Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1913-07-01 / 154. szám
2. 1913. julius A VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG pártkasszának ezt a harcát nem lehet tovább folytatni. Végre is van az emberekben lelkiismeret, ha néha későn is ébred föl. A rut visszaéléseknek e tomboló orgiája végre is közundort támaszt a hatalom iránt, mely így nyilatkozik meg. Az üldöztetéstől való félelem kergette az aradi kormánypárti választók nagy részét is az urnákhoz s amint elvégezték ezt a kényszermunkát, akkor lelkükben gyűlölet támadt a miniszterelnök iránt, aki így kényszeríti őket, hogy meggyőződésük ellen szavazzanak. Ez a választás a leghatalmasabb korteseszköz lesz az ellenzék kezében a kormány ellen. Ezzel fogják bizonyítani, hogy Tisza uralkodása nemcsak folytatása a Lukács bíróilag megbélyegzett rendszerének, hanem annak erőszakos igazolását s tüntető glorifikálását jelenti. Ez a választási brutalitás újabb akadálya lesz a békének, amit pedig követel az ország kormánypárti közönsége is s ami el fog következni és el fogja söpörni azt a hetyke gárdát, mely annak útját állja. És ez a választás a legerősebb eszköz, amellyel az ellenzék a titkos szavazás mellett s a Tisza—Lukács-féle választói törvény ellen) agitálhat. Azok az intelligens választók, akiket a hivatalfőnök parancsa a lerészegített oláhok vagy megfizetett parasztok mellé odahajt a kormány táborába, a lelkük mélyéig fölháborodva, a legnagyobb ellenségei lesznek a kormánynak s lelkes előharcosai lesznek egy tisztább, szebb jövőnek, mely végkép kiirtja ezt a régi választási rabló-romantikát . A nyáron nem lesz kamatláb leszállítás. Általános feltűnést keltett, hogy az Osztrák-Magyar Bank legutolsó főtanácsülése a legközelebbi tanácsülés időpontját augusztus végére helyezte. Minthogy a tanácsülés következtében a főtanács egész nyáron nem jön ülésre össze, ebből ter- rmészetszerűleg következik, hogy a kamatláb leszállításáról a nyár folyamán még csak tárgyalni sem fognak, s hogy a bank vezetősége aelyzetet olyannak ítéli, amely a kamatláb leszállításának még atárgyalását is kizárja. — A közkórházi bizottsági madélelőtt gyűlést tartott, melyen a jövő évi költségvetést tárgyalták le. Hilftem urat! Ülik koporsóiul. Hunvásárhely, junius 30. Nem is olyan régen, pár esztendővel ezelőtt, amikor nemzeti munka hangzatos jelszava alatt Tisza Istvánék kortesutra indultak s akit csak lehetett , szép szóval, akit nem lehetett: pénzzel, erőszakkal és egyebekkel megbolondítottak, táborukba édesgettek, — egy hangos kiáltástól reszketett az ország, minden, minden munkapártiajkról negédesen hangzott : éljen az általános, egyenlő és titkos választójog ! Ez így volt, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az szemérmetlenül hazudik. Hogy mennyire így volt épen Hódmezővásárhelyen, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a „Hódmezővásárhely“ című lap, de ékesebben senki, mintBauer Gyula hódmezővásárhelyi malomtulajdonos, a helybeli munkapárt vezére és felvilágosítója. A „Hódmezővásárhely“ című munkó újságban nap-nap után jelentek meg a cikkek halmazatai, melyekben elmondatott, hogy lejárt az osztályuralom, felnyíltak a szemek, a népet tovább nem lehet tartani baromi sorban, fel kell szabadítani, be kell vonni az alkotmány sáncaiba, szavazati joggal , általánossal, egyenlővel és titkossal kell felruházni minden embert, aki dolgozik s így hozzájárul az állam fentartásához, boldogításához, naggyá tételéhez. Azt is írta a „Hódmezővásárhely“, ha szükség lesz reá, akár szó szerint közölhetjük, hogy nemcsak adó után lehet valaki választó, hanem munka után is. A Hódmezőt Bauer Gyula malomtulajdonos úr túllicitálta, a képviselőválasztások előtt tartott szocialista gyűlésen felszólalt, nagy beszédet mondott a Kossuth téren, az Isten szabad ege alatt harsogta oda a népnek a munkapárt nevében, hogy éljen az általános egyenlő és titkos választójog, akinek a fra jó katonának, az legyen jó szavazó polgárnak, aki két kézi munkájával nap-nap után görnyedve és izzadva keresi meg betevő falatját, azt bűn kizárni az alkotmány sáncaiból. És ím mi történik most, amikor a munkapárt hatalmában tobzódik, amikor mindenkit megfojtanának, aki velük nincs egy véleményen, aki mást hirdet, mint ők? Nap-nap után a legszemérmetlenebb cikkeket olvassuk a „Hódmezőben“, amelyik a nép joga mellett szállt síkra, nap-nap után a leghítványabb bérendollal irt röppentyűk látnak napvilágot a munkásról, amunkáról melynek bizonyára több értéke van nemzeti szempontból, mint a vagyonnak. Hát kérdjük: mi lenne a Nagy Kardosok, a Bauerek, a Balogiak, a Lázárok, a Spilkák és a többi virilisek ringó kalászerdejéből, kiknek magántulajdona ellen a világért sem akarunk izgatni, ha nem lenne munkáskéz, mely levágja, elnyomtatja s a gazda csűrébe behordja ? Nem-e egyforma hát legalább is a munkáskéz értéke a vagyonéval, a holttőkével ? Szabad-e hát a munka és a munkás ellen izgatni s azt vitatni, hogy a munkást ki kell gúnyolni, a munka, a kisgazdatársadalom képviselőit nem szabad beleszólni engedni az ország sorsának intézésébe ? Aki meggyőződése ellen ilyet tesz, aki szemérmetlen köpenyeg megfordítással ilyen sötét dologra vállalkozik, azzal komolyabban foglalkozni nem lehet, nem is szabad. De mit szól a Hódmezőben megjelent cikkhez Bauer Gyula ? A Hódmező azt írja, célozván arra, hogy Károlyi, Jusths Apponyi ide jönnek, — „eljöhetnek Vásárhelyre, de ne anzagoljanak, mert aki általános, titkost követel, az a nemzeti állam koporsójába ver szeget.“ Kérdjük Bauer Gyula urat, mit szól ehhez ? Ön is lelkes híve az általános, egyenlő és titkos választójognak, hát tűri, hogy részben az ön és társai által is kitartott újság épen Önt nevezze olyannak, aki a nemzeti állam koporsójába szeget ver ! ? Lehetetlenségnek tartjuk, hogy egyenesnek, őszintének tartott lelke és meggyőződése ezt a sebet kibírja s undorral ne forduljon el azoktól, kik épen az ön győződését, az ön egész politikai múltját becstelenítik, köpködik meg, sárral dobálják azt az eszmét, melyhez politikai egyénisége elválaszthatatlanul fűződik. Legyünk tisztába Bauer Gyula úr! Nem tudjuk, nem akarjuk elhinni, hogy az ön választójoga politikai meggyőződése megváltozott volna, hogy ön politikai hitvallását a sarokba hajította, hogy hátat fordított a demokráciának. Ha most is az, aki volt, akkor erkölcsi lehetetlenség egy táborba lenni azokkal, kik épen az ön választójogi politikai hitvallását csúfolják meg és nemzetietlenséggel vádolják. Nem heccelődni akarunk, fölösleges vitára, harcra nekünk sincs időnk, de tisztán akarunk látni s azoknak az ezreknek nevében, akikhez ön szólott hajdan, — kiáltunk, halljuk Bauer Gyula urat. Annyival is inkább joggal kívánja ezt mindenki, aki még ama régi népgyűlésre emlékszik, mert tudvalevőleg Sándor Pál orsz. képviselő a Bauer Gyula politikai ideálja, Székely Ferenc volt igazságügyminiszter, Návay Lajos házelnök stb. azért léptek ki a munkapártból és hagyták faképnél Tisza Istvánt, mert az általa áterőszakolt választójogi szörnytörvénynyel megtaposva és kinullázva látták a saját elvi meggyőződésüket s mikor választaniok kellett az elv, meggyőződés, népnek tett ígéret és gróf Tisza István személye között, akkor nem az utóbbit választották, nem a lakojkodás behódoló nyomorultságával tiporták agyon a saját választójogi meggyőződésüket, hanem épen megfordítva cselekedtek. És itt nem lehet kertelni jobbra balra, nem lehet kisiklani a I Ifi HITfllinDn fl7MI akar. Gs* Kód! Pdl autóját bérelje ki, negyed, fl HI U III Din | A LmféI* vafiS efls Órára, vagy hosszabb időre is. n Ili HUUHIUIHUUUIU Dicső dijjazás. Biztos gépi vezetés! Szentesi-utca 73, vagy a főtéren. Az elszakíthatatlan kiopontt a ■ az Andrássy-uton.