Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1917. augusztus (13. évfolyam, 175-201. szám)

1917-08-01 / 175. szám

2­­ tól, hogy eleget tudok e majd tenni. Most mást nem ígérhetek,­­ minthogy teljes erőmmel azon­­ fogok lenni, hogy kiválthassam­­ munkámmal a még több sze­­retetet. Szomorú időben helyeztek engem ebbe a magas közjogi állásba, olyan időben, amidőn a közigazgatás kerekei sem működhetnek úgy, mint béké­ben. Az egyéni jogok megnyir­bálásával járt a háború, s ezt nemcsak a hős érzi, aki a fronton küzd, hanem a front­­mögötti lakosság is. Tele van nemzetünk sok vérző sebbel, amelyek közt hány és hány van olyan, amelyet semmiféle vigasztaló szó nem tud behe­­geszteni, mégis minden erőm­mel rajta leszek, hogy a szen­vedéseket amennyire lehet, el­némítsam, a minimumra csök­­kentsem. Ezen munkámban könnyebbségül szolgál nekem, hogy a jelenlegi kormány a volt kormánynak nem egy olyan intézkedését szüntette és fogja it megszüntetni, amelyek a lakosságnak felesleges keserű­séget okoztak. Ellenben igenis szükségesnek vélte az uj kor­mány, hogy az eddig nyomor­gó hadiözvegyek és árvák sor­sán enyhítsen s né­mikép eny­híthesse az árvák ama mérhe­tetlen fájdalmát, amelyet az édesapa elvesztése okoz. Szük­ségesnek tartom — mondá a főispán, — hogy a gazdákat meg kell szabadítani a fö­lösleges requnlálási zakla­tásoktól. (Éljenzés és taps.) Az államnak mindenki kö­teles beszolgáltatni termés­feleslegét, de a lakosságot nem szabad méltánytala­nul sújtani és folytonos szekatúráknak kitenni. A tisztviselők ügyeivel, akik legjobban megérzik a háború nehézségeit, mert hiszen fix fi­­zetésük van, szívesen és jóin­dulattal foglalkozunk. (Ismét hever­s éljenzés. Úgy van!) A kormánnyal egy politikai állásponton vagyok, a kormány céljait magamévá teszem any­­nyival is inkább, mert az én állásom — mint önök is jól tudják — bizalmi állás. Én magam vagyok és maradok, aki voltam a függetlenségi és 48-as párt elveinek hirdetője és követelője. A kormány első feladatául a korrupció a közéleti tisztá­­talanság üldözését tűzte ki. Erről sok beszélni valóm nincs, mert legfőbb irányadó : az el­vek tisztasága. Aki ez ellen cselekedik, aki ez ellen jár el, az ellen kérlelhetetlen szigorral fogok eljárni, mert az elvek fölött csak az gyakorolhat ha­talmat, aki tisztakezű maga is és nem használ szennyes esz­közöket céljai kivitelére. Ezután a birtokpolitikára­­ tért át. Addig míg békében a­­ birtokpolitika csak szó volt s­­ halasztódott a megoldás, addig a háborúban ennek elhalasztá­sát tovább nem tűrjük. A há­ború megtanított bennünket arra, hogy micsoda nekünk a magyar föld s mit tudunk ve­le tenni. A kormány arra tö­rekszik, hogy a földműves bir­tokhoz jusson igazságos elosz­tás útján, hogy földet kapjon az, akinek egyedüli megélhe­tési forrása a föld. A birtok­politika lesz alapja a jövendő boldogulásnak. A birtokpoliti­kával gátoljuk meg a tömeges kivándorlásokat, sőt ha a bir­tokok egyenlő elosztását végre tudjuk hajtani, akkor még azok is visszatérnek, akik kivándo­roltak. S ha a kivándoroltak hazajönnek, eleget tehetünk a sokat hangoztatott és köztudo­másúlag még meg nem oldott többtermelésnek. A magyar föld ellátott bennünket eddig a háborúban is, de ez a magyar föld többet is tudna értünk tenni, de ezt úgy érjük el, hogyha a gazdasági problémák előtérbe juthatnak a közokta­tásban. A sok-sok elmélet mel­lett tanítsák meg a tanárok, tanítók a fiatalságot a föld, az ős­magyar talaj szeretetére és arra, hogy okkal-móddal mi­­képen lehet jobban fölhasznál­ni és kihasználni a földet. (Úgy van !) Szükséges még továb­bá, hogy a felnőtt gazdákat népszerű előadások útján ta­nítsák meg az okszerű föld­művelésre. Szűnjék meg az az állapot, a mely tarthatatlan, s a melyben nyers termékeinket olcsón adják a külföldnek s mint feldolgozott ipari cikkeket drágán fizetjük meg, ami­kor a külföldtől visszakapjuk. Ma­gyar ipart kell teremtenünk! Az iparjavítást, ha máskép nem lehet, állami segítséggel kell végrehajtani. Tudjuk nagyon jól, hogy máról­­holnapra hazánk nem lehet iparál­­lam, nem is az összes i iparágakat kell fejleszteni, hanem azokat csak, a­melyeknek előföltételeit itt meg­találjuk. A kormány és a 48-as párt most minden erejével arra törekszik, hogy az általános egyenlő, titkos válasz­tói jogot megvalósíthassa. Ettől függ Magyarország megújhodása. A háború három éve a békéhez vezető út gyanánt a demokrácziát jelöli meg. S ha látjuk,­­hogy a harcoló felek kivétel nélkül legfőbb háborús célul a demokrácziát jelö­lik, akkor mi sem vonakodhatunk a demokrácziától. Jogot kérünk minden polgárnak! S ha a jog előtt korlátok vannak, úgy össze kell hogy omoljanak. Így 50 évig harcban áll népünk színe virága, amely halált megvetőn száll szembe minden veszéllyel. Oh, hát ezektől féltsük a választói jo­got, azoktól a­kik vérrel védik meg hazánkat és annak megszentelt ha­tárait ! ? Sokan a nemzetiségi veszedelem­től félnek, ha létrejön az általános választójog. Ezek azonban csak­ azok, a­kiket az egyéni érdeküket féltik. (Nagy György : A zsebüket féltik !) Ellenzik azok, a­kik vakon, bekötött szemmel járják a világot. Az általános, titkos választójogra irányuló törekvést kötelességünk támogatnunk, mert ez vezet a szebb jövőjű új Magyarországhoz! Azokhoz az elvekhez, a­melye­ket én most kifejtettem, hű fogok maradni, de ígérem, hogy senkit ellenkező meggyőződéséért nem fo­gok üldözni, csak azt, a­ki a po­litikát jogosulatlan előnyök szerzé­sére akarja fölhasználni, mint a múltban sokszor megtörtént. Senki­nek sem áll jogában, hogy erősza­koskodjék valakivel csak azért, hogy ellenkező meggyőződése van. Ilyen aljas eszközök igénybevételére a mai kormányhatalomnak szüksé­ge nincs. Az egyéni lelkiismereti szabadságot konfiskálni nem lehet. S­o­ó­s István dr. főjegyző áll föl ekkor s üdvözli a főispánt a városi tisztikar nevében. G­y­ő­r­f­f­y József ref. lelkész üdvözli ezután a főispánt a vá­rosi törvényhatósági bizottság nevében. Támogatnunk kell azt, aki fejünkké tétetett, min­den pártkülönbség nélkül. Ö­­römmel fogadja a főispán ki­nevezését annyival is­­ inkább, mert tudja, hogy mint az Al­föld szülötte ismeri a föld né­pét, szereti a földet. Kéri Is­tent, hogy adjon erőt a főis-­­pánnak programmja megvaló­sítására. szétozza munkája vá­rosunk, hazámk jövendő kul­túráját. Biztosítja­, hogy amikor a haza jövőjéről van szó, ak­kor leomlik a pártok között az elválasztó fal s egyesült erő­vel harcolunk a legjobbért. (Él­jenzés.) Kun Béla orsz. képviselő a 48-as párt nevében üdvözli a főispánt. Örömmel látja váro­sunkban Justh Gyula fiát, akit főispánná azért neveztek ki, hogy első apostola legyen a kormány amaz elhatározásának, amely a hatalmat teljesen a népre ruházza. A programm oly viszhangot keltett szívünk­ben, hogy érzéseinket nem tud­juk kellőleg kifejezésre juttatni. Hangoztatja a nemzeti és vá­rosi politikát, kiemelvén annak számtalan momentumát. Azután a választói jogra tér át s ki­jelenti, hogy akinek a vére jó, az szavazatot is kapjon. Kí­vánja, hogy önálló nemzeti hadsereg létesüljön. Kívánja és kéri az Istent, hogy főispánunk első legyen azok között, akik a nemzetet majd az Ígéret föl­dére bevezetik. (Éljenzés.) Lázár Lajos biz,­tag a köz­gyűlésen elmondott beszédek kinyomatását javasolja, amit a közgyűlés elfogad. A főispán ezután az 1886 : XXI. t. c. 57. § ában foglalt jogánál fogva tiszteletbeli tiszt­viselőkké kinevezi azokat az egyéneket akiknek kinevezésé­ről tegnap már hírt adtam. A gyűlés ezzel fél egykor véget ért. ifj. Emyei István: ©JSAC 1917 augusztus 1 Honvédek elfog­lalták Zalesz­­czykft. Táv. a mínisít. sajtóosztálytól. Keleti harctér: A Susíta völgyétől északra és a Casína völgyének két ol­dalán az ellenség több táma­dása meghiúsult. Bukovinában az ellenség makacs ellenállásának leküzdé­se után további teret nyerünk, Valeputnánál elfoglaltuk az alagúttámaszpontot. Fundul Moldovi fölött átléptük a Mol­dova völgyét. Kutytól északkeletre a szö­vetségesek harcban állanak a Cseremosz jobbpartján. A Prut és Dnyeszter között az ellen­séget ismét tovább vetettük visz­­sza. Bukovina nyugati határát átléptük. Honvédek megszállották Zalesztykít, Szka­­la és Husztatyn között a galíci­ai Zbrucz-partot ,megtisztítot­tuk. Helyenként kikényszerí­­tettük az átlépést orosz terü­letre. A Brodytól délre elterülő vi­déken osztrák-magyar és né­met rohamcsapatok sikeresen előretörtek az ellenséges árkok­ba. Olasz és Balkáni harctér: Változatlan. A vezérkar főnöke Lemondanak az ösz­­szes orosz minisz­terek. A Central News angol lap­nak jelentik Pétervárról. A kabinet valamennyi tagja Ke­­renszki rendelkezésére bocsá­totta tárcáját. Azt hiszik, hogy a kormány újjáalakítása csak a pártvezérekkel való tanácsko­zás után fog megtörténni. A franciák kiürí­tették Athént. Athénból jelentik egy francia lapnak. A francia csapatok 27- ikén, este elhagyták Athént. A rendőrség nyolc napos határ­időt adott a lakosságnak a fegyverek beszolgáltatására. Zborov teljesen elpusztult A Kurjer Lwowski orosz lap szerint Zborov városa a tel­jes pusztulás képét nyújtja. Csak a külvárosok parasztház­zal maradtak sértetlenek, Jezr­­erna kevesebbet szenvedett a hódoltság ideje alatt, de visz­­szavonulásukkor az oroszok fel akarták gyujtani a várost, azonban nem maradt idejük, úgy hogy itt gazdag élelmiszer és lőszerraktárak jutottak a szövetséges csapatok kezére. Egy­bén­a Sánd félen Egy levő külső pár Yl-ke Rakó páncs dűlök baszó vagy adó, agyal Béres tik . alá. Vásár m­ásb Józse hold szint« be 42 tanya esetűt kiadó rénél gór­u den. Márt. 25 1 Bővel 63 82­3 drl elagó Házvi­zik,­­ tü ne zést, igény lelőel bárói Megh u. 65 111­ k sz. k sörge N. Ys puszt 68 bt be vs kiadó 11 hí eladó pád­u Egy ■ ló fit egy kulcs istrái miatt rássy Birós guszt 2 óra pásla sz. ti ludto 2 lo, tés k süldő tenge szaké 1 két lóra ekelt kocsi varró nyék, házi I mnek Egy Doh­i

Next