Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

la drága a nyár. Elpusztul a vadállomány. Ved­ük az tábbi levelet, melyet minden kommentár nélkül közlünk abban a reményben, hogy azok, akiket ihet,­­ meg is szívelik. Tekintetes Szerkesztőség! Nincs nap, egy a­ külterület puskaropogástól ne visszhangoz­nék. Ezzé azt akarom mondani, hogy nincs •n ap, amikor derék v .’A«, vadásznának. Nem tudom ezt másnak velvn,„, mint annak, hogy mint más élel­micikkeké, a nyúl ára is horribilis magasra szökött s nem annyira a vadászszenvedély és sportszeretet, mint inkább a pénz hajtja ki va­dászainkat „szórakozni.“ Hajdan, amikor sokkal több volt a nyúl és sokkal kevesebb a vadász,­­ egy-egy területet kétszer-három­szor megvadászni nem lehetett. Akkor azonban a sportszeretet irányította a puska csövét, akkor nem azzal a jelszó­val indultak útra vadászaink, hogy minden nyúl talpára kétszáz ko­rona van ragasztva. A rengeteg közvadászat s a folytonos pusk­ázás föltétlenül maguk után vonják a vadállomány kipusztulását, de legalább is oly mértékben való csökkenését, mely­­ se vadászati, se nemzetgazdasági szempontokból nem kívána­tosak s rendkívüli káros hatással lesznek a jövőre, amikor pedig előreláthatólag nagyobb összege­ket kell fizetni a területekért, mint most. Mindezeket pedig nem az irigy­ség, hanem a jóakarat és a sport­szeretet diktálták tollam alá ab­ban a reményben, hogy meghall­­gattatásra találok azoknál, akik a vezetésre hivatottak. Egy öreg vadász. A gyilkosság a Pusztán. A kis szoba titka. Bulla Sándor Puszta 198.­­ szám alatti gazdálkodó tegnap jelentette a rendőrségen, hogy 18 éves Juliánna nevű leánya csütörtökön délelőtt fel­akasztotta magát s mire tettét észre­vették,­­ már halott volt. Bulla Sándor elmondotta, hogy csütörtökön reggel feleségével kocsin az orosházi piacra ment el, a ta­nyában gyermekei és a béres ma­radtak. Eltávozásuk után a legnagyobb fia a béressel szántani ment, a tanyaházban maradt Bulla Juliánna és nővére. . Dél tájon hagyták abba a szán­tást és mentek be a tanyába. A szobában, az asztalon egy levelet találtak, melyet Bulla Juliánná irt, elbúcsúzik testvéreitől és, szüleitől, arra kéri őket, hogy muzsikaszóval temessék el. A levél elolvasása után Bulla Sándor legidősebb fia kocsira ült és szülei elé hajtott, kikkel találkozva, elmondotta a történteket. Bulla és felesége a tanyába érve feltörték a belső szoba ajtaját s eléjük tárult a rettenetes látvány ; a 18 éves viruló szép leány ott füg­gött a gerendán. Rögtön levágták, próbálták élesztgetni, de már akkor minden hiábavaló volt. A tanyában később megjelent Ivánka Zoltán dr külterületi orvos, azonban ő is csak a bekövetkezett halált tudta kon­statálni. Az öngyilkosság ténye kétségtelen lévén, a hullát horkolás mellőzésé­­v­íl temetik el. Hogy miért lett öngyilkos a fiatal kény,­­ nem tudják, sohase ta­pasztaltak rajta k .nősebb dolgokat. — A Rárosi Kis­gazda és Föld­munkás. Ker 19­­1. január 5-én •i. e 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart- melyiv a tagok pontos megje- lenéséi Ml’ a? d­H­kség. - Tárgyi: »Sítas. ^ASARHELYI REGGELI ujság i*621 január 1 lop Éji ig 3 vagyonváltságot 1 A magáncégek és vállalatok vagyonváltsága. A többszöri adóztatások elkerülése. A részvénytársaságok Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter programm­­jának tanulmányozása során azt az aggodalmukat fejezték ki érdekképvi­seleteikben, hogy a különböző adók legjobban a részvénytársaságokat fogják sújtani, mert betéteik és fo­lyószámláik után húsz százalékot, részvénytőkéjük után tizenöt száza­lékot, ha földbirtokaik vannak, azok után huszonöt százalékot kell majd fizetniük. Előrelátható volt, hogy a vállalatok ilyen irányú aggodalma fölösleges, mert a pénzügyminiszter végeredményben mindenkitől egy­forma teherviselést kíván és nem fogja a részvénytársaságot jobban terhelni, mint a készpénzt, vagy mint más érdekeltséget. Ami a többszöri adóztatást illeti, erről szó sem lehet. A pénzügyi kormány úgy fog ren­delkezni, hogy az értékelés végered­ményben eredményezze a tizenöt százalékot és ennél feljebb huszonöt százalékot csak azoknál a vállala­toknál fog venni, amelyeknek föld­birtokuk van. Ez az álláspont mindenesetre meg­nyugtató, de még a földbirtokos­ részvénytársaságok huszonöt szá­zalékos terhelése sem jelent egyenlő elbánást a magánbirtokosokkal szem­ben, mert a részvénytársaságok ti­zenöt százalékos vagyonváltsága tény­legesen a vagyon tizenöt százaléka lesz, míg a földbirtok huszonöt szá­zalékos megterhelése csak fiktív, miután a tiszta jövedelem huszonöt százaléka lenne a váltság, de ez pontosan alig állapítható meg. Fölmerült az az érdekes kérdés, hogy a pénzügyminiszter miként fogja megoldani a magáncégek és magánvállalatok vagyonváltságát,­­ mert hiszen ezekre is nyilván ráke­rül a sor, miután a pénzügyminisz­ter ezeket a vagyonokat sem kívánja mentesíteni. Amilyen könnyű a­ meg­oldás a részvénytársaságokkal szem­ben, olyan nehéz a váltság meg­oldása a magáncégekkel. Tudvalé­vően Hegedűs Lóránt kijelentette, hogy ő nem akar vallomásokat ki­csikarni, ő nem nagyon bízik a val­lomásokban és ezért nem megy bele a váltság megállapításába. A gyakorlatban a magáncégekkel szemben azonban nincsen más meg­oldás és a pénzügyminiszter, ezért kénytelen lesz ezirányú fölfogását korrigálni, annál is inkább, miután magáncégeknél is milliós vagyonok találhatók és még igénytelen kiné­zésű üzletekbe is száz-kétszázezer koronás vagyonok vannak befektetve. Hogy mennyi lesz a vagyonvált­­ságból befolyó állami jövedelem, azt ma még hozzávetőleg is nehéz volna megállapítani. Közigazgatási körök az egész va­­gyonváltság-alapot tizenöt milliárdra becsülik, úgy hogy a tizenöt szá­zalékos váltság mintegy két és fél, de legfeljebb három milliárdot fog eredményezni. A városháza hírei, Tótkomlós község elöljárósága közli, hogy a keleti marhavészre való tekintettel a tótkomlósi piac­ra állatok egyáltalán nem hajthatók fel. Medveczky Imre dr. főjegyző elő­terjesztést tett a tanácshoz, hogy az óvodák részére öt mázsa fát utaljon ki a város. Az előterjesztést a vá­rosi tanács legközelebbi gyűlésén tárgyalni fogja. A kereskedelmi miniszter leírt a városnak, hordójelzői hivatal átala­kítására vonatkozólag 1921 decem­ber 31-ig haladékot ad. Kovács Sándor és társai sütők ké­relmet adtak be a városi tanácshoz, hogy a fa drágulására való tekin­tettel a kenyér árát emeljék fel. A kérelemmel a városi tanács egyik legközelebbi gyűlésén foglalkozik, az azonban nem valószínű, hogy ke­nyér árának emeléséhez hozzájárul, mert a kenyér ára kormányrende­lettel­­van szabályozva. Széncsempészet a nagyállomáson. Megfogták a tettest. Az utóbbi időben azt tapasztalta a helybeli állomás vezetősége, hogy a vasútra érkezett szenet ismeretlen tettesek állandóan dézsmálják. A szükséges óvintézkedéseket meg­tették ugyan, azonban ennek dacára se szűnt meg a tolvajlás, sőt azt le­het mondani,­­ hogy fokozódott. Tegnap reggel fordulat történt, a vasúton szolgálatot teljesítő rendőr egy gyanús emberre lett figyelmessé, aki­­egy zsákkal kezében a töltés mellett settenkedett. A rendőr rög­tön lesállásba helyezkedett s várta a­­ történendőket. Nem kellett soká várni,­­ a pasas a szenes vagonokból tömni­­ kezdte a zsákot. Ezt már nem sziv­­­­lelte a rendőr, lefülelte a pasast és­­ zsákostul együtt behozta K kapitány­­­­ságra, hol kiderült, h­ogy^Jmde La­­, jósnak hívják. A magva" el? ''"dnt+a hnirv ré~ i gebb idő «-’tatja ezt «. mes­­• terségét, ajszegénység -.ót a btm­re Nagy választékban érkeztek Kálmán Dezső * m* '*mam Valódi angol férfi szövetek. Noé és leányka télikabátok. * ! ' *— * Piaci árak. Azt mondják, hogy újévre nem*­­szabad aprójószágot enni, mert ki­kaparja a szerencsét. Mégis a teg-­­ napi piacot valósággal megostromol-­­ ták a baromfiakért, ami miatt az­­ árak emelkedtek. A megnyílt jószágpiac iránt is­­ elég nagy volt az érdeklődés; a­­ kövér sertés ára azonban sokat esett, •­ viszont a soványé emelkedett. Az­­ árak a következők voltak: K 1 sertés 1. r. f e • 114 » „ II. h no marha I. r. 60 j „ II. r. 54 borjú >» 68 juh A 46 lúd 126-ruca 120 tyuk / 80 1 pulyka 80 nyúl drbja 190 . tojás drb 6 hal kgr. 20—90 Byiütér. Nyilatkozat. A „Magyar Nemzetőr“ és „Friss­­hírek“ december 31-iki számában Vajnai Bálint ácsiparos által közzé­tett nyílttéri nyilatkozatra, ugyancsak téves magyarázatok és ebből szár­mazható félreértéseket kikerülendő, az alantiakat közöljük. Folyó év elején mint Kruzslicz Károly és társai (Szabó Sándor és Vajnai Bálint) előmunkálati enge­délyt nyertünk Hunvásárhely th. vá­ros polgármesterétől és Csanád vár­­megye alispánjától egy a Tisza, il­letve a Maros medréből kiindulólag létesítendő öntözőcsatorna és vele kapcso­ltos vizierőátvitelitelen elő­­munká­latainak elkészítésére. Az előtan­ghányi munkálatok folyama alatt meggyőződtünk arról, hogy­ Vajnai Bálinttal együtt dolgozni nem tudunk, miután a nagyon is kétsé­gesnek és bizonytalannak látszó ki­vihetőségnek dacára úgy akart a pénzünkkel gazdálkodni, mint a Cisáki-szalmájával. Mivel ezt tovább tűrni hajlandók nem voltunk, a tár­­caoügy. .­.közöttünk Vajnai Bálint­tal s- e­t megszüntettük. Mi a magunk részéről az előta­­nulmányt lefolytattuk és ennek alap­ján megnyugtatjuk, úgy Vajnai urat, mint az ügy iránt érdeklődőket, hogy »ezen vízműből belátható időn belül nem lesz semmi, miután az ezidő­­szerint ezer és még egy ok miatt meg nem valósítható. Ha azonban már Vajnai úr a nyilvánosság útjára terelte a dolgot, szükségesnek véljük még ugyancsak téves magyarázatok és ebből szár­mazható esetleges félreértéseket ki­kerülendő — kijelenteni, hogy Vajnai­­ úrral szemben a közös ügyletből­­ kifolyólag mint­egy hat és félezer­­ korona követelésünk van és mihelyst újabb csoportot tud létesíteni, mely­nek pénzével gazdálkodhat, meg fog­juk keresni a­ módját, hogy pénzün­ket visszakapjuk. Erre vonatkozó alapunk megvan, mert a Vajnai Bá­lint által használt tervek és műszaki vélemények a mi pénzünkön készül­tek, azokat mi neki soha át nem engedtük. Kruzslicz Károly és Szabó Sándor építőmesterek. HÍREK, LEHET, hogy csak álom, még­pedig szilveszteri színes álom volt. Éjfél körül szellősuhanás hallatszott az utcán. Bágyadt holdderen­gésben fehér alak jelent meg a körte fa­­ alatt. Nőtt, nőtt gyorsan és mikor elérte a fa tetejét, megállt. Emberi arc formálódott ki a fején. A járdán hangos beszéddel jött egy szilveszteri társaság : két fiatalasszony s két ember. Megismertem őket, az egyik hadifogoly volt sokáig. Odasimult hozzá a párja és kacagott. Néhány lépés válasz­totta el őket a fától. Most odaérnek,­­ahol a szellemalak áll, vájjon látják-e ege is, vagy csak az­ én fantáziámnak szelötte a fehér óriás. Átlibbentek a fehérségen. Nem vettek észre semmit. Lépésük kopogott a járdán, de én valami suttogás, hallottam. Nem mozdult az átlátszó arcon a keskeny száj, csalj a szemek regéltek. Nem is­mersz ? Susogott a szó. Ma hat esztendeje­­ találkoztunk a zimonyi hídnál. Csúnya idő volt. Vak éjszaka és esett az eső. A Száva töltéséről csak úgy potyogtak le a szegény­­ katonák a sárba. Volt a belgrádi vár or­mán egy­ fényszóró. Olyan kékes-fehér volt , a kévése s pont odavilágitott a Cigány-­­ szigetre. Hatvan barázdás arcú népfölkelő­­ hasalt ott a törpe bokrok tövén, az iszep­­­­ban. Kezükben a Manlicher. Csend volt­­ addig, de egyszerre tüzkigyók gyultak ki a­­ Topcsider hegyén s halálfekék vágódtak a­­ vizbe, mely szennyes volt és örvénylő.­­ Egy tűzgolyó az emberek közé csapott s­­ három asszony abban a pillanatban özveggyé­­ lett a magyar rónán. Tréfa volt az egész,­­ mert azután ismét csend lett, csak a viz­e szaggatta a partot. Benéztem a szegelet­­ kicsi ablakán. Ott ültetek hárman és néz­tetek a mécses füstös lángjába. Azután bejött egy negyedik cimborátok. Nem is­merem. Még az arca is sáros volt, a ru­hája csupa víz és rongy, de azért olyan szép volt. A jobb keze feje át volt kötve zsebkendőjével. Fehér volt az valaha. Az­zal integetett a szegedi állomáson a füs­tös, kormos vonatból a kényes szemű fe­leségének. Bort öntöttél a poharakba s összeütöttétek vad szilajsággal. S akkor az az elmélázó ember, csendes, reszkető hangon elkezdett dalolni. Emlékszem a nótára. Úgy kezdődik, hogy: A kanyargó Tisza partján ott születtem ! S azzal vég­ződik, hogy: Térdelek-e még előtted, bús fejemet az öledbe lehajtva ... Mondhatom, hogy szép dal, azóta se hallottam olyat! Na, de ha Isten segít, hallhatok még. Ha­nem most, az új esztendőre szerettem volna­­ megírni a magyar fiúknak egy cikket, de reszket már a kezem, hát csak így mon­dom el. Ne búsuljatok, nem lesz ám min­dig ilyen rosz világ! Kezetekből kiragadta a pálmát az árulás, de majd visszaszerzi­­tek. Az idén a japán megtámadja Ameri­kát és elveri. Megérdemli, mert ha ő J­em kontárkodik bele a háborúba, ti győztetek volna, hiszen nem birt veletek az egész világ. Anglia el van foglalva a saját bajá­val, a francia, legyöngült. A cseh? Arról nem is érdemes beszélni. A,Jugoszláv? Azt jól fejbevágta Annunzió. És a hegyi francia, illetőleg az olaj ? Hát ez a felfújt béka magától kipukkad. Nem vagyok pró­féta, de biztosan tudom, hogy mentek ti nemsokára Bukarest felé s mikor ajkato­kon a diadal kiáltása dörög, a kapusár és a többi patkányok úgy futnak, mint az agárkutya. Akkor legyetek okosak és ne olyan bután nagyfél­küek, mint szoktatok tenni! Jusson eszetekbe a sok korbácsütés és a szédítő pofon. Azt vissza kell adni,­­ még pedig duplán és hamar! Ne feledjé­tek, amit mondtam ! Megyek, harmadszor kukorékol a kakas, lilaszinüvé válik az ég, virrad 1... — Házasság. Gajdán Imre Lajos állami rendőrkapitány és Ko­va­­­i­k Mariska, ma délelőtt házas­ságot kötnek. (Minden külön érte­sítés helyett). Körcseg Szenté Készít fiai­kát, úri ruhá­ben, szolid­­ . Állandóan szöveteim va mint úri run FEKE Igazi­: Janii A s Judex ! szert kom.-Cocant Előadáso 2-án d. i Jegyek d. f elő Tíz t BBSSLEPESüBOB K | egy megbi, vagy asszoi den ágábar özv. V­­­VII., ip» i Igen ju ' 1 Cirka Cj I űrét * - kocsi. drb fértőt a franciák ; igénynél i­s éladó cirk • kaosirm tartajlék összes, * »ke honyt h . minden vannak, je­hetők és mc kezdve S2 sugárút és kán levő jel lehet Hát Détm utca Jánosná­l ( M­­­C HA ME JO! Hí olló, és min eszi? végri és * M ■■■v___

Next