Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. november (17. évfolyam, 247-271. szám)
1921-11-25 / 267. szám
FA yapintán vásákivul is. Salgó árolyi-u. 30 aranyági cat folyó il u. 39 án vene) csósziasztásra étkezenek. 179 (éSZVészes Vl., 221 v oltapi áron 2. 230 irány :etett :LD i 6. szám. 170 tSÍ cezdtem, :m miníi. Oláh 19. 224 m?ok I, hálló 4.505 jelentám. 228 ha fel -ltai-utca ruháskedész férfi , és felső lók leg-201 a 13 és széna, 2 kis keresek polyvát, ki valót. 202 ott igen képtíszdálko, 1 a d ó. hel-utca 240 'hol!k béke kikzuhák, a jeglésáruk, vánstrend döknek dmény. ttel: 3mé, Ica 10 fekete 'Utor al, Kay u. 39 126 fricsi Mill nélkül ismét nem lehet őröltetni egyetlen malomban sem. Tegnap jelent meg a kormány rendelete, mely kimondja, hogy a kenyérmagvaknál a 15 százalékos, az árpánál és kukoricánál pedig a 8 percentes, természetben lerovandó őrlési adót újra életbelépteti és az őrlési igazolvány-kényszert újra behozza. A rendelet 23-án, szerdán lépett életbe, nálunk azonban még nem történt intézkedés, mert azok, teljes nevén a Gabonagyűjtés országos kormánybiztossága, — melynek hatalma ismét az egész vonalra kiterjed, — még nem tehette meg intézkedéseit sem a malmoknál, sem a közellátási hivatalban, ily módon még tegnap nem kértek senkitől őrlési tanúsítványt. Az életbeléptetés azonban nálunk is órák kérdése csupán. Megilletődve, némi kis szorongással állunk meg az új rendszer küszöbén. Nem lep meg bennünket túlságosan a dolog, hiszen a szánkban van még az íze a szűkre szabott konenciós rendszernek és a közellátás folyosóin való tolongásnak, de nem lehetünk róla, hogy egy újabb csalódást siratunk. Mikor a dűlő végéről s a malom sarkáról lezuhant a magyar kenyér nagy tilalomfala, felujjongott a lelkünk. Nem tudtuk, hogy mi lesz, csak úgy voltunk vele, mint rab a kezeláncával. Valami uj, jobb, szebb időnek szele legyezte meg az arcunkat s kitárt lélekkel vártunk valami égi csodát. Sokan nem törődtünk vele s a legtöbben nem is tudakoltuk, várjon mit csinál a kormány s honnan, miként szerzi be a nyolcszázezer közalkalmazott és három millió ellátatlan kenyeréhez a búzát, meg a rozsot. Nem ismertük azt a szerződést, melyet az állam a malmokkal megkötött az ellátatlanok kenyerének a biztosítására. Csak most tudjuk meg azt, amikor a kormány felmondotta, amikor rajta túl, a szószban ismét benne vagyunk. De különösen a malmokra mondható ez el. Mert mától kezdve újra azok az élet és a halál ura a malmok felett. A malom köteles az őrlésre bevitt gabonát gázosan megmérni, a vámot azonban a tisztított gabonából szedni és a hulladékot viszszaadni az őröltetőnek. A malomnapló évet minden hónap 1-én és 15-én kell azokhoz bevinni elszámolni. A gabonát őrlés céljából fuvarral összegyűjteni és az őrleményt szintén fuvarral hazaszállítani nem szabad. Az őrlésnek legalább 75 százalékosnak kell lennie. Kereskedelmi őrlést minden malom végezhet, de a malom területén, a telepen őrleményt árulni nem szabad. Szóval gúzsba vannak kötve a malmok. De "ők ezt meg is érdemlik. Tisztelet a kivételeknek — mert nálunk a legtöbb malom becsülettel állta a szerződést, — sok azonban csak aláírta a kötelezettséget, de mikor a kiszabott mennyiséget el kellett volna szállítania, a füle botját sem mozgatta. Megérdemlik hát sorsukat sokan, de a nagyközönség egyáltalában nem érdemli meg. Mert kegyetlenül káros, nagy dolog ez azokra is, kik sem okai az új rendszernek. Eltekintve az őrlési tanúsítvány utáni tolongástól, időveszteségtől, újra olyan káosz van és olyan nagy pánik uralkodik a gabonapiacon, mely csak a gazdaközönségnek megy beláthatatlan káiára, anélkül, hogy a fogyasztónak egy morzsa kenyeret juttatna olcsóbban. Tegnap, pláne a szomszédos városokban szinte megrohanták ajánlatokkal a malmokat, mert azt hiszik, hogy lezuhan a búza ára, vagy újra rekvirálás lesz. S megy a kapkodó elpocsékolás a piacon. Nincs ok semmi a kapkodásra, de egy bizonyos: az, hogy néhány malomnak a szertelen kapzsisága megkímélhetett volna bennünket ettől az újabb gazdasági gibalyodástól... Hódmezővásárhely, 1921 november 25., péntek. Ara 3 korona, XVII évfolyam 207. nyám. Előfizetési ár helyben: Egész évre. . 500 K Fél évre.... 250 K Vidékre: Egész évre . . 600 K Fél évre .... 300 K Telefonszám: 87. Főazerkiutó és laptulajdonM: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRYJÓ38WP Issrksuffis&B tskiaittttnilita'/forrhill. louifettr. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP t isitataiÉs lítfín (tinit lm iliiiiistm. Kenyeretéglás vásárhelyi polgároké, de a határ maga Derekegyháza községhez tartozik. A község elöljárósága megszokta kímélni az érdekelt gazdákat attól, hogy az amúgy sem kellemes funkcióra, az adók lefizetésére Derekegyházára fáradjanak. Azért fertálykor az adószedők fizetési napot tűznek ki Romárisban, valamelyik tanyán. Ez az adófizetési nap most 28 ika lesz és az ifj. Pál János tanyáján fogadják el az adókat. Erre vonatkozólag Derekegyháza elöljárósága az alábbi hivatalos hirdetmény közlésére kért föl bennünket: „Derekegyháza elöljárósága 927—921. szám. Hirdetmény. A Kenyeretéglás pusztai adófizető polgároknak tudomására hozatik, hogyha folyó évi adóknak teljes kiegyenlítése végett mindannyian 1920. évi november 28 án, délelőtt 9 órára a rémárisi majorban,, ifj. Pál János lakásán, a folyó évre már kapott adóívekkel jelenjenek meg. A helyszínen a jegyző és pénztárnok jelzett időben meg fognak jelenni. Derekegyház, 1921. évi november hó 2- án. Derekegyház község elöljárósága. Cicatricis Béla főjegyző.“ I tiftimli Iszkitfi Milil általi. A Pásztor István vendéglős sógorának hősi halála. November 4-én, ma három hete éjjel óriási tűzkatasztrófa történt a fővárosban. A budai részen éjfél után 3 órakor, a Radetzky-laktanya udvarán ismeretlen okból kigyuladt a két emeletes baraképület, melynek földszintje kátrányos ladikokkal és gyorsan égő lim-lommal volt megtömve, emeletén pedig katona családok és menekültek laktak összezsúfoltam A tűz a földszinten támadt és rendkívül gyorsan harapózott el, a ház lakói is mélyen aludtak és csak akkor ébredtek föl, mikor már a lángok nyaldosták körül az épületet. A tűzbe hét ember veszett bele, egy tűzoltóval együtt, aki öt embert mentett meg s amikor a hatodikért bement nem jött vissza többet. Ennél a tűzkatasztrófánál lelte hősi halálát Csizmadia Imre tiszthelyettes is, a Csizmadia Lajos vásárhelyi műszerész derék fia és Pásztor István Kistópart utcai vendéglős sógora. Csizmadia Imrének édesapja Csizmadia Lajos volt szegvári utcai műszerész, édesanyja pedig Paulik Katalin, akik most a Pásztor István Kislópart utcai vendéglőjénél laknak, mert Pásztor Istvánné a Csizmadia házaspár leánya. Csizmadia Imre a nemzeti hadseregben szolgált, mint liszthelyettes és a Radetzky-laktanya barakjá- ban lakott. Akkor ülték el nevességét, de csak csendesen, szokatlanul egyszerűen s emiatt korán lefeküdtek. A tűz 3 órakor ütött ki. Csizmadia Imre először is a feleségét és az öt gyermekét mentette ki a lángtengerből, azután az őr- mester társa gyermekét szabadította ki, s már talán ötödször rohant be a tűzbe, hogy a felső emeleten lakó katonatársain segítsen, mikor a lépcső összeomlott s ő is a lángtengere zuhant. Itt lelte rettenetes, de igazi hősi halálát. A „Honvédelem“ című katonai újság megható szavakban teszi a Csizmadia Imre fejére a kötelességtudás vértanúinak cserkoszoruját s nevét megörökíti a hősök aranytábláján. Csizmadia Imre éppen ma egy hónapja járt utoljára Vásárhelyen s a Pásztor István Manci leányának eljegyzésén vett részt. Szakadatlanul jókedvű volt és egész éjjel dalolt, táncolt az eljegyzésen, összeégett holttestét nem régen találták meg a romok között és katonai pompával temették el. Édesanyja, miután hős szép fiának emlékét elsiratta és sírját az anyai szív fájdalomvirágaival ültette be, tegnap érkezett haza a fővárosból. Vége előtt és háromnegyed 9 órakor indulás zászló alatt a tabáni templomhoz, hol Losonczy Endre nagytiszteletűél tart áldó istentiszteletet. A környék lakosságát szintén meghívja az ünnepre a vezetőség. Délután 3 órakor díszközgyűlés lesz, melynek műsora ez: Himnusz, énekli a közönség. — Megnyitót mond Kiss Albert elnök. — Szaval Losoncy Endre joghallgató. — A kör történetét ismerteti Tölcséry István főgimn.tanár. — Kiküldöttek üdvözlése. — Szaval Király Ferenc joghallgató. — Záró beszédet tart Halmi Imre alelnök. — Szózat, énekli a közönség. Este 7 órakor társasvacsora a körben, mely finom marhapaprikásból és fél liter borból áll. Egy teríték 70 korona. Előjegyezni szombat délig lehet. Vásárhely egyesületeihez és közönségéhez. A Tabáni Első Olvasókör, mint már az többször jeleztetett, folyó hó 27-én, vasárnap ünnepli fennállásának fél évszázadát, jubileumi ünnepségekkel, melyekre Vásárhely társadalmi köreit, egyleteit, intézeteit és a nagyközönséget ezúton hívja meg és kéri föl szeretettel megjelenésre a kör vezetősége. Az ünnepély programja: Gyülekezés vasárnap délelőtt fél 9 órakor a kör Pálfi utca 22. szám alatti helyi fortély fainisztpolis. A temetőnek az emberek rendes lelkiberendezés mellett, nem szoktak érnni, mert ez az intézmény, mint hely mindenkor bánatot támaszt és szomorú érzelmeket kelt a szívekben, mivel veszteségünkre emlékeztet bennünket adni az időtől kezdve, mikor magába fogadja és örök időre elzárja és eltakarja szemünk elől azokat, akik életökben kedvesek vollnk előttünk, mert szivünkhöz nőttek. És mindezek daczára a mártélyi nép örülni fog majd annak lelkéből és szive szerint, ha a hatóság megteszi kötelességét és külön temetőt juttat a számára és bocsát majd rendelkezésére, közel a Tiszához, szomszédjában a falunak. Az örömöt pedig az okozza, hogy amikor veszít a halálban, ugyanakkor koszsztaság néni tölti el a lelkét, mint tette azt eddig azért, mert a halottja eltemetéséig előtte állott a nagy út néha rettenetes fáradsággal, máskor és pedig nem ritkán egészsége koczkáztatásával, míg oda juthatott, hogy eleget tegyen a törvény parancsának és a halottját visszaadja az anyaföldnek, amelyből vétetett. Ez a temetőnélküli állapot más egyibbről se lehetett jó, mint csupán csak arról, hogy elzárja a szemek elöl a való tényt és pedig azt, hogy a mártélyi nép esztendőről-esztendőre mekkora százalékkal adózott a halálnak, mert akiknek itt lezáródott a szemük örökre, hogy ne láthassák többet a szőke Tisza hullámait, a mártélyi szép füzes erdőket, a kis apró fehér házakat, nem adta meg a sors, hogy itt fogadja őket méhébe a föld, hanem bekerültek örök pihenésre a városi temetőkbe és ott hantolták el őket. Ezt megelőzőleg pedig odajutott a levek a városi anyakönyvekbe és elvegyültek ott azok között, kiknek életfolyásuk ottan történt és ott is köszöntek el a világtól. Falu, város így került együvé és vegyült össze egymással. Nemcsak sok utánjárásnak és felesleges fáradozásnak szakad vége majd az új intézkedéssel, hanem az élők lelke is megkönnyebbül, mert közelebb lesznek a halottakhoz és utat veszthetnek sokszor és gyakran és mindannyiszor, valahányszor a lelki szükség náluk ebben a tekintetben | felmerül. Fölkereshetik majd azokat köny-I nyen és bármikor odakilnn a halottak országában, akiket a halál kiragadott közülök és majd ott beszélgethetnek velük. Mert az emberek atemetőt minden rideg volta dacára is szeretik fölkeresni, bármilyen fájó érzéseket és gondolatokat támaszt és ébreszt is a lelkekben, mert a találkozás az elvesztett kedvessel, hoszszabb vagy rövidebb időre, ad bizonyos megnyugvást és valamelyes megkönnyebbülést. Kapcsolatban a temetővel azonban adni kell még más egyebet is a mártélyi nép számára a hatóságnak, ami szintén közegészségügyi vonatkozású és jelentőségű intézmény és mint ilyen sok részben áldást hozó. Nagyvárosokban ez az intézmény hozzátartozik a temetőhöz, ahoz a helyhez, ahova a születés pillanatától kezdve tartanak és minden nap szinte sietve mennek az emberek, hogy az élet fáradalmai nem ritkán kínja és nyomorúságai után ott megpihenjenek. Ez pedig a halottas ház. A czélja és rendeltetése ennek nem más, mint az, hogy akit a halál magának eljegyzett és a katonái közzé besorozott, ideiglenesen befogadja és részére szállást adjon arra a kis időre, amely némely körülmények között túlságos bosszú lehet, amely idő eltelik a halál beálltától a temetés megtörténtéig. Furcsán vannak az élők a halottal, azt lehet mondani, hogy valami különösképpen Míg az élet tart, addig a legerősebb szeretet és a legnagyobb vonzódás él a lelkünkben az egyén iránt, amint azonban megszűnt a aziv munkája és az alolsó sóhajtással otthagyja a lélek a porsátort, vili. Alkalmi vásár ! Tisztelettel hozzuk nagyrabecsült vevőközönségünk tudomására, hogy a minden évben szokásos karácsonyi és újévi vásár áruházunkban megkezdődött Kérjük az igen tisztelt vásárló közönséget, hogy régi bizalommal szíveskedjék üzletünket felkeresni és valóban jutányos árairól meggyőződni. 203 Tisztelettel: KONSTANTIN TESTVÉREK._________