Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. június (12. évfolyam, 119-144. szám)

1916-06-01 / 119. szám

Hódmezővásárhely, 1916. junius 1. csütörtök Ara 4 fillér, XC. évfolyam 119. szám. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. IIIII'WIMI—Ilii «■■Nil—— MII I 111 Hl Ilin IIWÉHitlMUHMH'IHI IH Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon 87. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos: I Előfizetési ár helyben egész évre 14 K., félévre 7 K., egyes szám ára hétfő kivételével mindennap 4 fillér. 8 _________KUN BÉLA_________ Vidékre negyedévre 6 K. — Nyilttér petit sora 80 f­ér. Mit akar Ausztria ? Olvassuk, hogy egy tekin­télyes osztrák testület, a ke­reskedelempolitikai központ hogyan is képzeli el a velünk való kereskedelmi viszony, a vámterületi megegyezés sza­bályozását. Az osztrák testület — nem tudjuk, hogy a saját szakállára, vagy az osztrák kormány megbízásából — el­sősorban egységes gaz­dasági területnek kívánja te­kinteni a monarchia két álla­mát, 20—30 éves kiegyezést óhajt, tiltakozik nagyon a kü­lön vámok ellen, ellenben ra­gaszkodik az egységes vámta­rifához, elejtendőknek tartja a gabona minimális vámját, de a fagyasztott hús behozatalát megengedi. Ezekkel a követe­lésekkel szemben kegyeskedik felhatalmazni bennünket arra, hogy a Dalmáciával való ösz­­szeköttetést az osztrák érdekek figyelembevételével kiépítsük, de fentartják maguknak az an­­nabergi csatlakozás jogát és a tengerhajózási forgalomban, a dunai hajózásról nem is szól­va, a magyar vonalakon is az osztrák kereskedelem fejlődési képességét parancsolják tekin­tetbe venni. Hogy végül a magyar kvótát felemelni és az osztrák kvótát le­szállítani akarják, nem sza­bad jobban elcsodálkoznunk, mint azon, hogy egyébiránt a mai helyzettel, mely szintén Ausztriának kedvez, meg van­nak elégedve és annak fentar­­tásához ragaszkodnak. Igaz, hogy a kis központ még nem a nagy Ausztria, mégsem látjuk céltalannak, ha ezen a szürke adresszen meg­kérdezzük a tisztelt túloldalt, mit szólnának ahhoz, ha pél­dául a mi iparegyesületünk vagy mezőgazdasági közpon­tunk ugyanilyen nyomatékkal követelné a rövidebb kiegyezést, a magyar kvótának néhány százalékkal való leszállítását, a húsbehozatalt és a gabonavá­mok felemelését, sőt talán az osztrák érdekért megrok­kant hőseink ellátásához való hozzájárulást is ? És egyáltalán mit szólnának ahhoz Ausztriában, ha mégsem teljesen az ő kényes szájuk íze szerint fogunk a jövőre beren­dezkedni ? Miután évtizedeken keresztül szívesek voltunk az osztrák ipar termékei számára állandó lerakatot tartani, bú­zánkat ellenben olcsón áten­gedni, most ha megerősödve kerülünk ki a háborúból, — aminthogy így fogunk kike­rülni — a kvóta felemelésének kérdése nem feltétlenül a mi mérlegünket kell, hogy nyom­ja, úgy gondoljuk hogy ha harctéri és gazdasági fölényünk megnyilvánult és éreztette ha­tását, ez talán mégis a ma­gunk emberségének és energi­ájának a következése, amiért nekünk van jogunk engedmé­nyeket követelni Ausztriától és nem az osztrák politikának a sikere ez. A kvóta tiszteletre méltó in­tézmény, mi azonban már felemeltük a magánkét Ro­­siatynnál, Gorlicénél, Valje­­vónál és a Doberdón. Hős fiaink vérével emeltük fel és omló vérpatakokban fizettünk. Most Ausztrián van a sor: emel­je fel a magáét, amikor ezt a sok drága magyar vért ellen­értékű tételnek állítjuk be a cseh cipők, a görzi rózsák és a szlovén háziipar versenyé­vel szemben. Gazdasági rab­szolgaságban tovább nem aka­runk maradni! Önálló vám­területet követelünk f­lomáciának egy új fejezetét jelenti. A közös ellenséggel szemben a háború alatt kötött szövetség örökkétartó kö­téssé változott. A két állam között egyre növekvő barátságban látom — mondta Szaszo­­nov — életem legszebb álmának meg­valósulását, mert Angolország és Orosz­ország igaz barátsága gyermekeinek és unokáinak biztosítja a világbé­két. Annak a meggyőződésnek kifeje­zése, hogy Franciaországot, Angolorszá­got és Oroszországot mi sem idege­nítheti el egymástól, megpecsételi azt a bizonyosságot, hogy a központi ha­talmaknak vesztett ügyük van, bárha még annyi fáradsággal és áldozattal igyekeznek kitolni azt a napot, ame­lyen leplezetlenül be kell majd vallani vereségüket. Oroszországnak nincsenek agresszív szándékai. Ha Oroszország számára a kijárás dél felől örök időkre biztosítva van, akkor határaival meg van eléged­ve és akkor a szláv fajtársak bizto­sak lehetnek igényük kielégítéséről. Ezzel Oroszország szándékai a legjob­ban érvényesülnek. A szláv veszede­lemnek Európár­a vonatkozó hangozta­tása csak az ellenség koholmánya. Lengyelország számára, addig, amíg Oroszország harcban áll, nem lehet teljes jövendőbeli programmot csinálni­ azt. A legutolsó orosz hadiköl­­csön mindössze 1 milliárd ru­belt eredményezett. Mindezekből világosan lát­ható, hogy Oroszország sú­lyos krízisben van, ami a diplo­máciát annak a feltevésére jo­gosítják föl, hogy Oroszor­szágban komoly bé­kevágy észlelhető. Másrészt­­ megállapítható, hogy az orosz közvéleményben hatalmas áramlat kerekedett fe­lül a különbéke mellett.­­ Az oroszok meg vannak­ győződ­ve róla, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem lesznek ké­pesek többé a központi hatal­mak által elfoglalt területeket fegyverrel visszaszerezni. Mindebből kitűnik, ,hogy a különbéke Oroszor­szággal már­­utban van■ Oroszország már építi magának erre az alapot. Szászom Oroszország céljairól. Egy pétervári jelentés szerint Szaszo­­nov külügyminiszter jelentős nyilatko­zatában azt mondja, hogy az orosz és angol kormányok közötti tökéletes egyetértése a világpolitikának és dip­ Oroszország­külön bikini keres­etet. A Bukarester Tageblatt ro­mán lap vezető helyen feltű­nést keltő cikkben foglalkozik Oroszország különbékéjének lehetőségével a központi ha­talmakkal. — Az utolsó oroszországi hírek — mondja a cikk — azt jelentik, hogy Japán és Amerika nem szál­lítanak hitelre több muníciót az oroszok­nak, a Putilov művek üze­me pedig úgyszólván teljesen szünetel, az orosz munkások közötti forradalmi hangulat miatt. Oroszország nem vett részt a párisi gazdasági konferencián. Az orosz hadse­reg vezetői sorra kegyvesztettek lettek. Az orosz hadsereg min­denütt tétlen a hadiszíntereken, Moszkvában­ és Déloroszország­­ban forradalmi zendülések elő­készületeinek jelei észlelhetők az alkalmatlanoknak front­szolgálatra való behívásuk­at­ Tehermentesítő orosz offeziva előtt. Az orosz határról jelentik : A kedvező időjárás megja­vította az utakat és ennek kö­vetkeztében az orosz front mögött­­nagy é­­lénkség van. Különösen a front északi és délnyugati szakaszán észlelhető nagy ké­szülődés. Itt csapateltolások és utánpótlások vannak folya­matban. Rigába a narvai, gacsínai­­novgorodi és szara­russai gyűj­­tőállomásokról egy gyalogdan­dár érkezett és nagyobb ágyú meg hadiszerszállítmányt indí­tottak a front felé. A Pskov és Valk Rjeshta vasúti cso­mópontokon rendkívüli nagy forgalom észlelhető, polgári utasok szállítását beszüntették. Bruszilov tábornok szakaszán is nagy a készülődés, úgy hogy egész bizonysággal na­­gyobb arányú tehermentesítő orosz offenzivára lehet követ­keztetni. Bár az orosz front PíiU oc'gól Arto­nolt meg- 11 A Ir 'R raktárában ‘"m" • rUiVaSZalOgcpGIl érkeztek IVdllOS I­CZSU Andrássy­ u. 45. Ugyanott marokrakó, kévekötők, és manillapótló kapható.

Next