Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. február (17. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
Arab korona 50 fillér. flódsmoVásárhely, 1921 február 1, kedd, XVII. évfolyam 25 szám. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: Égész évre .... 400 K. Fél évre ............300 K. VIDÉKRE: Egész évre . . . 480 K. Fél évre........340 K. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK FELVÉTELE: délelőtt 8 órától 12 óráig. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH-TÉR. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ~ Telefonszám: 87. ____________________________| Imim... A csehek már voltak Magyarországon. Garázdálkodtak, hencegtek, uralkodtak, de urak nem tudtak lenni soha, mert hiszen arra születni kell. A cseh még a saját házában is tányéroz, mint valaha a jó világban kis Csáki cigány a legkisebb fia keresztelőjén, a meghívott vendégek között megcselekedte. Ha a cseh földesgazda száz pengőt ad a fiának, hogy uraságát mutassa ki a búcsún és mulasson elegánsan, valószínű, hogy száztizet visz haza, mert vagy kuglit állogat, vagy a bőgőt viszi, esetleg lop. Ilyen a cseh. Ellenség előtt, barát előtt feltartja a kezét. Amattól kegyelmet, emettől alamizsnát koldul. Szóval olyan utolsó egy nációja a jó Istennek, a melynél csak egy van hitványabb s az az olaj. Ezek után rátérhetünk a legújabb esetre, mely miatt egy percre lázadoz ez a becsületes, szunnyadó magyar vérünk. Benes, a cseh külügyminiszter nagyon sokat beszél mostanában rólunk. Összehord tücsköt-bogarat és marhaságot egyaránt. Nem lep meg hát bennünket, ha átkiabál a gránicon, de az, amit legutóbb cselekedett, túl megy minden komiszságon. Azt mondotta Benes, a hibbant külügyminiszter a prágai nemzetgyűlésben, hogy nem fogja megengedni Magyarországnak sem a Habsburgok visszahozását, sem a királyválasztást. Hát ilyen nagy legény Benes úr. Egyszerűen azt felelhetnénk erre a szemtelen beavatkozási szándékra, hogy szamárordítás, eliugatás nem hallatszik a menyországba, de lehetetlen, hogy az orátlan tolakodást vissza ne utasítsuk, mégpedig higgadtan, szépen, anélkül, hogy tiszta látásunkat az indulat elhomályosítaná. Tehát nem kérünk egyebet Benes úrtól, csak azt, hogy ebbe a kérdésbe engedjen beleszólást nekünk is. Mert nagyon téved Benes úr, ha azt hiszi, hogy az a közeledés, mely a postai és vasúti téren kezd közöttünk és Csehország között kifejlődni, valami nagy szerelemnek a jele. Avas fenét. Annyi az egész, hogy bizonyos dolgokban egymásra vagyunk utalva, értékeinket kicseréljük, de amellett utáljuk az egész pereputtyát úgy, ahogyan csak utálni lehet. És még sokkal súlyosabban téved Benes úr, ha elhiteti magával, hogy egy szabad népnek, amely ezer esztendővel ezelőtt vérrel szerezett hazát e rónákon és e hegyek között, alkotmányt és kormányformát diktálhat. Ez a nép öszszeforrott az alkotmányos királyság intézményével, amelyet a Szilveszter pápától adományozott Szent Korona szimbolizál s amelynek”Szent István fölkent személye egyfelől és a Székesfehérvárra összehívott törvénynapok másfelől tiszta és érthető dualizmussal, a korona és a nemzet szuverén kettőségével szereztek érvényt. Vissza fogjuk állítani ezt a független magyar királyságot, de majd akkor, amikor ideje elérkezett, amikor gazdasági életünk megerősödött, belső egyensúlyunk helyreállott, a háborús és forradalmi rázkódások nyomai elenyésztek. És nincs kétség az iránt sem, hogy állami életünket széles demokratikus alapon fogjuk berendezni, mert erre utal bennünket a kor szelleme, amelynek intelmét a magyarság mindig megfogadta, amelynek haladásával, fejlődésével, tisztulásával népünk mindig lépést akart és tudott tartani. Arról azonban beszélni sem lehet, hogy alkotmányos életünk forrásainak stabilizálását külső pressziótól tegyük függővé ; hogy elhatározásunk időpontját akármilyen idegen hatalom válassza meg; hogy legbelsőbb ügyeink intézését egy ellenséges, vagy legalább is rosszindulatú ellenőrzés arbitriuma alá helyezzük. Aki ebbe üti bele az orrát, arra rákoppintunk, de nagyon. Revízió alá veszik a M-ad osztályú adókat. Újra állapítják meg az iparosok, kereskedők és latárerek III-ad osztályú egyenes állami adóját s az igazságos kivetés érdekében bizottságokat hallgatnak meg. Nem kell felebbezni sem. Az 1919 és 1920 évekre kivetett III-ad osztályú kereseti adók tételei nagyon sok aránytalanságot és igazságtalanságot tüntettek föl. Első ízben a Reggeli Újság terelte erre rá a közfigyelmet, melynek nyomán az iparosság azonnal sorompóba lépett és nagy értekezletet hívott össze, melyen megjelent Fejérváry Bertalan adóügyi tanácsnok is. S a nagy mozgalomnak meglett azredménye. Nem a felzúdulás hatása alatt, hanem már megelőzőleg, a saját belátásából már tárgyalt Fejérváry tanácsnok Szegeden a referensekkel s itt a közigazgatási bizottság ülésén dr. Sajtos Samu pénzügyigazgatóval, akinek teljes jóindulatát nyerte meg ebben az ügyben is. S a látható eredmény már itt van. Ugyanis a szegedi p. v. igazgatóságtól megérkezett tegnap az átirat, mely a következőként szól: Az 1919 és 1920 évekre kivetett III-ad osztályú kereseti adók igen nagy aránytalanságokat eredményeztek. Tekintettel arra, hogy ezen aránytalanságok kiegyenlítése elsőrendű közérdek, a pénzügyigazgatóságnak az az álláspontja és elhatározása, hogy a földbérletekre vonatkozó tételek kivételével az összes III-ad oszt. kivetéseket, tekintet nélkül arra, hogy abban felszólamlás történt-e, vagy nem, az adófelszólalási bizottság elé utalja, hogy ott minden sérelem orvosoltassék és a kivetés igazságos legyen. Ez ügyben meghallgatja a felek megbízottait. Felkéri azért Fejérváry Bertalan tanácsnokot, hogy hívja fel az orvosokat, ügyvédeket, gyógyszerészeket, kereskedőket , az Ipartestület szakosztályait, hogy szakmánként 22 adózó tagot delegáljanak, s azok nevét a városi adóhivatalnál jelentsék be, amikor is majd egy pénzügyi tisztet küld ki Szegedről, ki a delegátusokkal az összes tételeket újra állapítja meg! Ez az átirat lényege. Fejérváry Bertalan tanácsnok már most felhívja az érdekelt csoportokat, hogy delegátusaikat írásban jelentsék be nála sürgősen, hogy a revíziót minél hamarabb elvégezhessék. Magyarország sírját a szabadkőművesek ásták meg. Röviden említettük már, hogy a szabadkőmivesek ismét mozognak s mindenáron szeretnék visszaszerezni országromboló hatalmukat. Ferdinándy belügyminiszter az egész ügyről a következőket mondotta: — A legnagyobb felháborodással tiltakozom az ellen, mintha én tudomásul vettem volna olyan bejelentést, hogy a szabadkőmives páholyok folytatják működésüket s visszaadtam volna épületüket. A szabadkőmives kérdéseket külföldről feszegetik, ahol nem tudják megérteni, miért oszlatta fel a magyar kormány oly gyorsan a szabadkőmives páholyokat és miért vette zár alá ingatlanaikat és Rárósi Gőzmalom (Török Mihály és Társai, Járosi-at) Értesítjük a t őrtető közönséget, hogy malmunk állandóan üzemben van. Őrlésre, darálásra mindennemű terményt elvállalunk. Felek őrleményeiket megvárhatják, ingóságaikat. Természetesen a szabadkőmiveseknek nem tetszett az a tény, hogy 1920 május 18-án hivatali elődöm az összes magyarországi szabadkőmivespáholyokat — számszerűt százegyet — feloszlatta. Feloszlatta pedig azért, mert megállapította azt, hogy az egész destruktív irányzat a szabadkőműves páholyokban bírta melegágyát. A lefoglalt anyag birtokában folyik tovább a vizsgálat, mely hivatva lesz konkrét adatok alapján megállapítani, hogy hol, mikor és menynyiben szolgálták a szabadkőműves páholyok azt az irányzatot, amely előidézte Magyarország összeomlását. A másik pedig az a törvényes intézkedés, hogy az ő tulajdonukat képező ingatlan és felszerelés további rendeltetése kérdésében történjék megállapodás. Ez igazságügyi része a dolognak s ez irányban az igazságügyminisztériumban van folyamatban eljárás. A belügyminisztériumban még mindig folyik annak a hatalmas aktacsomagnak a felülvizsgálása, amelyet a szabadkőmives páholyokban foglaltunk le s amelybe én is bepillantottam. Ennek a rengeteg anyagnak a feldolgozása folyamatban van s a vizsgálat eredményét annak idején teljes részletességgel nyilvánosságra hozzuk. Maszka borzalmak. A bolsevizmus igazi arca. Mereskovszkij, a kiváló orosz író érdekes nyílt levelet írt G. H. Wells-hez, a nem kevésbé híres angol regényíróhoz. A levél főbb részeit itt adjuk: Mr. Wells! — Ma nemcsak az oroszok, hanem az egész földkerekség lakosai két táborra oszolnak. Az egyik a bolsevikiek mellett van, a másik ellenük. Öe az elsőhöz csatlakozott. Hiába erősítgette ön, hogy nem komunista, nem marxista, nem bolseviki; senki se fogja önnek ezt elhinni, mert a két tábor között nincs hely. Aki nincs a bolsevizmus ellen, az mellette van. Ön azt mondja orosz útjáról írt beszámolójában, hogy „Oroszországban mostan nem lehetséges más kormány, mint a tanácskormány“. Mit jelent ez? Talán azt, hogy minden nép megérdemli a kormányát, éppen úgy mint minden gyermek az anyját? Ön látott egy gyermeket a gorilla karjai között s azt mondja, hogy a gyermek méltó az anyjához. Vigyázat, Mr. Wells! A gorilla talán egy ember gyermekét lopta el. Ön Oroszország arcát tizenhat napig figyelte meg, én azonban ötven esztendőn keresztül néztem rá. Önnek Oroszország idegen. Nekem az édesanyám! Higgye el nekem, én meg tudom