Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1913-08-01 / 181. szám
Hódmezővásárhely, 1913. augusztus 1. péntek. Ara 4 fillér. IX. évfolyam 181. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBENI negyedévre 2.SOK félévre — B » egész évre 10 „ VIDÉKRE, negyedévre 5 hagy hóra 1.SO EGYES SZ.ARA 2 fillér kedd, péntek, vasárnap 4 » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér és Hódi Pál utca sarokház. VÁSÁRHELYI HIRDETÉSEK díjszabás szerint NYILT-TÉR petit sora SO fülé Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK , Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Mártélyon. Főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. TELEFONSZÁM 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Gyerünk csak! Győztünk, győztünk, megint győztünk, újra győztünk, zúgja, zengi sok száz fizetett penna. Ertsey Péter berettyóújfalusi örökébe egy valóságos szolgabiró Ciffra Kálmán került. 21 egész Szótöbbséggel kapott épen anynyit, mint 1910-ben Ertsey. Ezzel is meg akarták mutatni, hogy a Tisza uralom még nem mondott fuccsot, hajszálnyilag pontos és hogy Ciffra is van olyan legény, mint ez az Ertsey. De erről az Ertseyről meg nagyon hallgatnak, mintha nem is közülök való lenne, pedig maga a panamaszag is elárulja, hogy a társaságukból került ki. A várpalotai ötmilliós panamahőse Ertsey úr s azért kellett mennie a munkapártból, mert még a Tisza sem tudta megmenteni. Sajnálták is nagyon a Tisza gárdistái, de hiába, az útilaput nem tudták lábáról lekaparni. Hanem arról meg gondoskodtak, hogy az örökébe minden áron a Tisza képére és hasonlatosságára formált mungó kerüljön. A pénz, terror, és vesztegetés, az ígérgetés és fenyegetés, a törvény nyílt és alattomos megsértése árán tudtak csak győzni amungók. De győztek. És ők ezt ordítják a tele torokkal. Hogy Ertsey mit csinált, hogy mint győztek, arról hallgatnak. De hiszen az volna a cifra, ha elismernék, hogy egy ilyen utálatosságig cifra választásban Cziffrán kívül más is győzhet. * Ha szomorú napokat élünk is, azért az emberek csak szoktak dúdolni, dalolni. A dúdoló emberek kiválasztják a legkedvesebb nótájukat, amelyet gyakran elismételnek. Tisza Pista most nagyon hivogatós kedvében van, ezért újabban ezt a nótát választotta: Gyere be rózsám, gyere be, már sokan vagyunk idebe! — A hívását Baltazár püspök megértette és bement a botba. — A bécsi nagyháznak is van egy kedvenc nótája, ezt meg úgy dalolják: Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha... De hátha visszajön? * Tisza Pista azt hiszi, hogy ő Gyopáros. Hirdeti magáról, hogy ő tud gyógyítani, a mankón járó szegény országot lábra tudja állítani. Hívogatja is a híveket, hogy fürödjenek a Lukács által támasztott panamás árban, lubickoljanak a munkapárt sós mocsaraiban, mert ebben meggyógyulnak. Gyopároson kétféle fürdő van. Van pénzes fürdő és van ingyen fürdő. A Tisza fürdője pedig olyan, hogy ott fizetnek a fürdőzőknek, cserébe elveszik a lelkiismereti szabadságukat. Az olcsó húsnak is híg a leve, milyen jó és milyen hasznos lehet, annak a húsnak a leve, amelyért fizetnek, csakhogy elvigyék? ... A valódi Gyopáros gyógyít, de a Tisza Gyopárosa az olcsó hús levénél is higabb, amely arra sem jó, hogy lemosakodjék az ember vele, legfeljebb arra, hogy sokan meg- bélyegezzék magukat vele. Jó pénzért azonban sok gonoszat megtesznek azok, kikről úgy mondja a közmondás, hogy részpénz nem vészi el. Elngí in Minuvásárhely, július 31. A mungó labanckodás egyik szörnyszülötte felfalta önmagát. A mungókormány beszüntette a leghűségesebb talpnyalóját a »Magyar Nemzet« című mungó újságot, mely bitorolta a Magyar Nemzet nevét, hiszen mindig az osztráknak lakájkodott! A mindenkori kormány lakájok lakását, a Magyar Nemzetet szélhüdés érte s csendesen minden részvét nélkül meghalt. A magyar sajtó egy darabkája volt, amelyet a hatalom tartott fenn, hogy szócsöve legyen, de nem volt gyomor, amely bevegye. Tehát meghalt. Drága pénzen tartották fenn s végre belátták.,, hogy a vizet sem érdemli meg, nem az arany karikákat, a sok pénzért semmi ellenértéket nem tudott produkálni, halál hát a fejére. Hűséges szolga volt, de nem értette a dolgát, jó házőrző iparkodott lenni, gazdái mégis gyorsan kergetik it el egymás után a portáról, megvonták tőle tehát a bérét és az éhhalál a sírba viszi. Dicséretet érdemelne a kormány, ha minden kitartottjával így bánna, ha mindegyikről belátná, hogy nem érdemlik meg a kenyeret. Ha csapatszemlét tartunk a felfelé mindig meghunyászkodó papiros lakájokon, sok Magyar Nemzet című és cicomájú papírrongyba botlunk bele, amelyeknek talán még előbb kellene meghalniok, mint a lakálykirálynak. Milliókra megiy az a pénz, amelyet a kormány elkenyerez és elmorzsalékoz a pénzért küzdőitollhadseregre. Neki csak ilyesmikre van ipénze. A tervezett új népiskoláknak papiroson kell maradniok, mert más papirosok érdeke úgy kívánja. Kultúrkiadásoknál, gazdasági ügyeknél a fillért is kétszer számlálják, mert egyik másik közvéleménygyárra olvasatlanul kell a pénz. A társadalom egyik legfontosabb osztályának, a tanítóságinak csak századrészben teljesítették a jogos követelésüket a pénzhiány ürügye miatt. Néhány millió hiány emiatt engedik' tovább' lázongani őket, ami százszoros kárt hozhat a népre, pedig azzal az összeggel, amelylyel közvéleményt akarnak gyúrni, kielégítve volna sok tízezer tanult ember, kiki missziójának összehasonlítása a kitartott újságokéval legnagyobb sértés volna. Elítélendő igazságtalanság, hogy a nemzet pénzével ilyen lelkiismeretlenül bánnak. Akinek közvéleményre van szüksége, csinálja a magáéból, ehhez senkinek semmi szava. De tiltakozni kell az ellen, hogy állampénzből csak egy újságnak félmilliót adjanak, nem is szólva a másik határozottan nagyobb összegről, amelykisebb részletekben hull le a kormány asztaláról a szatócsközvéleményeseknek is, meg az orrszag többi részében is. A nép nyöghet a terhek alatt, azt nem kímélik, a kultúra pangnat, de ezeknek zsírosodni kell. Szegény ország, rm lesz még belőled! Mégi megérhetjük, hogy nemcsak a Magyar Nemzetnél, hanem a magyar nemzetnél is beköszönt a végnap. De lesz még más világ! Le fog áldozni majd annak a sok vidéki krajcáros lapnak, amelyek máról holnapra köpönyeget forgatva ott nyalakodtak kormánytalpak körül, lesve a koncot, mely odavettetett. Jöhet még olyan korszak, s jönni is fog, mely elsöpri ezt a hitvány rendszert megvásárolt képviselőivel, megvásárolt taknyaiéival s kitartott újságjaival s együtt^,^^ borító, hogy olyan országban, ahol úgy is túl nagy a hatalom befolyása, amely megmérgezi az állami életet, s ahol úgy sincsen szabad választás, mert a szolgabíráknak szintén túl nagy a hatalmuk, amelylyel visszaélni nem tartják megszégyenítőnek, hogy ilyen országban még minden ellenőrzést is lehetetlenné tesznek. — De igy megy most ez az egész vonalon. Engem például minden cikkemért üldözni lehetett volna, amelyeket a válság folyamán írtam s amelyekben a király egyes intézkedéseit, a kinevezéseket és a házfeloszlatást kritizáltam. A munkapárti felfogás szerint és az ő királysértési új törvényük szerint a miatt engem be lehetne zárni. — Egyáltalán az ő intézkedéseik alapján mindenért be lehet most zárni az embert. Valószínű, hogy a hatóságok, kivéve Bihart, nem is fogják alkalmazni ezt az új választási rendszert, hanem valami józant kibúvót keresnek majd. A végén pedig minden ellenzékinek be kell látnia, hogy ez nem mehet így tovább és össze kell fognunk a legelső, a legnagyobb cél elérésére, az alkotmány helyreállítására. Andrássy harcot hirdet. Mit tart a választási gazságokról ? Hunvásárhely, július 31. A berettyóújfalui választási gazságokkal kapcsolatban igen éleshangú és elitélő nyilatkozatot tett Andrássy Gyula gróf, melyben a legkíméletlenebb harc mellé szegődik. Alább közöljük Andrássy nyilatkozatát egész terjedelmében: — Amik a berettyóújfalui kerületben történtek, egyszerűen őrület, beleillik a jelenlegi rendszerbe. Nevetségesen abszurd eljárás ez, sehol a világon nincs rá példa, speciális magyar találí mány, főleg az benne a felhő ! ÄRiitiez vastag bir RelH Egy bihari választás. Hunvásárhely, julius, 31. ■] Ertsey Péter utódát Berettyóujfaluban Cziffra Kálmán volt szolgabiró személyében képviselővé, választották. Biharban, Tisza pátriájában egészen Tisza szellemében folyt le a választás. A legnyíltabb vesztegetés s a legszemérmetlenebb hivatali presszió győzött Berettyóújfaluban. A munkapárti kortesek és a szolgiabírák Ázsiába illő féktelenkedése nagynehezen, leírhatatlan ,erőszakoskodások árán, megszerezte a várpalotai hős Ertsey Péter örökét, a munkapárt jelöltjének. A győzelem, "na ugyan egyáltalán lehet ennek nevezni, inkább vereség" a munkapárt számára. Csak huszonegy szavazattal tudtak sikerre jutni. Annyi erőszak és pénz csak igen kis előnyt tudott kivívni. Ez a választás egyike volt a legbihariabbaknak. Valóságos fogalommá lett immár a választás Biharban, mert itt sem a választási elnök,, sem a szolgiabáró, sem a csendőr nem respektálja a törvényt, hanem tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy a kormány jelöltjét diadalra juttassa. Az ellenzéki korteseket, még a parlament ellenzéki tagjait is, egyszerűen kitoloncoltatták a községekből, a népgyűléseket betiltották, a korteskedésnek, az alkotmányos élet legelemibb félte-