Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. július (17. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

Bg;, o 2.1,, 3scd * a N j 9 H vSTM lIh 1*0 i| “ N 5TM 3 2.“ -“s­ w *2.0! sN §Oi a Z ST«« SC* s.£ g 3 - “ rn ,;2N —9—1—WWlfl TIT MMWMPBBPMHaBBaWMn—B—BBaBHBB—a«P—Wa—MHBgBBSIHlTH' niniT nirara<flm»ÍlTin 1 • P "T1 -< rt> a> . ^ ocn . Os'— X S' ■ fi. 5 * f*11“ O ted» CO ' ® g r=r*­CJ ■" 2? ;■§ - Pi­ 'S .sC/iop 03 0h" CD> SB S 5B » %& 'v ft og j C« -T* 9 <Tn : vi *3 =5 H ST 03 *1 0 5 6 P EMjiiki HnoiS.rosisz ptaz níBorából! Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter vásárhelyi nyilatkozatai. — Nagy terhek várnak reánk, de ha magyarok akarunk maradni, vállalnunk kell az ország megmentését. — Az olaj károkat figyelembe veszi, a hadban volt gazdáknak kedvezményt ad. — 1 hold föld, 2 ló és 1 tehén nem esik vagyonváltság alá. Mikor katasztrófával fenyegető nagy veszedelmek tornyosultak a magyar égen, őseink a véres kardot hordoztatták körül az országban, hogy tettre hívják a nemzet elhatá­rozását, elszántságát s felébresszék azokat, kik álmodoztak. A magyar nemzet mindenkor talpra állt és egy akarattal ment a véres kard hivó szavára. Soha nem ismert, nagy bukásunk után most ezek a régi sötét felhők borilnak reánk ijesztően vak éjszakát. Csak sejtjük, de nem tudjuk, hogy ezer ellenség tengerében mit hoz reánk a jövő ? Államférfiaink megfontolt beszéde gyújt világosságot egy-egy percre a sötétségben ; nem a fenyegető villá­mok lobogása ez, hanem a bizako­dás sugara; nem a véres kardot villantja meg szemeink előtt, hanem a komoly valóságot, mely cselek­vésre, együtt dolgozásra, elszánt munkára hív bennünket. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek a mes­tersége, mint ő maga mondja, na­gyon csúnya mesterség, amit lelke legmélyéből gyűlöl a magyar: az adók csinálása ; ha valaha így állt a dolog, miként áll az ma, amikor a rettenetes helyzet nem a jövede­lemből kér egy részletet, hanem a tőkéből, a földből, a verejtékes va­gyonból tör le egy jelentékeny da­rabot. Ennek a keserves feladatnak véres kardját hozta el mi hozzánk Péter Pál napján Hegedűs Lóránt és mintha csoda történt volna. A mesemondók fejedelmének, Jókai­nak vére, unokaöcscse, Hegedűs Lóránt megelevenítette nagybátyja regényhősét, a lálekidomárt. Nem­csak hatást ért el, nemcsak sikert fűzött eddigi sikereihez, hanem va­lóságos győzedelmet aratott az adók­tól való félelem fölött. Vásárhely magyar népének önmaga felett vett diadalm­a ez tulajdonképpen, midőn szomorú szívének egész hazafias akarásával vállalja a ráeső részt abból a munkából, mely az ország megmentését fogja eredményezni. A Hegedűs Lóránt látogatásáról tudó­sítónk az alábbiakat írja: Délelőtt 9 órakor érkezett Vásárhelyre autón Hegedűs Lóránt pénzügyminisz­ter. Kíséretében voltak: Szádeczky Lajos és Temesvár­y Imre nemzet­gyűlési képviselők, Szabó Sándor vár­megyei főispán, Nagy Sándor vármegyei alispán, Z­i­l­a­h­y szentesi főkapitány, Böhm Ferenc az Osztrák-Magyar Bank szegedi fiókjának vezetője. Az autó a városháza előtt állt meg. Mi­kor Hegedűs kiszállt az autóból, Soós István dr polgármester üdvözölte. Az üdvözlésre Hegedűs Lóránt válaszolt. — Vakmerőségre vállalkoztam — mon­dotta, — de el kellett erre szánni maga­mat, mert porbasujtott hazám megmenté­séről van szó. A kisgazdákkal meg fogom beszélni javaslatomat, meghallgatom, hogy mit akarnak s minden jogos óhajt és kí­vánságot méltányolni fogok, mert tudom, hogy csak vállvetett munkával lehet az or­szágot megmenteni. Lelkes éljenzés fogadta Hegedűs sza­vait. Az üdvözlés után Hegedűs és kísérete a főispáni lakásba mentek fel, hol szerény reggeli várta őket. A főispáni hivatalban még a gyűlés előtt tisztelegtek a miniszternél a városi tanács tagjai, az adóhivatali tisztviselők, az egy­ház kiküldöttei, Lázár Dezső vezetése alatt a gazdák küldöttsége, Kruzslitz Károly, Koncz Pál és Kalmár Zsigmond vezetése alatt az iparosok küldöttsége. A népgyű­lés. A népgyűlés délelőtt fél 11 órakor kez­dődött a Kossuth-téren. A gyűlést Soós István dr polgármester nyitotta meg, majd Szádeczky Lajos nemzetgyűlési képviselő beszélt s kérte a közönséget, hogy He­gedűs Lórántot, kit magyar szive hevülő lelkesedése hozott Vásárhelyre, hallgassák meg szeretettel. Ez után Hegedűs Lóránt lépett a szó­székre, percekig tartó éljenzés és taps fo­gadta. A viharos ováció elcsitultával a kö­vetkező beszédet mondotta: Bethlen köszönti Vásárhelyt. Mélyen tisztelt polgártársak ! Tisztelt gazdatestvérek! Mielőtt beszédem céljára, a földváltság ismertetésére rátérnék, két üzenetet kell átadnom. Az egyiket a kor­mány nevében. Mélyen­t, baráton: Bethlen István gróf miniszterelnök üdvözletét küldi Hódmezővásárhely társadalmának és arra kéri, hogy legyenek türelemmel a nyári szünetig, amikor első dolga lesz, hogy ide jöjjön és önöknek beszámolót tartson. Ad­dig pedig csak engem küldhet. Magam is autón jöttem, nem állami autónk mert az az ember, aki önök el­ő­tt áll, Magyaror­szág legfukarabb embere. Nem engedem meg sem magamnak, sem miniszter­társaimnak, hogy az adózók pénzét haszontalanságokra költsék. Én a Bugyi József autóján jöttem ide, hogy az önök népgyűlésén részt vegyek. A másik szót a polgármester úr szívé­lyes üdvözletére. Köszönöm önöknek, hogy magyar lélekkel idejöttek, hogy meghallják egy magyar ember beszédét. Mikor családom tiltakozott, mikor az, aki legközelebb áll hozzám, betegje lett, mert attól félt, mikor a pénzügyminiszter­séget elvállaltam, hogy engem is agyon fognak verni, mint Tisza Istvánt,­­ azt mondtam, hogy nem áldozat, hanem józan önzés az, amikor erre a feladatra vállal­kozom, mert meg akarom menteni vagyo­nomat a rothadástól és a magyarságot az elpusztulástól, mert tudjuk meg, hogy ha nem magyarok vagyunk, semmik nem va­gyunk. Elég volt a vérből. A magyar égboltozat rettentően bebo­rult, nem a mi hibánkból, hiszen nincs magyar ember, aki hibás volna ebben a a háborúban. Tisza István tiltakozott el­lene. Épp oly kevéssé vagyunk benne hi­básak, mint abban, ha az Isten jégesőt bocsát ránk. Förgeteg volt itt, meg kell várnunk, hogy ki az erősebb és ki bírja. A magyar, bebúvik a gubájába és körül­néz, azt mondja: háborúval nem lehet semmire menni, a háború vérrontásából elég volt. Amíg én miniszter vagyok,­­lá­bamra pénzt nem adok. Erőssé kell tenni ezt a nemzetet, hogy gazdaságilag kibírja, míg az ég ismét kiderül. Nagyzási hó­­bortban vagyunk, hogy mi tudjuk az idő­járást igazgatni. Az Sántánt igazgatja az időjárást, ők igazgatják nélkülünk a vilá­got. Azt mondom, ha ez így van, hogy az emberölésből, magyarcsonkításból­ elég volt, fiaink eltemetéséből elég volt és az egész világ megundorodott már az embervérről, mert nincs olyan állat, amely a másik ál­latot úgy pusztítja, mint em­ber embertár­sát. Tízmillió embert öltek meg és keresik, hogy ezek hol vannak. A földben ivannak. Tehát nekünk a magyar gazdaságot úgy kell megerősítenünk, hogy ez az ország feltámadni tudjon, mert ennek fel kell tá­madnia és ez az ország más, mint Ma­gyarország nem lehet. És fel is tud tá­madni, mert első dolog az, hogy nagy Magyarországot nem lehet úgy visszahoz­nunk, hogy Csonkamagyarországot tönkre­tegyük. Ezért vállalkoztam először arra, hogy belenyúlok oda, ahol a legnagyobb a baj: a pénzhez, megjavítja a pénzt és ak­kor a pénz mint minden érték forgatója, épp úgy megjavítja a gazdaságot, mint a beteg ember vérét kell meggyógyítani. A gazdasági élet vére a pénz, ezt kell meg­javítani. * Magyarország nem Ausztria. .És most, itt állok önök előtt az Alföld színtiszta népe előtt, beszámolok önöknek nem mint képviselő. Beszámolót tartok, mert én egy erre szegődtem és munkám­nak épp a felén vagyok, amikor gondol­koznom kell azon, hogy helyes volt-e az, amit tettem és önök ítéljék meg, hogy igaz-e, amit követelek, hogy nekünk ezt az áldozatot meg kell hoznunk, mert az országot meg kell mentenünk. Sokan mondják, hogy miért nem csiná­lom azt, amit Ausztria csinál, t. i. engedi, hogy az osztrák pénz lerothadjon. Ha Ausztria példája után mentem volna, akkor azt kérdezték volna, hogy miért tartottam ki az osztrák példa mellett. Azért szakí­tottam el a magyar pénzt, hogy megmu­tassam, hogy a miénk többet ér, mint az osztrák és azért, mert a külföldön eddig sem az angolok, sem a franciák, sem az amerikaiak Magyarországot máskép nem ismerték, mint Ausztriát. Amióta azon­ban minden angol és francia zsebében az osztrák pénz egy­harmaddal rosszabb, mint a ma­gyar, a pénz kiabálja, hogy: Magyarország és nem Ausztria. Hol lesz jobb ? Mikor tárcámat átvettem, akkor volt szó arról, hogy Nyugatmagyarországot elve­­szítjük-e, vagy sem. Meg fogom mutatni a soproniaknak, hogy hol lesz jobb, Ma­gyarországon, vagy Ausztriában. Megnéz­tem az osztrák költségvetést, melyben öt­­venmilliárd a deficit. A múltkor az egyik nagyhatalom követe azt kérdezte, hogy mi a nézetem Nyugat­­magyarországról. Én azt feleltem : — Nézze Uraim, én egy levert magyar vagyok, tudom, hogy nekünk m­indent el kell ütnünk. Az angolok eljönnek Buda­pestre és elveszik a Margitszigetet. Ezt értem. Az angolok megvertek és nekik szigeteik vannak. Montenegró elveszi a Jánoshegyet. Ezt is értem, mert Monte­negró hegyország. De Ausztria, amelynek kedvéért háborúba mentünk Tisza István tiltakozása dacára, amely állam úgy jár el most, hogy mikor két haldokló fekszik és az egyik kilopja a másik aranyóráját. Ilyen erkölcstelenséget nem csinálok. Mindent, de koldulni nem. Okoskodjunk tovább. Nem csinálok úgy, mint Ausztria. Nem engedtem a pénz rot­hadását, mert ha ezt megengedem volna, Magyarországon minden intelligens em­ber az utolsó tárgyát is eladta volna. Meg kellett törnöm a drágaságot, mert kü­lönben végünk lett volna. Tessék megnézni, Bécsben mi van. Ott már mindenki koldul, aki nem börzézik. Ausztria mindenütt megalázkodott, de egy krajcárt sem kapott az ántánttól és ezután sem fog kapni, mert a győztesek is le vannak győzve. Vagy magyarok maradunk, vagy senkik. Az ántánt a békeszerződés szerint elvihet mindenünket, de egyet nem tud elérni: megváltoztatni minket. A magyar mindent tud, de koldulni nem tud. Nem is fogunk koldulni. Jön az ipari olcsósági hullám. Tovább kell mennem. Ha az én tervem egészen sikerült volna, akkor, amikor ta­vasszal összetörtem a drágaságot, megállí­tottam a hullámot és minden élelemnek az ára leesett, akkor be kellett volna kö­vetkeznie, hogy a ruhának, a zománcedé­nyeknek, a mezőgazdasági gépeknek ára is leessék. Ez meg lett volna, ha nem jön közbe a királykérdés és ha Csehországgal megegyeztünk volna. Csehország érdeke, hogy a határok megnyíljanak, mert Ausz­triának azt a részét kapta, ahol a legtöbb gyár van. Magam láttam a pozsonyi kikö­tőben, hogy magas tornyokban állnak ott a gépek, melyet Csehország máshol el nem adhat, mert messzire nem küldheti az árut a nagy szállítási költségek miatt. És azért, mert Csehország szomszédai, Németország maga is teli van áruval, Len­gyelország és Ausztria rossz pénzéért nem tud semmit se vásárolni, tehát Csehország egyetlen vásárlója Magyarország, és abban a pillanatban, amikor megkötjük Csehor­szággal a szerződést, jönni fog az olcsóság második hulláma, a ruhaneműek, zománc­edények, mezőgazdasági­ gépek olcsóbbak fognak lenni. Ez elkésett bár, de be fog következni. Világos, hogy nekem a nemzetet nem áldozatra, hanem arra kellett felhívnom, hogy amint én gyenge testi szervezetemet, családom boldogságát és vagyonomat rá­tettem arra, hogy annyi áldozatot hozzak, hogy vagyonomat megmentsem, ezt kell tennie minden­­­agyarnak, mert mikor Pá­­risból visszajöttem", azt láttam, hogy a magyar portára 123 milliárd adósság van betáblázva. Nem mi csináltuk ezeket a terheket,­­ a forradalmak, a bolsevista gazemberek, a háború, feldobáltak óriási köveket a levegőbe és ezek a kövek visz­­szaestek. Most arról van szó, hogy ezt a kárt viseljük úgy, hogy kibírjuk, az egyenlő teherviselés elve alapján. Aki gazdag, ad­jon többet, kíméljük egymást és az igaz­ságosság érzete támadjon a magyar szí­vekben. Amint a török időkben kiváltottuk a magyarokat a rabságból, úgy ki kell váltanunk vagyonunkat, hogy megmaradjon az ország magyarsága és hogy élni tud­junk és hogy ne vigyék el vagyonunk meg­maradt részét betörni készülő ellenségeink, amit mindenképpen meg kell akadályoz­nunk. Neki szabad megengednünk, hogy az antant csináljon rendet, nekünk ma­gunknak kell rendet csinálnunk. Öt váltságtörvényt csináltam. 1-ször ki kell váltani magukat azoknak a személyeknek, akik nem voltak hábo­rúba, hanem fel voltak mentve. Ezek­­fi­zessenek. A hadiváltság az, hogy a fel­mentetteknek kell­ eltartaniok a rokkantakat és pedig nem azért, hogy aki itthon volt, az nem dolgozott volna a hazáért, mert az is dolgozott, de nem volt a halál tor­kában, Gera sírt érte egész éjszaka az édesanyja. Azt mondták, hogy sok amit kivetek. Ne számoljanak a pénzzel ! Ki tudja megmondani azt, hogy az elveszett fiúnak hány 1000 korona értéke­­ ? Nem pénz érték ez, hanem vér. Mennél nagyobb valakinek a vagyona, minél messzebb volt a harctértől és kisebb a családtagjainak a száma, annál többet fizet. A 2-ik a hadikölcsönösök és az összes magyar államadósságok váltsága. 123 mil­liárd adósságot hagytak ránk. A három szörnyeteg, a háború, forradalom és a kommunizmus csinálta ezeket az adóssá­gokat. Mi ártatlanok vagyunk benne, mint • I *Sm3ji ®A 7. q, 1 - w © © ¡• . u J ' O' ffi ;•. 3 * . 0* ©I» i a Q* *3 ‚ tt 3'BIB W 91 ♦ * x¡ ' N £ » © N 'S?g Bivti «•» r ' ••s s ■», a Hódmezővásárhely, Előfizetési ár helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K Egy szám ára 2 K 1921 julius 1, péntek._____________Ura 2 Sorosa. VÁSÁRHELY! FUflflE­TLEN POLITIKAI NAPILAP. XVI. évfolyam 142. szám Megjelenik a hon reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér. Telefon szára: 87. Felelős szerkesztő. Főszerkesztő és laptulajdonos. Társszerkesztő: » FEJÉRVÁRY JÓZSEF KUN BÉLA DRAVÁTZ FERENC I­I Alapittatott 1878. Interurban telefon 134. Aranyoklevéllel kitüntetve 1904. A legolcsóbb napi áron Egyszerű temetéseket teljes ellátást kel»- I M—^ M gyászruha és *££ IOOO koronáért Í­g­y és z fej­kend­ő is rendez a legnagyobb kegyeletnek meg- ■ disztemetési intézete Szentesi­ utca 4­ szám alatt, különlegességeit­ felelően.

Next