Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
2, a közigazgatás államosításával, hanem a választott tisztviselők szolgálati pragmatikájának a megcsinálásával, vagyis a tisztviselőknek a középponti hatalomtól való függetlenítésével és a közszabadság egyéb garanciáinak a megcsinálásával lehet csak segíteni. Tehát megcsinálandó az általános, egyenlő, titkos választójog; törvénybe iktatandó a minden oldalról garantált sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési jog, mert ezek nélkül a rabszolga állampolgárra az államosított közigazgatás csak annál több bilincset rakhat. Különben is szabadságbiztosítékokra még a legfüggetlenebb népnek is szüksége van, amennyivel inkább szükségünk van azokra nekünk, akik Ausztriával élünk államközösségben, azzal az Ausztriával, akivel való történetünk nem egyéb, mint a szabadságaink ellen intézett hol nyílt, hol alattomos orvtámadások elleni láncolata. Mostani önkormányzatunk is ilyen szabadságbiztosíték s bár az osztály virilizmtus révén elfajult, nem a kinevezési rendszer, hanem a virilizmus eltörlésével, tehát a legteljesebb demokrácia behozatalával kell a dolgon segíteni. Ám beszélhetünk mi a kormánynak addig, amíg megszakadunk, az ő célja nem az, hogy emelje a magyar közszabadságokat, hanem, hogy minél több új bilincset rakhasson az országra és a középponti hatalom rabszolgájává tehesse a népet, nemcsak korrupt választási rendszerével, hanem a közigazgatás államosításával is, illessisis a MsidiA-pert. Hunvásárhely, május 31. Tegyük félre a politikai indulatokat és feledjük el néhány percre, hogy ez az ország mennyit szenvedett Lukács egyéves kormányzata miatt. Ne tekintsünk mást, mint az elhangzott tanúvallomások drámai sorát. A törvényszék elé áll egy nagybank volt igazgatója, és eskü alatt vallja, hogy intézete három millió koronát fizetett a főszerződés megkötéséért, egy millióit a fiumei egyezségért és ötszázezer koronát a külkereskedelmi képviseletért. Jött utána gróf Károlyi Imre, aki szintén tagja volt a Magyar bank igazgatóságának és eskü alatt vallotta, hogy igen is milliókat kellett fizetni diszkrét célokra, különben Lukács László nem kötötte volna meg az egyes szerződéseket. Elmondotta gróf Károlyi Imre még azt is, hogy Lukács László mindenről tudott s amikor Elek Pált a becsületbíróság felelősségre vonta, Lukács maga bizonyította, hogy Elek a rendelkezésére bocsátott milliókat becsületesen befizette a párt- skasszába. Sándor Pál, akinek szavahihetőségét szintén osztatlanul ismeri el a közvélemény, megvallotta, hogy üzletek megkötéséért adták a Magyar bank igazgatói a milliókat, hogy voltak nyugták és voltak okirati igazolványok, csak egy tétel volt, amelyről a becsületbírák nem kaphattak fölvilágosítást. Kétszáznegyvenezer koronáról Elek Pál semmi körülmények között nem akarta megmondani a becsületbíróság előtt, hogy ■milyen célra fordította, ezt az összeget Sándor Pál maga is rejtélyesnek tartotta. Nagy súlya volt annak a vallomásnak is, amelyet a Magyar általános hitelbank elnökigazgatója, Ullman Adolf, tett a törvényszék előtt. Ő is tanúsította, hogy a Magyar bank milliói elválaszthatatlan összefüggésben voltak a szerződésekkel, ezeket az összegeket a bank azért fizette, hogy a rendkívül előnyös állami szerződéseket elnyerhesse. Lukács László nem érzett magában annyi lelki és fizikai erőt, hogy az irtózatos tanúvallomásokat szemtől-szembe meghallgassa és ezért nem jelent meg a tárgyalásokon sem. De nemcsak hogy ő nem ment el, hanem Jeszenszky Sándor államtitkárnak és Kazár Adolf segédhivatali főigazgatónak is megtiltotta a tanúskodást, nem oldotta fel őket a hivatali titoktartás kötelezettsége alól. Mikor az elnök ezt a megdöbbentő tényt kénytelen volt a felekkel közölni, a hallgatóság soraiban a felháborodás moraja zúgott végig. Egy munkapárti képviselő bosszúsan jegyezte meg: — Ennél döntőbb bizonyítékot Désy nem tudott volna felmutatni Lukács bűnössége mellett. Mire egy előkelő nagykereskedő így felelt: — Ha én bíró lennék, ez az egy körülmény elég volna arra, hogy Désyt fölmentsem, sőt arra is, hogy Lukácsot elitéljem, így csak az egy Paduch főigazgató tett kellemetlen vallomást ellene. Nem kisebb dolgot mondott, mint azt, hogy kétszázezer koronát báró Skerlecz Istvánnak, a miniszterelnökség titkárának adott át a bank millióiból. Lukácson a sor, hogy megmondja, mi lett ezzel a kétszázezer koronával? Ha megkapta, hová tette? Ha eltette, milyen címen merte eltenni? Lesújtó, hogy ezt kellett megállapítani Magyarország miniszterelnökéről. Ki adja vissza az adófizető népmilliók elvesztett illúzióit, hogy az állam föntartására oly nehezen áldozott összegek tényleg közcélokra s nem a pártkasszákba és miniszteri zsebekbe folynak be. Lukács László és a munkapárt együtt mentek a halálba a mai napon. Ez az ország nem fogja tovább tűrni egy politikai és erkölcsi halott miniszterelnökségét s az állami pénzeket harácsoló munkapárt nem fog még egyszer többségre jutni. De hogyan szerezzük vissza Magyarországt és a magyar államiság régi fényét, amikor örökké kisért egy lealázó visszaemlékezés, hogy volt egyszer egy pénzügyminiszter, aki úgy, kezelte az állam pénzét, mint valami török kincstárnok és megsarcolt mindenkit néhány, millió erejéig, aki csak az állammal összeköttetésbe lépett. Ezért mondjuk, hogy nemcsak Lukács László személyi és politikai becsületén, hanem a magyar államiság felségén is tarka foltokat ejtett a bebizonyult valóság, össze kell szednünk az ország valamennyi lelkének erejét, hogy a gyalázatból ismét fölemelkedhessünk és jóvá tehessük a munkapárt súlyos bűneit. A legközelebbi napok politikai eseményei fogják megmutatni, hogy van-e rég erkölcsi erő ebben az országban, el tudja-e parancsolni a fórumról a tolvajokat, és orgazdáikat és új politikai berendezkedéssel meg tudja-e vetni egy tisztességes állami élet alapjait. Ebben a reményben és várakozásban tekintünk a Désy-per befejezése és a becsületes vádlott fölmentése, az egyetlen igazságos ítélet elé. Minten" a piaisi Hunvásárhely, május 31. Abból a fenséges küzdelemből, melyet korunk nagy pedagógusai a gyermeklélek mélységeinek kifürkészésére s tehetségeinek helyes irányban való kiművelésére szóval, tollal, telekkel vívnak , a XX-ik század egyházának is ki kell vennie a maga méltó és köteles részét. A protestáns egyházak a maguk nevelői missziójukat a múltban is, ezer küzdelem között is híven betöltötték. Verejtékkel, könnyel, vérrel, tengeráldozattal megépített iskolái a magyar nemzeti kultúrának, a szellem-erkölcsi és vallásos életnek megannyi vasszilárd várai voltak. A bensőséges, vallásosságtól áthatott tiszta családi neveléssel karöltve ezek az iskolák adtak a hazának olyan nemzedéket, amelyeknek hite, tiszta erkölcse, rendíthetetlen becsülete, komoly munkássága és lángoló honszerelme őrizték meg számunkra ezt a vérrel áztatott édes magyar hazát. Ámde változnak az idők, változnak az emberek. Az új kor zuhanó eszmeáramlatai át-, meg átzúgtak a magyar rónán, hegyeken, völgyeken is. És sajátságos, hogy az a nép, amely a múltnak véres megpróbáltatásai között történelmi hivatásának nagyszerű betöltésével, őserejével, testi-lelki képességével a világ egyik legértékesebb, leghivatottabb fajának bizonyult: ez a nap most, az újkor igazi hajnalhasadásán a leromlásnak, bágyadt erőtlenedésnek elszomorító jeleit hordozza magán! Akik félnek, minden újítástól, minden haladástól, minden küzdelemtől homokba dugják fejüket, mint vihar közeledtekor az afrikai sivatag struc madara, hogy ne is hallják a felettök zúgó eszmevihart. A másik rész, a nagy tömeg elbódul a nagy zúgástól; készületlen lelke nyitva marad minden áramlatnak s mert hiányzik az érzékelő, leszűrő képessége, a nagy tömegben rázuhant eszmékből csak a selejtest, a rikítóan tetszetős frázisokat képes megemészteni. Mint a gyermek, aki az elébe tett játékszerek közül mohó örömmel kapja ki a rikító ruhába bujtatott pojácababát. A modern eszmék félremagyarázásából, meg nem értéséből burjánzottak elő azok a társadalmi nyomorúságok, amelyek ellen nap-nap után zúgolódunk, panaszkodunk, de amelyeket legyőzni, helyes útra terelni épen nem igyekezünk. Nem célunk e rövid pár sorban szociológiai, vagy társadalom-bölcseleti problémákat pengetni Az eddigieket is csak azért mondottuk el, hogy alapot adjunk ama meggyőződésünknek, mely szerint a mai társadalmi zűrzavarnak, nyomornak, könnyelműségnek, erkölcstelenségnek, hitetlenségnek okai az ősi tisztaságából kivetkőzött családi életbe nyúlnak vissza. A család nem az a templom többé, amelyben az istenfélelemtől áthatott szeplőtlen erkölcs tüze ég. Az uj nemzedék az uj, romlott kor emlőin növekedett s csoda-e hát, ha a megmételyezett, elhódított tömeg feje fölött hiába zúgnak a templomok hivó harangjai. — Az öregek még csak be-betérnek őseik templomába, de — fájdalom — nincs annyi erejük, hatásuk tekintélyük, hogy az ifjú nemzedéket is betereljék a nyájba. A templom üres, de annál nyüzsgőbb, zajosabb az utca, ahol szent vasárnap tiszteletére cifrálkodnak, izléstelenkednek. Annál zsúfoltabbak a korcsmák, tánciskolák, amelyeknek borgőzös, poros, füstös levegőjében hervad el az uj Magyarország reményvilága, az erő, az egészség, a szépség tisztaság, az erkölcs. ... . ■ Uj nemzedéket kell nevelnünk, uj erős, tiszta nemzedéket, ha a XX. század nagy reform-küzdelmeiben elbukni nem akarunk. Tudással, ítélőképeséggel, erős, öntudatos gondolkodással kell fölvérteznünk ifjainkat, hogy megállják helyöket, hogy el ne szédüljenek a rohanó végzet karjaiba. A műveit Nyugat hatalmas népei pl. a világ legtökéletesebb, legerősebb nemzete, az angol — már idejében belevetették az új kor zavaros hullámaiba az egyedül biztos mentőhorgonyt, a hitet. Sőt mindenben, mindennek ez az alapja ott. Minél műveltebbek, minél hatalmasabbak ezek a népek, annál élőbb lesz a hitük, annál tisztább, lángolóbb az Isten- és emberszeretetük. Egy szent, magasztos célnak, az új, erős, vallásos nemzedék nevelésének kezdő lépése volt az a kísérlet, melyet a gyermek-istentiszteletek megindításával tett meg kérésünkre kiváló kortársunk, ifj. Imre Lajos. Az első lépés sikerült. Gyermekeink nagy gyönyörűséggel hallgatták az ő értelmi képességükhöz simuló, mesébe burkolt Igét. Nem ásítoztak, nem nyugtalankodtak, mint máskor, mert hiszen érezték, hogy egyenesen ő nekik, ő hozzájuk szól az Úr. Az ilyen istentiszteletek feledhetetlen benyomást gyakorolnak a a gyermeki lélekre s épen azért a legfontosabb eszközei a gyermek lálek kiművelésének, Istenhez vezetéséhez. Ha a szülők megértve, velünk érzéses gyermekei jövőjének jól felfogott irányítási akarata támogat bennünket, a gyermekistentiszteleteket egész nyáron át megtartjuk, amikor is minden kényszerítés nélkül, saját jószántából jöjjön össze a kis gyülekezet. Hívja őket Jézus, a gyermekek isteni barátja! Másról-máskor, többet. MARJAY GÉZA: VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1913- junius . Gazdák, vigyázat ! Közszemlén a földadó kataszter. Hunvásárhely, máj. 31. Hivatalos hirdetmény jelent meg a napokban arról, hogy a földek új osztályba való beosztása az uj földadó kataszter utján elkészült s az birtoknyilvántartói hivatalban közszemlére van kitéve. Érdeklődtem a dolog iránt s megdöbbenéssel szereztem információt arról, hogy gazdáink közül eddig senki sem érdeklődött az iránt, vájjon földjét melyik osztályba sorozták s az uj beosztás megfelel-e az igazságnak és a méltányosságnak ? Jól tudom, hogy nagy munkaidővan, különösen gazda társaink a meezőn vannak elfoglalva ; de vájjon nem-a mindennél előbbvaló tény az, hogy ggSSSSSSBSS— Az boldog, ki dolgozik és fő az, hogy könnyű szerrel elérhesse mimenki boldogulását, ezért határoztuk el, hogy üzletünkben egy teljesen iaagyssses szabászatú tanfolyamot nyitunk, mely junius 1-én nyílik meg és minden varrógépvevő Kiss István okleveles szabász tanár által teljes felelősség mellett ki lesz tanítva a női divat legújabb szabásaira és legjobb varrási módjára. A tanfolyamra már most lehet jelentkezni üzletünkben, róm. kath. templom átellenében. Tisztelettel: Singer Go varrógép részvénytársaság*