Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. június (17. évfolyam, 121-141. szám)

1921-06-11 / 130. szám

Mikor Sander Sándor fölött, aki juhot lopott a Paperében, törvényt ült a statáriális bíróság, a védőügyvéd hatalmas szónoklatot vágott ki a vádlott védelmére.* A hallgatók sírtak, mint az anyátlan gyerek. Török Bálint azonban csak annyit mondott: Nagyon megható, nagyon szép volt az ügyvéd úr be­széde, de nekem csak az a meg­győződésem, hogy Sándor Sándor­nak meg kell halnia ! Kettétörte a delikvens feje fölött a pálcát s fél óra múlva már a mámazugi ájer fujdogált el a juhlopó talpai alatt. Ez a hatvan esztendős vásárhelyi eset jut eszünkbe, mikor a trianoni békerongy párisi becikkelyezésének tényét értésünkre adják. Sok-sok vigasztaló beszéd, sok rokonszenves oráció hangzott el mellettünk a pá­risi kamara ülésén, de a vége csak az lett, hogy megszavazták a világ­­történelem leghallatlanabb ítéletét. Ám ha belegondolunk a dologba, ha higgadtan mérlegeljük a kérdést, rá kell eszmélnünk helyzetünkre. Micsoda ostoba, gyermekes bizako­dás kellett ahhoz, hogy mi egy per­cig is mertünk jóakaratú belátásra gondolni. Ki várja azt a dögkeselyű­től, hogy kíméletes legyen a karmai közé került galamb iránt, vagy hogy az ordas szépen megcirógatva bo­csássa szabadon a fogai közé ke­rült vergődő nyulat. Az antant, — melynek szívtelensége ,megcsúfolja a Megváltó Úristen legelemibb törvé­nyét, — kimutatta a foga fehérjt még a világháború legelején. Meg­megmondotta és Pasics, a nagysza­­kállú rác elégszer elkotyogta, hogy ha le tudnak verni bennünket, az a mi halálunkat jelenti. Kimerülve, megbomolva,összegabalyodva kényre­­kedvre megadtuk magunkat, hittünk a tigris biztató szavának s a hiénák nagylelkűségére bíztuk magunkat. Hát most látjuk, hogy mit várhat­tunk tőlük. Ám azért nem olyan sivár a kilátás, mint amilyennek ők szeretnék. Sok szó elhangzott a ku­paktanácsban, de nyilvánosságra nem került mind. Egy ilyen eldu­gott és bizalmasan elmondott gon­dolatot böngésztünk ki a párisi tu­dósítások közül, ezt mutatjuk be ez alkalommal. A kisebbségek védel­méről beszélt a párisi kamarában Marc Laugnier úr. Elmondotta, hogy három és fél millió magyart temet­tek el idegen nációk alá, melyek zsarnoki módon gyötrik, elnyomják őket. Akik pedig ellenszegülni, vagy magyarságuk mellett megmaradni mernek, kiüldözik, száműzik. Emiatt panaszolta a dobanovci pópa, hogy náluk már elpusztul az álattenyész­­tés, nincsen már juhász, kondás, meg hordár, mert mind elvitték pol­gármesternek, tanácsnoknak, sőt prefektusnak is. Keserűen jegyezte meg végül a szenátor, hogy hát ezek azok az eszmék, amelyekért Franciaország harcolt s míg a há­ború alatt vizet prédikált, most bort iszik, így van. Az a szenátor éppen nem buta ember, sőt nagyon is okosan beszélt. Hát ez minekünk az egyetlen vigasztalásunk. Az a tény, hogy ezek a szennyes kis né­pek műveletlenek, ostobák, fajankók, akik vezetésre képtelenek, uralko­dásra tehát nem hivatottak. Az ész, az okosság mindig legyőzte a tu­datlanságot, minálunk is le fogja győzni. De minekünk addig sem szabad, mert addig sincs időnk várni. Itt, az áldó rónaságon a sok baj és a sok külpolitikai istentelen­­ség mellett is meg voltunk valahogy futott a rablónak a hombárból s maradt is, mert futotta bőven. De ma már mi is érezzük a rabszolga­ság jármát. Nyakunkba szakadt, szinte váratlanul, irtózatos sok adó­teher. Negyven-ötvenszeres hullá­mot zudit a nyakunkba az állam sanyarú helyzete. Nyögjük már és szívjuk a fogunkat, pedig ebben még alig van valami a mi rokkant­­jaink s árváink számára, csak a mocskosoknak. Szeges korbácscsal hátunkba hasít a rabszolgaság. Megtorpanunk s eszmélünk. Hát így lesz ez ? Nem. Azt az időt, mi­kor a tudatlanság, a butaság öli meg a mocskos kis népeket, mi nem várhatjuk ki. Irgalomra nem számíthatunk senkinél, hát akkor az Isten legyen irgalmas nékik is. In­kább százszor a halál, mint ez az utolsó, becstelen rabszolgaélet. . . VÁSÁRHELYI Hédnaszová«árhely, 1921 junim 11, szombat _______ Éra 2 SarORI. XVII. évfolyam 130. szám Előfizetési év helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K Egy szám ára 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. felelős szerkeszt®: Fószerkaszts és laptulajdonos: S Társszerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF KUN BÉLA | GRAVÁTZ FERENC Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth­ tér. Telefon­szám: 87. mmmsmmmmmasmmmsmmmmsssmismr^mssfmmsmmmmhsmKSSKm Itaji lesz a gazdaság tagpiáltsági ? A M. T. 1. jelenti telefonon: Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter pén­teken délután bejelentette, hogy a föld, a jószág és mezőgazdasági be­rendezés vagyonváltságára vonatkozó törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt a Ház elé terjeszti. A tervezet szerint a föld vagyonváltsága a követ­kező lesz: 1—5 holdas birtoké az évi haszonbér egyszeressé; 6—50 hol­dig az egy hold föld haszonbérlete másfélszeresen számítva annyiszor, ahány hold a föld területe; 51—200-ig a haszonbér kétszeresse; 201 — 500-ig a haszonbér 2 és félszeresse; 501—1000 holdig a haszonbér há­romszorosa, azontúl négyszerese; ötezer holdon felül földváltság lesz. — Egy ló, tehén, vagy ökör utált darabonként 2000 korona, vagy 2 mázsa búza; csikó ennek fele; kisebb jószág után 500 korona. Öt malac, vagy öt birka egyet számit. — Gépek után a beszerzés tiz százaléka a vagyon­­váltság. A más apróbb gazdasági felszerelés után holdszám fizetnek a gazdák és pedig 20 holdas birtokig kát. holdanként 20, 200-ig 25, 500-ig 30 és­­ 000-ig 35 koronát kát. holdanként. Megkapta a város a moziengedélyt. Még a múlt év végén felterjesztést intézett a törvényhatósági köz­gyűlés a belügyminiszterhez, melyben moziengedélyért folyamodott s kérel­mét azzal indokolta meg, hogy a város egyre növekvő terhei haszonhajtó vállalat létesítését követelik. Egy időben, pár hónappal ezelőtt, az a hír érkezett Budapestről, hogy a mozit nem kapja meg a város. Nem így lett; tegnap megérkezett a minisztertől a leirat, mely jelzi, hogy a város meg­kapta a moziengedélyt. A rendelet szerint a régi engedélyes augusztus hó 1-ig köteles átadni a helyiségeket a városnak. Kitsinően jövedelmez a vigalmi adó. A város egyik legfőbb bevételi forrása a vigalmi adó. Megállapíthat­juk, hogy ez az adónem kitűnően jövedelmez. Fejérváry Bertalan tanács­nok tegnap jelentette be a tanácsnak, hogy május hónapban vigalmi adó­ban 48251 korona folyt be. A Ref. Szövetség templom-osztálya az Ó-templomban rendszeresített vasárnapin órai isten­tiszteletet különösen a hiva­talnokok, kereskedők, iparosok és gazdák figyelmébe ajánlja. Közöttük vannak a legtöbben olyanok, akik a reggeli 9 órai templomba nem juthatnak el, tehát voltaképen az ő érdekükben létesült az a 11 órai istentisztelet. Szívleljék meg hát azt és jó keresztyénhez illő buzgósággal igyekezzenek arra eljutni. Nehéz időket élünk, de még ne­hezebbé az­által tesszük magunk­nak, hogy keveset törődünk lelkünk szükségeivel, elfordulunk a minden erő és áldás örök kútfejétől és az anyagiságba merül egész valónk. Hát csakugyan nem volna már meg a hajdan erős, a bibliás, a templomos kálvinista nép ? Édes atyámfiai ! A jó gyermek örömét, bánatát az ő szüleihez viszi: ezt tegyük mi is a mi mennyei Atyánk­kal. Ő örömüket megnemesíti, bá­natukat, fájdalmukat megenyhíti az Őt szerető szíveknek. E nehéz idők­ben lehetetlen nem éreznünk a ma­gunk erőtelenségét. Halljuk meg hát az Ur szavát : „Elég neked az én erőm, mely a te erőtlenségedben dicsőittetik meg“. És bizó hittel ke­ ! Alapi itatott 1878. Interurban telefon 134. Aranyoklevéllel kitüntetve 1904.­­ KISS BERTALAN dioztemetési intézete Szentesi­ utca 4. szám alatt. A legolcsóbb napi áron ajánlja koszorú, gyászruha és gyászfejkendő különlegességeit. Egyszerű temetéseket teljes ellátást bele­érve 1000 koronáért is rendez , a legnagyobb kegyeletnek meg­felelően. Vessük lelkünk összeköttetését az erőnek, a boldogulásnak e legfőbb forrásával, a mi Istenünkkel, hogy az ő ereje hassa át szívünket, lel­künket, miként a villamos telep árama áthatja és munkába hajtja azokat a gépeket, amelyeket vele összekapcsolunk. Hadd mozdítson ki bennünket is az isteni kegyelem hathatós ereje a lelket ölő közö­nyösségnek, hitetlenségnek, szeretet­­lenségnek, erkölcsi léhaságnak,­anya­giságnak fojtó köréből és hadd emelje, segítse szivünket, lelkünket emberi nemes voltunkhoz, istenfiu­­ságunkhoz méltó életre, melyben erősek leszünk, mert érezni fogjuk, hogy­­velünk van az Isten. Keressük hát Őt a hit templomában, ott a buzgóság szárnyain emelkedő éne­künk, imánk s az örökélet szépen folyó beszéde megfüröszti az égi kegyelem áldott harmatában fájó szivünket, csüggedő lelkünket és mi megújulunk, új erőt nyerünk az élet küzdelmeihez. Ki előtt nem volna kívánatos ez ? Avagy méltó ennek alkalmát elmu­lasztani üres semmittevés vagy könnyű szórakozás kedvéért ? Hi­szen marad idő emerre is, csak előbb szenteljük meg a szívünket az Úr zsámolyánál, hogy hozzánk méltó, nemes legyen szórakozásunk, mulatozásunk is. Édes atyámfiai­­ legyenek hát kí­vánatosak nekünk az" Úr házának szent dolgai, intézzük úgy sorunkat, hogy eljuthassunk a hit templomába, ha 9 órakor nem lehet, 11 órakor , népesítsük be azt, ékesítsük fel a gyülekezet buzgó nagy sokaságával, erőnek, áldásnak bőven buzogó for­rása lesz az életünknek. A templom-osztály elnöksége. Andrássy Európa újabb háborújáról A Gazelle de Prague Andrássynak a Cleveland News-ben megjelent cikkét közli: Európa egy újabb háború elé rohan, amelyben úgy a párisi béke, mint a Pá­­risban megvont határok elpusztulnak. Az ellenségeskedés akkor tör ki, mikor Németország bekebelezi Ausztriát. Magyarországnak a legélénkebb figye­lemmel kell kísérnie az európai diplomácia játékát és adott alkalommal vissza kell szereznie mindazokat a területeket, ame­lyeket a trianoni szerződés következtében elveszített. Azon országok, amelyek Magyarországra törnek, veszedelembe rohannak. A szerbek már belátják, hogy nem tud­ják felszívni a területükön lakó magyaro­kat, horvátokat, németeket, bolgárokat, tö­rököket és montenegróiakat. A tótok boldogtalanok az új cseh-szlovák köztársaságban, mert a csehek rosszabbak, mint a poroszok, akik elnyomják őket, aminek következménye, hogy a tótok két évi cseh uralom után sokkal rosszabbul érzik magukat, mint az ezeréves magyar birodalomban. Csupán az oláhok lesznek képesek az uralmuk alá került erdélyi lakosságot asszi­milálni. Mi, magyarok, nyolcmilliónyi la­kosságunkkal éppúgy mint Ausztria, nem fogunk tudni ellentállni Németország ha­talmas varázsának és kénytelenek leszünk magunkat autoritása alá helyezni.

Next