egy bizonyos mezőgazdasági termény vagy ipari cikket — kedvezőbb feltételek melett olcsóbban tud előállítani, mint a a másik. A termelési, avagy előállítási költségeket ténylegesen befolyásolják pl. a talaj és éghajlati viszonyok, a földárak, a drágább vagy olcsóbb munkaerő, a közlekedési viszonyok, a hitel stb. a termelési költség különbözetek invedálására van szükség a védővámok felállítására. Tegyük fel, hogy a jelenlegi viszonyok mellett egy métermarsi búza előállítása nekünk magunknak 15 koronába kerül. Ez esetben a német gazda az ő 16 koronás búzájával nem jön a mi piacunkra, viszont nem csak hogy nem volna méltányos pl. a 10 korona költséggel előálított román vagy orosz búzát vámmentesen beengedni, hanem ez egyenesen a tönkretételét jelentené a magyar mezőgazdaságnak. Általánosan eltogadott s mindenki által elismert tény az, hogy mezőgazdasági állam vagyunk, az ország fő jövedelmi forrását a mezőgazdasági termények alkotják s a mikor évszázadok óta a mezőgazdasági termelésre van fektetve az ország jövedemezősége, nekünk kisgazdáknak elvitathatlan jogunk az hogy az a termény a külföldi versennyel szemben megfelelő vámvédelemben részesüljön. A vám és kereskedelmi szerződések megkötésénél a mezőgazdasági érdekek megóvásánál a mi sajátos viszonyaimnál fogva mindenkor a velünk vámközösségben élő Ausztriával válunk szemben. Ausztria az ő talajviszonyainál fogva is nem a mezőgazdaságára, hanem iparára s kereskedelmére fekteti a fősúlyt, neki mezőgazdasági nyersterményekből nem hogy feleslege nincs, hanem mint igen nagy beviteli fogyasztó szerepel, szükségleteiek beszerzésénél más államok mezőgazdasági terményeire van utalva épen úgy mint ahogyan mi az ő fejlett gyáriparát vagyunk kénytelenek igénybe venni. Ebből kifolyólag Ausztriának az érdeke az, hogy vámtételekkel minél kevésbé drágított búzát és húst vihessen be ellenben olyan vámokat állítson fel más országok iparcikkei elé a mely miatt az ölével versenyezni képtelen legyen. Az utóbbi időkben azonban sajnos nemcsak Ausztriától, hanem a belföldi merkantil s más nem mezőgazdasággal foglalkozók köréből és mind több és több támadásnak vannak kitéve agrárérdekeink. Nemcsak Ausztria követeli az argentiniai a szerb hús behozatalt, hanem a magyar nagyvárosok nem gazdálkodó lakossága is teljesen figyelmen kívül hagyva mezőgazdasági ország mivoltunkat s cseppet nem törődve azzal, hogy ezáltal a magyar kisgazdákat tennék elsősorban tönkre! A múlt évi december hó közepén a keleti államokkal való kereskedelmi és vámszerződések megváltoztathatására kért s kapott a kormány felhatalmazást. Ezt a törvényjavaslatot olyan hirtelen máról holnapra szavaztatták meg, hogy azok a körök, amelyeket ez a törvényjavaslat a legközvetlenebbül érdekel, időt sem nyerhettek a közvélemény tájékoztatására. A gazdáknak úgyszólván idejük sem maradt, hogy saját érdekük védelmére állást foglalhassanak. De nemcsak az idő rövidsége miatt hanem kellő szervezettségünk hiányának is tudható be, hogy az egész ország gazdaközönsége egy táborba tömörülve nem emelte fel tiltakozó szavát. Ugyancsak a szervezetlenségünknek tulajdonítható, hogy a napi sajtó, túlnyomó nagy része szinte elenséges indulattal kezel minden agrárvédelmet, sőt hogy napilagot rá hatott olyan közlemény is, amely ép az említett törvényjavaslattal kapcsolatban a többek között azt mondja : „A fogyasztók kik nagyon sokan vagyunk e nagy tételek körül ( t. i. gabona s hús ár.) érdekelt vagy birtokosok között, a kikhez a vásárra nem produkáló kisgazdákat alig lehet számítani — az ő érdekük számba sem jöhet.“ Tisztelt kisgazda társaim ! Ugye hát ez itt közöttünk elmondva nevetségesen ostoba beszéd. Mi nagyon is jól tudjuk, hogy nincsen közönünk kisgazda, pedig valamenyien azok volnánk — akikre nézve a gabona árak közömbösek lennének — egyszerűen azért, mert nekünk egyedüli jövedelmünket a mezőgazdasági cikkek ára — szolgáltatja ! Piacra nem produkálunk ? — Mitől fizetnénk a munkáit? az adót — Miből szereznénk be gazdasági szerszámainkat ? Ruházatunkat —■ háztartási ckkeinket? Bizony mindezt a piaczra vitt mezőgazdasági terményeink árába ! Igen is életkérdés nekünk, hogy ezeket az általunk produkált terményeket milyen áronr-tékesíthetjük. Épen azért az állammhatalomnak kötelessége gondoskodnia arról, hogy a hazai termelési viszonyokhoz alkalmazkodva, a termelési önköltségek teljes figyelembevételével olyan vámtételeket állapítson meg , amely a belföldi termelést gazdaságossá tehesse! De hogy e jogos követelésünknek kellően érvényt szerezhessünk s hoggy közös érdekeinket kellően megvédhessük , tömörülnünk kell ! A közös célokért, közös érdekek védelmére való szövetkezés szükségessége annál inkább, s annnál világosabban bontakozik ki, minél inkább tapasztaljuk hogy megélhetési és boldogulási viszonyaink rosszabbodnak. A minden társadalmi téren való szervezkedés öntudatára kell hogy ébressze ezt az óriási társadalmi osztályt a — kisbirtokosságot, amely ma még mindig szétagolton — szétforgácsolt erővel csak néma szemlélője, hogy ötét legközvetlenebbül érintő élet kérdéseit nélküle intézik el ! Mezőgazdaságunkat kell fejleszteni, s akkor Magyarország gazdag ország lesz ! A mezőgzdálkodásnak, a termelésnek legszorgalmasabb legmunkásabb tagja a kisbirtokos! — De mit ér a szorgalom, mit ér a munka — ha annak gyümölcseit egyrészt az igazságtalanul ránk rótt adóteher másrészt a mesterségesen lenyomott terményárakban Ausztria harácsolja el ! Védekeznünk kell ellene ! Közösen, vallvetett erővel. A közös érdekek védelmére való szerveződés munkájában legyünk kitartók ! Kitartásunk — hiszem meg fogja hozni gyümölcseit ! az adóreform életbeléptetését elhalasztja egy esztendőre. A szegedi pénzügy igazgatóság az új törvény elhalasztására vonatkozólag tegnap rendeletet küldött a vásárhelyi hivatalnak, melyben azt is jelzi, hogy az adót ebben az évben régi alapon kell kipréselni a polgárságból. A helybeli adóhivatal a rendelethez hiven már meg is tette a kellő intézkedéseket s erről hirdetményileg fogják tudatni a polgárságot. Megérkezett az adórendelet. Régi alapon csinálják. — Meghátrált a kormány. Inoátsarhely, f.br. 1 — A Lukács-kormány az adókérdésben beadta a derekát, mert az egész országba olyan nagyerejű tiltakozás kezdődött amely előbb-utóbb kivetette volna a mungókormányt a nyeregből. Nekik pedig a hatalom megtartása a fő, megmásították azért akaratukat, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. Elhatározta a legdicsőbb, legalkotmányosabb és legszavatartóbb kormány, hogy Tanítók a kormány ellen. Rossz a törvényjavaslat. — Vásárhelyi tanítók állásfoglalása. Hunvásárhely, febr. 1 A református tanítók látogatott gyűlést tartottak, amelyen egyhangúlag állást foglaltak az ellen a törvényjavaslat ellen törvényjavaslat amit a kormány a tanítók fizetésrendezése címén a képviselőház elé terjesztett. A felterjesztett törvényjavaslat az állami tanítókat sem elégítheti ki, pedig ezeket megkülönböztetett elbánásban részesíti, de különösen nem elégíteti ki a felekezeti és községi tanítókat, akikkel mostohagyermek módjára akar elbánni. Érthető azért, hogy a református felekezeti tanítók foglalnak elsősorban állást a rossz törvényjavalat ellen. Nem elégítheti ki a tanítókat, főleg a nem állami tanítókat a kormány kortesjavaslata azért, mert az öregek is 20 éves tanítóknak vétetnek és nyugdíjukat is eszerint számítják, mert különbséget tesz férfi és nőtanító között pedig tőlük egyenlő munkát követel, mert a felekezeti tanítóknak jóval kisebb lakást biztosít, mint az államiaknak, holott azokat is éppen olyan tisztes lakás illeti, mint amazokat, nem gondoskodik arról, hogy ugyanolyan mértékű családi pótlékot kapjanak a nem államiak, mint az államiak. A felekezeti tanítót is elsősorban a tanfelügyelő hatásköre alá rendeli s felettes hatóságát is a tanfelügyelő bírálata szerint akarja jutalmazni. Kimondhatatlanul nagy sér Siessen addig, míg nem késő egészségét ttanszerezni. Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését HBhBe vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő I&dhögrés, rekedtség, meghűlés* a nehézlélegzés és a légzőszervek hurótos megbetegedéseinél kitűnően bevált az orvosi előkelőségek VI IDCDIKI Mindenütt kapható. Egy üveg ára 25 korona 50 fillér H által javasolt IIs EdC II1egy nagy üveg ára 5 korona. Poétán legkevesebb 3 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból . Diana-Gyógyszertár, Budapest, Károly-körút 5. sxám