Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. szeptember (17. évfolyam, 194-220. szám)

1921-09-01 / 194. szám

Felelős szerkesztő: fejérváry József VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1921 szeptember 1. csillért5k.______flffl 2 feoroafl. XVII. évfolyam 194 szám Előfizetési ár helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K Egy szám ára 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos­­ KUN BÉLA Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth­ tér. Telefon­számi 87. Társszerkesztő : DRAVATZ FERENC Itt,­­ Mánk!.. Ma egyetlen egy gondolat fog­lalkoztatja a magyar közvéleményt. Egy pont felé néz mindnyájunknak, talán az egész világnak vigyázó szeme. S ez a tárgy Nyugat-Ma­­gyarország megszállása s ez a pont maga Nyugat-Magyarország. Az antant által túl sokszor hánytorga­­tott önrendelkezési jog nagyszerű elemi erővel tört ki Sopron tájékán s fogta meg a saját kelepcéjében magát a világ urát, a trianoni ítélő­­széket. Az történt, hogy az antant reá­kényszerített bennünket arra, hogy a nyugati végeket az osztrák­nak adjuk át. A magyar kormány nem akart ellenszegülni, a kitűzött időre tehát kivonta onnan a magyar csapatokat, szóval kiürítette és át­adta. Az osztrák azonban nem tudta átvenni, mert a nép kiverte falvaiból. Nem éppen magyarok cselekedték ezt, hanem a horvát és sváb lakosság, mely mindig becsü­letes hűséggel ragaszkodott a ma­gyar földhöz s mely úgy utálja a pundrás rácot, akár a ködökcsö­­mört. Az osztrák csendőrök ellen a nép kelt föl; az Osztenburg külö­nítmény és a Héjjas Iván hős ka­tonái nem harcoltak a gyáva bi­torlók ellen, hiszen az oroszlán nem bocsájtkozik viadalba a gyáva nyúllal. Ők élő testükkel a bécsi vörös rongy beözönlését gátolták meg. Mert tudni kell, hogy­­Göndör és társai Bécsből vakogó bolseviki „emigránsok“ az osztrák csendőr­séget átitatták vörös maszlaggal s a bevonulás alkalmával, parádésan be­sétálva a vörös uralmat akarták Nyugat-Magyarországon kikiáltani. Szóval elszedni vagyont, hitet, Is­tent s rabszolgává aljasitani az em­bert. Felkészülve jöttek, de felké­szülve várták őket. A vörösök egy­­része a csendőrökkel együtt hanyatt­­homlok futott vissza, de a másik rész befészkelte magát tanyákra s magába Sopronba is. Ez a bolse­viki banda elkezdett garázdálkodni. Falvakat gyújtott fel s házakat ra­bolt ki, míg Osztenburg és Héjjas­i Iván rendet nem csinált. Sopronban , az éjjel Osztenburg két kommunista rablót a főtéren agyonlövetett. Azóta csend van. Ez történt. A nép vívja új szabadságharcát, a magyar őr­szemek pedig vigyáznak arra, hogy a vörös rém véres fejjel tántorodjék vissza bécsi szemétdombjára. Az osztrák lapok tajtékzó dühvel, fog­­vicsorgatva sikoltják bele a világba a hallatlan sérelmet. Cikkeikben ökölnyi betűkkel ordítják, hogy a keresztény nemzeti* betyárokat majd megtanítja az antant! S mára meg­jött a legújabb fordulat. Az antant nem akar beleavatkozni a dologba, mert a pundrás osztrák nem éri meg. A kis antant ugyanígy gon­dolkozik. Sőt Olaszország már előre tiltakozik még a beavatkozás gon­dolata ellen is. Mára már az öt határmenti falut kivéve egyetlen osztrák sincs Nyugat-Magyarorszá­gon s azóta minden csendes. An­nál nagyobb a megrökönyödés odaát, a Lajtán túl. A lapok tele vannak a nyugati eseményekkel, de míg tegnap lekapcabetyároztak bennün­ket, ma már egész bősz haragjuk az osztrák kormány ellen fordul, mely az egész balekszószt csinálta. Igazuk van. Az osztrák kormány antant demarsot kért s ezt be se várva, vörös bemasírozást csinált. Mi kivertük, az antant pedig kine­veti. Hanem mi lesz akkor, ha a haragra gerjedt soproni nép felke­rekedik és egy szép napon a bécsi szemétdombon kaparja ki a piros emigránsokat ? Ez sincs kizárva. Mert látjuk, hogy nincs más ha­talom, mint az erő. Ez pedig mi­­nálunk van. Az ántánt egyelőre nem küld katonai segítséget. A nyugat-magyarországi események ügyében most tár­gyal az ántánt hadi tanácsa. Az osztrák nem bízik már a segítségben. — Az osztrák kormány nagy erővel fenye­geti a soproniakat. Nyugatmagyarország ügyében az utolsó 24 órában semmi újabb fordulat nem tör­tént. Az antant haditanácsa­ összeült. A magyar kormány újabb lépést nem tesz, míg Ausztria meg nem fizeti a 3 és fél ezer milliót, mellyel tartozik. Sopronban minden csendes, Bécs kesereg. Az újabb eseményekről az alábbi táviratok számol­nak be: Hiába cáfolnak. A M. T. I. jelenti: Az osztrákok le akar­ják tagadni, hogy csendőreikkel kommu­nisták törtettek előre a kiürített területe­ken. Ezzel a hazugsággal szemben a tudó­sítók utalnak arra, hogy az osztrákoknak átadott területen több helyütt kommunista mozgolódások voltak, így Lajtaújfalun, Szarvkő és Szárazvám falvakban kivonu­lásunk után vörös zászlókat tűztek ki. A Pinkafőre bevonuló osztrák csendőrséget kommunisták kísérték. A brennbergi bá­nyát pedig az igazgató és két mérnök el­­kergetése után a munkásság szocializálta. Lelőttek két rablót. Az „Új Lap“ tudósítója táviratozza lap­jának Sopronból, éjjel 2 órakor. Jelentem, hogy Sopronban a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. Mindazon hí­rek, amelyek Héjlap Iván szerepléséről számoltak be, közönséges hazugságok. Ostenburg őrnagy katonái példás rendet tartanak a városban. Ma éjjel 11 órakor a kiadott rendelet értelmében minden nyil­vános helyet, vendéglőt, kávéházat, cuk­rászdát és mozit be kellett zárni. Ezután a városban erős katonai osztagok cirkál­tak és az utcán tartózkodókat sorra iga­zoltatták. Az általános igazoltatás során mintegy hetven embert letartóztattak, mert nem tudták kilétüket igazolni. Ezenkívül két embert a környéken el­követett rablások miatt a városparancsnok rögtön fébelövetett.* Halkul már a hang. A M. T. I. jelenti: Bécsből jelentik, hogy az osztrák közvélemény az osztrák kor­mányra keni az egész bevonulási kudarc ódiumát. Nem betyározza már a magyart, hanem azon kesereg, hogy ezzel elron­tották a szomszédos barátságot, melynek Ausztria issza meg a levét. Elítélik az osz­trák kormányt, hogy erőszakos akart lenni, mikor semmi ereje nincsen. Az „Abend“-nak nincs reménye. A M. T. 1. jelenti: A bécsi „Abend“ című lap írja: „Előrelátható, hogy az an­tant nem küld csapatokat a magyarok el­len, mert a magyarokat szereti, ellenben a koldus osztrákokért nem áldoz egy fillért sem. De nem is érné meg a csapatszállí­­tás költségeit.* Megállapítja azután, hogy a kisántantnak sincs érdekében a beavat­kozás. Egyébként is ezt Olaszország sem engedi. Egy szó sem igaz ! Később jelenti tudósítónk: „Bécsi lapok ama jelentéseivel szemben, melyek szerint a magyar kormány ántánt-demarsot, sőt már ultimátumot is kapott a nyugatmagyar­országi kérdés miatt, diplomáciai körökből vett értesülésem alapján közölhetem, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok s itt az ántánt képviselői nem tudnak róla. Mára életbe lépett az állatforgalmi adó. Mint köztudomású dolog, a nem­zetgyűlés elfogadta, a forgalmi adóra vonatkozó javaslatot s az már tör­vényerőre is emelkedett. Az új tör­vény két forgalmi adót ismer és pedig : 1. állatforgalmi adót és 2. általános forgalmi adót. Az állatforgalmi adórendelet , melynek végrehajtását ma, szeptem­ber 1-én már Vásárhelyen is meg­kezdik, kimondja, hogy állatok adás-vételénél a vevő a vételár után 3 százalékot forgalmi adó címén, a passzus átírásakor azonnal, kész­pénzben lefizetni tartozik. Például valaki, akár levágásra, akár tartásra vesz egy birkát mondjuk 600 ko­ronáért, az átíráskor fizet a vétel­áron és a passzusilletékeken felül még 18 korona forgalmi adót. Vagy vesz mondjuk 20 ezer koronáért egy lovat, akkor 600 korona for­galmi adót fizet. Ha a járlatírásnál működő állami bizottság azt ta­pasztalja, hogy a vételárat eltitkolni akarják s gyanús összeget monda­nak be, a bizottságnak joga van a jószágot az állam nevében rögtön konfiskálni, illetőleg meg­venni, akként, hogy a bemondott vételárra 10 százalékot ráfizet a vevőnek. S elárverezni a jószágot. Vásárhelyen ma reggeltől kezdve már új passzusok lesznek forga­lomban s a járlatíró hivatalban két királyi adótiszt funkcionál, akik a forgalmi adót beszedik s megálla­pítják, hogy a vétel perfekt-e vagy sem. Itt említjük meg, hogy a jár­latok épp annyi időre érvényesek ezután is, mint eddig voltak. Az általános forgalmi adóra vonatkozó végrehajtási utasítás még nem jelent meg, de a hírek szerint a napokban nyilvánosságra kerül. Szeptember 1-ével azonban már semmiesetre sem hajtják végre. A kezelésre vonatkozólag úgy érte­sülünk, hogy a kereskedők pontos pénztári könyvet tartoznak majd vezetni, melynek bevételi oldalát naponta tartoznak lezárni. Ugyan­erre a lapra kell ráragasztani az alap összes bevételek másfél szá­zalékát forgalmi adó bélyegekben. Ha átalányösszegben akarja negyed­­évenkint levónni a forgalmi adót, erre is módot ad a törvény, illetve a készülő rendelet. Hogy a keres­kedők ezt az adót áthárítják a kö­zönségre, az természetes. A gya­korlatban tehát a forgalmi adó minden árunak legalább másfél­százalékos megdrágulását jelenti. A város részvéte Wekerle özvegyének. A közelmúlt napokban elhunyt Wekerle Sándor tudvalevőleg Hódmezővásárhely város díszpol­gára volt. Wekerlét Vásárhely törvényha­tósága még akkor választotta meg díszpolgárává, mikor egyházpolitikai törvényjavaslatai törvénynyé váltak. A nagynevű politikus elhalálozá­sából kifolyólag a nemzetgyűlés elnökségétől a városi tanácshoz is megérkezett Wekerle Sándor gyász­­jelentése. A városi tanács tegnap tartott gyűlésében elhatározta, hogy Wekerle Sándor öz­vegyéhez részvéttáviratot fog intézni. A tanács a részvétirat megszer­kesztésével Medveczky Imre dr főjegyzőt bízta meg. A részvétirat már holnap elmegy Budapestre. Néhány szó külterületi közigazgatás kérdéséhez. Irta: Bibó Dezső kétegyházi okl.jegyző. ÜL Most nézzük meg, anélkül, hogy tudnánk, mily hatás, illetve munkakörrel ruházná fel e tisztviselőt a törvényhatóság, miben le­hetne ott egy általános közigazgatási kép­zettségű és gyakorlatú oly egyén, mint egy okleveles jegyző, a tanyai polgárság szol­gálatára s a központi adminisztráció túl­terheltségének megkönnyítésére ? 1. Megbízható lenne s az anyakönyv­vezetés minden ágában jogilag is képzett lévén (közig, tanfolyamon) teljes hiteles­séggel és rendeltetésszerűen végezné úgy­­ a születések és halálozások, mint a sok­­­­szor nagyon is bonyolult házasságkötési­­ esetek bejegyzését és megkötését, különös jó tekintettel a kihirdetés alóli felmentések­­ eseteire, amidőn is csak aláírásra váró s kész aktákkal fordulnának a polgármes- t terhez. 2. A különböző miniszteri rendeletek tömkelege által szabályozott járlatkezelés­­sel, mit különösen a mai időkben szintén nem lehet avatatlan és szakképzetlen egyénekre bízni, kik talán a Hivatalos Lap vagy Belügyi Közlöny létezéséről sem bír­nak tudomással. 3. A kijelölt vagy választott virilis tör­vényhatósági bizottsági taggal egyönte­­tűleg levehetné a munkát és gondot a mezőrendőri és községi bíráskodás teen­dőivel nagyon is túlterhelt központi ténye­zőkről s a helyszínen azonnal eszközlendő s mondhatom a falun nagyon is bevált „kiegyezési és békéltetési“ eljárással véget vetne az idézéseknek, tárgyalások, ítélet­­kézbesítések, felebbezések által előidézett s egy ügy befejezését hónapokig késleltető herce-hurcának s papirpusztításnak. 4. Árva és gyámügyekben könnyebbsé­gére lenne a messze perifériákon lakó gyámoknak és gondnokoknak, halálozások eseteiben végezné a szükséges leltározá­sokat s nem vonná el a központi leltár­biztost pillanatokra sem munkájától, ami itt is van elég s nem okozna sem a fe­leknek sem a városnak — valljuk be őszintén — indokolatlan napidíj és ki­szállási költségeket. 5. Idejekorán és állandóan rendelkezé­sére állana a központi adóügyosztálynak az összeírások, a helyszínelések, a felebbe­zések és felszólamlások okozta kérdések felülvizsgálata tárgyában kiadott rendelke­zéseknek. 6. Önállóan és a központi katonai ügy­osztálynak nagy könnyebbségére tudná intézni képzettségénél fogva mindazon ka­tonai és rokkantellátási ügyeket, mik nem a

Next