Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. október (10. évfolyam, 324-363. szám)

1914-10-01 / 324. szám

Hódmezővásárhely, 1914 október | csütörtök Ara 2 fillér. X. évfolyam 324. szám. VÁSÁRHELYI Füg­g e ft lei p o 111 i k a i n­api I ■ po Ssafcesstfaig is foiacó&farial Kossafe­tfc. Telefon: 87.1 tsyt* Síim 2 fiilát. vaaárnap áa einet d­oofrin 4 Hité,. I FtíMs szerkesztfs és laptulajdonos: Kun Béla.„ Elfi­zsténi át helyben egész évre 10 K félév?«, 5 K. Vidékéé negyedévre 5 K.­­ Nyílttér petit sora 80 fillér Az oroszok visszaütése a szorosokban. Fontos elbeszélést tett egy népfelkelő-hadnagy, aki részt­­vett azokban a harcokban, amelyeket az uzsoki-hágó védel­mére kirendelt csapataink csütörtökön, e hónap 24-én a hatá­ron át betört orosz csapatokkal folytattak. A katonatiszt, aki az uzsoki állomás vonatbiztosító őrségének parancsnoka volt és mint ilyen, közvetlen szemtanúja volt az uzsoki szorosban csütörtökön lefolyt harcoknak, munkatársunknak a következő­ket beszélte el­­*­ A közvélemény általában nagy tévedésben van, amikor az uzsoki szorosról, mint természetesen védett akadályról beszél. Az uzsoki szoros tulajdonképpen egy széles völggyé ala­kuló hágó, amely a galíciai Slankítól Uzsokig erős lejtésű és a támadásnak igen kedvező, a védelemnek kedvezőtlen terepet nyújt. A határ védelmére kirendelt helyőrségünk Uzsoknál egy rendes gyalogzászlóaljából és egy három pótszázadból alakított tartalékzászlóaljból állott, amelyek felett Drechsler alezredes pa­rancsnokolt. Miután saját csapataink Drohobycz és Turka fe­lől Uzsokon keresztül vonultak vissza Homonnára, értesülve voltunk arról, hogy az orosz csapatok meg fogják kísérelni a hágón való átvonulást. Ezt az információnkat megerősítették galíciai menekültek is, akik arról értesítettek bennünket, hogy az orosz lovasság rendszeresen igyekszik a Kárpátokat megszálló csapatainkat nyugtalanítani. Hadvezetőségünk alighanem pontosan volt in­formálva az oroszok terveiről, mert még a támadást megelőzőleg intézkedett, hogy tüzérséget kapjunk segítségül, ami a harc folyamán meg is érkezett. A kozákok első előőrsei csütörtökön reggel tűntek fel Sl­­anki felől. A mi csapataink közvetlen a határon előre megépí­tett védelmi állásokban foglaltunk pozíciót, azonban azt a ren­deletet kapták, hogy amennyiben az oroszok túlerővel vonul­nának fel, az uzsoki állásokat csak addig tartják, amíg Cson­tos és Fenyvesvölgy között a völgy megszűkölő torkolatában épített megfelelőbb védelmi állásainkat megszálljuk. Csütörtökön délelőtt tíz órakor jelent meg az orosz elő­­had, körülbelül 1­3—400 kozák, szemünk előtt. A kozákok leszállóitok lovtak fel és meg­indították a tüzelést, amelyet a lövészárkok­­ba­n elhelyezett gyalogságunk viszonozott. Küse­rülbelül másfél óra múlva fejlődtek fel az orosz gyalogság első csapatai és ugyanek­kor két orosz gépfegyver berregése is bele­szólott a harcba. Félórával később az oro­szok tüzérsége is megérkezett és lövöldözni kezdte csapatainkat, valamint a hátunk mö­gött fekvő Uzsok községet. Az első gránát, fejünk felett magasan elrepülve, az uzsoki vendéglő falán robbant szét. Az oroszok, számításom szerint, összesen nyolc ágyúval rendelkezhettek. Alig fejlődött fel az orosz tüzérség, amikor megérkezett a mi segítségünkre küldött tábor­­üteg, mely Hársfa-Szolyváról vasúton érkezett* P** Az orosz tüzérség a­­onnal heves ágyúzás alá vette az uzsoki állomást, amelyet mindezideig én tartottam megszállva. Miután tüzérségünket az oroszok tüzelése dacára veszteség nél­kül kiraktunk és felállítottuk, a vonatbiztosító őrséggel el kel­lett hagynom az állomást amelyben az oroszok gránátjai ke­vés kárt tettek, aminthogy a völgyön átvezető keresztút is csak­nem teljesen sértetlen maradt. Tüzérséggel megerősített csapa­taink este 6 óráig tartották pozíciójukat, amelyet az est leszáll­tával, amikor az oroszok is beszüntették a tüzelést, el kellett hagyniukk, hogy Csontosra vonuljanak vissza, hol akkor már egy teljes gyaloghadosztályunk foglalt pozíciót, teljes tüzérségével és nehéz ágyuk­kal megerősítve­ Csontosnál a terep hasonlíthatatlanul jobban kedvezett ne­künk, mint Uzsoknál, hol a széles hágó megkönnyítette az ellenfél kifejlődését és előnyomulását, addig Csontosnál tüzérségünk, amely az összeszűkülő völgy torkolatában foglalt állást ural­kodhatott a völgy egész hossza felett. Az oroszok másnap, amikor Csontosig nyomul­tak előre, rövid harc után kénytelenek voltak Uzso­­kig visszavonulni. Hogy azután mi történt, azt nem tudom, mert a vonat­biztosító őrségekkel Ugvárra rendelték vissza, amire már előző­leg parancsot kaptam. Veszteségeink ezekben a harcokban igen csekélyek voltak. Az uzsoki betörés. Mit akar a német császár? Bécs, szeptember 29. Newyorki lapok jelentik, hogy Eekhard, az új mexikói német kö­vet, Európából való elutazása előtt hosszabb kihallgatáson volt a német császárnál. ideérkezése után kijelentette, hogy a császár nem is gondol arra hogy Páris ostromát abbahagyja. — A császár — mondta Eckhard — évek hosszú során át azon dolgozott, hogy megnyerhesse Franciaország barátságát. Több ízben közeledett a franciákhoz ba­rátságosan, szándéka azonban nem sikerült. Károly király nem fogadta a bukaresti orosz követet. Bukarest, szeptember 29. A Dimineaca legutóbbi száma közli azt a nagy feltűnést keltő hírt, hogy Pokrewski bukaresti orosz követet legutóbb Károly király nem fogadta. A Politikai Híradó bukaresti tudó­sítója a legmegbízhatóbb forrásból erre vonatkozólag a következőket je­lenti : Mindenki tudja, hogy az itteni orosz követet, Poklewskit vissza fogják hívni, mert dolgai nyilvánosságra kerültek a szociáldemokrata párti és több konzervatív-párti politikus leleplezése folytán. Pokrews­­ki volt a lelke az itteni oroszbarát akcióknak. Megbíz­ható helyről szerzett értesülés szerint a román katonatisztek között nem­régen keletkezett és leleplezett két ligában is része volt, tudniillik az úgy­nevezett Háborús ligában és a Roszu ligájában, melyeket az orosz kö­vet egy kéz katontiszttel akart megcsinálni. Török-bolgár felkelés Újszerbiában, Konstantinápoly, szeptember 29. Török lapok jelentik Szalonikiből. Köprük­ben török bandák a konokot és a fegyvertárat felrobbantották. A határon levő lakosság, amely a szerbek kényszerbeszerzései folytán mindenétől megfosztatott kész az általános felkeléshez csatlakozni. Egy részük már csatlakozott is a moz­galomhoz, amelynek központja Ghevgeli és vezetője Sandansky. A

Next