Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. február (17. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Ara­b korona 50 fillér. flódsmoVásárhely, 1921 február 1, kedd, XVII. évfolyam 25 szám. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: Égész évre .... 400 K. Fél évre ............300 K. VIDÉKRE: Egész évre . . . 480 K. Fél évre........340 K. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFI­ZETÉSEK FELVÉTELE: délelőtt 8 órától 12 óráig.­­ Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­ KOSSUTH-TÉR. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ~­­­ Telefonszám: 87. ____________________________| Imim­... A csehek már voltak Magyarorszá­gon. Garázdálkodtak, hencegtek, uralkodtak, de urak nem tudtak lenni soha, mert hiszen arra szü­letni kell. A cseh még a saját há­zában is tányéroz, mint valaha a jó világban kis Csáki cigány a leg­kisebb fia keresztelőjén, a meghívott vendégek között megcselekedte. Ha a cseh földesgazda száz pengőt ad a fiának, hogy uraságát mutassa ki a búcsún és mulasson elegánsan, va­lószínű, hogy száztizet visz haza, mert vagy kuglit állogat, vagy a bő­gőt viszi, esetleg lop. Ilyen a cseh. Ellenség előtt, barát előtt feltartja a kezét. Amattól kegyelmet, emettől alamizsnát koldul. Szóval olyan utolsó egy nációja a jó Istennek, a melynél csak egy van hitványabb s az az olaj. Ezek után rátérhetünk a legújabb esetre, mely miatt egy percre lázadoz ez a becsületes, szunnyadó magyar vérünk. Benes, a cseh külügyminiszter nagyon sokat beszél mostanában rólunk. Összehord tücsköt-bogarat és marhaságot egy­aránt. Nem lep meg hát bennünket, ha átkiabál a gránicon, de az, amit legutóbb cselekedett, túl megy min­den komiszságon. Azt mondotta Be­nes, a hibbant külügyminiszter a prágai nemzetgyűlésben, hogy nem fogja megengedni Magyarországnak sem a Habsburgok visszahozását, sem a királyválasztást. Hát ilyen nagy legény Benes úr. Egyszerűen azt fe­lelhetnénk erre a szemtelen beavat­kozási szándékra, hogy szamárordí­tás, eliugatás nem hallatszik a meny­országba, de lehetetlen, hogy az or­­­átlan tolakodást vissza ne utasítsuk, még­pedig higgadtan, szépen, anél­kül, hogy tiszta látásunkat az indu­lat elhomályosítaná. Tehát nem ké­rünk egyebet Benes úrtól, csak azt, hogy ebbe a kérdésbe engedjen be­leszólást nekünk is. Mert nagyon téved Benes úr, ha azt hiszi, hogy az a közeledés, mely a postai és vasúti téren kezd közöttünk és Cseh­ország között kifejlődni, valami nagy szerelemnek a jele. Avas fenét. Annyi az egész, hogy bizonyos dolgokban egymásra vagyunk utalva, értékein­ket kicseréljük, de amellett utáljuk az egész pereputtyát úgy, ahogyan­­ csak utálni lehet. És még sokkal sú­­­­lyosabban téved Benes úr, ha elhi­teti magával, hogy egy szabad nép­nek, amely ezer esztendővel ezelőtt vérrel szerezett hazát e rónákon és e hegyek között, alkotmányt és kor­mányformát diktálhat. Ez a nép ösz­­szeforrott az alkotmányos királyság intézményével, amelyet a Szilveszter pápától adományozott Szent Korona szimbolizál s amelynek”Szent István fölkent személye egyfelől és a Szé­kesfehérvárra összehívott törvényna­pok másfelől tiszta és érthető dua­lizmussal, a korona és a nemzet szuverén kettőségével szereztek ér­vényt. Vissza fogjuk állítani ezt a független magyar királyságot, de majd akkor, amikor ideje elérkezett, ami­kor gazdasági életünk megerősödött, belső egyensúlyunk helyreállott, a háborús és forradalmi rázkódások nyomai elenyésztek. És nincs kétség az iránt sem, hogy állami életünket széles demokratikus alapon fogjuk berendezni, mert erre utal bennün­ket a kor szelleme, amelynek intel­mét a magyarság mindig megfo­gadta, amelynek haladásával, fejlő­désével, tisztulásával népünk mindig lépést akart és tudott tartani. Arról azonban beszélni sem lehet, hogy alkotmányos életünk forrásainak sta­bilizálását külső pressziótól tegyük függővé ; hogy elhatározásunk idő­pontját akármilyen idegen hatalom válassza meg; hogy legbelsőbb ügyeink intézését egy ellenséges, vagy legalább is rosszindulatú ellen­őrzés arbitriuma alá helyezzük. Aki ebbe üti bele az orrát, arra rákop­pintunk, de nagyon. Revízió alá veszik a M-ad osztályú adókat. Újra állapítják meg az iparosok, kereskedők és latár­e­­rek III-ad osztályú egyenes állami adóját s az igazságos kivetés érdekében bizottságokat hallgatnak meg. Nem kell felebbezni sem. Az 1919 és 1920 évekre kivetett III-ad osztályú kereseti adók téte­lei nagyon sok aránytalanságot és igazságtalanságot tüntettek föl. Első ízben a Reggeli Újság terelte erre rá a közfigyelmet, melynek nyomán az iparosság azonnal sorompóba lépett és nagy értekezletet hívott össze, melyen megjelent Fejérváry Bertalan adóügyi tanácsnok is. S a nagy moz­galomnak meglett az­­redménye. Nem a felzúdulás hatása alatt, hanem már megelőzőleg, a saját belátásából már tárgyalt Fejérváry tanácsnok Szegeden a referensekkel s itt a közigazgatási bizottság ülésén dr. Sajtos Samu pénzügyigazgatóval, a­kinek teljes jóindulatát nyerte meg ebben az ügyben is. S a látható eredmény már itt van. Ugyanis a szegedi p. v. igazgatóságtól megérkezett tegnap az átirat, mely a következőként szól: Az 1919 és 1920 évekre kivetett III-ad osztályú kereseti adók igen nagy aránytalanságokat eredményeztek. Tekintettel arra, hogy ezen aránytalanságok kiegyenlítése elsőrendű közérdek, a pénzügyigazga­tóságnak az az álláspontja és elhatározása, hogy a földbérletekre vonatkozó tételek kivételével az összes III-ad oszt. kivetéseket, tekin­tet nélkül arra, hogy abban felszólamlás történt-e, vagy nem,­­ az adófelszólalási bizottság elé utalja, hogy ott minden sérelem orvo­­soltassék és a kivetés igazságos legyen. Ez ügyben meghallgatja a felek megbízottait. Felkéri azért Fejérváry Bertalan tanácsnokot, hogy hívja fel az orvosokat, ügyvédeket, gyógyszerészeket, kereskedőket , az Ipartestület szakosztályait, hogy szakmánként 2­2 adózó tagot delegáljanak, s azok nevét a városi adóhivatalnál jelentsék be, ami­kor is majd egy pénzügyi tisztet küld ki Szegedről, ki a delegátu­sokkal az összes tételeket újra állapítja meg! Ez az átirat lényege. Fejérváry Bertalan tanácsnok már most fel­hívja az érdekelt csoportokat, hogy delegátusaikat írásban jelentsék be nála sürgősen, hogy a revíziót minél hamarabb elvégezhessék. Magyarország sírját a szabadkőművesek ásták meg. Röviden említettük már, hogy a szabadkőmivesek ismét mozognak s mindenáron szeretnék visszaszerezni országromboló hatalmukat. Ferdi­­nándy belügyminiszter az egész ügyről a következőket mondotta: — A legnagyobb felháborodással tiltakozom az ellen, mintha én tu­domásul vettem volna olyan bejelen­tést, hogy a szabadkőmives páholyok folytatják működésüket s visszaadtam volna épületüket. A szabadkőmives kérdéseket külföldről feszegetik, ahol nem tudják megérteni, miért oszlatta fel a magyar kormány oly gyorsan a szabadkőmives páholyokat és mi­ért vette zár alá ingatlanaikat és Rárósi Gőzmalom (Török Mihály és Társai, Járosi-at) Értesítjük a t­ őrtető közönséget, hogy malmunk állan­dóan üzemben van. Őrlésre, darálásra mindennemű terményt elvállalunk. Felek őrleményeiket megvárhatják, ingóságaikat. Természetesen a sza­­badkőmiveseknek nem tetszett az a tény, hogy 1920 május 18-án hiva­tali elődöm az összes magyarországi szabadkőmivespáholyokat — szám­szerűt százegyet — feloszlatta. Feloszlatta pedig azért, mert megállapította azt, hogy az egész destruktív irányzat a szabad­kőműves páholyokban bírta me­legágyát. A lefoglalt anyag birtokában fo­lyik tovább a vizsgálat, mely hivatva lesz konkrét adatok alapján megál­lapítani, hogy hol, mikor és meny­nyiben szolgálták a szabadkőműves páholyok azt az irányzatot, amely előidézte Magyarország összeomlását. A másik pedig az a törvényes intézkedés, hogy az ő tulajdonukat képező ingatlan és felszerelés további rendeltetése kérdésében történjék megállapodás. Ez igazságügyi része a dolognak s ez irányban az igaz­ságügyminisztériumban van folya­matban eljárás. A belügyminisztériumban még mindig folyik annak a hatalmas akta­csomagnak a felülvizsgálása, a­melyet a szabadkőmives páholyok­ban foglaltunk le s amelybe én is bepillantottam. Ennek a rengeteg anyagnak a feldolgozása folyamat­ban van s a vizsgálat eredményét annak idején teljes részletességgel nyilvánosságra hozzuk. Maszka borzalmak. A bolsevizmus igazi arca. Mereskovszkij, a kiváló orosz író érdekes nyílt levelet írt G. H. Wells-hez, a nem ke­vésbé híres angol regényíró­hoz. A levél főbb részeit itt adjuk: Mr. Wells! — Ma nemcsak az oroszok, hanem az egész földkerek­ség lakosai két táborra oszolnak. Az egyik a bolsevikiek mellett van, a másik ellenük. Öe az elsőhöz csat­lakozott. Hiába erősítgette ön, hogy nem komunista, nem marxista, nem bolseviki; senki se fogja önnek ezt elhinni, mert a két tábor között nincs hely. Aki nincs a bolsevizmus ellen, az mellette van. Ön azt mondja orosz útjáról írt beszámoló­jában, hogy „Oroszországban mos­tan nem lehetséges más kormány, mint a tanácskormány“. Mit jelent ez? Talán azt, hogy minden nép megérdemli a kormányát, éppen úgy mint minden gyermek az anyját? Ön látott egy gyermeket a gorilla karjai között s azt mondja, hogy a gyermek méltó az anyjához. Vigyá­zat, Mr. Wells! A gorilla talán egy ember gyermekét lopta el. Ön Orosz­­ország arcát tizenhat napig figyelte meg, én azonban ötven esztendőn keresztül néztem rá. Önnek Orosz­ország idegen. Nekem az édesanyám! Higgye el nekem, én meg tudom

Next