Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
2 VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1922 január 1. Uj Szív és uj Lélete! „A gép forog s az alkotó pihen“, mondja a nagy magyar költő és mély gondolkozó Madách ! A világegyetem hatalmas gépezetének, az idő végte- lenjének szédítő kerékműve ismét fordult egyet s megállíthatatlan örök mozgásában észrevétlenül lepergő napjaival, tündérien ellebbenő perceivel elérkezett 1921-nek utolsó alkonyáig, hogy kérlelhetetlenül siető továbbhaladásában helyet adjon az új esztendő hajnalának Életünk küzdelmes hajszájának egy újabb fordulópontjáig jutottunk el ezzel, a szárnyason repülő időnek egy újabb határállomásáig, egy darab fájó múltnak s egy újabban nekilendült bizonytalan és aggodalmas jövőnek szomorú határkövéig. A múlt, jelen és jövő megindító egybetalálkozása ez, melyek mint e három időbeli fogalomnak géniuszaként jőnek össze, egyesülnek s bennünket felkeresnek és tetemre hívnak, számonkérvén eddigi életünknek érzéseit, gondolatait s cselekedeteit, hogy ennek irányához szabjuk a további reményteljes vagy vigasztalhatatlan várakozásokat, alakulásokat és fejleményeket. Az ó és új esztendő érintkezésének, egymásba átfolyásának megható pillanata tényleg kiváltképpen alkalmas arra, hogy önelmélkedésre és magábaszállásra indítson s lelkünknek mélyén megszólaltasson olyan nemesebb hangokat is, amelyeket a felületességnek, a könnyelműségnek, a léha korcsszellemnek, az érzéketlenségnek szava vagy az anyagi elvek csábító szirén dalának zengése rendszerint mindnyájunk lényében elaltat és némaságra predestinál. A maga egyéni vonatkozásában természetszerint a változásnak, az elmúlásnak komor érzése az uralkodó tónus. A léleknek szomorú szemleútja ez a múltnak ritkán kedves s többször fájdalmas emlékképeitől, a jelen néha boldog, de leggyakrabban keserű impresszióinak hatásán keresztül a jövendő láthatatlan ködfátyolának sötét távlatába. Régebbre való visszaszállás, merengő visszapillantás, mely a most élő események és benyomások szűrőjén szövődik át újabb vágyaknak, reményeknek, terveknek elképzelhetetlen alakulásaiba. Latolgatása, megállapítása annyi komor életbölcseleti igazságnak, annyi új elvhez, eszméhez való kényszerű alkalmazkodás, mely a szomorú tapasztalások kálváriájának lépcsőfokain emeli a lelket a sivár valóságnak zord régióiba. Meghazudtolása a legszebb álmoknak, megölője a legdrágább eszményeknek, eltemetője a legboldogabb reményeknek, a legszeretettebb sziveknek nagyon sokaknál, miken olyan szent rajongással csüggedtünk valaha. Öntudatra ébredés, kijózanodás mindenből, ami szép és magasztos ezelőtt a szivek rejtekében élt s mely egykor jóra és nagyra lelkesíteni tudott! Csalódás a legtisztább érzésekben, a leghűségesebb szeretetben, a legigazabbnak vélt közhasznú munkálkodásban. Az élet hitt szépségének, jóságának és igazságának kultusza, boldogságának tündér romantikája helyett a rútnak, a rossznak, az igaztalannak mammonizmusa, a boldogtalanságnak, a gyalázatnak gyehenna tüze. Beletörődés, megalkuvás mindenbe és mindennel, ami lényünktől távollevő, gyűlölt s idegen volt. Bizony ezek az érzések, ezek a gondolatok meredeznek ma a legtöbb ember lelki világának kapuja előtt! Ám mindezeknek a momentumoknak összességéül, megrázó tapasztalása, kiáltó bizonysága ez átmeneti határállomás magábaszálló megállapítása, hogy bár a művelődéstörténet, a bölcselet, a lélektan, a jogtudomány egyértelműen s kétségbevonhatatlan büszkeséggel beszél az emberi civilizációnak szédületes haladásáról, az evolúciónak csodálatos eredményeiről, alkotásairól és drága értékeiről s boldogan állapítja meg, hogy a primitív ember a kultúrának magasabb szellemi befolyása alatt mivé változott, mivé transformálódott át, hogy életmódja, ízlése, értelme és tudása a történelmi idők folyamán mennyit nemesedett s gazdagodott, de vájjon a szive, a lelke alapjában véve nem maradt-e a régi nyers durva kősziv, lélek? Annyi gazdagsága mellett megszerezte e művelődésének koronájául az érző hús szívnek és nemes léleknek, ez uj szívnek és uj léleknek birtokát, mely a legdrágább kincs és legnemesebb emberi érték jogi és erkölcsi principiumok szerint és társadalomban s a valódi civilizációnak legfontosabb kritériuma, sine qua non-ja számára. S bámulhatjuk bár a lángelmék teremtő erejét, leborulhatunk a szellemnek, a tudásnak hatalma előtt, hódos imádattal rajonghatunk a művészet apostolainak lábainál, ez még mindig nem a legnagyobb erkölcsi érték számunkra. Legalább is nem az, mely az emberi életnek legvalódibb célját, a teljes egyéni és társadalmi boldogságot teremthetné meg, mert az erkölcsi értelemben vett tökéletesülésének legerősebb emeltyűje s önző, elégedetlen, igazságtalan és boldogtalan életének igazi s leghatékonyabb nemesítő, alakító ereje, transformáló erkölcsi hatalma nem annyira a szellemnagyság, a ragyogó kultúra, a művészi szárnyalás, mint a szív- és lélek világának ama érző jósága és gyöngédsége, mely felé minden civilizációnak mint végcél felé törni kell. Uj szívnek igazi jósága, uj léleknek valódi nemessége, ez hiányzik korunknak minden rendű és rangú embereiből. S sokszor annál jobban, minél ünnepeltebb közéleti működés piadesztálján forgolódik, minél nagyobb hatáskörrel bíró vezető tevékenységnek a birtokosa. Igen, mert még mindig az anyagi világ egoizmusa uralkodik rajtunk s a szellemi világ nemesebb hatalma nem tudott diadalmat venni, mert szivünket, lelkünket a maga képzelt erőivel próbáltuk csak fejleszteni s kikapcsoltuk a végtelen szellemnek, a végtelen léleknek hatása alól. Érző szivü és nemes lelkű emberekre van elsősorban szüksége a vezetésre szoruló magyar társadalomnak, nem a hideg értelem fölényes magaslatain tetszelgő száraz szobatudósokra s elérhetetlen távolságból lenéző rideg keblekre. Akik érezni tudják teljes erkölcsi felelősségüknek a tudatában, hogy tőlük kell irányítást és áldást venni a gondjaikra bízottaknak, hogy az ő példaadó hatásukat szívják magukba, akik vezetésük alatt állanak. S ha valamikor, úgy a mai szomorú időkben sokszorosan kiáltó tanulságul zúghatja fülünkbe a fájó múlt, a keserű jelen és a bizonytalan jövő. Ha valamikor, úgy a jelennek napjaiban kell, hogy megtanítsuk egymást, hogy transformálnunk kell a magyar társadalmat az új szívnek és új léleknek alakító erejével. Ez az erkölcsi hatalom teremtheti meg a magyar nemzeti társadalmak osztályainak harmonikus békéjét. Ez hozhatja össze és forraszthatja egybe azokat, akiket talán a régmúltnak kedvezőtlen emlékei, vagy saját félrelépésük a széthúzás pusztulásába vitt. Hódmezővásárhelynek magyar társadalma! Íme felderült reánk az ó évnek első hajnala. Ez uj időre szerezzük meg a nemzetünket megváltó uj szívnek és uj léleknek búrokét. Ez legyen fényes múlt, és sokat hivatott városunkban az az alakító erő, mely az intelligencia adminisztrációjával, a gazdálkodó osztály termelő erejével s az iparos és munkás világ produktivitásával összeszedje és harmóniába forrasztja szegény társadalmunknak szétszórt csontjait! Hmv., 931 dec. 31. M n piacok L. E ságor reglejében Kezreákozmei, haj és szemöt fája villannyá l Pálur József, ref. lelkész tali 2E m taron ml m iskola uián. Mint ismeretes, a múlt hetekben a város által kiküldött bizottság kérő szóval fordult a város közönségéhez, hogy ne engedje kockáztatni a gimnáziumi tanítást, hanem adományaival juttassa legalább 3 vagon fához Az akciónak azonban nem lett kívánt sikere, mert mindössze 26 ezer korona gyűlt egybe, ami alig harmada a szükségletnek. A bizottság tegnap ismét együtt volt és tárgyalta a további teendőket. A közönséghez ujabb kérőszót intéznek: taliisnilliilMssHiltiUsiliiisdkoiL A kormány jót akart és jót is tett a közalkalmazottakkal, midőn részükre szenet utalt ki és pedig a családok részére 10—10, a nőtleneknek 5—5 mázsát. Az áldás jól is esett a tisztviselőknek, de a legtöbb, legalább is 80 százalék nem tudott mit kezdeni a finom szénnel, mert fa nélkül nem használhatja és nincs is szénre való kályhája; az ilyen közalkalmazottak azután szénporciójukat eltolták, igy is, úgy is elpocsékolván a drága árut. Szegeden száz vagon körüli mennyiséget szerzett igy meg a légszeszgyár s a szén mázsájáért 2 mázsa fát adott, akként, hogy ölseli a szállítás költségeit. Vásárhelyen némelyek másfél mázsa riszroszfaért cserélték el a szenet . Csak nagyon kevés volt, aki két mázsával számolt. De még így is jól járt a kereskedő, mert a szén ára 500 korona körül van Az országos központ nagy baklövést követett el, midőn nem maga intézte a jövedelmes tranzakciót. Így az állam nagyon drága közterheiből legalább 60 millió korona kallódott el a közvetítők kezén. Ez a tekintélyes összeg inkább jutott volna a hivatalnokoknak. Fél év alatt rollovová válnak az új ban. Az új bankjegyek némely része még pár hetes csupán s már csupa rongy. Az ember lépten-nyomon lát új 20 koronást, mely darabokból van összeragasztva s a lyukas és tépett száz koronások is szaporodnak. Ha így haladunk, egy év múlva ott leszünk a pénzzel, hogy újabb 800 millióért nyomathatunk új bankjegycsomót Svájcban. A közönség is hibás a dologban, mert a legtöbb ember gyűri a pénzt és úgy bánik vele, mint a papírrongygyal. A pénzt ma kétféleképp kell megkímélni. Ill íjtal az ÉH frtanti Vísírtelin. A 920 ik és 921-ik évekre most utólag megállapítandó vagyon és jövedelem adóra vonatkozólag 2500 gazda nem adott vallomást. Ezek részére adóintőket küldött a szegedi kfr. pénzügyigazgatóság. A mult hetekben másfél ezeret osztottak ki s most újabb ezer ilyen intő van kézbesítés alatt. A vallomásokat az intő átvételétől számított 8 nap alatt kell beküldeni. Ilyen vallomási ívek vannak nyomtatva és Posztós Pálnál, a Dura könyvnyomdában,továbbá az Imre Károly és ifj. Zenke Lajos kereskedésében kaphatók. A ki a felhívásra sem ad vallomást, arra bírságot szab a törvény. Rendek Andrássy-t í fl’ÁCS f jászta b a fogtec Fo ’. is, A céh Pc A vk ek. le (j VIE huta (Szeged, (Európa VII . 11 tollakat, mindenkinél rólunk állandi Schlesingf Szentesi-u 18 Hí elmúlt ív tfrtiiete ifiiao. Próbálj lepi gőzzel 1 Mold ruhafi szőni. Egy egyce at két kazeh kazal jó réti tekinthető K ott vesző végozásra. Silin étkezési buhonya, 7*' répa sárg mindenfenyiségben Rtg.-nál. A Január 1-én hódolattal üdvözli Teleki Pál miniszterelnök a nemzet nevében Horthy Miklós kormányzó urat. Akkor jön az antant-parancs Nyugatmagyarország átadására s e napra készülnek el Svájcban az uj bankjegyek. Január 4 A Varju-féle gyilkosság tettese kézre kerül. Január 9. Az adógabona és adótengeri hátralékosokat regvirálással fenyegetik meg. Az ellátatlanok kenyerébe kukoricát is alkalmaznak.— A katholikus egyháztanács újra alakulása. Január 14. Félbe Zoltán megszökik a szegedi fogházból, de úírael fogják. Január 20. Megalakul az árvizsgáló bizottság. Január 23. Szádeczky Lajos képviselő beszámoló beszéde. — Első tárgyalás a jogakadémia ide csatolásáról. Január 25. A hadikölcsönkötvények nosztoifikálásáról rendelet. január 26. Iparosasszonyok egyesületének megalakulása. Február 1. Revízió alá veszik a III. osztályú kereseti adókivetéseket. Február 4. A debreceni merényletet elítéli a retrmátus egyházi Csemegék, fűszerkülönlegességek, rumok, teák, teasütemények, borok pezsgők likőrök a legnagyobb választókban a legolcsóbban Melon mam? palota. MoÉ m A legs újévi a Nagy v puka es kém den szintjei Hámu’.a ( ▼lUs* de»ui • Ifj. Deák Ferent OCSJ Moldvay i oldalkosár ujj rendezek szárnyává ben Belé korona, féle ze este 6 vendég!«.