Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1915. január (11. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-17 / 17. szám

1. _______________ VÁSÁRHELYI REGGELI UJSAG 1915. január 17. még néhány törvénykezési uj szabály. A január hó elsejével életbelép­ett uj törvénykezési szabályok között van még néhány olyan, amelyről ámbár a nagy közönséget szintén közelről érdekli, az „Uj polgári peres eljárás“ című s a „Reggeli Újság“ január hó 3.-diki számában megjelent cikkemben még nem emlékeztem meg. Minthogy azonban ez ismertetésem így hézagos, ezt a néhány új szabályt is szóvá teszem, amint következik. A zugirászat. A zugirászat az eddigi törvényeink szerint is tiltott cselekmény volt. Ami­ként azonban a kérdést az eddigi tör­vények szabályozták, nem felelt meg a jogos kívánalmaknak. Egyfelől szükség volt arra, hogy a zugirászatot megállapító cselekmények körét kitágítsák, másfelől hogy a kiszab­ható büntetést súlyosbítsák. Az új törvény szerint zugirászatot az követ el, aki nem ügyvéd és anélkül hogy arra jogosítva volna, úgyszintén az is, aki jogosultsága korlátainak túl­lépésével, Üzletszerűen vagy díjért bíróság, vagy hatóság előtt feleket kép­visel, részükre beadványokat szerkeszt, illetve erre ajánlkozik, valamint az, aki az ügyvédség gyakorlására való jo­át színlelt és hatszáz koronáig terjed­ető pénzbüntetéssel, visszaesés eseté­ben két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénz­­büntetéssel büntetendő. Behajthatlanság esetén a pénzbünte­tést elzárásra kell átváltoztatni. Az eset körülményeihez képest bűn­segédként, vagy felbujtóként büntetik azt is, aki zugkrásszal dolgoztat. Bíróság a kórházakban. Gyakori eset az, hogy ha valamelyik családtag az illető családra kellemetlen, azt a család elmebajosként kórházba viteti. Az új törvénykezési szabályok szerint a kellemetlen családtagnak ilyen félre­­tétele csak úgy lesz lehetséges, ha a kellemetlen családtag valóban elme­bajos. Nevezetesen ezentúl valamely elme­gyógyintézetbe vagy kórházba vitt sze­mélyt, mint elmebeteget az intézet igazgatója csak ideiglenesen fogad­hatja be és arról azonnal jelentést köteles tenni annak a kir. járásbí­róságnak, amelynek területén az inté­zet vagy a kórház van. A járásbíróság a bejelentett sze­mély elmeállapotát szakértő orvos közbejöttével, a helyszínen hala­déktalanul megvizsgálja s nyomban a szemle befejeztével határoz ab­ban a kérdésben, hogy a befoga­dott személy elmebeteg-e vagy nem. Ha a szemle folyamán az derül ki, hogy a befogadott személy nem elme­bajos, azt az illető gyógyintézetből vagy kórházból rögtön ki kell bocsájtani, vagy legalább is mint elmebajost nem szabad­ott tovább kezelni. A „szegénységi jog“. A „szegénységi jog“ már a régi pol­gári peres eljárásban sem volt isme­­retlen, mivel azonban ezt a jogot az eddigi szabályok csak hézagosan ren­dezték, a polgári új perrendtartásban szükségessé vált a „szegénységi jog“ újraszabályozása is. „Szegénységi jog“-ban a bíróságok által az a fél részesíthető, akinek jöve­delme nem nagyobb, mint a lakhelyén szokásos közönséges napszám. Nagyobb költséggel járó perekben azonban ez a szabály méltánytalan le­het olyan felekre nézve, kiknek jöve­delme meghaladja ugyan a közönséges napszámot, de különös családi viszo­nyaiknál fogva az esetleg tetemes per­költség viselésére nem elegendő. Erre való tekintettel szegénységi jog­ban részesíthető a bíróságok által az a fél is, aki a perköltséget fedezni nem tudja anélkül, hogy a saját és azoknak a hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél, vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles. További feltétel, amelyhez az új törvény a ,szegénységi jog“ megadá­sát köti az, hogy a perlekedés ne mu­tatkozzék már előre teljesen eredmény­telennek. Ha a „szegénységi jog“ erre való tekintet nélkül adatnék meg, az oda vezetne, hogy egyes „ szegények“ perlekedési viszketésből a bíróságot alaptalan perekkel halmoznák el, az ellenfélnek esetleg meg nem téríthető költségeket okoznának és az ügyvéde­ket is hiábavaló teendőkkel terhelnék. Éppen ezért a „szegénységi jog* megadása * iránti kérelmet most a bíróságok abból a szempontból is vizs­gálják, hogy a szándékolt per nem mu­­tatkozik-e már előre teljesen eredmény­telennek, aminek megállapíthassa végett ezentúl a „szegénységi jog“ megadására irányuló kérelemhez nem elég pusztán a „szegénységi bizonyít­vány“ - t mellékelni, hanem elő kell adni a szándékolt per tényállását a bizonyító eszközök megnevezésével. A „szegénységi jog“ megadása kö­vetkeztében a fél bélyegmentesen pe­relhet ; jogot nyer arra, hogy ügyének díjtalan vitelére ügyvédet rendeljenek ki; fel van mentve a bírósági kikül­döttek díjának és kiadásának, a tanúk és szakértők illetményének, valamint a szükséges hirdetmények és az ügy­gondnok költségének fizetése alól és ezeket az államkincstár előlegezi.A szegénységi joggal élő fél azon­ban akkor, ha vagyoni helyzete meg­felelően megjavul, azokat az összege­ket, amelyek fizetése alól szegénységi joga alapján egyelőre felmentve volt, utólag megfizetni köteles. Sőt a per­bíróság a szegénységi jogot a feltől a per folyamán is megvonhatja, ha ki­tűnik, hogy a szegénységi jog feltéte­lei nem voltak meg, vagy már nincse­nek meg. Az, aki a „szegénységi jog“ meg­adását, a vagyoni feltételekre nézve, tud­va hamis előadás alapján eszközölte ki, 600 h.-ig terjedhető pénzbírságban marasztalandó.­ Befejezésül megemlítem még, hogy anuár hó elsején a törvénykezési bélyegilleték tekintetében is új szabá­­yok léptek életbe, amelyek szerint a tör­vénykezés keretében előforduló bélyeg­illetékek mérve, az eddigi bélyegilleté­kekhez képest tetemesen emelkedik. Így például ezentúl az ügyvédi meg­hatalmazások bélyegilletéke 1 K. helyett 1 K. 50 fill. lesz s ezen bélyegilleték a bűnügyekben kiállított írásos ügyvédi meghatalmazásoknál is lerovandó, ho­lott az ilyen ügyvédi meghatalmazások eddig bélyegmentességben részesültek. Dr. Medvetzky Imre: Magyarországnak az 1914 iki esztendőben búzában igen szűk termése volt, amennyiben tizenkét millió méter­­mázsával termett kevesebb, mint­az előző esztendőben. Így is ter­mett azonban harmincnégy millió métermázsa, amely az Ausztriában termett tizenhat millió métermázsá­val együtt teljesen elegendő a ket­tős monarchia fogyasztási szükség­leteinek a fedezésére. E tekintetben tehát nem is volna baj, de csak akkor, ha ez az ötven millió mé­­termázsa búza teljesen csak kettős monarchiában fogyasztatnék el. Ámde nekünk búzával és liszt­tel Németországot is táplálnunk kell, nem is szólva arról hogy a semleges országok közül Olaszor­szág és Svájc is elég nagy mér­tékben veszi igénybe különösen lisztermésünket Így, ha Ausztria, Magyarország és Németország ke­­nyér- és lisztfogyasztási szükség­leteit csakis tiszta búzával födöz­­zük, akkor kétségtelen, hogy a készletek az új termésig nem lenné­nek elegendők. Azonban úgy Magyaror­­­szág, mint Ausztria, vala­mint Németország különö­sen bővében vannak a tiszta buzit pótló egyéb kenyérterményeknek, már csak azért is, mert az 1914-iki rozs és burgonya­­termés kiválóan jó volt. Rozsból ugyanis nálunk tizenöt mil­lió métermázsa, Ausztriában huszon­öt millió métermázsa termett. Bur­gonyatermésünk Magyarországon ötvennégy millió métermázsa, Auszt­riában hatvan millió métermázsa, Németországban ötszázhetven mil­lió métermázsa volt. Emellett szá­mításba kell vennünk, hogy Ma­gyarország kukorica termése öt­vennégy millió métermázsát tett ki és ezt a nagy mennyiséget itt azért kell számításba vennünk, mert bő­ven pótolja azt a körülményt, hogy Ausztria és Németország nem ku­koricatermelő állam. A rozsliszt magában véve is el­sőrangú tápláló kenyeret ad, tisz­ta búzával keverve pedig kiválóan jóizű is. A burgonyakeverék nagy javítója a tiszta búzakenyérnek, nem is szólva arról, hogy a kukorica­­búzaliszt keverékből szintén igen jóízó készül. E hivatalos adatok alapján tehát föltétlenül megállapít­ható, mennyi értéket le kell tulajdo­­nítani az antant-hatalmak amg kárörvendő híreszteléseinek, hogy Magyarországot, Ausztriát és Né­metországot nemsokára az éhínség veszedelme fenyegeti. Nem, ez egyáltalában nem fenyegeti a szö­vetséges hatalmakat. És nem is fogja fenyegetni, mert hadbavonu­­lásunk dacára Magyarország öt­millió katasztrális holdon fölüli te­rületet vetett be őszi búzával. A nor­málisnál tehát csak félmillió holddal kevesebbet, de kétségtelen, hogy a tavaszi alá ezt a félmillió hold föl­det is be fogjuk vetni. A vagyonból a báró többi ina­sai is kaptak, ellenben jóté­kony célra nem jutott semmi. Révay báró végrendeleteiben, — mert egymásután több­et is készített—érdekes a kegyeltek rangfokozata. Egyiket kitagad­ja, majd ismét kegyeibe fogad­ja, de az első helyet mindig Johann foglalja le. Abban az esetben, ha —­ ami nem való­színű — Johann lemondana az örökségről, rendelkezik a bíró úgy hogy a beszterce­bányai egyház örökölje a vagyont. De hogy az egyház ne tám­a­szthason öröklési igé­nyeket, a furfangos végrendelet utóörököst is rendel, még­pe­dig Reicht gyemekeit. A vég­rendeletet a báró törvényes örökösei nevében dr. Farkas­­házy Zsigmond perrel fogja megtámadni. Magyarországon nem lesz éhinség. Ötmillió hold, össze vetés. Egy szakértő véleménye. A háború az egyes országokat teljesen elszigeteli a világforgalom­től, nincs se bevitel, se kivitel . Így a háborúban álló országoknak úgyszólván teljesen a maguk em­berségéből kell­ megélniök. Termé­szetes, hogy a mezőgazdasági ki­viteli országoknak ilyenkor óriási előnyük van a beviteli országok fö­lött, amit ekképen is ki lehet fe­jezni, hogy a kiviteli országok a kivitel megszűnése folytán saját zsírjukba fulladjanak bele. Európában öt kiviteli or­szág van úgymint Magyar­ország, Románia, Orosz­­ország, Bulgária és Szer­bia, Európa többi országa bevi­telre szorul, tehát a háborúban álló országok közül Németország, Törökország, Anglia és Franciaor­szág. Bennünket leginkábbb Auszt­ria és Németország­­érdekel, mert ez a két állam az, amely a saját termelésén kívül, mint beviteli or­szág most úgyszólván tisztán csak Magyarországra szorul, Daniss, I komentyik Iln­és Néhány hét előtt halt meg a fővárosban báró Révai Fé­rce, akinek végrendelete még sok dolgot fog adni a bírósá­goknak. A báró mintegy tizenkét millió korona vagyonának általános örökösévé Johann nő­vé komornyikéjét, Ro­­lohl Jénáét tette meg. Friesmysl ostroma. Egyik bécsi lap haditudósítója jelenti: Przemysl védői gyakori kiroha­násukkal nagyon megritkították az ostromló oroszok sorait. Az elfo­gott orosz tisztek bámulnak kato­náink hősiességén. Kurdok az oroszok ellen. Konstantinápoly: Egy, az oroszok által fölfegyverzett kurd törzs a legelső alkalommal az oroszok ellen fordult és sokat megölvén közülök, a török tá­borhoz csatlakozott. Mohrat őrnagy véleménye: Berlin. A „Berliner Tageblatt“­­ban Mohrat őrnagy, katonai erő a következőkben ismerteti a hadál­lás lényegét: Keleten front­harcok vannak már majdnem Varsó alatt. Az osztrák-magyar front a Kár­pátokban erősen tartja magát. Az oroszok, úgy látszik, fáradt­­ra győzték magukat.____________ A Dardanellák bombázása. Athén. Az entente flotta két napi tétlenség után szombaton és vasárnap bombázta a Dar­danellák erődeit, melyek a tü­­zelést viszonozták. Hibásakat is soroznak az oroszok. Kopenhága. Az orosz egész­ségügyi hivatal elrendelte, hogy a katonaságtól azok sem ment­hetők föl, akik foghíjasok, hü­velyk vagy mutató ujjuk hi­ányzik______________________ Német motoroshajó a Mazuri tavakon. Genf. A németek páncélos mo­­tornaszádokat járatnak a Mazuri­­tavakon és ezzel lehetetlenné teszik az orosz közlekedést.­­ Használt abroszokat törülközőket, lepedő­ket ás mindenféle vá­szon félét kér a sze­gény beteg katonák ré­szére a 3-ik Vörös­ke­reszt kórház, (óvónő­­képezde.)

Next