Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

társaság ites és vidéke smeretséggel tűz, betörés, igazat müve­­legfelelő juta­­­ktatást nyuj­­erzésnél köz- 5 ajánlatok: fi Linót­ utca 395 érésén öcsi és más f. hó 16-án, kor VI. ker. 382 szikviz R. T.­­t végzett leány a felvétetik, k Novák Jó- 381 . 110 számú óval, mellék­­sivárral. Érte- i sz. 376 & minder­­tik előkelő ur­­, főzni tudó megtéri­letik. lohy igazgató 397 pkerti állomás- 0 hold belőle alkalmas, érte- i sz. 383 ló gátfalluit- ban jutányuu­llóanal megte- 0 fixamóban, 319 lóknak, savanyított ká­­tételekben is e s i Ferencné 186 e­s 1­­ő házzal ín-utca 24. sz. os bolti pult fa pult, vala trépkályha is 201 eke Klauzál-u. 100 351 rbe kiadó Gkopán- Réz-u. 23 sz. 352 előgép Sándor sz-M______________353 azonnal elfoglal­________________396 csutkája és csabéja­­ sz. a._________371 k­ildből a rárósi dfi esbe kiadó, esetleg SZ. 378 eladó Szt László-u _______________. 84 ernaldid szabadkéz­sz. 390 ti útfélen tanyával . 725 tanyaszám a., ________________226 utóföld, öt hold szántó Közelebbi fel­­dr Sándor Jenő 194­­öv, pö szorító, divat­ján kapható. Fa­lsát elvállalom, uta. 983 ágitási mint javításokat an készít Tóth házi gépész) vil- J. 13 sz. 215 Tiplin­i Mi ismét. Még fel sem ocsúdtunk az első kábulatból, mikor újra fejbe vág bennünket az antant és egy újabb kibírhatatlan iga jármába kényszeríti valamikor büszke, dacos nyakunkat. Mint Párisból jelentik, a jóvátételi bizottság helyet adott volna a kisantant istentelenül kir­eszelt trükkjének és arra akar kö­telezni bennünket, hogy harminc esztendőn keresztül, minden év­ben 79 ezer fajjószagot, közte 25 ezer mént és anyakancát, 28 ezer fajmarhát és 26 ezer birkát adjunk ki az oláhnak, rácnak és a cseh szomszédnak hadisarcban s ráadá­sul a pécsi szénbánya egész ter­melésének 52 százalékát, tehát több mint felét szolgáltassuk ki teljesen ingyen. Szinte káprázik a szemünk, mikor a súlyos tételeket olvassuk és felsír a lelkünk, mikor rettenetes megaláztatásunkba, rabszolga hely­zetünkbe belegondolunk. Hát való­ban igaz lenne, vagy csak gonosz tréfa, boszorkány álom az egész? Nem álmodunk, ők pedig nagyon is pogány komolysággal beszélnek. Nem álom, hanem valóság. És iz­galomra nem számíthatunk, a pa­rancs elől ki nem térhetünk, a sum­mából egyetlen kergebirkát ki nem alkudhatunk. Muszály. De vájjon lehet-e ? Ezt Párisban nem kérde­zik meg, hanem egyszerűen azt mondják, hogy ha nem adod, ám lásd a következményeit ! Akkor majd gondoskodunk a megszállás­ról ! így biztatnak s a világhatal­mak terroristái lesve lesik a percet, amikor újra megrohanjanak bennün­ket. Szerte körülöttünk hiába vá­runk egy biztató tekintetet, egy bá­torító szót, mindenki csak maga elé néz, még az is, aki néha barátunk­nak mutatja magát. Végtelen elha­gyottak, végtelen árvák és nagyon nyomorultak vagyunk, akikkel úgy bánnak, ahogy akarnak. Tehát ké­szülhetünk a sarcra. S majd men­nek a szép, büszke magyar mének, tüzes alföldi paripák, büszkeségei ennek a földnek oda Oláhországba, ahol katonai istállók trágyadombján, térdig,szemétben züllenek, romla­nak, skoloncozódnak el. Mert ott úgy tartják a lovakat. A kapitány ur paripája nyakán egy rongyos istráng jelzi, hogy az tiszti ló, úgy áll a többi közt a két hónapos dudvában. Szemtanuk beszélték, akik látták az erdél­i huszárkaszár­nyákat. S a büszke svájci tehenek s villás szarvú ökrök fatengős ro­zoga szekerek előtt ballagva szál­lítják a magyar erdő kopott fáját. Ide züllenek le a büszke szép jó­szágok. Magyarországnak egész ál­lattenyésztését, egész gazdasági életforrását meggyilkolja a készülő istentelen ítélet, de tönkre teszi ál­talában is az állattenyésztést, mert a kis nációk kezén virslivé válik a legszebb paripa és ebek harmin­­cadjára jut a legszebb villásszarvu ökör is. Gyalázatos, égbekiáltó íté­let, melynek hallatára fellázad a magyar ember minden vére s ön­­kénytelenül rohan agyára a gondo­lat : nem jobb volna-e leszúrni minden büszke mént és szép mar­hát, mintsem zsarnoki nációk bi­­zanúságába kerüljenek” s azután a Hunok lóáldozatától párolgó szab­­ ­ódn'f Lővésárthy, 1922 január 14. Szombat Ara 3 korona. XVIII. évfolyam 11 szán?. v A #* A11 m­ ír. i g i Előfizetési út helyben: Egész évre. . 800 K Fél évre.... 400 X Vidékre. Főszerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA Felelős szerkesztői fejérváry József Uarksutóság is tlschUnm­otavfern­ely, lemtb-tfz. Egész évre . . 900 K Fél évre ....­­450 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP­ályát magasra fogva, az ősök szent hevületével, a harag deliriumával rohanni meg az egész világot. S meghalni becsülettel, vagy élni szabadon. Mert ez a rabszolga élet csúnyább a halálnál . . . Ha kezdik tárgyalni az új választói törvényt A javaslat megszigorítja a nők A M. T. I. teljefonjelentése: Az új választói törvény csak kis mértékű megszorítást fog jelenteni. Az ipari munkásság iránt a javaslat igen konszin­ans s csupán a női választó­jogot korlátozza, aktív és passzív választói jogát, fentiek fogják alkotni a miniszter­­elnök és a kisgazdapárt közötti tár­gyalások főtémáját s valószínű, hogy e tekintetben is sikerülni fog meg­egyezésre jutni. Mértékadó politikai körökben az a vélemény, hogy a javaslaslatokat a mostani nemzetgyűlés egyrészt az idő rövidsége miatt, de még inkább a karlisták obstrukciója miatt nem tárgyalhatja le. Erre való tekintettel a legvalószínűbbnek látszik az a verzió, hogy új nemzetgyűlést fog­nak választani, amely az alkotmány­­jogi javaslatokat betetőzi s utána alkotm­ányozó országgyűléssé ala­kul át. A javaslatot ma délután egy szű­­kebb körű értekezlet fogja letárgyalni Bethlen István miniszterelnök elnök­lésével. A közjogi bizottság tegnap dél­után ülést tartott, amelyen a felső­ház reformjáról szóló törvényjavas­latot tárgyalták. A kisgazdapártban az a felfogás uralkodik, hogy először le kell tárgyalni a választói törvényt és a közjogi reformot s csak azután a főrendiházi reformot, ugyanis a Lépjünk be a nyugdíjintézetbe! Bűnt követ el maga ellen az a munkás, aki nem veszi igénybe. 30 éve már, hogy fennáll a magyaror­szági munkál­ság rokkant és nyugdíj egy­lete, hogy teljesen életképes, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a 30 év, mely idő alatt a krajcárokból és fillérekből több mint huszonöt millió korona alaptőkét gyűjtött. Az egylet soha nem dolgozott reklámmal, s hogy mégis tekintélyes ösz­­szeget gyűjtött össze, az onnét van, hogy az egész országban a fiókok tisztviselői és pénztárnokai fizetés nélkül, csupán tiszteletből kezelték és kezelik a befizeté­sekkel járó igen terhes munkát. Miért is 30 éves fennállásunk után emelt fővel merjük hirdetni, nyíltan, hogy a mi egyletünk a világ legolcsóbb és leghumá­nusabb nyugdíjintézete, melyet nem az ön­érdek és nem a nyerészkedési vágy hívott életre. Egyletünknek tagja lehet már 14 év be­töltése után a férfi és női nemhez tartozó felekezeti különbség nélkül mindenféle foglalkozást űző egyén, legyen az akár szellemi, akár ipari, akár kereskedelmi, akár gazdasági cseléd­munkás, vagy ház­tartást végző nő, vagy alkalmazott. De be­léphetnek egyletünkbe mint nyugdíjpótló intézetbe még az állami és városi tisztvi­selők is, valamint az összes állami alkal­mazottak is, továbbá papok, tanárok, taní­tók, orvosok, ügyvédek, iparosok és gazdák, szóval mindazok, akik érzik és tudják, hogy öreg korukban bízón jó lesz a nyug­díj. Miért is kívánatosnak tartanánk, hogy ne legyen ebben a városban egyetlen sze­mély sem, aki öreg korára az áldásos nyugdíjintézménynek segítő hatását ne érezné. Hiszen mindenki megteheti, aki csak akarja, oly csekélyek a díjak, hogy azt igazán mindenki elbírja, és oly ked­vezők a befizetések, hogy amikor pénze van a tagnak, fizethet előre negyed, fél, akár egész évet is a fizetendő díjak he­tenként 1 koronától 8 koronáig, hat kü­lönböző osztály van, ugyanígy van a nyug­díjkifizetésnél is. Már 10 év után a kö­zép­arányt számítva egy ezer koronaól kilencezerhatszáz koronáig emelkedik fel a nyugdíj, tehát nemcsak a tagdíjak, ha­nem a kifizetendő nyugdíjak is horribili­san felemelkedtek. Hogy a fentiek tények nem pedig rek­lám, annak bizonyítására meg kell nevez­­nünk egy helybeli ipartelepet, a Bauer malom céget, mint részvénytársaságot, amely cég már közel hét éve, hogy ösz­­szes munkásait nyugdíjintézetünknél biz­tosította és helyettük a nyugdíjat fizetik is, amelyért a munkások csak örök hálára lehetnek kötelezve. Különben is a tett mindennél szebben beszél, a magunk ré­széről csak annyit kivárunk, hogy a mun­kásság városunkba még igen sok hasonló munkaadót találjon . Egyletünkbe beirat­kozni lehet minden vasárnap d. e. 9 órá­tól 12 óráig Lencse Ernő pénztárunknál 1. ker. Oroszlán­ u. 9 szám, ahol a tag­díjak is fizetendők. Lencse Ernő Tóth József pénztárnok, elnök. A honvéd hadsereg. Újabb 28 magyar fiúval szapo­rodott a száma Vásárhelyről a m. kir. honvédségnek. Úgy látszik kez­dik már átérezni a mi fiatal gazdá­ink is, hogy az ország tulajdonképen tőlük, a legderekabb fiuktól várja megerősítését; a tegnapi nap fo­lyamán már akadt gazda ifjú is, aki jelentkezett, most válik tehát el, hogy a gazdatársadalom valóban az a szikla-e, a amelyre építeni lehet. Hazánknak derék és főként „meg­bízható“ magyar katonákra van szüksége. Kitől várjon tehát valamit ha nem a gazdatársadalomtól, akik számtalanszor megmutatták azt, hogy magyarok s a magyar ,keresztény eszme hívei s nekünk ilyen harco­sokra van szükségünk. Az ő tár­sadalmuk nem fántorodott meg sem a forradalom, sem a proletáruralom alatt s mindig magyarnak vallották magukat, kell tehát, hogy most is eleget tegyenek kötelességüknek. A magyar ember természete nem ide­­genkedhetik a katonáskodástól, mert a magyar mindig büszke volt arra, hogy hazáját szolgálhatja. A tegnapi toborzás alkalmával önkénteseknek a következők marad­tak bent: Dobsa Ernő Berkenye u. 21. Garai János Széchényi­ u. 30. Gyapjas János Klauzál-u. 29. Héjjá István Szt. László-u. 41. Libor János Észak-u. 46. Lencse Ernő Klauzál-u. 77. Lantos János P. 1118. Libor György Mária V.-u. 4. Mező István Hideg-u. 7. Pap Sándor Almási-u. 35. Sütő Bálint T. 339. Tóth Imre Püspök-u. 25. Tóth Lajos Kaszap u. 2. Biró Imre Orosháza U­. 164. Borsodi Mihály Hold-u. 10. Csorba Ernő Tavasz-u. 11. Béres Ferenc Jókai-u. 24. Béni Imre Görbe-u. 79. Bécsi Imre Hold-u. 10. Szilágyi János Damjanich-u. 121. Bodrogi János Gt. 58. Karácsonyi Sándor Egressy-u. 17. Gulyás Kis Pál Gt. 484. Vámos István Észak u. 79. Oláh Ferenc Nyárfa-u. 18. Göcző János Gábor-u. 6. Balogh Imre Magyar- u. 4. Szabó János Malom u. 36. A villanyáram díjai. A Kecskeméti Újság írja a követ­kezőket: „Kecskemét város tanácsa most kapta kézhez a Magyar Orszá­gos Villanyművek kimutatását az ország különböző városainak villany­áram szolgáltatási díjairól, amelynek alapján emelte fel a díjszabást hek­­tórattonként, január 1-ig visszamenő­leg 2 korona 50 fillérre. Ez a díjszabás még mindig jóval kevesebb a szomszéd város­okénál. A kimutatás szerint ugyanis Félegy­házán 320 fillér, Nagykörösön 300 fillér, Cegléden 350 fillér, Halason pedig 420 fillér a díjszabás“. Ugyanakkor jelenik meg Vásár­hely város tanácsának hirdetménye, mely a vásárhelyi villanyáram árát december hóra 1 korona 90 fillér­ben szabja meg. Mi tehát hálát ad­hatunk az Istennek. Gazdabál a Sasban. Holnap, vasárnap este lesz a Gazdasági Egyesület ifjúságának bálja a Fekete Sas dísztermében. A bál iránt oly nagy az érdeklődés, mely minden várakozást felül­múl. A rendezőbizotság az alábbi meg­hívót bocsátotta ki: : „A Hódmezővásárhelyi „Gazdasági Egye­sület* Ifjúsága 1922. évi január hó 15-én, a Fekete Sas nagytermében. Nagyméltó­­ságu Gróf Bethlen Istvánné kegyelmes asszony fővédnöksége, Nagyságos Lázár Dezsőné és Nagyságos Pál Jánosné úr­asszonyok védnöksége alatt, jótékonycélu zártkörű táncmulatságot rendez. Belépő­díj személyenkint 100 kor. Zsölye-páholy 600 kor., Kis páholy 800 kor. Nagy pá­holy 1000 kor., Családi páholy 1500 ko­rona. Kezdete pontosan este 9 órakor. Kéretik a nagyérdemű közönség az es­télyen minél egyszerűbb öltözetben meg­jelenni. Jegyek előre válthatók a Gazda­sági Egyesület titkári irodájában, a Kul­túra nyomdában, Posztós Pál könyvkeres­kedésében és este fél 8 órától a pénztár­nál. — Felül fizetéseket a jótékonyáéira való tekintettel köszönettel fogad és nyug­táz a rendezőség. — A zenét a Mungóék zenekara szolgáltatja. A meghívó kívá­natra előmutatandó. Rendező­ bizottság : ifj. Tárkány Szűcs Sándor elnök, ifj. Juhász Sándor alelnök, ifj. Jakó Miklós főrendező, Bodrogi Dezső cigányvajda, ifj. Zsarkó Sándor alelnök, ifj. Rostás Sándor főrendező, ifj. Elek Pál táncrendező, ifj. Tóth Imre jegyző. Rendezőség: ifj. Asztalos Imre, Balogh Pál, Barna Lajos, Battarcs Mihály, Bálint Károly, Berecki Ferenc, Budai Imre, Bod­rogi István, Borbás László, ifj. Csáki Já­­nos, Csáki Máté, ifj Csáki Sándor, ifj. Csáki Kálmán, Csanki Sándor, ifj. Deák János, Elek Áron, ifj. Elek Elemér, Égető Ferenc, ifj Fejes János, Galjass Sándor, Gaál István, Gojdár Sándor, Gombos Já­nos, Gombos Sándor, Hegedűs Bálint, Hegedűs Ferenc, Hegyi Mihály, Hocsi Imre, ifj. Hódi István, Hős Nagy Kálmán, Juhász Imre, ifj. Juhász István, Karasz Sándor, Kenéz János, Kenéz Samu, Kecs­­keméthy János, Kiss Dezső, Karasz Jakab, Kiss István, Sz. Kiss Ernő, Kokovai Pál, Láda Ferenc, ifj. Lázár Lajos, Lázár Mó­zes, Majsai Pál, Makó András, Meszlényi Imre, Meszlényi György, Meszlényi József, Meszlényi Mihály, Meszlényi Sándor, Ma­­czelka Ferenc, Mérai Kálmán, Mérai Sán­dor, N. Mónus János, Mónus András, ifj. Mucsi Imre,­­ Nagy Pál, Olasz Márton, Olasz Pál, Pál Ferenc, Pál Imre, Petrecz István, Pozsgai Antal, Rostás Ferenc, Ros­tás Pál, ifj. Samu Ferencz, Samu Imre, Szabó István, Szombati Pál, Szilágyi Ernő, Széll Ernő, ifj. Széll Mihály, Széll Fál, Szőke Ernő, Szűcs Imre, Szűcs Sándor, Tatár Péter, Tárkány Sz. Ernő, Tárkány Sz. Imre, ifj. Tóth Ferenc, Tóth Imre, Tóth Sándor, Török Imre, Petőfi­ utca, Tö­rök Imre, Török Mózes, Tunyogi Sándor, Varga Pál, Varga Sándor, Vigh György, Vigh Imre, Vigh Samu, Vizi Sándor, Zsarkó János.

Next