Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. október (12. évfolyam, 228-256. szám)
1916-10-01 / 228. szám
Hódmezővásárhely '96. október I. Vasárnap Ára 4. fillér. XII. évfolyam 228. szám. Hódmezővásárhely th. város katonaügyosztálya. s*»k«ixti«4g «* kiadóhivatal tCo»*ath-i*j. Telefoni 37,. egy** Biiaa ár* hitír kivitelivel mindenOMI 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. KUN BÉLAI KléfUri«»' ár helyben ege»* évre 14 K., félévre 7 K. Vidékre negyedévre 6 K. — Nyílttér petit »er» 80 ölés Feleli» szerkesztő ét laptulajdonos, ad : 1976—1916. VI. sz. Hivatalos értesítés. A Honvédelmi Minister ur 19703—évi. 1916. számú távirati rendeletével az 1916. október hó 2-re behívott 1866., 1867., 1868., 1869., 1870. és 1871. évi születésű népfölkelők bevonulását egyelőre elhalasztotta. Erről azzal értesítem az érdekelteket, miszerint október hó 2-án ne vonuljanak be, azonban egy későbbi behívásra legyenek készen. Hódmezővásárhely, 1916. szeptember hó 30-án. Dr Csáky Lajos katonaügyi előadó. Ad . 5690 -1916. evi. Hirdetmény. Arra való utalással, hogy a f. év október hó 2-án a búza, rozs, kétszeres, árpa és zab reduirálása a város területén és pedig elsősorban a külterületen okvetlenül megkezdődik, ismételten felhívom és figyelmeztetem a termelőket és általában a készlettulajdonosokat, hogy készleteiket még a regnilárok odaérkezte előtt mázsálják meg, hogy a kiküldött összeíróknak a tulajdonukat képező gabonamennyiséget mázsaszámban kifejezve pontosan meg tudják mondani. Aki a pontos felmérést ismételt figyelmeztetésem dacára elmulasztja, igen sok zaklatásnak és kellemetlenségnek, esetleg szigorú bírságnak is teheti ki magát. Hódmezővásárhely, 1916. szeptember 30. Juhász Mihály polgármester: Az erdélyi helyzet. Az ellenség hat nap óta itt egy lépést sem jutott előre. Egyes pontokon csapatai beássák magukat. A Maros völgyében több összetűzésre került a sor. Ezekben a harcokban mindig mi voltunk a támadók. Az ellenség Maroshéviznél, Gödemesterháznál, a Laposnyavölgyben és Alsófancsalnál szenvedett véres veszteségeket. A P. N. haditudósítója jelenti erdélyből: Illetékes helyeken azzal biztattak, hogy a veszedelmen túl vagyunk. A románok eddigi területi nyereségeikhez sem harcok után jutottak. Óriási túlerejük ellenére a négyhetes háborúban egyetlen egyszer sem kíséreltek meg frontális támadást. Igazi ellenségünk szűk Gyergyó, Csik, Tölgyes rengeteg erdőségei voltak, amelyek módot nyújtottak az oláhoknak megkerülő mozdulatokra és lehetlenné tették tüzérségünk működését. Háromszék és Csikmegyék frontján, Gyimes—Békés — Tölgyes volt az első. Alsó és Felsőcsik —Gyergyó —Olatoplica—Hároshéviz a második vonal. Ma a Hargitán, a görgényi és Kelemenhegységben állnak csapataink. Ezt a frontot jártam végig- fit I 981 91 f 9 t f mert az szebb, tisztább és sokkal olcsóbb, mint M 1 É villamos világítást a nyök, nagy választékban kaphatók városi irodánkban, (Kossuth téren a nagytakarék bérpalotájában) ahol jelentkezésekkel fogadnak és felvilágosítást nyújtanak. HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VILLAMOSTELEP Beszélgetés Tosev bolgár hadvezérrel. Egy magyar újságírónak alkalma volt beszélni Tosev bolgár generálissal a dobrudzsai bolgár erő hadvezérrel. Tosev ezeket mondta: — Hadműveleteink tervszerűen folynak, kivált a legfőbb tervünk , Romániát tökéletesen megverni. Az oroszok elleni harcról úgy nyilatkozott, hogy a bolgár katonák vitézül küzdenek az oroszok ellen is s ép úgy ellenségnek tekintik az oroszt, mint bárki mást, aki őket megtámadja. A képviselőház ülése A Házban tegnapelőtt a függetlenségi és 48-as párt nevében Barabás Béla a visszatartott öreg népfelkelők ügyében. Nagy Vince pedig a magyar katonák érdekében interpellált. Barabás Béla : Az 1915:11. t.-cikk, amely a népfelkelési kötelezettséget 32 évfolyamra terjesztette ki, felvette a 18 éveseket és felvette a 43—50 évig terjedő korosztályokat is. Az 1915: II. t.-cz. 1. §. igy szól: (olvassa): »Minden magyar állampolgár, aki ,az általános, akár pedig csak a népfelkelési szolgálathoz szükséges hadképességgel bír s a közös haderő vagy a honvédség kötelékébe nem tartozik, népfelkelési kötelezettség alá esik annak az évnek elejétől kezdve, amelyben életének 18 íz évét betölti, annak az évnek végéig amelyben életének 50 ik évét meghaladta. Még világosabban és kifejezettebben beszél a 2. §. utolsó bekezdése (olvassa): »A második osztályba tartoznak a népfelkelésre kötelezett állampolgárok annak az évnek elejétől kezdve, amelyben életüknek 43. évét betöltötték, annak az évnek végéig, amelyben népfelkelési kötelezettségük lejár.« Erre a szóra, hogy »a népfelkelési kötelezettség lejár«, súlyt kell helyeznem. Mit jelent a törvénynek az az intézkedése? Jelenti elsősorban azt, hogy — az önkéntes jelentkezést kivéve — a 18 éven aluli állampolgár népfelkelési szolgálatra fel nem hívható és jelenti másfelől azt, hogy azok az állampolgárok, akik 50. életévüket betöltötték, annak az évnek végénél,amelyben ezt betöltötték, tovább népfelkelési kötelezettségben nem tarthatók. Ennek dacára az 1860-ban született népfelkelők 1915 végén el nem bocsáttattak. T. képviselőház, hogy ezek az öreg népfölkelők haza nem bocsáttattak, az visszaélés a törvénynyel és ez csak úgy történhetett meg, hogy vagy a t. miniszter úr nem közölte a hadvezetőséggel és a parancsnokságokkal a törvény ezen rendelkezését, vagy ha az közölte, azok végre nem hajtották, vagy, amint katonáéknál szokás, egyszerűen semmibe sem vették. Nem tudok, te hát, arról sem, hogy ezek az öreg népfelkelők akár miniszteri rendelet, akár hadvezetőségi intézkedés folytán tartatnának vissza, mert ha ilyen léteznék, az érvénytelen és semmis, mert homlokegyenest ellenkezik az általunk meghozott törvénynyel. Lehet még, hogy az illető hadvezetőség, vagy talán maga a honvédelmi miniszter úr abban a téves felfogásban van, hogy háború esetén ő felsége engedélyére van szükség, hogy ezek az öreg népfelkelők hazabocsáttassanak. Meg kell különböztetni a szolgálati kötelezettséget a népfelkelési kötelezettségtől, mert aki szolgálati kötelezettségét teljesítette, arra még következik a népfelkelési kötelezettség lerovása is, de akinek népfelkelési kötelezettsége lejár, annak többé szolgálati kötelezettsége nincs, sőt hadkötelezettsége teljesen megszűnik. Itt tulajdonképen nem is elbocsátásról van szó, hanem arról, hogy a népfelkelési kötelezettségüknek eleget tett öreg népfelkelők tovább vissza ne tartassanak, vagyis népfelkelői kötelezettségük a törvényes időtartamon túl meg ne hosszabbíttassék. Mindezekből világos, hogy háború esetén ő felsége engedélyére nincs szükség akkor, amikor az öreg népfelkelő szolgálati kötelezettsége már teljesen lejárt. Ezek az öreg népfelkelők már törvény erejénél fogva hazabocsátandók, mert velük szemben a népfelkelési kötelezettség időtartama törvény ellenére meg nem hosszabbítható és azokat haza kell bocsátani még az esetben is, ha Ő felsége az ellenkezőt parancsolná. Ilyen parancsról azonban nagyon természetesen nem tudok semmit sem. Az 1915. évi II. t.-cz. alapjául szolgáló törvényjavaslat beterjesztésekor a honvédelmi miniszter úr indokolásában ezeket mondja: »Azért szükséges a népfölkelési kötelezettség kiterjesztése, hogy egy esetlegesen nagyon hosszú ideig tartó háborút sikeresen tudjunk befejezni. Tehát nagyon hosszú időről szólott a miniszter úr. Már most ha a hadvezetőségnek joga van a népfölkelő-köteleseket csak egy napig, egy évig is visszatartani 3—4 — 5, esetleg 10 esztendeig is és akkor a 60 éves ember is teljesítene katonai szolgálatot. De ez határozottan törvényellenes. Az öreg népfelkelőket, kik 50-ik életévüket beltöltötték s akik többnyire már nagyapák, bocsássák haza! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon). Röviden előadván interpelláczióm indokait, felolvasom interpellácziómat (olvassa): »1. Szándékozik-e a honvédelmi miniszter úr intézkedni, hogy mindazon legöregebb népfelkelőknek, akik 1915. évben 50-ik életévüket betöltötték és így népfölkelői kötelezettségük már lejárt — szolgálati kötelezettségük haladék nélkül, azoknak a szolgálati kötelezettségük pedig, akik e korhatárokat ez évben érik el, sőt már el is érték, 1916 december 31-ikén megszüntettessék és családjuknak, polgári foglalkozásuknak visszaadassanak? 2. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr a hadtestparancsnokságoknál ?