Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. október (12. évfolyam, 228-256. szám)

1916-10-01 / 228. szám

Hódmezővásárhely '9­6. október I. Vasárnap Ára 4. fillér. XII. évfolyam 228. szám. Hódmezővásárhely th. város katonaügyosztálya. s*»k«ixti«4g «* kiadóhivatal tCo»*ath-i*j. Telefoni 37,. egy** Biiaa ár* hitír kivitelivel mindenOMI 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. KUN BÉLAI KléfUri«»' ár helyben ege»* évre 14 K., félévre 7 K. Vidékre negyedévre 6 K. — Nyílttér petit »er» 80 ölés Feleli» szerkesztő ét laptulajdonos, ad : 1976—1916. VI. sz. Hivatalos értesítés. A Honvédelmi Minister ur 19703—évi. 1916. számú táv­irati rendeletével az 1916. október hó 2-re behívott 1866., 1867., 1868., 1869., 1870. és 1871. évi születésű népfölkelők bevonu­lását egyelőre elhalasztotta. Erről azzal értesítem az érdekelteket, miszerint október hó 2-án ne vonuljanak be, azonban egy későbbi behívásra legyenek készen. Hódmezővásárhely, 1916. szeptember hó 30-án. Dr Csáky Lajos katonaügyi előadó. Ad . 5690 -1916. evi. Hirdetmény. Arra való utalással, hogy a f. év október hó 2-án a búza, rozs, kétszeres, árpa és zab reduirálása a város területén és pedig elsősorban a külterületen okvetlenül megkezdődik, ismételten felhívom és figyelmeztetem a termelőket és általában a készlettulajdonosokat, hogy készleteiket még a regnilárok odaérkezte előtt mázsálják meg, hogy a kiküldött össze­­íróknak a tulajdonukat képező gabonamennyiséget mázsaszám­ban kifejezve pontosan meg tudják mondani. Aki a pontos felmérést ismételt figyelmeztetésem dacára elmulasztja, igen sok zaklatásnak és kellemetlenségnek, esetleg szigorú bírságnak is teheti ki magát. Hódmezővásárhely, 1916. szeptember 30. Juhász Mihály polgármester: Az erdélyi helyzet. Az ellenség hat nap óta itt egy lé­pést sem jutott előre. Egyes pontokon csapatai beássák magukat. A Maros völgyében több összetűzésre került a sor. Ezekben a harcokban mindig mi voltunk a támadók. Az ellenség Ma­­roshéviznél, Gödemesterháznál, a La­­posnyavölgyben és Alsófancsalnál szen­vedett véres veszteségeket. A P. N. haditudósítója jelenti er­­délyből: Illetékes helyeken azzal biztattak, hogy a veszedelmen túl vagyunk. A románok eddigi területi nyereségeikhez sem harcok után jutottak. Óriási túl­erejük ellenére a négyhetes háború­ban egyetlen egyszer sem kíséreltek meg frontális támadást. Igazi ellensé­günk szűk Gyergyó, Csik, Tölgyes ren­geteg erdőségei voltak, amelyek módot nyújtottak az oláhoknak megkerülő mozdulatokra és lehetlenné tették tü­zérségünk működését. Háromszék és Csikmegyék frontján, Gyimes—Békés — Tölgyes volt az első. Alsó és Felsőcsik —Gyergyó —Olatoplica—Hároshéviz a második vonal. Ma a Hargitán, a gör­­gényi és Kelemenhegységben állnak csapataink. Ezt a frontot jártam vé­gig- fit I 981 91 f 9 t f­­ mert az szebb, tisztább és sokkal olcsóbb, mint­ M 1 É villamos világítást a nyök, nagy választékban kaphatók városi irodánkban, (Kossuth­ téren a nagytakarék bérpalotájában) ahol jelentkezésekk­­el fogadnak és felvilágosítást nyújtanak. HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VILLAMOSTELEP Beszélgetés Tosev bolgár hadvezérrel. Egy magyar újságírónak alkalma volt beszélni Tosev bolgár generálissal a dobrudzsai bolgár erő hadvezérrel. Tosev ezeket mondta: — Hadműveleteink tervszerűen foly­nak, kivált a legfőbb tervünk , Ro­mániát tökéletesen megverni. Az oroszok elleni harcról úgy nyi­latkozott, hogy a bolgár katonák vi­tézül küzdenek az oroszok ellen is s ép úgy ellenségnek tekintik az oroszt, mint bárki mást, aki őket megtámadja. A képviselőház ülése A Házban tegnapelőtt a független­ségi és 48-as párt nevében Barabás Béla a visszatartott öreg népfelkelők ügyében. Nagy Vince pedig a magyar katonák érdekében interpellált. Barabás Béla : Az 1915:11. t.-cikk, amely a népfelkelési kötelezettsé­get 32 évfolyamra terjesztette ki, fel­vette a 18 éveseket és felvette a 43—50 évig terjedő korosztályokat is. Az 1915: II. t.-cz. 1. §. igy szól: (olvassa): »Minden magyar állampolgár, aki ,az általános, akár pedig csak a népfelke­lési szolgálathoz szükséges hadképes­­séggel bír s a közös haderő vagy a­­ honvédség kötelékébe nem tartozik,­­ népfelkelési kötelezettség alá esik an­nak az évnek elejétől kezdve, amely­ben életének 18 íz évét betölti, annak az évnek végéig amelyben életének 50 ik évét meghaladta. Még világosabban és kifejezettebben beszél a 2. §. utolsó bekezdése (olvassa): »A második osztályba tartoznak a nép­felkelésre kötelezett állampolgárok an­nak az évnek elejétől kezdve, amely­ben életüknek 43. évét betöltötték, an­nak az­ évnek végéig, amelyben népfel­kelési kötelezettségük lejár.« Erre a szóra, hogy »a népfelkelési kötelezettség lejár«, súlyt kell helyez­nem. Mit jelent a törvénynek az az intézkedése? Jelenti elsősorban azt, hogy — az önkéntes jelentkezést ki­véve — a 18 éven aluli állampolgár népfelkelési szolgálatra fel nem hívha­tó és jelenti másfelől azt, hogy azok az állampolgárok, akik 50. életévüket betöl­tötték, annak az évnek végénél,a­mely­ben ezt betöltötték, tovább nép­felkelési kötelezettségben nem tarthatók. Ennek dacára az 1860-ban született népfelkelők 1915 végén el nem bocsát­tattak. T. képviselőház, hogy ezek az öreg népfölkelők haza nem bocsáttattak, az visszaélés a törvénynyel és ez csak úgy történhetett meg, hogy vagy a t. miniszter úr nem közölte a hadvezető­séggel és a parancsnokságokkal a tör­vény ezen rendelkezését, vagy ha az közölte, azok végre nem hajtották, vagy, amint katonáéknál szokás, egy­szerűen semmibe sem vették. Nem tudok, te hát, arról sem, hogy ezek az öreg népfelkelők akár minisz­teri rendelet, akár hadvezetőségi intéz­kedés folytán tartatnának vissza, mert ha ilyen léteznék, az érvénytelen és semmis, mert homlokegyenest ellenkezik az általunk meghozott törvénynyel. Lehet még, hogy az illető hadveze­tőség, vagy talán maga a honvédelmi miniszter úr abban a téves felfogásban van, hogy háború esetén ő felsége engedélyére van szükség, hogy ezek az öreg népfelkelők hazabocsáttassa­nak. Meg kell különböztetni a szolgálati kötelezettséget a népfelkelési kötelezett­ségtől, mert aki szolgálati kötelezett­ségét teljesítette, arra még következik a népfelkelési kötelezettség lerovása is, de akinek népfelkelési kötelezettsége lejár, annak többé szolgálati kötelezett­sége nincs, sőt hadkötelezettsége tel­jesen megszűnik. Itt tulajdon­képen nem is elbocsátás­ról van szó, hanem arról, hogy a nép­felkelési kötelezettségüknek eleget tett öreg népfelkelők tovább vissza ne tartassanak, vagyis népfelkelői kötele­zettségük a törvényes időtartamon túl meg ne hosszabbíttassék. Mindezekből világos, hogy háború esetén ő felsége engedélyére nincs szükség akkor, amikor az öreg népfel­kelő szolgálati kötelezettsége már tel­jesen lejárt. Ezek az öreg népfelkelők már tör­vény erejénél fogva hazabocsátandók, mert velük szemben a népfelkelési kö­telezettség időtartama törvény ellenére meg nem hosszabbítható és azokat ha­za kell bocsátani még az esetben is, ha Ő felsége az ellenkezőt parancsol­ná. Ilyen parancsról azonban nagyon természetesen nem tudok semmit sem. Az 1915. évi II. t.-cz. alapjául szol­gáló törvényjavaslat beterjesztésekor a honvédelmi miniszter úr indokolásában ezeket mondja: »Azért szükséges a népfölkelési kötelezettség kiterjesztése, hogy egy esetlegesen nagyon hosszú ideig tartó háborút sikeresen tudjunk befejezni.­ Tehát nagyon hosszú időről szólott a miniszter úr. Már most ha a hadvezetőségnek joga van a népfölke­­lő-köteleseket csak egy napig, egy évig is visszatartani 3—4 — 5, esetleg 10 esztendeig is és akkor a 60 éves em­ber is teljesítene katonai szolgálatot. De ez határozottan törvényellenes. Az öreg népfelkelőket, kik 50-ik életévü­ket beltöltötték s akik többnyire már nagyapák, bocsássák haza! (Élénk he­lyeslés a szélsőbaloldalon). Röviden előadván interpelláczióm in­dokait, felolvasom interpellácziómat (olvassa): »1. Szándékozik-e a honvédelmi mi­niszter úr intézkedni, hogy mindazon legöregebb népfelkelőknek, akik 1915. évben 50-ik életévüket betöltötték és így népfölkelői kötelezettségük már le­járt — szolgálati kötelezettségük hala­dék nélkül, azoknak a szolgálati köte­lezettségük pedig, akik e korhatárokat ez évben érik el, sőt már el is érték, 1916 december 31-ikén megszüntettes­­sék és családjuknak, polgári foglalko­zásuknak visszaadassanak? 2. Hajlandó-e a honvédelmi minisz­­ter úr a hadtestparancsnokságoknál ?

Next