Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. november (16. évfolyam, 320-344. szám)
1920-11-03 / 320. szám
6d«*!á?á»afh«lTt 1920 november 3 szerda. Arab korona 50 fillér XVI. 320 s.«A FAeaerkasete ém laptulajdonon * KUN BÉLA, 'e)«)és»;»rk«utó EJÉRVIRY JÓZSEF Hn«arte«aiBtö«*i Itw kiadóhivatal » Ko««atb-tér. elafonezán ST i VÁSÁRHELYI FÜGOETIIBW POIirnKAI NAJPU^AP. ELŐ FIZETLtíl ÁR HEIYHI N , iCgrn«* ~h^rv — - Ét, *vr«í . . . — W... VIDÉKHI! Pél évre . . K Hirdetések és *~lefizetések felve^1!* délelőtt 8 évnól •délelőtt IS? Áréig. Bioit 1 D lágosabban szólva vasárnap begyott a holt Tisza és a határbeli ;szes álló vizek. Pesti tudósok azt ondják, hogy ötven esztendő óta ím volt ilyen nagy hideg ebben időtájban, mint most, de vigasztlásul hozzáteszik, hogy ez még em jelent semmit, mert ez nem a1 fagyos lehellete, hanem egy szaki rendellenes hideg hullám, mely elmúlik. A szegény féinségesmber keserűségével mi csak azt igyezzük meg, hogy ez is éppenkor jött s nagyon szépen kikereste írogatásának időpontját. De van már nekünk nagyobb bajunk is, ami még erről a cudar időről is elunja figyelmünket. Nem a lisztíiányról akarunk beszélni. Hogy az nagyon kicsi fejkvóta is úgy kinaradozik, mit a csorba malomke-éknek a kotyogása, hogy se kenyér, se liszt napokon át, arról sem mi, sem Vásárhely faktorai nem tehetnek. Olyanok vagyunk mi ebben, mint a Bálám szamara: előttünk a malmok nagy készlete, de nem nyúlhatunk hozzá, mert nekünk Pestről kell várni a kenyeret, meg Szegedről. Ha most nincs, majd lesz. A mi ma lelkünk minden idegszálát leköti, az a béke ratifikálásának, vagyis a gyalázatpapír becikkelyezésének a kérdése. Szegény nemzetünknek most e miatt fő a feje. November 15-re el kell végezni, akár akarjuk, akár nem, mert így rendelték el azt a párisi kopasz urak, akik pedig most nekünk parancsolnak. A mi életháromszögünk most a fa, kenyér és béke, mintha csak a „három a magyar“ j jelszó a legszomorubban jelentkeznék Ám amikor a lelkünkre a legszomorubb sötétséggel borul ez a harmadik keserű falat, vigasztaló szavaival szól hozzánk gróf Apponyi Albert, akit, mint a nemzet bölcsét várja most minden szomorú magyar ember. Székesfehérváron beszédet tartott, mit egy egész ország figyelt lélekzetvisszafojtva. Apponyi a béke ratifikálásáról kinyilatkoztatta, hogy ne féljünk attól, mert nem egyéb, mint a háború után bekövetkezett elintézésnek hivatalos része, mert a ratifikáció sem újabb katasztrófát, sem újabb megaláztatást nem jelent reánk nézve; csak végső mondata ez egy fejezetnek, melyet le kell zárni, hogy történelmünk ujjabb, szebb, biztatóbb és dicsőségesebb fejezeteit megírjuk! így nyilatkozott Apponyi. Ugyanakkor arról értesülünk, hogy a Bánátból, a Bácskából a rácok a hűségesküt tett tisztviselőket Ószerbiába helyezik át, hogy a szerb nyelvet elsajátíthassák. Tetszik érteni ezt a kötni való okoskodást. A Délvidéket elrabolták, mert azt mondották, hogy népe szerb. S most a hivatalnokokat Rácországba viszik, mert nem tudnak szerbül megtanulni. Hát ilyen komiszul világos csalást nem lát meg az ántánt? Nem lát az semmit, épp azért bizzunk mi jövönkben, mert ebül gyűlt vagyonnak ebül kell elvesznie. Szociáldemokrata manőver a polgári lapok ellen. " Állami érdek a nyomdászmunkások felszabadítása a vörös terror alól.— A belügyminiszter figyelmébe! Az „Új Lap“ írja: Megírtuk már hetekkel ezelőtt, hogy az országos szociáldemokrata nyomdászszakszervezet egyszerűen be akarja a november elején tartandó közgyűlésén kebelezni a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző Egyesületét. A közgyűlésre szóló meghívó ugyan nem így szól, hanem hogy a szakegyesület akar beleolvadni a segélyzőegyesületbe. Ez azonban egyre megy! Az eset nagyon hasonlít ahhoz, amikor a tolvaj azt mondja, mivel a pénz nem jön hozzám, én megyek a pénzhez. A cél az, hogy a nyomdai munkásságot, a segélyegyesületi érdekeltségénél fogva, teljesen a szociáldemokrata szakszervezethez láncolják és ezzel a sajtó összessége felett egyeduralmukat biztosíthassák és minden más mozgalommal, mely nem szociáldemokrata, a nyomdász munkások között lehetetlenné tegyenek. Ezért hoztak már a Károlyi-forradalom alatt is olyan törvényellenes határozatot, mely kimondja azt,hogy a segélyzőegyesületnek csak az lehet tagja, aki tag a szakszervezetben is. Most pedig egybe akarják egészen forrasztani. Nézzük meg, mi történt ezután a határozat után. A Károlyi-forradalom alatt a polgári lapok csak azt írhatták, amit a vörös nyomdászszervezet nagy kegyesen kiengedett szedni" A nyomdász munkások kénytelenek voltak úgy tenni, ahogyan a szakszervezet zsidó vezetői parancsolták, mert ellenkező esetben az alapszabályok 7-ik pontját húzták a nyakába, mely kimondja, hogy ha valamely tag a szervezet ellen vét, az a szervezetből kizárható és ugyanakkor megszűnik a segélyzőegyesületnek is tagja lenni. A nyomdászok szerzett jogaikat nem akarták elveszíteni a segélyzőegyesületben s ma sem akarják, különösen az idősebbek. Erre számítanak ma is a vörösek. A tendencia tehát világos. A szociáldemokraták a nyomdászok szabad szervezkedésének, mozgási szabadságának gúzsbakötését, akarják, hogy azután úgy rajta keresztül a nekik tetsző időben terrorizálhassák a polgári lapokat. Ha a kormány ezt az egybeolvadást, mely a munkásság nagy zömének akarata ellenére készül megtörténni, megengedi, akkor a magyar polgári lapok megjelenése, vagy meg nem jelenése rövid időn belül a szakszervezeten keresztül teljesen a szociáldemokrata párt vezetőitől fog függni. Itt van a berlini példa előttünk, s nemrégen lezajlott nyomdászsztrájkjával. A segélyzőegyesület függetlenségét meg kell óvni úgy, hogy annak az a nyomdász munkás is tagja maradhasson, aki nem tagja egyébként a vörös szervezetnek. Ezt a legújabb szociáldemokrata manővert nem nézhetik tétlenül a nem szociáldemokrata lapok, mert létükről, jövőjükről van szó és a sajtó szabadságáról. Elvártuk, hogy a belügyminiszter se nézze tétlenül a készülő eseményeket. Cseh terror a Felvidéken. Kerülő utón jelentik Turócszentmártonból, hogy ott a legvadabb terror működik. Kegyetlenül üldöznek mindent, ami még csak a látszatát is kelti annak, hogy magyar. Turócszentmártonban Dexner legionista százados uralkodik hűséges legionistáival. Legújabban a még ott maradt húsz magyar és zsidó család kiutasítását erőszakolták ki a zsupánnál. A kiutasító végzéseket már képesítették is az illetőknek. A kiutasítottak csaknem mindannyian zsidók, akik már évtizedek óta ott laknak és akiknek apjuk, nagyapjuk is ott lakott. A kiutasítottakat a legionisták ingóságaikkal együtt az utcára teszik és sorsukra bízzák őket. A zsupán, akihez a kiutasítottak panasszal fordultak, kijelentette, hogy számukra védelmet nyújtani nem tud s leghelyesebben cselekszenek, ha az erőszaknak engedve elhagyják a várost. A helypénzszedés és a mozi. A közgyűlés tárgylásaiból. A törvényhatósági bizottság szombaton délután tovább folytatta tárgyalásait Temesváry Géza dr. főispán elnöklete alatt. A szombaton délután lefolytatott tárgyalásokról tudósítónk az alábbiakat jelenti : A helypénzszedési szabásrendeletet Csáky Lajos dr. főügyész ismertette. Az új szabályrendelet a helypénzfizetés kötelezettségét a helybeliekre is kimondja. A szabályrendelet elfogadása ellen elsőnek Balogh Sándor szólalt fel. Rámutatott arra, hogy ha a szabályrendeletet betű szerint hajtják végre, az a közönségre olyan fokú zaklatást jelent, aminek következtében minden eltűnik a piacról. Tudja, hogy új jövedelmi forrásokat kell teremteni, ez azonban nem alkalmas. A vidékiek fizessék meg a helypénzt, a helybeliekkel szemben azonban ezt el kell ejteni. Csákja Lajos rámutatott arra, hogy zaklatásról nem lehet szó, mert hiszen a helypénzt a termelők úgyis áthárítják a fogyasztókra. — Azokat se lehet a végletekig nyúzni, — szólaltak közbe a baloldalról. Bodrogi Bálint és Mónus Ferencz szintén a javaslat ellen szólaltak fel ; az utóbbi különösen a fogyasztó közönség érdekeit hangoztatta s rámutatott arra, hogy a helypénzszedés a drágaságot fokozná. Lencse Ernő halasztó indítványt tett, amit a közgyűlés el is fogadott, így azután a helypénzszedés problémája a jövő havi közgyűlésnek tárgysorozatán is szerepelni fog. A mozi körül. A Fekete Sas nagytermének bérbeadásával kapcsolatosan a tanács javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, hogy a mozi házikezelésbe való vételét egy évre halasszák el. — Nem halasszuk, — mondotta Lázár Lajos s menten felállt és tárgyilagos szavakkal fejtegette, hogy a mozi házikezelésbe vétele olyan jövedelmi forrása lesz a városnak, amit hozni, halasztani képtelenség. Indítványt tesz, hogy még az idén vegye a város házikezelésbe a mozit. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Lázár Dezső is. Csáky Lajos és Reich Ede rámutattak arra, hogy a mozi házikezelésbe való vételéhez nagy befektetés kell. — Nem baj, — kiáltották, — meghozza a kamatját! A vita vége az lett, hogy a jövő havi közgyűlésre beterjesztik a Fekete Sas nagytermére hirdetett árverés megtartásának eredményét s egy költségvetést, mely a házikezelésbe- IMFRFRKFZTFK Kálmán Dezső EE?ISFEHEI HI IJ Üli It II Lü 1 Lili én azives selymek, francia mosó árok, vászon, zefír, csel és téli kendők stb. 7024 so