Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. június (18. évfolyam, 125-150. szám)
1922-06-24 / 145. szám
Hódmezővásárhely, 1922 junius 24 Szombat. Előfizetési ár helyben: egész évre .... 800 Kél évre............... 400 K Vidékre: egész évre . . . . 900 K fél évre............... 450 K Telefonszám: 87. Ara 3 korona. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XVIII. évfolyam 145. szám. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Abban 16 a feje kormánynak, közélelmezési tanácsnak, adózseniknek s az egész adót izzadó nemzetnek, hogy miként oszlassa el kenyérgondjait a szegénységnek, a munkásnak, az ellátatlannak. Az irtózatos nagy teher elosztásában vannak ellenvélemények, vannak vitáik, felsziszszenések, de abban ennek az országnak minden becsületes polgára egyetért, hogy itt ezen a földön kenyérgond ne emészszen a télen s majdan a jövő tavaszszal senkit, hogy minden embernek biztosítania kell a betévő falatját. Ebben mindenki egyetért. Ezért kész az új áldozatokra, aki bele tud gondolni az élet követelésébe. Ezért vállal a polgár újabb terheket, ezért hosszabbítja meg napját ha kell 2 órával , ezért hullatja verejtékének többletét és szabja szűkebbre a maga karéját, ha a sors és a viszonyok úgy kívánják, csakhogy azt a haladáshoz szükséges lelki nagy konszolidációt szolgálja. Mert azt a 15 ezer vagon búzát, mely az ellátatlanok kenyeréhez kell, a földtáró gazda, a kézműves, a kereskedő és az adózó lazámer izzadja ki, még akkor is, ha nincs nagyobb földje egy koporsónak való sírhelynél. És ez nagyon súlyos teher, sokakra úgy hat, mint a roskadás, de meg kell tenni, mert ezen a földön nem szabad éheznie senkinek. Azonban ha a polgári társadalom sokszor talán könynyes szemekkel nélkülözve, robotját megduplázva vállalja ezt az áldozatot, akkor méltán elvárhatja, hogy azt a szegény népet ne ugrassák, ne hecceljék s lelkének elégületlenségét ne tüzeljék oktalanul, vagy gonosz szándékkal politikai indokokból azok, kik szereplésre vágynak. Magyarán mondva ne állítsák szembe velem ellenségként azt, akinek a kenyerét én adom. Mert hiszen ellenértéket kíván az élet minden falatért, de senki nem várhatja azt, hogy én vállaljam a koplalást azért, hogy az enyémből más lakjék jól. Nyomorúság szakadt most mireánk, mely közös mindnyájunkkal s mely mindenkire azt diktálja kérlelhetlenül, hogy*szabja a legszűkebbre igényeit, kétszerannyit dolgozzék, mint máskor és ne akarjon még munkája után sem úgy élni, mint ahogy élt. Hogy valaki ma emberi életet éljen, az ritka lukszus, melyet nem tűr meg a nyomorúság ! Ezt kell megfontolni és nem vörös indulókkal bolondítani a népet s kacsintgatni kelet, meg Bécs felé. Erre mi is azt mondjuk, mint amit a szocialisták pesti értekezletén a józanul gondolkozó munkások mondottak : Nekünk nem telik a piros szekfüre, nekünk munka és kenyér kell ! Amikor tehát a magyar polgárság úgyszólván az utolsó erőfeszítéssel rakja össze az ország kenyerét, árulás bécsi emigránsok hazahozataláról beszélni s kelet felé kacsintgatni. Mert ezt nem hallottuk a programmbeszédekben. De tanulhat belőle a polgárság. 44 ezer koronába kerül az új laktanya. Mint ismeretes, a csendőrszárnyparancsnokság új őrsöket tervez a vásárhelyi határban. Egy csendőrőrs a Tisza vonalat szolgálná s Mártélyra szánták, de ott helyet nem tudtak neki biztosítani, így azután a körtvélyesi csárdát szemelték ki laktanyául. Kies hely ez is, akárcsak Mártély és innen gyorsan elérhető ez a határrész, a szárnyparancsnokság tehát elvileg elfogadta az ajánlatot, csak némi átalakításokat kellett végezni. A kérdésben a jövő hét szerdáján dönt a közgyűlés. A mérnökség kiszámította az átalakítás költségeit. Ez 44 ezer koronájába kerül a városnak. Tekintve azt, hogy ma egy rőzserabb fal is többet igényel, nem is sok, pláne a közbiztonság szolgálatában. A Szegfű csárdánál építik az utat. Mikor a mártélyi Makadám út kiépült, tervbe vették az egész országút megcsinálását Mindszent—Szegvár—Szentes között is. Hogy miért, miért nem, azonban a Szegfű csárdánál elfogyott a kő, a négy kilométeres útszakasz elmaradt Mindszentig. Mindszent és Szentes közt ott parádéztak a kocsik a finom uton, azonban a Szegfű csárdánál mintha egy mély árok tátongott volna. Azaz hogy volt ott olyan út, amelyikre azt mondja az ember, hogy miért nem sülyed el a föld s ide még visszajövünk! Hát most végre eltűnik a lélekveszejtő útszakasz, mert kiépítik. Már építik is. Gaál Gaszton a Ház elnöke elparentálta IV. Károly királyt. Lapunk távirati rovatában vázoltuk tegnap azt a székfoglalóul tartott nagy koncepciójú beszédet, melyet a nemzetgyűlés elnöke, Gaál Gaszton, a kipróbált hűségű régi függetlenségi érzelmű nagy magyar politikus a megnyitó ülésen mondott el s melyben leszögezte, hogy a tanácskozásokat a múlt nemzetgyűlésben módosított 1908. évi házszabályok értelmezésével fogja vezetni. Gaál Gaszton beszédének azt a részét, melyben IV. Károly király tragikus haláláról emlékezik meg, pótlólag, teljes egészében itt adjuk. Gaál Gaszton a IV. Károly király haláláról a következőként emlékezett meg: Tisztelt Nemzetgyűlés! Azalatt, amíg a törvényhozás szüneteit, megrázó gyászesemény sújtotta nemzetünket. A mindenható kifürkészhetetlen akaratából, folyó évi április hó 1-én, fiatal korában, idegen földön ragadta ki a halál az élők sorából Szent István koronájának egykori viselőjét, IV. Károly király őfelségét. A váratlan elmúlás, az őszinte megilletődésnek és a mélységes gyásznak igaz érzését váltotta ki mindnyájunk szívéből. Az ország kormányzatára és ügyeinek intézésére hivatott tényezők a nemzetgyűlés együtt nem létében kifejezésre juttatták ugyan már a nemzet részvétét, mégis most, amidőn mint a nemzet akaratának törvényesen megválasztott képviselői munkához látunk, hangot kell adni azoknak az érzéseknek, amelyeket gyászos elhunyta az ősi intézményekhez ragaszkodó ország minden polgára szivéből kiváltott. Mint királynak tragikus és emberien mélyen megindító sorsát történeti távlatból tárgyilagosan méltatni egy későbbi kor feladata leend. Ma, midőn a nemzet törvényesen megválasztott képviselői itt egybegyültünk, kötelességünk ezen alkalmat megragadni arra, hogy a gyászba borult család előtt a nemzetgyűlés őszinte, mély részvétének adjunk kifejezést és tolmácsoljuk előtte a fájdalomnak és megilletődésnek azokat a meleg érzéseit, amelyek nemzetünk minden tagját áthatják. Javaslom tehát a tisztelt Nemzetgyűlésnek, méltóztassanak elhatározni, hogy a nemzetgyűlés Szent István koronájának egykori viselője, IV. Károly király őfelsége elhunyta felett érzett mély gyászának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és bizassék meg a nemzetgyűlés elnöke, hogy erről őszinte mély részvétünknek nyilvánítása mellett a hátramaradt gyászbaborult családost a megfelelő módon értesíthesse. (Élénk helyeslés.) — Méltóztatnak javaslatomat elfogadni? (Úgy van! Úgy van!) Ha igen, úgy ezt határozatképen kimondom. Élelmezési pótadót vetnek ki az ellátatlanok gabonájának beszerzésére, melyhez 15 ezer vagon kell. Temesváry Imre nemzetgyűlési képviselő az őrlési, adóról és az ellátatlanok kategóriájáról a következőket mondotta: — A lehető legantiszociálisabb törvénye volt a magyar nemzetgyűlésnek a múlt évben megszavazott őrlési adó, amennyiben a 15—18 százalékos őrlési adót a legtöbb kenyeret fogyasztó, tehát a szegény néposztály fizette a legnagyobb mértékben. Különösen sújtotta ezen törvény a részes aratómunkásokat és a napszámosokat, mert minden métermázsa búzából majdnem 20 kg.-ot be kellett adniok az őrlés alkalmával. Az egységes pártban nagyon sokan ezen őrlési adó meghozatala alkalmával rámutattak arra a súlyos helyzetre, amelybe ennek következtében a legszegényebb emberek jutnak. És hogy ezeknek igazuk volt, az tapasztalható a szegény emberek mai általános feljajdulásából. Miután az államnak feltétlenül szüksége van az ellátatlanok részére szükséges mennyiséget beszerezni, erre vonatkozólag a legcélszerűbb az lenne, ha közellátási pótadót rendszeresítenének, amely pótadó az ország minden adófizető polgárát egyformán terhelné. Ha ezt igazságosan szétosztják az ország összes adófizető polgárai között, ebben az esetben egy-egy polgárra alig számbavehető teher jutna és így a törvény eddigi antiszociális intézkedése teljesen megszűnne. Szükséges lenne az ellátatlanok kataszterének újabb összeállítása is, amire nézve a kormány már bizonyos fokú intézkedéseket megtétetett. A közalkalmazottak közül azokat, akik legalább két holdnyi földbirtokkal rendelkeznek, kizárja a közellétésből. Szükséges lesz azonban ezt tovább is fejleszteni, mert lassanként át kell térni arra, hogy az állam ne gyakoroljon állandóan gyámkodást polgárai felett. Mindenesetre meg kell találni a módját annak, hogy a valóban rászorultak részesülessenek a legfontosabb élelmi- cikkek tekintetében állami segélyben, mégpedig legalább is addig az ideig amíg a munkaalkalom és a munkabérek a mai rendkívüli magas árakkal egy szin- s vonalba jutnak. A múlt évi adatokat figyelembe véve körülbelül 15 ezer vagon búzára lenne szükség az ellátatlanok számára. Ha az ellátatlanok kategóriája a tényleges helyzetnek megfelelően lenne összeállítva, akkor ez a mennyiség kevesebb lenne. A 10 százalékos őrlési adóból az állam egy bizonyos mennyiségű gabonát biztosíthat magának azáltal, hogy kötelezővé teszi a vámőrléssel foglalkozó molnároknak bizonyos méltányos ér mellett a vámgabonának beszolgáltatását, ami körülbelül négyezer vagon gabonát jelent. Az ezen kívül szükséges mennyiség a közélelmezési pótadóból a szükséglethez mérten volna bevásárlandó szabadforgalom útján.____________________________ Báró Hazay Samu Vásárhelyen járt. Tegnap délután előkelő vendégei voltak a városnak. Báró Ha- Szay Samu vezérezredes, volt honvédelmi miniszter, lovag Kroban Sándor gyalogsági tábornok, báró Szurmay Sándor volt miniszter, Uzsok hőse, a báró Weiszmanfréd, volt csepeli tölténygyár tulajdonos és derekegyházi földbirtokosnál tettek látogatást, mely alkalmat megragadta báró Hazay Samu, mint Vásárhely díszpolgára, hogy városunkban látogatást tegyen, előkelő társaságával s a hölgyekkel együtt, kik mint családtagok szintén résztvettek a kirándulásban. Dr Soós István polgármester, dr Csáky Lajos és dr Medveczky Imre kalauzolták őket; látogatást tettek dr Temesváry Géza főispánnál, megnézték a városháza nagytermét, a Sas dísztermét, a színházat, a Népkertet s a város szép objektumairól tetszéssel nyilatkoztak. Ki lesz ellátatlan a jövő évben? A szerdai minisztertanács behatóan foglalkozott a drágaság kérdésével és a közélelmezési miniszternek több olyan javaslatát fogadta el, melyekkel a drágaság elleni küzdelem megindításét akarják bevezetni. A minisztertanács határozatairól illetékes helyen az alábbi információt kaptuk: — A minisztertanács elfogadta a gabonarendeleteket olyan formában, amint azt Térfi Béla miniszter előterjesztette, vagyis, hogy az új termelési évben is mindeki ellátatlan, aki mostanig benne volt az ellátatlanok listájában. Az ipari munkások kedvezményes gabonaellátásának költségeit azonban az állam elhárítja a munkaadókra. Az őrlési adó leszállítása folytán előálló differencia fedezéséről részben a földadó aránylagos felemelésével fog gondoskodni a kormány. A minisztertanács intézkedéseinek legnevezetesebb része az, mely kimondja, hogy gabonát nyers állapotban ezután nem szabad kivinni az országból. A nullásliszt kivitele azonban meg van engedve. A nullásliszt után fizetendő kiviteli illetéket ezentúl búzában kell levónni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezentúl a kiviteli illetékkel mindenkor kellő módon szabályozni lehet a gabona belföldi árát. Mert ha a gabona belföldi ára túlságosan emelkednék, akkor természetszerűen a kiviteli illetékek pénzértéke is emelkedik és ezáltal mintegy visszatartani igyekszik a lisztet az ország belső fogyasztása számára. A minisztertanács hozzájárult a gabonában fizetendő kiviteli illeték összegének megállapításához is.