Vásárhelyi Proletár - Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1919. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1919-05-03 / 100. szám
Hódmezővásárhely, 1919 május 3 Szombat Világ proletárjai egyesüljetek ! Ara 30 fillér XV. évfolyam, 100. szám •' VTsl fi H E L Y I' A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS REGGELI LAPJA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kossuth-tér (Sagytakarék bérház épületében.) Telefonszám 87. Reggeli Ujság• ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre — — — — — 95 — — Fél évre — — — — — 18 - K tanulság. Lezajlott a május elsei ünep. Temérdek nép az utcaivonulásban, az emelvények lőtt, tenger-sokaság bizonyára z egész világon az ünnepi íónokok hallgatására, mindeütt, ahol munkás öntudat van az eszme lángja lobog. Az ünepre itt nálunk is oda isállott a forró lelkesedés id- te s a proletártestvériség bátran hangoztatott hitvallásá- ból kicsendült a szociálizmus agy elvének alaptétele : Szedet a munka jegyében szeretet mindenkihez, aki dolozik, szeretet azokhoz is, dk nem szocialisták, de átázik valójában a munkásrsadalmi és munkáspolitikai övetelések óriási horderejét , világraszóló igazságait és lá tudnak kapcsolódni lélekem és szintén dolgozó tevénységükkel a világ proletárinak becsületes törekvéseihez, alkotásnak, építésnek az nberi egyenlőség nevében égzett munkájához. A régi világrend átalakitáshoz, az életboldogsághoz, egendő kenyérhez, általános léthez vezető út megmutása; híveknek a meggyőzés,világosítás, tanítás minden szközével való toborzása; rendetlen kitartás a népmilliók úzsága mellett: ez volt aájus elsei ünnep tanulsága. Amint látta az ember az új érzésű sokaságot, az egy indolkodást és meggyőzőst sugárzó arcokat , rögtön sztában volt vele és tisztába hetett mindenki, aki eddig ételkedett is, hogy hiába dlnn újra támadva a régi oszálguralmi hatalom, ezeket az übereket szenvedtetni igen, az eszmétől eltéríteni többé em lehet. Ne feledje senki, hogy most siker a május elsei ünnep, teát a munkásság szabad véleménynyilvánítása megtörtént , a vörös zászló ott lengett városháza erkélyén, azt jelenete, hogy a szocializmus eszméjét, hirdetését a világ öszszes nemzeteinél tiszteletben, sértetlenségben tartják : az emberi haladás, a kultúra, a felvilágosultság és a szellemi tökéletesedés jegyében! Félre hát kislelkűek, félre hát gyávák és tanítsanak, neveljenek Láttál-e már végetlen tükrü, dagadó tengert, mely olyan kék, mint a májusi ég, oly tiszta, mint a Mária szomorúan szelíd szeme ! Láttál-e már végtelen tükrü tengert, mely szelíden öleli magába messze hegyeknek, országoknak hírnökeit, a csendes folyamokat? Ezt láthattad május reggel ott a vásárhelyi térségen, hol a proletárok gyülekeztek. Láttál-e csendesen hömpölygő szelíd vizeket, melyek dalos morajlással, komoly méltósággal hullámoznak medrükben ? Ezt láthattad május 1-sején reggel Vásárhely nagy utcáján, a Szabadság-tér és a városháza között. Vásárhely proletársága május 1-sejét vörös május világünnepét ülte. Húszezer dolgozónak szive dobbant össze s ajkán szállt a dal, a Marseil szívbe markoló forradalmi zenéje. Kis fehér házaknak tiszta köntösei, perkál öltözékei, tavasz illatával, virág erdejével vonultak fel a nagy napra. Reszkető fejű, kérges tenyerű öreg katonái a földnek; acélizmú ipari munkások, sápadt arcú proletárgyermekek és a nők, anyák és leányok, rózsásak, szépek és ragyogó szeműek. Lengett a vörös zászló, szállt a dal. Az ég felhős és a szív megilletődött szomorú ... De a szomorúságon túl a tisztult eszme diadalának reményszivárványa. Az arcokon, a szívekben a szocializmus tűzben megtisztult hite, bizodalma. Mint azt az egyik pódiumon Füredi elvtárs mondotta : „A tovább, kik arra hivatást éreznek, tanítsák az igazságot, a testvériséget, a szeretetet és legfőképen azt, hogy emberré az embert valójában csak a munka teszi! szocializmus lobogóján soha nem állott más, mint a három 6-os szám. Azon nem volt 5400 koronás követelés ! Azon csak a munka jelszava, munka diadalma volt és van felírva !“ . . . A terror érzése alól felszabadult lelkeknek érzelme lobbant ki az éljenben, melylyel a szónokot honorálták. Láttál-e már zugó förgeteg után felhők rongyából kibukkanó kék eget? Fákon felfrissült virágot s hajladozó fűszálon ég harmatjának termékenyítő gyöngyszemét ? A vasárnapi zugó fergeteg után ez a napsugár aranyozta be Vásárhely proletárságának tiszta szociális hitét, bizodalmát és ünnepét ... * A felvonulás fél 10 órakor kezdődött. A földmunkások hatalmas vörös lobogója volt az élen. Ez a legrégibb, Vásárhely proletárságának első vörös zászlója. Hetényi Sándor elvtárs emelte izmos karjaival. Ezután haladtak az ifjú munkások, zászlóvivő Lusteiner Jakab , a polgári fiúiskola »Mienk a jövő« feliratú tábláját Benedek Mihály, a diákok »Munkára fel!« tábláját Dobsa Béla emelte. A szervezett nőmunkások impozáns csoportja következett ezután a nem régen fölszentelt, szép lobogóval. A zászlót Balog Lldika, Juhász Rózsika, Gál Juliska, Samu Mária, Láda Macza,Láda Jusztika, Nagy Juliska és Czakó Rózsi tartották. Ezután a I. kerületi pártszervezet nő csoportja következett: zászlóvivő Kiss Imre , férficsoportnál Bécsi István és Kovács Sándor. A III. kerületi pártszervezet zászlóját Laudisz Lajos emelte ; itt haladt a harmincz tagú női dalárda Tóth Sándor karnagy vezetésével. A dalárda tagjainak mellén piros szalagon sárga selyem felírással : ,,a dal lelkesít!“ A vas és fémmunkások zászlóját Freiburger István rézműves tartotta. .A téglagyári és agyagipari munkásság zászlóját Busa János vitte. Ezután táblák alatt az ipari szakmák következtek. A VI. kerületi pártszervezet zászlóját Török Pál, a VIII. kerületi nőmunkások virágos zászlóját Bak Mariska emelte. A VIIl. kerületi pártszervezet zászlóvivője Barta Mihály volt, a vasutasok lobogóját Nagy Sándor lobogtatta. A hadirokkantak, hadisérültek, özvegyek és árvák csoportja a Bakai ház előtt kanyarodott be. Zászlójukat Enyedi Gerzson emelte. A bazárépület előtt egy amatőr lefényképezte a csoportot. A munkásdalárda 120 taggal a Darabos Lajos vezetésével a városháza erkélyén helyezkedett el. Az első csoport pont 10 órakor ért a főtérre s a záró csoport 11 óra előtt 5 percel kanyarodott be a Kossuth térre. Ilyen impozáns tömeget még Vásárhely nem látott. Egész bátran lehet 20 ezer emberre becsülni létszámát. Négy pódiumot állítottak fel. Egyet a városháza előtt, a másodikat a „Proletár“ szerkesztőségénél, a harmadikat a pártiroda előtt, a negyediket a „Népakarat“ szerkesztősége előtt. Mindenütt orgonavirág tömege díszítette az emelvényt. Az első pódiumon Posztós Sándor és FátyolImre, a másodikon Kovács Imre és Kiss Lajos, a harmadikon Füredi Jákó szocializálási megbízott és Fetter Károly, a negyediken Takács Ferencz és Olasz Pál voltak a hivatalos szónokok. Húszezer proletár májusi ünnepe. A Marseil . . .