Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1919. szeptember (15. évfolyam, 193-215. szám)
1919-09-02 / 193. szám
CEISZURARGIAI\A. iSaact. janu. lspas. Hódmezővásárhely 1919. szeptember 2. kedd Ára 40 fillér. XV. évfolyam 193. szám Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal , Kossuth-tér. Telefonszám: 87. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN . Egész évre 130 K. Fél évre . 65 K. VIDÉKRE : Fél évre . . . K. fürdetések és előfizetések felvétele délelőtt 8 órétől délelőtt 13 óráig. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Haragos sötét, fekete felhőkből, melyeket a végső elkeseredés gomolyitott és hajtott össze, villámcikkázásos indulatoktól terhes levegőben menykövek csapkodnak a zsidókra a szovjetgyehennától megszabadult országrészek városaiban és községeiben. Budapestről is olyan hírek érkeznek, hogy a magyar kérdés kialakulásának újabb fejezete avatódik a hazai és európai történelembe s ez az újabb fejezet a hajlithatatlan keresztyén társadalomra támaszkodik s a legnagyobb részt a zsidókból származó bolsevista gazemberek kíméletlen megbüntetését követeli. Dermesztően éles szembevágással felszinre kerülnek régi bűnök is, a hadseregszállitási csalások, a papirostalpú bukkancsban megfagyott lábak, a posztócsaló üzérek csalánszövetjeiben megdermedt testek hősi halott-regimentje végtelen hosszú sorban felvonul a magyar ég horizontján, mint gyászos fekete vádirat szintén a zsidók ellen, akik legnagyobb részét tették ki az embervérből és életből is hitvány háborús üzletet csináló betyároknak. Szamuelli Tibor, Kohn- Kun Béla, Klein-Korvin Ottó, Krausz-Kunfi Zsigmond,Landler Jenő, Böhm Vilmos, Weisz- Vágó Béla, Politzer-Pogány József és kommunista, terrorista társaságok ártatlan emberek vérével festették pirosra és temérdek érték elpusztításával tetőzték be azt a szégyenoszlopot, melyre az van felírva : Magyarország nem volt, de nem is lesz. Márpedig lennie kell! És nem természetes-e, hogy akik ezt a léteit megteremtő nemzeti munkát vállalják, azok elsősorban az eddigi pusztulás gonosztévő okozóit akarják megtorló módon elnémítani, elrettentő példa gyanánt örökre ártalmatlanná tenni s mert ezek a gonosztévők nagyrészt a zsidókból kerültek ki, — igy, ezért áll maga az egész zsidóság a leszámolás homlokterében, ütközőpontjában, igy s ezért az ma az országos helyzet, hogy közszájon forog a pogromról és más bosszúálló cselekedetről való beszélés és tények bizonyítják, hogy sok helyen ez a boszúállás különféle alakban meg is kezdődött. Aki ezt elhallgatja , az szembekötősdit játszik, aki letagadja , az hazudik. De mert nyíltan beszélünk, nyíltan kell cselekedni is. A tisztulási folyamatot nem lehet, nem is szabad feltartóztatni. A társadalmi és politikai közélet vezetéséből, irányításából ki kell zárni azokat, akik az erkölcstelenségnek, Magyarország Sodomájának és Gomorájának voltak szemétdomb-rakói és zavarosban halászói, csengő aranyaknak és nagyhasu bankóknak kalmárlelkü harácsolói. De ártatlanok ne bűnhődjenek a bönösök helyett és bűnösök mellett. A nagyrészt zsidók által ránkzuditott bolsevizmus megtagadta az evangyéliumot. A keresztyén újjászületés viszont az evangyélium örök kútfejéből meríti a nemzedékeket frissítő, üdítő forrásvizet. Az evangyélium maga a Krisztus. Krisztus parancsa szerint pedig a köteles felebaráti szeretetből nem szabad kizárnunk sem zsidót, sem proletárt, sem senki mást. A bűnnek büntetése, a megtorló halál elől egy zsidó se menekülhessen azon a címen és ürügygyel, hogy ez felekezeti és faji üldöztetést jelent, de egy ártatlan ember se veszítse el életét, vagy testi épségét csak azért, mert zsidó. Szűnjön meg egyszers mindenkorra a szemérmetlen tolakodás meg nem érdemelt közéleti, társadalmi és politikai polcokra, tisztségekre, de találjon méltánylásra és elismerésre a különböző fórumokon minden tisztes érdem, ha zsidót illet is az. A felekezeti békesség áldó szárnyaival takarja be a közéleti éles harcok után megenyhülő lelkeket. . . Magyarország keresztyén ország és nem zsidóország, de azért a zsidó, kit a társadalom becsülése környez és ki jó magyar, élhet és boldogulhat itt. A panamáknak, üzérkedésnek, csalásnak, uzsorának vasmarokkal kell véget vetni, de a lét jogát, a családi fekhelyet, az élet örömét nem lehet elvenni a zsidótól sem, hiszen ez a jog Istentől való. Igyekezzék a zsidóság, hogy a szennyet, a salakot önszántából egyszers mindenkorra dobja ki magából, ezekben a vajúdó korszakos időkben, mert rá nézve a jövő magvát jelenti ez, az új életet, avagy a végpusztulást . . . ... És akik Hódmezővásárhelyen, nemzsidók gondolkodnak komoly megfontolással e dolgokról s akiknek vannak e városban derék, becsületes zsidó ismerőseik és barátaik s akik az állandó társadalmi békére és a bibliai szeretetre áhítoznak, azoknak jusson eszükbe, hogy bár az országos nagy zajgó hullámverést feltartóztatni nem tudják, de itt Vásárhelyen a bolsevista latroknak éppen három zsidóember esett életével áldozatul. A Weisz-apának és Weiszfiunak és Havas igazgatónak terroristáktól megcsonkított holtteste és kioltott élete, családjuk rettenetes gyásza legyen a város különböző társadalmi rétegei között az összekapcsolódás útmutatója a békesség és engesztelődés oltárához s bár zugó hullámverése zivataros eseményeknek rohammal jön: legyen itt mindenkinek helyén az esze és a szive, maradjon meg a társadalmi béke és minden embert ne a vallása, hanem egyéni értéke, becsülete szerint bíráljon el a közvélemény ! . . . Íz Di Icél piszik promia Rubinek Gyula, az uj föktasive légügyi miniszter tegnap foglalta el hivatalát Az üdvözlésre a következő választ adta: — A legsúlyosabb viszonyok között és a legnehezebb felelősség terhe alatt veszem át a tárca vezetését. A legközelebbi múlt csak romokat termelt és e pusztítás közepette az Intézőkörök kezéhez igen sok értékes építőanyag rakadt, melyet mi nélkülözni fogunk az építkezés lassú munkájában. De minket fog terhelni egyedül a felelősség azokért, amik történni fognak és még kevésbé azokért, amik nem fognak történni. Az első kötelességem erről a helyről az, hogy leszállítsam a várakozásokat, mert nem normális viszonyok között élünk. A legsürgősebb feladat az építés munkája, a termelés folytonosságának biztosítása. Én nem remélem, hogy ez egyegyszerre megtörténhetik, de megfelelő okossággal irányított bel és külpolitika mellett meg fog történni. A termelés folytonosságára nézve, sajnos, az őszre mindenféle akció jóformán lehetetlen. Az érintkezés a külső hatóságokkal, de magával a gazdatársadalommal is a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Nekünk most a jövő tavasz idejére kell felkészülnünk, hogy akkor minket a gazdatársadalom jogos követelései ne találjanak előkészületlenül. Társadalmi téren az én programmom az ami különben egész életemben törekvésem volt: a gazdatársadalmat önállóságra tanítani és önálló tevékenységre nevelni Nincs szándékom új állásokat kreálni, hanem az a meggyőződésem, hogy a gazdatársadalmat kell, hogy a fgyetlentésre szektrünk, mert a jövőben az állam nagyon sas- fény anyagi alabozéitkal fog rendelkezni. Különösen arra kérem a minisztérium osztályvezetőit, államtitkárait, hogy minden egyes kérdésben ami a gazdagtársadalmat érdekli, igyekezzenek a gyakorlati élet embereit is azokba belezönül, mert a múltban az volt a panasz, hogy a vidéket bizonyos gazdasági kérdések elintézésénél neon vonták be és véleményét nem vették figyelembe. Én a szövetkezeti eszme terjesztésének vagyok a híve. (Élénk helyeslés.) (Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy a gazdatársadalmat minél nagyobb számban tömörítsük a szövetkezetekben és mindez állami szövetkezetek révén hajtassék végre. A mezőgazdasági termelésnek és a mezőgazdasági társadalomnak legértékesebb és legbecsesebb osztálya a kisgazdaosztály. A kisgazda osztály volt az, amely a megpróbáltatások idején hű maradt hazájához, hű maradt ahhoz az erkölcsi alaphoz, amelyen Magyarország felépült. (Élénk helyeslés.) Ebből folyólag csak természetes, hogy minekünk elsősorban a kisgazdákra kell támaszkodnunk, a kisgazdáknak az érdekeit kell felkarolnunk. Olyan politikát kell követnünk, mely lehetővé teszi azt, hogy ez a gazdaosztály ne csak megerősödjék, hanem számban is szaporodhassék. Lehetőleg sürgősen olyan földbirtok-politikát kell csinálnunk, hogy lehetővé tegyük, hogy minden földmunkás, akinek szorgalma, józansága és szakismerete megengedi, földhöz juthasson. (Élénk helyeslés.) A gazdasági termelésnek igen becses anyaga a földmunkás. De nemcsak ennek, hanem magáénak a társadalomnak is. A természata a tagozódás kívánta azt, hogy a földmunkás kisgazdává emelkedjék, a kisgazda pe-