Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. szeptember (17. évfolyam, 194-220. szám)
1921-09-01 / 194. szám
Felelős szerkesztő: fejérváry József VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1921 szeptember 1. csillért5k.______flffl 2 feoroafl. XVII. évfolyam 194 szám Előfizetési ár helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K Egy szám ára 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth tér. Telefonszámi 87. Társszerkesztő : DRAVATZ FERENC Itt, Mánk!.. Ma egyetlen egy gondolat foglalkoztatja a magyar közvéleményt. Egy pont felé néz mindnyájunknak, talán az egész világnak vigyázó szeme. S ez a tárgy Nyugat-Magyarország megszállása s ez a pont maga Nyugat-Magyarország. Az antant által túl sokszor hánytorgatott önrendelkezési jog nagyszerű elemi erővel tört ki Sopron tájékán s fogta meg a saját kelepcéjében magát a világ urát, a trianoni ítélőszéket. Az történt, hogy az antant reákényszerített bennünket arra, hogy a nyugati végeket az osztráknak adjuk át. A magyar kormány nem akart ellenszegülni, a kitűzött időre tehát kivonta onnan a magyar csapatokat, szóval kiürítette és átadta. Az osztrák azonban nem tudta átvenni, mert a nép kiverte falvaiból. Nem éppen magyarok cselekedték ezt, hanem a horvát és sváb lakosság, mely mindig becsületes hűséggel ragaszkodott a magyar földhöz s mely úgy utálja a pundrás rácot, akár a ködökcsömört. Az osztrák csendőrök ellen a nép kelt föl; az Osztenburg különítmény és a Héjjas Iván hős katonái nem harcoltak a gyáva bitorlók ellen, hiszen az oroszlán nem bocsájtkozik viadalba a gyáva nyúllal. Ők élő testükkel a bécsi vörös rongy beözönlését gátolták meg. Mert tudni kell, hogyGöndör és társai Bécsből vakogó bolseviki „emigránsok“ az osztrák csendőrséget átitatták vörös maszlaggal s a bevonulás alkalmával, parádésan besétálva a vörös uralmat akarták Nyugat-Magyarországon kikiáltani. Szóval elszedni vagyont, hitet, Istent s rabszolgává aljasitani az embert. Felkészülve jöttek, de felkészülve várták őket. A vörösök egyrésze a csendőrökkel együtt hanyatthomlok futott vissza, de a másik rész befészkelte magát tanyákra s magába Sopronba is. Ez a bolseviki banda elkezdett garázdálkodni. Falvakat gyújtott fel s házakat rabolt ki, míg Osztenburg és Héjjasi Iván rendet nem csinált. Sopronban , az éjjel Osztenburg két kommunista rablót a főtéren agyonlövetett. Azóta csend van. Ez történt. A nép vívja új szabadságharcát, a magyar őrszemek pedig vigyáznak arra, hogy a vörös rém véres fejjel tántorodjék vissza bécsi szemétdombjára. Az osztrák lapok tajtékzó dühvel, fogvicsorgatva sikoltják bele a világba a hallatlan sérelmet. Cikkeikben ökölnyi betűkkel ordítják, hogy a keresztény nemzeti* betyárokat majd megtanítja az antant! S mára megjött a legújabb fordulat. Az antant nem akar beleavatkozni a dologba, mert a pundrás osztrák nem éri meg. A kis antant ugyanígy gondolkozik. Sőt Olaszország már előre tiltakozik még a beavatkozás gondolata ellen is. Mára már az öt határmenti falut kivéve egyetlen osztrák sincs Nyugat-Magyarországon s azóta minden csendes. Annál nagyobb a megrökönyödés odaát, a Lajtán túl. A lapok tele vannak a nyugati eseményekkel, de míg tegnap lekapcabetyároztak bennünket, ma már egész bősz haragjuk az osztrák kormány ellen fordul, mely az egész balekszószt csinálta. Igazuk van. Az osztrák kormány antant demarsot kért s ezt be se várva, vörös bemasírozást csinált. Mi kivertük, az antant pedig kineveti. Hanem mi lesz akkor, ha a haragra gerjedt soproni nép felkerekedik és egy szép napon a bécsi szemétdombon kaparja ki a piros emigránsokat ? Ez sincs kizárva. Mert látjuk, hogy nincs más hatalom, mint az erő. Ez pedig minálunk van. Az ántánt egyelőre nem küld katonai segítséget. A nyugat-magyarországi események ügyében most tárgyal az ántánt hadi tanácsa. Az osztrák nem bízik már a segítségben. — Az osztrák kormány nagy erővel fenyegeti a soproniakat. Nyugatmagyarország ügyében az utolsó 24 órában semmi újabb fordulat nem történt. Az antant haditanácsa összeült. A magyar kormány újabb lépést nem tesz, míg Ausztria meg nem fizeti a 3 és fél ezer milliót, mellyel tartozik. Sopronban minden csendes, Bécs kesereg. Az újabb eseményekről az alábbi táviratok számolnak be: Hiába cáfolnak. A M. T. I. jelenti: Az osztrákok le akarják tagadni, hogy csendőreikkel kommunisták törtettek előre a kiürített területeken. Ezzel a hazugsággal szemben a tudósítók utalnak arra, hogy az osztrákoknak átadott területen több helyütt kommunista mozgolódások voltak, így Lajtaújfalun, Szarvkő és Szárazvám falvakban kivonulásunk után vörös zászlókat tűztek ki. A Pinkafőre bevonuló osztrák csendőrséget kommunisták kísérték. A brennbergi bányát pedig az igazgató és két mérnök elkergetése után a munkásság szocializálta. Lelőttek két rablót. Az „Új Lap“ tudósítója táviratozza lapjának Sopronból, éjjel 2 órakor. Jelentem, hogy Sopronban a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. Mindazon hírek, amelyek Héjlap Iván szerepléséről számoltak be, közönséges hazugságok. Ostenburg őrnagy katonái példás rendet tartanak a városban. Ma éjjel 11 órakor a kiadott rendelet értelmében minden nyilvános helyet, vendéglőt, kávéházat, cukrászdát és mozit be kellett zárni. Ezután a városban erős katonai osztagok cirkáltak és az utcán tartózkodókat sorra igazoltatták. Az általános igazoltatás során mintegy hetven embert letartóztattak, mert nem tudták kilétüket igazolni. Ezenkívül két embert a környéken elkövetett rablások miatt a városparancsnok rögtön fébelövetett.* Halkul már a hang. A M. T. I. jelenti: Bécsből jelentik, hogy az osztrák közvélemény az osztrák kormányra keni az egész bevonulási kudarc ódiumát. Nem betyározza már a magyart, hanem azon kesereg, hogy ezzel elrontották a szomszédos barátságot, melynek Ausztria issza meg a levét. Elítélik az osztrák kormányt, hogy erőszakos akart lenni, mikor semmi ereje nincsen. Az „Abend“-nak nincs reménye. A M. T. 1. jelenti: A bécsi „Abend“ című lap írja: „Előrelátható, hogy az antant nem küld csapatokat a magyarok ellen, mert a magyarokat szereti, ellenben a koldus osztrákokért nem áldoz egy fillért sem. De nem is érné meg a csapatszállítás költségeit.* Megállapítja azután, hogy a kisántantnak sincs érdekében a beavatkozás. Egyébként is ezt Olaszország sem engedi. Egy szó sem igaz ! Később jelenti tudósítónk: „Bécsi lapok ama jelentéseivel szemben, melyek szerint a magyar kormány ántánt-demarsot, sőt már ultimátumot is kapott a nyugatmagyarországi kérdés miatt, diplomáciai körökből vett értesülésem alapján közölhetem, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok s itt az ántánt képviselői nem tudnak róla. Mára életbe lépett az állatforgalmi adó. Mint köztudomású dolog, a nemzetgyűlés elfogadta, a forgalmi adóra vonatkozó javaslatot s az már törvényerőre is emelkedett. Az új törvény két forgalmi adót ismer és pedig : 1. állatforgalmi adót és 2. általános forgalmi adót. Az állatforgalmi adórendelet , melynek végrehajtását ma, szeptember 1-én már Vásárhelyen is megkezdik, kimondja, hogy állatok adás-vételénél a vevő a vételár után 3 százalékot forgalmi adó címén, a passzus átírásakor azonnal, készpénzben lefizetni tartozik. Például valaki, akár levágásra, akár tartásra vesz egy birkát mondjuk 600 koronáért, az átíráskor fizet a vételáron és a passzusilletékeken felül még 18 korona forgalmi adót. Vagy vesz mondjuk 20 ezer koronáért egy lovat, akkor 600 korona forgalmi adót fizet. Ha a járlatírásnál működő állami bizottság azt tapasztalja, hogy a vételárat eltitkolni akarják s gyanús összeget mondanak be, a bizottságnak joga van a jószágot az állam nevében rögtön konfiskálni, illetőleg megvenni, akként, hogy a bemondott vételárra 10 százalékot ráfizet a vevőnek. S elárverezni a jószágot. Vásárhelyen ma reggeltől kezdve már új passzusok lesznek forgalomban s a járlatíró hivatalban két királyi adótiszt funkcionál, akik a forgalmi adót beszedik s megállapítják, hogy a vétel perfekt-e vagy sem. Itt említjük meg, hogy a járlatok épp annyi időre érvényesek ezután is, mint eddig voltak. Az általános forgalmi adóra vonatkozó végrehajtási utasítás még nem jelent meg, de a hírek szerint a napokban nyilvánosságra kerül. Szeptember 1-ével azonban már semmiesetre sem hajtják végre. A kezelésre vonatkozólag úgy értesülünk, hogy a kereskedők pontos pénztári könyvet tartoznak majd vezetni, melynek bevételi oldalát naponta tartoznak lezárni. Ugyanerre a lapra kell ráragasztani az alap összes bevételek másfél százalékát forgalmi adó bélyegekben. Ha átalányösszegben akarja negyedévenkint levónni a forgalmi adót, erre is módot ad a törvény, illetve a készülő rendelet. Hogy a kereskedők ezt az adót áthárítják a közönségre, az természetes. A gyakorlatban tehát a forgalmi adó minden árunak legalább másfélszázalékos megdrágulását jelenti. A város részvéte Wekerle özvegyének. A közelmúlt napokban elhunyt Wekerle Sándor tudvalevőleg Hódmezővásárhely város díszpolgára volt. Wekerlét Vásárhely törvényhatósága még akkor választotta meg díszpolgárává, mikor egyházpolitikai törvényjavaslatai törvénynyé váltak. A nagynevű politikus elhalálozásából kifolyólag a nemzetgyűlés elnökségétől a városi tanácshoz is megérkezett Wekerle Sándor gyászjelentése. A városi tanács tegnap tartott gyűlésében elhatározta, hogy Wekerle Sándor özvegyéhez részvéttáviratot fog intézni. A tanács a részvétirat megszerkesztésével Medveczky Imre dr főjegyzőt bízta meg. A részvétirat már holnap elmegy Budapestre. Néhány szó külterületi közigazgatás kérdéséhez. Irta: Bibó Dezső kétegyházi okl.jegyző. ÜL Most nézzük meg, anélkül, hogy tudnánk, mily hatás, illetve munkakörrel ruházná fel e tisztviselőt a törvényhatóság, miben lehetne ott egy általános közigazgatási képzettségű és gyakorlatú oly egyén, mint egy okleveles jegyző, a tanyai polgárság szolgálatára s a központi adminisztráció túlterheltségének megkönnyítésére ? 1. Megbízható lenne s az anyakönyvvezetés minden ágában jogilag is képzett lévén (közig, tanfolyamon) teljes hitelességgel és rendeltetésszerűen végezné úgy a születések és halálozások, mint a sokszor nagyon is bonyolult házasságkötési esetek bejegyzését és megkötését, különös jó tekintettel a kihirdetés alóli felmentések eseteire, amidőn is csak aláírásra váró s kész aktákkal fordulnának a polgármes- t terhez. 2. A különböző miniszteri rendeletek tömkelege által szabályozott járlatkezeléssel, mit különösen a mai időkben szintén nem lehet avatatlan és szakképzetlen egyénekre bízni, kik talán a Hivatalos Lap vagy Belügyi Közlöny létezéséről sem bírnak tudomással. 3. A kijelölt vagy választott virilis törvényhatósági bizottsági taggal egyöntetűleg levehetné a munkát és gondot a mezőrendőri és községi bíráskodás teendőivel nagyon is túlterhelt központi tényezőkről s a helyszínen azonnal eszközlendő s mondhatom a falun nagyon is bevált „kiegyezési és békéltetési“ eljárással véget vetne az idézéseknek, tárgyalások, ítéletkézbesítések, felebbezések által előidézett s egy ügy befejezését hónapokig késleltető herce-hurcának s papirpusztításnak. 4. Árva és gyámügyekben könnyebbségére lenne a messze perifériákon lakó gyámoknak és gondnokoknak, halálozások eseteiben végezné a szükséges leltározásokat s nem vonná el a központi leltárbiztost pillanatokra sem munkájától, ami itt is van elég s nem okozna sem a feleknek sem a városnak — valljuk be őszintén — indokolatlan napidíj és kiszállási költségeket. 5. Idejekorán és állandóan rendelkezésére állana a központi adóügyosztálynak az összeírások, a helyszínelések, a felebbezések és felszólamlások okozta kérdések felülvizsgálata tárgyában kiadott rendelkezéseknek. 6. Önállóan és a központi katonai ügyosztálynak nagy könnyebbségére tudná intézni képzettségénél fogva mindazon katonai és rokkantellátási ügyeket, mik nem a