Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1915. szeptember (11. évfolyam, 333-362. szám)

1915-09-01 / 333. szám

Hódmezővásárhely, 1995. szeptember 1. szerda. Ara 4 fillér. XI. évfolyam, 333. szám. •j'TrniiO“a ma aiim iTiauw^mujiui mi iii. i mii i■■■imnn wiw i mii iBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimniwpiin rnrimniMiiwnimnin rmrwmTtTr VÁSÁRHELYI Szerkesztőség ia kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonj 87.1 Felelős szerkesztő és laptulajdonos | Előfizetési ár helyben égésé évre 14 K., félévre 7. K »gyes szám ára hétfő kivételével mindennap 4 fillér.| 1C.W1B1! US®?!,'®» | Vidékre negyedévre 6 K. — Nyilttér petit sora 80 fillér Breszt-Litovszk elfoglalása. Magyar honvédek hős­tettei. A legnagyobb orosz várnak, Breszt- Lipovszk-nak elfoglalásártól a győ­zelem oroszlánrésze Arz­­óbor­nak hadtestjéé volt, a kassai hő­söké, magyar honvédeké. Egy szemtanú, ki egy vasúti őr­­házból figyelte messzelátóval a hőstettet, igy adja elő: Sárgás-vörös megvilágításban tisztán láttam a honvédek alakjait és hallottam, amint kiáltották : „Él­jen a haza !" s a­mikor a drót­­akadályokhoz értek, huszanhar­mincan egy-egy csoportba tömörül­tek és ásóval, puskatussal le­verték a tízszeres drótsövényt Más csoportok a drótakadály cö­löpeit ragadták meg és rángatták ki. Pár pillanat múlva az egész csapat benn volt az akadályvonal mögött és az orosz lövészárok előtt termett. Az orosz gépfegyver egyre kattogott, puskák ropogtak, rövid tolongást láttam, aztán futó árnyékok váltak ki a tömegből. Az oroszok visszavonultak második vé­delmi vonalukba. A honvédokat az ellenség után való nyomulásban aknák felrobbantása állította meg. Előbb csak vastag fekete füstgo­­molyag látszott, azután ezer apró villanás cikázott a füstökön át, a­mely végre egyetlen hatalmas láng­­oszloppá egyesült. Szinte ugyan­abban a pillanatban óriási detoná­ció hangzott. Gyors egymásutánban húszszor szenvedtem végig ugyan­ezt a borzalmat. Az aknáknak in­kább morális hatásuk van, mint pusztító erejük. A honvédek vesz­tesége később egész jelentéktelen­nek bizonyult, de a vöröses félho­mályban nem tudták, hányadán vannak és azon a helyen, ahol megtorpantak, elárkolják magukat. A további részletek Eddig tart a szemtanú elbeszé­lése. A további részleteket részint Theisz vezérkari százados elő­adásából, részint H­a­d­d­y altábor­nagy elbeszéléséből tudjuk így: Az oroszok, úgy látszik csak a támadás megakadására vártak, mert a Kesztranek-divíziónak Hen­rik porosz herceg nevét viselő neu­­sandeci ezrede, mikor tizenegy óra tájban szintén rohamra ment a Ko­roscin erőd ellen, már alig talált ellenállásra. Velük egyidőben a besztercebányai honvédek is be­nyomultak az orosz állásokba, a­melyekben egy-egy század helyett, a­mennyi korábban védte az állá­sokat, csak h­rminc-harminc em­bert találtak. A besztercebányai honvédek egyik zászlóalja nyomban a visz­­szavonuló oroszok után sietett és hajnali három órakor elérte a Mu­haviecz torkolatát. A hidat az oro­szok felégették s igy az üldözést nem folytathatták volna, ha Po­gány tartalékos főhadnagy — békében a budapesti Nemzeti Muzeum őre — egyik altiszttel át nem ússza a folyót s a túlsó partról csónakot nem hoz. Ezen azután a zászlóalj két századát átvitték a túlsó partra, a másik két század számára pe­dig hirtelen bürüt hevenyésztek. Azon vonult a városba az ezred­parancsnokkal együtt Hadfy altá­bornagy is és ott a Citadella fokára kitűzték a magyar tri­kolórt. A többi ezred az égő ge­rendákat hordó Búgon kelt át, egyetlen deszkaszélességű pad­lón, a zsilippel megduzzasz­­tott rohanó vizár fölött. Ez a padló is égett már, mikor a csapatok oda­­­értek, de még ideje korán elolthat­ták. A besztercebányaiak és tarto­­viak betörésével egyidőben a vár északkeleti frontján a németek is benyomultak az erődökbe! A vár. A külső erődöt teljesen modern- 1912-ben vonták a teljesen elavult, értéktelen belső erődvonal köré. Vasbeton erődök a támaszpontjai ennek a vonalnak, amelyet május óta lázas munkával tökéletesítettek. Az erődöket lövészárkok kötik ösz­­sze, amelyek előtt mély árok vonul. Ennek oldalára kihegyezett nyírfákat fektettek, hogy az el­lenségnek, ha sikerül áttörnie a külső drótakadály-vonalat, ezen fönnakadjon. Amerikai drótból va­ló tízszeres akadály van az árok mélyén is, melyet ezen felül ugyan­csak az árok mélyén épült vasbeton­erődből kartáccsal és géppuskával oldalazni lehet. Az erődök, amelyek­ből kívülről semmi sem látható, egy­szerű páncélozott lövőállások, mély földalatti folyosókkal és helyiségekkel ahová bombázás alatt a védősereg megvonult. Kobujaniban egyik nehéz lövedé­künk mégis tizenöt oroszt szagga­tott darabokra. A földfedezékekben pedig hét teli­találatot olvastam meg, amelyek lehordták az állások srapnell ernyőit és messze elhají­tották az­ acél-védőpajzsokat, ame­lyekkel a lőveréseket befedték. A város képe. A városban, ahová az erődvonal­ból mentünk, a pusztulás kétségbe­­ejtő képe fogadott. A békében is vi­gasztalan hely lehetett: amerikai vonalak és formák a kelet minden elhangoltságával. Az utcák kö­vezetlenek és lábnyi mélysé­gű szürke homok lepi el azo­kat. A házak sivárak, egyenlőtle­nek és végig mind szürkére me­szeltek. Két kocsisor között botor­kált automobilunk, a tején ment. Közben menekülők végtelen sora jött s az egészet vastag füst és porfelhő burkolta be. A vasúti vo­nal mellett vizt ütünk. Egész hosz­­szában a pályatestről ledöntött vasúti kocsik hevertek. A fűtő­­ház tetejét lángok marták, mellette a víztorony kérkedett épségével. A kékkupolás, aranydiszitéses tem­plom mellett más útra tértünk. Beljebb valamivel vigasztalóbb a kép. A város főutcája, a Molk­on­­jaiulica egyetlen ház kivitelével épen maradt s elkerülték a pusztulást a beléje torkolló utcákig, melyek a városnak jó felét teszik. Azonban a városnak épségben marad ré­sze is teljesesen elhagyatott. A vá­ros egyetlen lakosa maradt vissza : Perelesz kereskedelmi alkalmazott feleségével és négy gyermekével. Szabadságát aranyórájával váltotta meg a kozákoktól, akik mindenkit elhajszoltak. Csapataink felgyújtott házának kertjében találtak rá és családjára. Minden vagyonuk a kenyérrel megrakott gyer­mekkocsi volt. Tőle tudom, hogy a vár parancsnoka Laimann gene­rális volt, s hogy az oroszok már két héttel előbb megkezdték a vár kiürítését, már itt levő 600 orosz foglyon kívül még 2500 foglyot szándékozik ho­zatni. Felhívom ennélfogva mind­azokat, kik gazdaságukban cseléd helyett orosz foglyot akarnak alkalmazni, jelent­kezzenek a rendőrkapitá­nyi hivatal 6 sz. szobájá­ban Kádár polgári biztos­nál, aki a jelentkezőket jegyzékbe veszi. A foglyok közül 1—3-ot is kaphatnak a munkaadók s őrzésükről olyképen lesz gondoskodva, hogy a csendőr­ség­ ellenőrzése alatt 50—60 felfogadott mezőőr alkalmaz­­tatik, kiknek fizetését a munkadók aránylagosan fi­zetik A kiadott foglyok tisztességes bánásmódban részesitendők, alsó és felső ruhával ellátan­­­­dók s kellő, egészséges, bőséges eledellel szolgálandók ki. Természetesen az ide és vissza szállítás költségei s napi zsoldnak fizetése is a munkaadót terhelik. Szathmáry rendőrfőkapitány: A gazda­közönséghez. A gazdasági munkálatok, különösebben az őszi szántás, vetés biztosítása érdekéből, valamint azért is, mert gaz­dasági cselédekben nagy hi­ány lesz, a városi tanács a N­ síró cár és a dühöngő nagyherceg. A Kölnische Zeitung német lapnak jelentik a francia határról a varsói ha­ditanácsról, melyről röviden már meg­emlékeztünk, a következőket: Egy fran­cia újságíró, aki az orosz fronton idő­zik, a következőket írja lapjának: Július elsején este tíz órakor nagy haditanács volt Varsóban, a Lozinszky­­parkban. A cár két nappal előbb hagy­ta el Pétervárt, hogy elnököljön a ha­ditanácsban. Szaniszló lengyel király nyári palotájában egybegyűltek Nikola­­jevics Miklós nagyherceggel az élü­kön az orosz hadseregvezérek és an­nál a márványasztalnál ültek, ame­lyen egykor a lengyel király le­mondását aláírta. A cár könybelá­­badt szemmel és az izgalomtól resz­kető hanggal nyitotta meg a hadi­tanácsot. Az egyes hadseregparancs­nokok kifejtették véleményüket. Egye­sek amellett szólaltak fel, hogy fel kell venni a harcot az ellenséggel Lengyel­­országban. Mások kifejezték azt az ag­godalmukat, hogy a szövetséges csa­patok északról elvághatják a Pétervár felé vivő vasúti vonalat és délről pe­dig a Moszkvába vezető pályát. A Mindennemű iskolai szerek új és használt állapotban . , „ JL—I« leg jutányosabb árban Nemes féle Köny­vben lévő JKBVGE­reskedésben Kaphatók Andrássy-u. 1* Beregi Ugyanott egy kifutó leány vagy fiú felvétetik. A tulajdonos hadba von­ultsága dacára a régi pontos, szolid kiszolgálás megvan és a t. közönség fokozot­tabb kegyes pártfogása erre tekintettel bizalommal kéretik.

Next