Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. augusztus (17. évfolyam, 169-193. szám)

1921-08-02 / 169. szám

~ ‹C0 3 re n a»:­i*| 8 sa ? FS £ » a " r * o* » N * н } o ‡ |CD I ? a 03 ? E £ R ■gsr ! W p 3* ' PC )I. · 3 fu P­k*ii P M a =r o.» i 3.• a. 62 O Oi P­ a* PC n· 3 "1J 52 ■ Es : a"­. ‘ P S 3 • 8 I UJ S› fi* p•o-1fi*wop fitp* HCN P bOjZ at I Lb II 0^ : t; : & . « ® * IQ s v# 9f 0: * 0:. h* n 3 ® ®fi­rt IiiiiiiMilMni a magyar. Nem szereti szaporázni a szót, hanem bölcs flegmával hall­gat. Olyan, mint a tenger haragos zöld felszíne. Hiába fodrozza a szél, nem indul könnyen. De ha egy­szer megindul, akkor sziklából le­gyen az a fal, mely zajgásának el­lenszegül. A magyar, az igazi, a föld népe sokáig nem beszélt, so­káig nem jutott szóhoz. Hordozta vállán a terheket; adózott eleség­­gel, lóval; szenvedett, vérezett, pusztult a harctereken ! S mikor a földindulás zajlott, egyszerre az asztalra ütött s azt mondotta : most én tettem be a garast. Nékem még van mondanivalóm ! Hozzászólt mindenhez okosan, bölcsen, nagy mérséklettel és szokása szerint megfontoltan. Mikor csend lett, újra elővette a munka szerszámát és dolgozott. A kenyér az első ! Azonban most ismét felhők vannak a ma­gyar politika egén. Mikor a mezőn elszárad minden, mikor a tengeri szára halottsárgán sül ki s remény­telenség kopársága sötétlik a jövő látóhatárán, a magyar nemzet kép­viselőházában botrányköveket haji­gálnak el lázadozó kezek. Az egész politikai élet ma a Be­­niczky interpellációja körül kavarog. S mikor a hullámok már a felső régiókba csapnak, újra­­megszólal a föld népe, a magyar. Elérkezettnek látta az időt, hogy öklével az asz­talra csapjon és azt mondja, hogy mikor fejünk fölött ég a ház, ne hánytorgassunk fel olyan cselekmé­nyeket, melyeket csak a történelem lesz hivatva elbírálni. A Duna—Ti­sza közének magyar népe Kecs­kemétről feliratot intézett a Nem­zetgyűléshez, melyben súlyos, ne­héz kritikát gyakorol a Beniczky politikája felett. Törvényhozókat vá­lasztottunk a nemzetnek — mondja a felirat — akik arra vannak hi­vatva, hogy a forradalmi züllés után új munkával, hatványozott fe­lelősségérzettel és az egyetemes nagy nemzeti célokat szem előtt tartva, újra megalapozzák a végve­szélybe jutott magyarságot. Nagy, súlyos aggodalommal látjuk, hogy a nemzetgyűlés egy törpe kisebbsége rendszeres aknamunkával törekszik arra, hogy a tekintélyek alig hely­reállított uralmát aláássa és meg­akassza, sőt lehetetlenné tegye, hogy a nemzetgyűlés hazafias törvényho­zói feladatát ellássa. Nem meg­gondolatlan emberek pillanatnyi el­tévelyedéséről van szó, nem a he­­ves vérmérsékletnek kitöréséről, ha­­nem ravaszul átgondolt, előre meg­­állapított rendszerről, amelyet nem­zetgyűlési képviselők tervszerűen hajtanak végre, hogy veszélybe döntsék az országot. Elvártuk volna, hogy a nemzetgyűlés önmaga fog erelyesen gátat szabni a nemzet­rontásnak. Ez a várakozásunk azon­ban nem teljesedett be és így kény­telenek vagyunk az utolsó órában tiltakozó szavunkat fölemelni. Azok a tünetek, amelyekről Beniczky Ödön július 25 iki interpellációjá­ban megemlékezett, a lejárt korszak természetes jelenségei. A jogrendet mi föltétlenül akarjuk és ha bárki aljas indokból bűncselekményeket követett el, az vegye el megérde­melt büntetését, de élesen tiltakoz­nunk kell az ellen, hogy az annak­idején elvétve előfordult rendelle­nességek ürügye alatt tiszta lelki­ismeretű hazafiak becsülete kérdé­sessé tétessék, hogy maga a Duna- Tisza közé népe általánosító gyanú­sításokkal illettessék és hogy min­denekfölött a jelenlegi rendszert tartó oszlopok, akik erős vállakkal kiragadták nemzetünket a vörös gyalázatból, ilyen okokból indított aljas hajsza célpontjává tétessenek. Beniczky Ödön kitartó rendszeres­séggel ezt cselekszi. A jelenlegi kormányzati rendszert szeretné fe­lelőssé tenni olyan tényekért, ame­lyek az ő belügyminisztersége alatt fordultak elő és amelyekért — ha elítélendők — egyesegyedül csak ő felelhet! Mélységes megvetésünket fejezzük ki Beniczky Ödön nemzet­gyűlési képviselővel szemben és tiltakozunk az ellen, hogy a men­telmi jog mögé bújva, felelősség nélkül háborítatlanul folytathassa fölháborító üzelmeit. Ka a r 2 ! a s »V 3 * EO ? £ N I «3­:» a“ Sjf? igév . n w SS Hódvezővásárhely, 1921 augusztus 2. kedd. Előfizetési év helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K Egy szám ára 2 K Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF flig 2 korona. VÁSÁRHELYI F­Ü­GGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA XVII. évfolyam 169 szám Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ko­ssuth­ tér. Telefon­szám: 87. Társszerkesztő: GRAVÁTZ FERENC ---------------------------------------------- I. II­I «»««maps............. Augusztus 10-ig meghosszabbították a százkoronások becserélését A százkoronások becserélésének határideje július 31-én lejárt. Te­kintettel arra, hogy a százkoronásokat még nem tudták becserélni, a pénz­ügyminiszter a becserélési határidőt augusztus hó 10-ig meghosszabbította. A meghosszabbításra vonatkozó rendelet a hivatalos lap vasárnapi számá­ban jelent meg. A cserét ezután is az állami adóhivatal végzi. Mennyivel lehet emelni a lakásbért ? A lakbérek emelésére vonatkozó rendelet tegnap életbe lépett, azon­ban még sokan nincsenek kellőleg tisztában az emelkedés mértékével. A rendelet szellemében olyan lakásoknál, melyek évi bérösszege 921 május 1-én alatta volt a négyezer koronának, a béremelés a 917 november 1-jei lakbér 90 százaléka. Akinek tehát mondjuk 600 korona volt 917-ben a lakbére, most 1140 korona bért fizet. Ha időközben már emelték a bért, akkor most a 917 november 1-jei lakbér 60 százalékát teszik még rá az eddig fizetett bérre. A 4000 koronánál magasabb bérnél és üzleteknél a béremelés százalékhoz nincs kötve. Törvénycikk a trianoni­­ békéről. A hivatalos lap vasárnap megjelenő rendkívüli kiadása kihirdeti az 1921. évi XXXIII. törvénycikket az Északamerikai Egyesült­ Államokkal, a Brit birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Ja­pánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Ku­bával, Görögországgal, Nikaraguával, Pa­namával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén ál­lammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákország­­gal 1920. évi junius 4. napján a Trianon­ban kötött békeszerződés becikkelyezésé­ről. A hivatalos lap rendkí­vüli kiadása az első oldalon g­y­á­s­z­k­e­r­e­t­b­e­n jelent meg és tartalmazza az egész békeszerződést francia nyelven, úgyszintén hiteles magyar fordításban s a mellékleten Magyarország térképével. A szerbiai kommunisták üldözése. A skupstinai rendőrbiztos lepecsételte a kommunista képviselők belgrádi klubjának helyiségeit. A jugoszláv minisztertanács véglegesen megszerkesztette az állami rend biztosításáról szóló törvényt. Eszerint a kommunista párt működé­sét beszüntetik és a kommu­nista képviselők elveszítik mandátumukat. A kommunista párt klubhelyiségeinek lepecsételése után a kommunista képvise­lők egy szobát kaptak a parlament épüle­tében, amíg ügyüket véglegesen nem tisz­tázzák. A parlamenti rendőrség a kommu­nista képviselőket a parlamentbe való be­­ alapittatott 1878. Interurban telefon 134. Aranyoklevéllel kitüntetve 1904. KISS BERTALAN disztemetési intézete Szentesi­ utca, 4. szám alatt. .............................. — HIIIHMPPP li NMIHititHiU­­I IIWMMIiiNIIKimWlllüli A legolcsóbb napi áron ajánlja koszorú, gyás/ruha és gyás /fej­kend­ő különlegességeit. Egyszerű temetéseket teljes ellátást bele-S 1000­ koronáért is re­niez a legnagyobb kegyeletnek Meg­felelően, lépésük alkalmával meg fogja motozni Ugyanilyen vizsgálatnak vetik alá a kö­zönséget is, az újságírókat azonban nem. Magyar—orosz meg­egyezés a hadifoglyok kicseréléséről. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ha­­netski követ, mint az orosz szovjet kormány megbízottja és Jungerth­er osztálytanácsos, mint a magyar kormány meghatalmazottja, július hó 28-án Rigában aláírták az egyez­ményt, melynek értelmében az összes magyar hadifoglyok, beleértve a visszatartott túszokat és polgári internálta­kat, továbbá a halálraítélt Marschall szá­zadost még az év vége előtt vissza fognak térhetni hazájukba. A kutasi „Hangya“ tagjaihoz. A szövetkezeti, u. n. „Hangya“ szellem kezd kiveszni a pusztában, jele annak az, hogy hirdetéssel kell tagjainkat a gaboná­nak hozzánk való beadására felszólítni. Az a bizonyos szövetkezeti szellem egyetlen szóval fejezhető ki: összetartás. Semmi sem természetesebb, minthogy egy testület emberei, bármilyen társas testületé, arra törekszenek, hogy közös céllal a boldo­gulás felé­­rekedve, vállvetve támogatják azt a szer jelen esetben saját szövet­kezetüket, amely érdeküket, anyagi elő­­haladásukat minden módon előmozdítni igyekszik. Arra törekszünk, hogy termé­nyeiket, jelenleg gabonájukat, minden le­hető magas áron vegyük meg, s hogy egyéb szükségleteiket minél olcsóbban szerezhessék be nálunk. E téren a tökéle­tesedés felé csak úgy jutunk, ha hallgatunk vezetőinkre, abban a nyugodt és biztos meggyőződésben, hogy senki sem igyek­szik úgy érdekeik megszolgálására, mint a szövetkezet és vezetősége. Ha, mondom, hirdetnünk kell a lapok­ban, hogy igenis vesszük át a búzát, ár­pát stb. minden magas áron, amit fizetni lehet és ehez (korpa), garantálunk egyéb előnyöket is. Tüstént ki is jelenthetem, hogy nem tagjainkban a hiba,­­ az ő jó­hiszeműségük minden kétségen felül áll. Még­sem keresem okát annak, hogy ho­gyan fordult elő az idén, hogy a szövet­kezet tagjai nem a szövetkezetnek adták el gabonájukat. Nem keresem a konkoly­­t intőt, sem azokat a hűtleneket, akik csú­ful cserben hagyták a szövetkezeti össze­tartás zászlaját s idegen zsoldba szegőd­tek, azt a zászlót, mely köré több mint ötszázan sereglettünk össze, s amely szö­vetkezet busás jövedelemben részesítette épp azokat, akik ma szivvel-lélekkel elle­nünk dolgoznak. Alkudjanak meg, ahogy tudnak, ha tudnak lelkiismeretükkel. Ra­vaszabbak lehettek, a véletlen ostoba kedvezésével túljárhattak az eszünkön, de utoljára nem ők fognak nevetni, ha máso­kon nem, a becsületes lelkiismeret jóérzése alapján mindig mi maradunk felül. Szépen kérem félrevezetett tagjainkat: jöjjenek bizalommal hozzánk tanácsért, senki sem fog buzgóbban fáradozni érde­kükben, mint mi. Forduljanak el azonban büszkén a megtántorodottaktól, a hűtlen zászló-elhagyóktól. A szövetkezetnél senki sem adhat magasabb gabona­árakat, csak a spekuláns, a láncos, ezeket pedig dob­juk ki, még ha momentán haszonnal ke­csegtetnek is, megrontós amúgy is kicsi, szegény Csonkamagyarországnak. Többet ártanak ezek a boldogtalan országnak, mint a szennybe-gyalázatba fuladt kom­munizmus. Szövetkezeti társaim, barátaim, legyünk hívek egymáshoz s evvel szövet­kezetünkhöz, gyarapodjunk ekép minden módon s ragaszkodjunk régi zászlótar­tónkhoz, a Hangyához ! Dr Csiky János elnök: Halál a Tiszai-úton. A forróság áldozata. A rettenetes forróságnak, mely már má­sodik hete kinoz minden élő­lényt s pusz­títja el a mezőket, meg van az első ál­dozata. Mérai Sándor gazdálkodó szombaton délután a Tiszai-utón ment ki tanyájára. A kocsi előtt pár száz lépésre haladt az utón Kiss Sándor Török Bálint­ utca 5. szám alatti csősz. Mérai a kocsiról észre­vette, hogy az előtte haladó ember folyton térülgeti a fejét s tántorogva megy. Meg­gyorsította a lovakat, mire azonban oda­ért, az ember összeesett s pár pillanat múlva meg is halt. Mérai leszállóit a ko­csiról s az emberben csészét, Kiss Sán­dort ismerte fel. Rögtön feltette a kocsira, behozta a városba Török Bálint­ utca 5. szám alá, azután pedig a rendőrségen tett jelentést. A rendőrségről Szilágyi Gyula Weisz Adolf dr orvossal ment ki a helyszínre , megállapította, hogy Kiss Sándor agyguta következtében halt meg, amit minden való­színűség szerint az elviselhetetlen forró­ság idézett elő. Kiss Sándor hulláját tegnap elhantolták. Tizenkétéves öngyilkos. Gorzsa-tanya 523. szám alatt egy tizen­kétéves kanászgyerek önkezűleg vetett vé­get életének. A történtekről tudósítónk az alábbiakat jelenti: Szilágyi Ferenc Gorzsa-tanya 523 szám alatti gazdálkodó szombaton jelen­t kazal titka.

Next