Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2 VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1922 január 1. Uj Szív és uj Lélete! „A gép forog s az alkotó pihen“, mondja a nagy magyar költő és mély gondolkozó Madách ! A világegyetem hatalmas gépezetének, az idő végte-­ lenjének szédítő kerékműve ismét fordult egyet s megállíthatatlan örök mozgásában észrevétlenül lepergő napjaival, tündérien ellebbenő per­ceivel elérkezett 1921-nek utolsó alkonyáig, hogy kérlelhetetlenül siető továbbhaladásában helyet adjon az új esztendő hajnalának Életünk küz­delmes hajszájának egy újabb for­duló­pontjáig­ jutottunk el ezzel, a szárnyason repülő időnek egy újabb határállomásáig, egy darab fájó múlt­nak s egy újabban nekilendült bi­zonytalan és aggodalmas jövőnek szomorú határkövéig. A múlt, jelen és jövő megindító egybetalálkozása ez, melyek mint e három időbeli fogalomnak géniusza­ként jőnek össze, egyesülnek s ben­nünket felkeresnek és tetemre hív­nak, számonkérvén eddigi életünk­nek érzéseit, gondolatait s cseleke­deteit, hogy ennek irányához szab­juk a további reményteljes vagy vi­gasztalhatatlan várakozásokat, ala­kulásokat és fejleményeket. Az ó és új esztendő érintkezésének, egymásba átfolyásának megható pillanata tény­leg kiváltképpen alkalmas arra, hogy önelmélkedésre és magábaszállásra indítson s lelkünknek mélyén meg­szólaltasson olyan nemesebb hango­kat is, amelyeket a felületességnek, a könnyelműségnek, a léha korcsszel­lemnek, az érzéketlenségnek szava vagy az anyagi elvek csábító szirén dalának zengése rendszerint mind­nyájunk lényében elaltat és néma­ságra predestinál. A maga egyéni vonatkozásában természetszerint a változásnak, az elmúlásnak komor­ érzése az ural­kodó tónus. A léleknek szomorú szemleútja ez a múltnak ritkán ked­ves s többször fájdalmas emlék­képeitől, a jelen néha boldog, de leggyakrabban keserű impresszióinak hatásán keresztül a jövendő látha­tatlan ködfátyolának sötét távlatába. Régebbre való visszaszállás, merengő visszapillantás, mely a most élő ese­mények és benyomások szűrőjén szövődik át újabb vágyaknak, remé­nyeknek, terveknek elképzelhetetlen alakulásaiba. Latolgatása, megállapí­tása annyi komor életbölcseleti igaz­ságnak, annyi új elvhez, eszméhez való kényszerű alkalmazkodás, mely a szomorú tapasztalások kálváriájá­nak lépcsőfokain emeli a lelket a sivár valóságnak zord régióiba. Meg­­hazudtolása a legszebb álmoknak, megölője a legdrágább eszmények­nek, eltemetője a legboldogabb remé­nyeknek, a legszeretettebb sziveknek nagyon sokaknál, miken olyan szent rajongással csüggedtünk valaha. Ön­tudatra ébredés, kijózanodás min­denből, ami szép és magasztos ez­előtt a szivek rejtekében élt s mely egykor jóra és nagyra lelkesíteni tudott! Csalódás a legtisztább érzé­sekben, a leghűségesebb szeretetben, a legigazabbnak vélt közhasznú mun­kálkodásban. Az élet hitt szépségé­nek, jóságának és igazságának kul­tusza, boldogságának tündér roman­tikája helyett a rútnak, a rossznak, az igaztalannak mammonizmusa, a boldogtalanságnak, a gyalázatnak gyehenna tüze. Beletörődés, meg­alkuvás mindenbe és mindennel, ami lényünktől távollevő, gyűlölt s ide­gen volt. Bizony ezek az érzések, ezek a gondolatok meredeznek ma a legtöbb ember lelki világának kapuja előtt! Ám mindezeknek a momentumok­nak összességéül, megrázó tapasz­talása, kiáltó bizonysága ez átmeneti határállomás magábaszálló megálla­pítása, hogy bár a művelődéstörté­net, a bölcselet­, a lélektan, a jog­tudomány egyértelműen s kétségbe­vonhatatlan büszkeséggel beszél az emberi civilizációnak szédületes hala­dásáról, az evolúciónak csodálatos­­ eredményeiről, alkotásairól és drága értékeiről s boldogan állapítja m­eg, hogy a primitív ember a kultúrának magasabb szellemi befolyása alatt mivé változott, mivé transformáló­­dott át, hogy életmódja, ízlése, ér­telme és tudása a történelmi idők folyamán mennyit nemesedett s gaz­dagodott, de vájjon a szive, a lelke alapjában véve nem maradt-e a régi nyers durva kősziv, lélek? Annyi gazdagsága mellett megszerezte e művelődésének koronájául az érző hús szívnek és nemes léleknek, ez uj szívnek és uj léleknek birtokát, mely a legdrágább kincs és legne­mesebb emberi érték jogi és erkölcsi principiumok szerint é­s társadalom­ban s a valódi civilizációnak leg­fontosabb kritériuma, sine qua non-ja számára. S bámulhatjuk bár a lángelmék teremtő erejét, leborulhatunk a szel­lemnek, a tudásnak hatalma előtt, hódos imádattal rajonghatunk a művészet apostolainak lábainál, ez még mindig nem a legnagyobb er­kölcsi érték számunkra. Legalább is nem az, mely az emberi életnek legvalódibb célját, a teljes egyéni és társadalmi boldogságot teremthetné meg, mert az erkölcsi értelemben vett tökéletesülésének legerősebb emeltyűje s önző, elégedetlen, igaz­ságtalan és boldogtalan életének igazi s leghatékonyabb nemesítő, alakító ereje, transformáló erkölcsi hatalma nem annyira a szellemnagyság, a ragyogó kultúra, a művészi szárnya­lás, mint a szív- és lélek világának ama érző jósága és gyöngédsége, mely felé minden civilizációnak mint végcél felé törni kell. Uj szívnek igazi jósága, uj lélek­nek valódi nemessége, ez hiányzik korunknak minden rendű és rangú embereiből. S sokszor annál job­ban, minél ünnepeltebb közéleti működés piadesztálján forgolódik, minél nagyobb hatáskörrel bíró ve­zető tevékenységnek a birtokosa. Igen, mert még mindig az anyagi világ egoizmusa uralkodik rajtunk s a szellemi világ nemesebb hatalma nem tudott diadalmat venni, mert szivünket, lelkünket a maga képzelt erőivel próbáltuk csak fejleszteni s kikapcsoltuk a végtelen szellemnek, a végtelen léleknek hatása alól. Ér­ző szivü és nemes lelkű emberekre van elsősorban szüksége a vezetés­re szoruló magyar társadalomnak, nem a hideg értelem fölényes ma­gaslatain tetszelgő száraz szobatudó­sokra s elérhetetlen távolságból le­néző rideg keblekre. Akik érezni tudják teljes erkölcsi felelősségük­nek a tudatában, hogy tőlük kell irányítást és áldást venni a gondja­ikra bízottaknak, hogy az ő példa­adó hatásukat szívják magukba, akik vezetésük alatt állanak. S ha valamikor, úgy a mai szo­morú időkben sokszorosan kiáltó tanulságul zúghatja fülünkbe a fájó múlt, a keserű jelen és a bizonyta­lan jövő. Ha valamikor, úgy a je­lennek napjaiban kell, hogy megta­nítsuk egymást, hogy transformál­­nunk kell a magyar társadalmat az új szívnek és új léleknek alakító­­ erejével. Ez az erkölcsi hatalom te­remtheti meg a magyar nemzeti tár­sadalmak osztályainak harmonikus békéjét. Ez hozhatja össze és for­raszthatja egybe azokat, akiket talán a régmúltnak kedvezőtlen emlékei, vagy saját félrelépésük a széthúzás pusztulásába vitt. Hódmezővásárhelynek magyar tár­sadalma! Íme felderült reánk az ó évnek első hajnala. Ez uj időre szerezzük meg a nemzetünket meg­váltó uj szívnek és uj léleknek bú­rokét. Ez legyen fényes múlt, és sokat hivatott városunkban az az alakító erő, mely az intel­ligencia adminisztrációjával, a gazdálkodó osztály termelő erejével s az iparos és munkás világ produktivitásával összeszedje és harmóniába forrasztja szegény társadalmunknak szétszórt csontjait! Hmv., 931 dec. 31. M n p­iac­ok L. E ságor re­glejében Kezre­ákozmei, haj és szemöt fája villannyá l Pálur József, ref. lelkész tali 2E m taron ml m iskola u­ián. Mint ismeretes, a múlt hetekben a város által kiküldött bizottság kérő szóval fordult a város közönségéhez, hogy ne engedje­ kockáztatni a gimnáziumi tanítást, hanem adományaival juttassa legalább 3 vagon fához Az akciónak azonban nem lett kívánt sikere, mert mindössze 26 ezer korona gyűlt egybe, ami alig harmada a szükségletnek. A bizottság tegnap ismét együtt volt és tárgyalta a további teendőket. A közönséghez ujabb kérő­szót intéznek: taliisnilliilMssHiltiUsiliiisdkoiL A kormány jót akart és jót is tett a közalkalmazottakkal, midőn ré­szükre szenet utalt ki és pedig a családok részére 10—10, a nőtleneknek 5—5 mázsát. Az áldás jól is esett a tisztviselőknek, de a legtöbb, legalább is 80 százalék nem tudott mit kezdeni a finom szénnel, mert fa nélkül nem használhatja és nincs is szénre való kályhája; az ilyen közalkalma­zottak azután szénporciójukat eltolták, igy is, úgy is elpocsékolván a drága árut. Szegeden száz vagon körüli mennyiséget szerzett igy meg a légszesz­gyár s a szén mázsájáért 2 mázsa fát adott, akként, hogy ö­l­se­li a szál­lítás költségeit. Vásárhelyen némelyek másfél mázsa risz­rosz­faért cserél­ték el a szenet . Csak nagyon kevés volt, aki két mázsával számolt. De még így is jól járt a kereskedő, mert a szén ára 500 korona körül van Az országos központ nagy baklövést követett el, midőn nem maga intézte a jövedelmes tranzakciót. Így az állam nagyon drága közterheiből legalább 60 millió korona kallódott el a közvetítők kezén. Ez a tekintélyes összeg inkább jutott volna a hivatalnokoknak. F­él év alatt rollovová válnak az új ban. Az új bankjegyek némely része még pár hetes csupán s már csupa rongy. Az ember lépten-nyomon lát új 20 koronást, mely darabokból van összeragasztva s a lyukas és tépett száz koronások is szaporodnak. Ha így haladunk, egy év múlva ott leszünk a pénzzel, hogy újabb 800 millióért nyomathatunk új bankjegycsomót Svájcban. A közönség is hibás a dologban, mert a legtöbb ember gyűri a pénzt és úgy bánik vele, mint a papírrongygyal. A pénzt ma kétféleképp kell megkímélni. Ill íjtal az ÉH frtanti Vísírtelin. A 920 ik és 921-ik évekre most utólag megállapítandó vagyon és jövedelem adóra vonatkozólag 2500 gazda nem adott vallomást. Ezek ré­szére adóintőket küldött a szegedi kfr. pénzügyigazgatóság. A m­ult he­tekben másfél ezeret osztottak ki s most újabb ezer ilyen intő van kézbe­sítés alatt. A vallomásokat az intő átvételétől számított 8 nap alatt kell beküldeni. Ilyen vallomási ívek vannak nyomtatva és Posztós Pálnál, a Dura könyvnyomdában,­­továbbá az Imre Károly és ifj. Zenke Lajos ke­reskedésében kaphatók. A ki a felhívásra sem ad vallomást, arra bírságot szab a törvény. Rendek Andrássy-t í fl’ÁCS f jászt­­a b a fogtec Fo ’. is, A céh Pc A vk ek. le (j VIE huta (Szeged, (Európa VII . 11 tollakat,­­ mindenkinél rólunk állandi Schlesingf Szentesi-u 18 Hí elmúlt ív tfrtiiete ifiiao. Próbálj lepi gőzzel 1 Mold ruhafi sző­ni. Egy egyce at két kaz­­­eh kazal jó réti tekinthető K ott vesző vé­gozásra. Silin étkezési bu­honya, 7*' répa sárg mindenfe­nyiségben Rtg.-nál. A Január 1-én hódolattal üdvözli Teleki Pál miniszterelnök a nemzet nevében Horthy Miklós kormányzó urat. Akkor jön az antant-parancs Nyugatm­agyarország átadására s e napra készülnek el Svájcban az uj bankjegyek. Január 4 A Varju-féle gyilkos­ság tettese kézre kerül. Január 9. Az adógabona és adó­­tengeri hátralékosokat regvirálással fenyegetik meg. Az ellátatlanok ke­nyerébe kukoricát is alkalmaznak.— A katholikus egyháztanács újra ala­kulása. Január 14. Félbe Zoltán megszö­kik a szegedi fogházból, de úírael fogják. Január 20. Megalakul az árvizs­gáló bizottság. Január 23. Szádeczky Lajos kép­viselő beszámoló beszéde. — Első tárgyalás a jogakadémia ide csato­lásáról. Január 25. A hadikölcsönkötvé­­nyek nosztoifikálásáról rendelet. január 26. Iparosasszonyok egye­sületének megalakulása. Február 1. Revízió alá veszik a III. osztályú kereseti ad­ó­kivetéseket. Február 4. A debreceni merény­letet elítéli a ret­rmátus egyházi Csemegék, fűszerkülönlegességek, rumok, teák, teasütemények, borok pezsgők likőrök a legnagyobb választókban a legolcsóbban Melon m­­am? palota. MoÉ m A legs újévi a Nagy v puka es kém den szintjei Hámu’.a ( ▼lUs* d­e»ui • Ifj. Deák Ferent OCSJ Moldvay i oldalkosá­r ujj rendezek szárnyává ben Belé korona, féle ze este 6 vendég!«.

Next