Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. május (17. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-04 / 100. szám

— Ne teketóriázzon öreg, hanem gye­rünk ! Mondották. Elnök: Mennyi a kára tanúnak? Gaál: 1100 korona, de ha megtérül, odaadom a rokkantaknak ! Dávid Balázs: Az első túszszedésnél is mindent rám fogtak, most is azt akarják bizonyítani, hogy mindent én csináltam, persze rám fogták, hogy az ő bőrüket megmentsék, míg én oda voltam Romá­niában ! Gaál Dávid Balázsban nem ismer fel olyan katonát, kit akkor éjjel látott volna. Kun Béla kihallgatása. Kun Béla volt orsz. képviselő előadja, hogy április 27-én vasárnap ebéd után két fegyveres katona, egyik bőrkabátos, hatol­tak be a konyhán keresztül lakásába s őt igazolásra szólították föl, hogy nem ellen­­sége-e a munkásságnak, nincs-e benne valami ellenforradalmi mozgalomban ? La­kását felkutatták,s Feleségével, ki akkor épen Mattiassich Dezsőné úrasszonyt látogatta meg s onnan hivatta haza, hogy elbú­csúzzék tőle, s a fiókokat kinyittatták, s közben elmondották, hogy nem pénz kell nekik, mert a Hollánokat is aranyórástól, pénzestől dobták a Dunába, hanem igazolást követelnek. Aztán egy távcsövet vettek el s kifogásolták Déry Zoltánnak a falon függő díszmagyaros arcképét. Majd kocsin a vá­rosházára,a direktórium helyiségébe hurcol­­­ták s ott ő az épen szemközt jövő Kovács Imréhez fordult, a­ki kijelentette, hogy ő Kun Bála mindig rokonszenvezett a mun­kássággal, mire ő hozzá­tette, hogy nem­csak rokonszenvezett, hanem jogos köve­teléseik mellett egynek is érezte magát velük. Aztán régi 1905 évi hírlapcikkeket olvastattak vele végig a terroristák, miknek utána szabadon engedték. Elnök: Hány órakor lehetett, mikor megjelentek önnél a terroristák? Tanú : Ebéd után 2 órakor! Elnök: A bőrkabátosra gondolja, hogy Lázár Endre volt ? Tanú: Gondoltam, mert a Hollánok meg­­öletéséről beszélt s később olvastam, mikor júliusban a vörösek elől Szegedre menekültem, hogy a Hollánok gyilkosa Lázár Endre volt. Elnök: Mikor nyerte vissza szabadsá­gát? Hova vitték? Tanú: Én azt hittem előbb, hogy a vas­útra visznek, de a városházára vittek! On­nan később szabadon engedtek. Elnök: Lelki sanyargatásban volt-e része ? Tanú : Én két hónappal előbb a pesti újságokban nyilatakozatban tiltakoztam,hogy nem vagyok azonos a kommunista Kun Bélával, azért később el is akart fogatni Korvin Klein Ottó — mint Kalmár Zsigmond túsz mondta, — és fel akart szállíttatni Pestre, de már akkor a város, ápril. 29-én meg volt szállva, s igy menekültem meg. Ügyész: ön azt mondja, hogy Felesége látogatóból jött haza Mattiasich Dezsőné úrasszonytól, mikor a terroristák az ön lakásán jártak. Hogyan lehet ez, hi­szen M. D. úrnő akkor túsz volt Pesten s később is fentartózkodott. Tanú : Mattiasich Dezsőné úrasszony a tuszságból aznap ápr. 27-én vasárnap d. e. érkezett haza, aztán később férjéért s azért ment föl újra Szegeden a vöröseken át Pestre, hogy a túszok családjaitól levelet és csomagot vigyen a túszoknak, aztán Pesten tartózkodott, hogy a férjét s a többi túszokat kiszabadítsa, evégből Pestről Gö­döllőre is elment Stromfeldhez, a vörös hadi­szállásra s mint a túszok mondják, örök hálával tartoznak Neki. Gyöngyösi vádlott intézett aztán kérdést Kun Bélához, arra vonatkozólag: emlék­szik-e reá, hogy kormánybiztos korában e reá panasz nem merült fel ? Tanú: Emlékezem, hogy Gyöngyösi a ruhabeszolgáltatásnál a népjóléti ügyosz­tály mellett működött, a kormányrendelet­nek megfelelőleg járt el s a népet, amely ruha és bakancs miatt elözönlötte a vá­rosházát, többször csitította. Dávid Balázs vádlott kérdezi a tanútól, emlékezik-e rá, hogy ő kommunista röp­­iratokat lefoglalás végett keresett a nyom­dában, mikor Birinyiék itt voltak ? Tanú : Emlékezem, hogy mikor Birinyi és társai a városban a katonáknak 5400 koronás végkielégítésével lázítottak, akkor Dávid Balázs a nyomdában kereste a kom­munista röpiratokat, hogy elkobozza, de azokat nem ott nyomták, hanem máshon­nan csempészték a városba. ifj. Tühegyi József kihallgatása után, ki édesapja elhurcoltatásáról beszélt, dr Markovich Iván elnök kijelenti, hogy a törvényszék elrendelte G­r­a­v­á­t­z Ferenc hírlapírónak tanúként leendő kihallgatását, mely célból őt telefonon megidézi, ez időre szünetet rendelt el. Félix a „becsület lovagja“. Gravátz Ferenc előadja, hogy ő azon az éjszakán, mint rendőrtisztviselő inspekciót teljesített. Este 10 órakor látta a rendőrszobában Kokovay Andort, be­­hívta a tiszti szobába. Egyszer bejött Fé­lix Zoltán, akit már előbb jól ismert, mert Félix jött a proletárdiktatúra kikiáltásakor s Honti Genállal Vásárhelyre. Félix azt kér­­­­dezte Kokovaytól: — Elvtárs, ki van ön már hallgatva ?­­ — Még nem! — Van önnél pénz? — Van ! — No azt mindjárt elszámoljuk Felek­ Félix s elvezette Kokovay Andort. Azután Félix revolvert keresett, bement a nemzetöri szobába s bajonettel felfeszít­­vén egy asztalfiókot, abból kivette a re­volvert. Félix először nagy hangon tiltakozik a vád ellen, elnök leinti. Gravátz a szemébe mondja Félixnek a dolgot, mire Félix így szól: — Lehet ! Én különben — folytatta Félix —, mindig üldöztem a gonoszt és pártol­tam a becsület embereit. Ezután elmondja Gravátz Ferenc a dél­utáni eseményeket. A rablást, fosztogatást, a lovas nemzetőrök támadását, a fák­e­­vert harangot s a­ géppuska tüzet. A főtéri népgyűlésen többen felszólaltak, többek közt Félix Zoltán is, arra hívta fel a né­pet, hogy menjen a vörös hadseregbe, de a nemzetőrök nem mentek. Erre letartóz­tatták Bartát s Faragó közkívánatra átvette a parancsnokságot. A délutáni ellenakció alkalmával Posztós­­ Sándor, a vásárhelyi direktórium tagja is beszédet mondott s azt kérte a nemzet­őröktől, hogy az ilyen hitvány gazemberek ellen mentsék meg a várost. — Gondolóra vettük — mondotta Gra­vátz Ferenc — a dolgot. Ha Bartának baja lesz, akkor a pesti túszokat kivégzik, ezért kellett vele csinálni valamit. Én adtam tudtára Bartának, hogy hagyja el a várost, előbb azonban nyugtassa meg a szentesi terroristákat, hogy nincs semmi baja s igy­­ ne gondoljanak bosszúra ! Barta négyezer­­ terroristával fenyegetőzött, emiatt a nem­zetőrök elszállingóztak, mi pedig elmene­kültünk 1 A bocskai vádlott jelentkezik szólásra s elmondja, hogy mikor ő Makóról megér­kezett, a városházán hallotta, hogy nem szívesen adják a zsírt, szalonnát. A táma­dásnál ő lövetett, de csak a levegőbe s Molnár főparancsnokot ő beszélte le, hogy vissza ne jöjjön s ágyúval ne lövesse a várost. Kis Lajos kérdi, hogy a terroristák jö­vetele előtt volt-e bármi csekély ok a­z ellenforradalomra ? — Nem volt ! Felel Gravátz. (Megeskedik.) Az Anocskai nyugtája. Ezután. Borbás Sándor népbanki vezér­­igazgató kihallgatására­ kerül a sor. A ter­rornap délutánján jött hozzá két terror­katona s követelte a pénzkészletet. Én — mondotta Borbás igazgató, pusztán óva­tosságból aznap délelőtt fizettem be a városhoz fél milliót s a kir. adóhivatalhoz 30 ezer koronát, így csupán 26.000 korona volt a pénztárban, de ebből csak 15 ezret vittek el, ki a vasútra. Megbízottammal siettem utánuk, de már a Bocskay­ utca közepe táján erős géppuskatüzet hallot­tunk, mire én visszafordultam, megbízot­tam azonban hozott nyugtát! Borbás igazgató bemutatja a nyugtát, melyet Anocskai írt alá, mint teljhatalmú. Elnök odahívja Anocskait, ki elismeri, hogy azt ő írta. Azután Borbás igazgató felis­meri az egyik bőrkabátost. V­i­d­a Ferenc banktisztviselő elmondja, hogy ő is ott volt, mikor a bankból a pénzt kivették, de ezt sem megtagadni, sem megakadályozni nem lehetett. A törvényszék pótlólag kihallgatja még Kokovay Andort arra nézve, hogy Félix miként bánt vele letartóztatásakor ? Koko­vay Andor kijelenti, hogy mikor a pénzt elvették tőle, nem bántalmazták sem bot­tal, sem szóval, azután szabadulásakor vissza is adták neki. Végezni kell velük! s­a­k a József Verbőci­ utca 5. sz. alatti lakos gazdálkodó önként jelentkezik ta­núnak. Az elnök kérdésére a következőket beszéli el: — Vasárnap délután kihajtottak a nagy­állomásra. Ott álltam, mikor a Weiszokat hozták. Az a vörös katona, aki kikisérte őket, Molnár főparancsnokot kereste, aki­nek jelentette, hogy ezek fegyházra vannak ítélve, közülük egy 10 ezer koronával vesztegetni akart. No — mondotta Molnár — ezzel a hárommal, amint kiér Vásár­helyről a vonat, végezni kell! Tanút megesketik. Ezután a főtárgyalást fél 2-kor berekeszti az elnök s folytatását szerdán reggel fél 9 órára tűzi ki. ’ ~~ A jéggyártás megindítása. A vendéglősök, mészárosok és hen­tesek kü­ldöttségileg keresték fel a polgármestert s azt kérték tőle, hogy a jéggyártás megindítása érdekében a hatóság lépjen közbe. A polgár­­mester kijelentette a küldöttség előtt, hogy a jéggyártás megindítására minden intézkedés meg fog tenni a városi tanács. A katholikus egyháztatá­s Szerestei Sámuelnél. S­z­e­r­e­m­­­e­i Sámuel reformá­tus lelkészt 50 éves papig jubileuma alkalmából a róm. katholikus egy­ház részéről vasárnap délelőtt egy küldöttség üdvözölte Cseh András helyettes plébános és K­o­n­c­z Pál egyházi alelnök vezetése alatt. Az érdemekben dús, ősz lelki­­pásztort nagy hitéleti és kultur mű­ködésének szép jubileumán Cseh András helyettes plébános oly át­­érzett méltatással üdvözölte, hogy úgy a vásárhelyi papság ünnepelt nesztora, mint a küldöttség tagjai az igaz meghatottság könnyeivel adóztak a szívből jövő elismerésnek. A lélekből fakadó üdvözlő be­szédre S­z­e­r­e­m­­­e­i Sámuel vála­szolt s a felekezeti béke és barát­ság istápolására való hivatkozással, az üdvözlésért szíves, magyaros kö­szönetet mondott. A reform, presbitérium májusi gyűlése. A református presbitérium május 2-án tartotta meg havi rendes ülé­sét Papp Imre elnöklelkész és dr Szappanos Mihály főgondnok veze­tésével. A gyűlés lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk: Mivel a presbiterek már 9 órakor határozatképes számmal jelentek meg, elnöklelkész üdvözölvén a megjelent presbitereket, a gyűlést megnyitja, a gyűlés megnyitása után a kölcsönkérők ügyeit terjeszti elő, mely névszerinti szavazással kedve­zően elintéztetvén, jegyző felolvassa az egyházi elnökség azon üdvözlő táviratát, melyet nagymélt. gr. Bethlen István úrhoz küldtek abból az alka­lomból, hogy miniszterelnökké kine­veztetett, azután felolvasta a minisz­terelnök úr táviratát, melyben meg­köszöni az egyház nevében kifejezett szívélyes üdvözletét. Ezután Márton Árpád tett jelen­tést a Református Szövetség meg­alakulásáról, részletesen, lelkesült beszédben ismertette a szövetség céljait, eddigi munkálkodását. Kérte a szövetség támogatását. Papp Imre elnöklelkész az elnökség és a presbitérium nevében meleg köszö­netét fejezte ki a nagyt. Márton Ár­pád lelkész által tartott beszédért, a presbiterek pedig zugó éljennel ju­talmazták. Kimondotta a presbitérium, hogy a szövetség gyűlései számára az egyháztanács termét, az irodai dolgok eszközlése végett pedig a gondnoki hivatal helyiségét en­gedi át. Elfogadta az egyháztanács, hogy az ó-templomban vasárnap d. e. 11 órakor is tartatnak isteni tiszteletek, melyen felváltva a lelkészek teljesí­tik a lelkészi szolgálatot. Az esperes körlevele alapján a f. hó 10-én városunkban tartandó egy­házmegyei gyűlésre az egyház kép­viseletében kiküldetnek a lelkészeken kívül a főgondnok, Juhász Mihály, dr Mónus János, Lázár Lajos és dr Varga Imre presbiterek. Az egyházkerületi világi tanács­­biróságra egyházunk a maga 8 sza­vazatát dr Szentpéteri Kun Béla debreceni akad. tanárra, a zsinati képviselőségre Varga Lajos debre­ceni esperesre adja. Köszönettel fogadta a presbitérium néh. özv. Gojdár Sámuelné mintegy 6000 K értékű részvényeit, melyet sirgondozásra, D. Nagy Sándor 300 K gimn. ösztöndíj, Kakó Imre 500 K párbér, Égető Imre 100 koronás tabáni templomi orgona alapítványát. Elfogadta a presbitérium a lelké­­szi karnak a dr Szeremlei Sámuel lelkész 50 éves jubileumára vonat­kozó javaslatát s az ünnepély pro­gramját illetőleg egy nagy bizottsá­got nevezett ki, e bizottság tagjai a lelkészeken kívül a tanárok közül Császár Péter és Miklovicz Lajos s a presbiterek is mintegy tizenöten. Az esperes felhatalmazta dr Go­­dács Imre kunszentmártoni mene­kült­ret, lelkészt mindennemű lel­készi teendők végzésére. Tudomásul vette az iskolaszék javaslatait a Kovács F. féle jutalom kiosztására, 5 tanító megerősítésére, a tantermek kitisztítására és a tan­­díjpótló államsegélyre vonatkozólag. A csongrád megyei katonai pa­rancsnokság felhívására sport ván­dordíjra 50 koronát utalt ki a pres­bitérium. Tudomásul vétetett, hogy a városi közgyűlés a máramarosszigeti jog­akadémia intéző bizottságába dr Soós István polgármestert és dr Medveczky Imre főjegyzőt nevezte ki. Ezután tárgyalta a presbitérium az 1920 évi zárszámadást dr Dávid Manó egyh. számvevő előadásában, aki beszámolt azzal is, hogy egyhá­­zunknak 530 ezer korona hadiköl­­csöne van s ebből 230 ezer korona befizetett, 300 ezer lombard kölcsön, bejelentette, hogy egyházunk adós­sága 1919 január 1-én 72.600 kor. 34 fillér, dec. 31-én 191.908 kor. 34 fillér volt, 1920 dec. 31-én ma­radt 152.708 kor. 34 fillér s ebből kifizettetett 86 781 kor. 14 fillér, mos­tani adósság tehát 66.527 kor. 20 fillér, tehát kevesebb, mint 1919-ben volt s ezt a presbitérium örömmel vette tudomásul. Néhány kevésbé fontos segély­kérvény és elnökileg előterjesztett ügyek tárgyalása után a gyűlés 12 órakor befejezést nyert. 1I t i­( i t hg ■ ! 1 •4c n ■ ! \ t HÍREK, MOSTANÁBAN nagy futtatások vannak a vásárhelyi ut­cákon. Legények és pedig nem a Cyránó gaszkonyi legényei, hanem a gyeplegények drótkarikásokkal rendeznek erős iramokat s irányuk alatt apró kutyaszivek dobog­nak halálos szorongással. Ebvisitások hangzanak el és gyengébb szivü emberek részvéthangjai, kik sokszor erős kifakadá­­sokkal bírálják a hajszát. Pedig nincs iga­zuk. Az ebet, mint hűséges kicsi dögöket sajnálja minden érező ember, azonban most oly nagy az veszély, mit kóborlá­sukban fogukban hordanak, mely a leg­szigorúbb statáriumot is indokolja. A ve­szettség, szépen kifejezve ebbül olyan járványszerű súlyos rém lett Vásárhely határában, amit első tekintetre fel sem fogunk. De ha látjuk az aktákat, melyek nap-nap után veszett ebek marásáról szá­molnak be, megdöbbenünk. Hol két em­ber, hol három megy föl gyógyulást ke­resni a Pasztorbe s nem múlik el nap, hogy egy-egy oktalan állat magába ne szívja az ebdüh halálos mérgét. Az ebek­kel, ezekkel az örök kis és nagy csavar­gókkal nem lehet okosan beszélni. Ha egy percre nyitva hagyod a kaput, már iszkol kifelé. Ha megvered, sunyit, de megint csak kiszökik és addig megy, míg a dróthorog a torkába nem akad. Ha hír­neves emlékű „veszett Tóth Samu“ élne, még akkor sem lehetne pardont adni, pe­­dig Samu bátyánk tudott gyógyítani. Va­lami csodás titkát ismerte fel egy temetői fűnek. Harmattal szedte, kora tavasszal s ott száritgatta a gaztetős padlásán. Susán­­ban volt a háza, átül az Ániszfeld portá­val. Egy alkalommal kocsi állt meg a háza előtt. A kocsin szép leányt hoztak Szentesről. Háborodott volt, dühöngött már, mert a veszettség tört ki rajta. Meg­volt láncolva, úgy tépte magáról fehér fo­gával a húst. Tóth Samu egy pohár teát adott neki, melyet a fűből főzött s ettől nyomban lecsendesedett a leány s el­aludt. Két hét múlva semmi baja sem volt és nemsokára férjhez is ment. Tóth Samu nem bízta a titkát senkire, hanem elvitte a Dilinikába magával. Nagy kár. Hát ezért kell annyi apró kutyaéletnek gyeplegények horgára és ebek harmincad­­jára jutnia. — A városi dalárda ma délután 5 órakor a szokott helyen énekórát tart. Kéretnek a tagok a pontos meg­jelenésre. m I­I I

Next