Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. december (9. évfolyam, 287-310. szám)

1913-12-02 / 287. szám

Hódmezővásárhely, 1913 december 2. kedd. Ára 4 fillér. IX. évfolyam 287. szám. VÁSÁPUFI ÚI FQggitlea politikai napilap. I Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon 2­87. Egyes szám ára 2 fillér, vasárnap és piaci napokon 4 fillér. Főszerkesztő és lap tulajdonos : KUN BÉLA. I Előfizetési ár helyben egész évre 10 K., félévre 5 K. Vidékre negyedévre 5 K. — Nyílttér petit sora 80 fillér 0 megsemmisülés letz. (F. M.) Pénteken még vido­­ran csilingelt a csengő az el­nöki emelvényen és egy türel­metlen, dühös valaki kegyetlen vérszomjjal vetette rá magát az ellenzék ama tagjaira, akik még nem mondták el nyilván lesújtó ítéletüket a sajtójavas­latról. A cél az volt, hogy ki­tiltsák őket az ülésekről, meg­vonják tőlük a szót, amelyet, ha jólesik, odakint az utcán kimondhatnak, de idebent nem. Ma már tudjuk, hogy ez az erőszaknak utolsó próbálkozása volt. Este aztán miniszterta­nácsban dugták össze a fe­jüket és meghányták-vetették az es­hetőségeket. Konstat­á I­n­­­o­se­mellett, hogy a sajtójavas­­lat körül már másodszor vesztették el a csatát. Ba­logh Jenő ő excellenciája má­tól kezdve ismét nekiláthat gyorskodifikáló tevékenységé­nek, mert bebizonyosodott, hogy egy reakciós javaslatot sokkal könnyebb a világra hozni, mint apát is találni hozzá. Az ilyen bodzafa alatt fogamzott törvényeket könnyű volt tör­vénybe szedni, amikor az el­lenzék nem járt el az ülésekre, de ma minduntalan baj van velük. A nemzet akaratának ssó- és kártyapénzen vett ha­­mistanul idegesen, fogcsikor­gatva kénytelenek számolni az ellenzék akciójával és a munka henyélő lovagjai kegyetlen el­keseredéssel látják, hogy amit ők sohasem próbáltak és soha­sem fognak megpróbálni, az ellenzék megtudja fogni a ka­panyelét és nap-nap után gaz­dag sorokban aratja a­­ siker nagyszerű termését. A pénteki minisztertanács után azután megszelídült a a munkapárti provokátorok tá­bora. M­eglepetésszerű­­en visszavonták csapa­taikat és levették a sajtója­vaslatot a napi­rendről. Most azután azzal mulatnak, hogy stratégiai ma­gyarázatokkal igyekeznek ma­gukat mentegetni. Hogy ez nem fegyverletétel, hanem csak fegyverszünet. Ugyebár nem sok tudás kell hozzá, hogy ez a mentegetődzés csak a látszat megmentéséhez szükséges ? Ki hiszi el Tisza Istvánnak, hogy az ő csökönyös akaratossága csak addig terjedne, hogy egy törvényjavaslatot, amelytől tör­vénytelen, reakciós uralmának meghosszabbítását várja, rész­letekben, törlesztésre akar le­­tárgyaltatni ? Ezen a ponton megáll a leghiszékenyebb em­ber is és mosolyogni kénytelen. Tudjuk mi nagyon jól, hogy Balogh Jenő kegyelmes úr is­mét jó étvágygyal fogja elfo­gyasztani ebédjét a kupolaterem palmagján, tudjuk, hogy visz­­szajönnek a sajtó nyaktilójával. Hogyne jönnének. Hiszen is­merjük Tisza István nyakas­­ságát, csökönyösségét, de meg­tudjuk azt is, hogy erre a tör­vényre még sokkal nagyobb szükségük van, mint a minka­­pénzekre. A megszégyenítés azonban megtörtént. Azonkí­vül megtörtént a napnál fényesebb beigazolása an­nak, hogy egy erőteljes és lelkes ellenzék akara­tán megtörik minden sró­­szak, megtörik még a Ti­­sza-féle statáriális ház­szabályok szörnyű pallos­­joga is. Egyben pedig doku­mentálva látjuk Tisza István mérhetetlen csalódását is. Ez elkényeztetett gőgös kényur rejtve olyan nézeteket táplált az ellenzékről, hogy az minden komolyabb akcióra képtelen, akaratlan szájhősöknek nézte azokat a talpig férfiakat, akik íme most a körmére égették az esztendő gyertyáját. Ez a teljes zsákutca, ahova most a kormány a maga szá­guldó Tiszájával bejutott. Zúg az éji bogár, nekimegy a fal­nak, nagyot koppan feje, az­után elhallgat. Falbavágott fej­jel azután nem tudnak többé komolyan és hidegen gondol­­kodni: következik a kapkodás, a lehetetlen eszközök kikapa­rása. Az a nagyszerű konku­rencia, amelyet az ellenzék munkássága a kormány heréi­nek csinált, belevitte Tiszát az idő állította zsákutcába, ahon­nan nincs szabadulás. Odajutott ez a mérhetetlen gögy ember, hogy kénytelen meghátrálni a gyűlölt ellenfél akarata előtt. ............................................................II... vétele végett pénteken délután öt órakor jelenjenek meg a Magyar Ál­talános Hitelbank Nádor­ utcai palotá­jában. Fölvették a pénzt. Molnár Dezső dr. és a két gróf a kitűzött időpontban meg is jelent Ullman­n Adolfnak, a Hitelbank ve­zérigazgatójának hivatali helyiségé­ben. Ugyanakkor a munkapárt részé­ről — Vo­jnich István báró jelent meg, mint a kormánypárti elnökség megbízottja, Ullman­n Adolf üdvö­­­zölte az urakat és a következő kije­lentést tette: — A Nemzeti munkapárt elnökség­e ezennel kiutalja önöknek, mint az Általános Forgalmi Részvénytársaság megbizottainak, az Önök által befize­tett 1.400.000 koronát. Ezzel Ullmann tizennégy darab cso­magot vett ki pénzszekrényéből. Ti­zennégy csomag ezrest. Minden cso­magban száz darab ezres bankjegy. Összesen egymillió négyszázezer ko­rona. Molnár dr., Korniss és Hardegg grófok olvasatlanul átvették a pénzt, elismervényt adtak róla és eltávoz­tak. Vojnich István báró később h­agy­­ta el a Hitelbank épületét. Molnár Dezső dr. a két gróf tár­saságában azonnnal a Magyar Bank Váci­ körúti főpénztárához ment és ott betétként elhelyezte a hites egymillió négyszázezret. Azért a Magyar Bank­nál," mert a Magyar Érték- és Ipar­bank, amely a Forgalmi Részvény­­társaság bankára volt, időközben fu­zionált a Magyar Bankkal. A munka­párti elnökség által visszafizetett pénz a Forgalmi Társaság konstanti­nápolyi, abb­áziai és margitszigeti üzle­teinek finanszírozására szolgál. Ezzel az összeggel körülbelül kétmillió ko­­­rona készpénze van a vállalatnak, így fölszámolás esetén a részvénye­sek körülbelül harminc százalékát kaphatják vissza befizetett tőkéjük­nek. A munkapénz visszafizetése. Honnan vették az egymilliónégyszázezer­­ koronát ? Lapunk vasárnapi számaának táv­irati rovatában jeleztük már, hogy pénteken, délután öt órakor Tisza István megbízásából a Magyar Álta­lános Hitelbank visszafizette az Ál­talános Forgalmi Részvénytársaságnak egymillió négyszázezer koronáját. Ez­zel Lukács László margitszigeti pa­namájának egyik fejezete lezárult, nyilván azért, hogy megkezdődjék az új fejezet. Mert a nemzeti munkapárt elköltötte azt az egymillió négyszáz­­ezer koronát, amelyet Lukács csalt ki a Forgalmitól a koncesszióért, ez a pénz tehát új és egészen m­ás egy­millió és négyszázezer korona, ennek a pénznek eredetét !&A, csak ezután kell kideríteni. De hát ilyenek a mai erkölcsök. Ez a Tisza-féle becsület­tudás. Miután vissza kellett fizetni az erkölcstelen forrásból eredő és erkölcstelenül fel­használt pénzeket, a kormány azt hi­szi, hogy minden rendben van. Pedig még nincs rendben semmi. Elsőbben is azokat a mandátumokat kellene visszaadni, amelyeket a kormány a Forgalmi rt. pénzéből vásárolt. A rcál várja nem teljes, nem is lehet, mert bűnről van szó, amelyet egyszerű visszaszívással jóvátenni nem lehet. Ha a k­ormány nem nyert volna man­­dátumokat a pinkapénzen, ha a mar­gitszigeti panama révén nem került volna a parlamentbe egy csomó man­­fró, akkor sem volna az ügy befejezett, így legkevésbbé az. A pénz visszadá­­sa különben a következőképpen tör­tént: Pénteken délelőtt Vadá­sz Lipót dr. igazságügyi államtitkár a minisz­terelnök megbízásából telefonon érte­sítette Mo­l­n­ár Dezső dr. budapesti ügyvédet, mint Kormniss Károly gróf és Hardegg János gróf igaz­gatósági elnökök jogtanácsosát, hogy az egymillió négyszázezer korona át­ bérbeadj­ák az államvasutat ? Harkányi miniszter panaszkodik. A rendezett tanácsú városok kép­viselői küldöttségileg keresték fel Harkányi János báró kereskedelmi minisztert és arra kérték, hogy­ a rendezett tanácsú városok­ egyes tiszt­viselőinek, úgymint: orvos, állatorvos, közgyám és városgazdának is adja meg a kedvezményes vasúti­­jegyet, Úgy amint az megvan a többi tisztvi­selőknek. Harkányi János báró kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a Máv­ pénzügyi viszonyai ebben az évben nagyon rosszak, a vasút keveset jö­vedelmez, úgy hogy nagyon meg kell gondolnia minden egyes ilyen ked­­vezmény­ dolgot. Annak illusztrálására, h­ogy mily­en rettenetesen érzi a Máv. a mostani rossz viszonyokat, a pénz­ügyminiszter már felvetette azt az H1PU1F ■ fid Ff­­IHlFIlIf 8 Mielőtt szükségleteiket beszereznék, ne felejtsék el üzletemet tisztelettel: glPfu gl W fi It \ $ 3ifiú ¥ Illa S felkeresni, hol a legjobb gyártmányú áruk dús választékban O ■ g _ liSrli I fllllllJlil I PH I megérkeztek. Raktáron tartom az idény legújabb COStfli kGIQiSrt, vZIKUIQ 1-ujOS. Illy 111 HUllIiUll I iHl 1 Búrkat, parikat, vászon és asztalneműeket ágy törikét és sok más uj Manzái­ utca 71.­ Cikkeket. — a nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri (Susáni gyógytár mellett.)

Next