Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. július (18. évfolyam, 151-176. szám)

1922-07-04 / 153. szám

I ■ semege­­ltoztatta lópart-u és jobb- 319 hát­­vételre. 311 omásnál M n-nyáron­­III. Fan­­____312 tőrrel és alappal _____302 .églő is, u. m. szekrény, edények,­­szók stb. 303 .­ Egylet eszére rés, lányokkal fény jelzé­se Károly tüldendők tő 30.000 irtózik és évi pró-i i fog. 301. ád-utca 21 300 g 6 hold lovakat, melyben azért, vagy rai-utca 10 299 föld iban eladó, ó alj-utca 1 317 régét i­m. Viszont Bódi Imre Beregi-ház.­ 330 mény. hát képező fái felszere­­egy szép ,vi jullus há­z idő esetén­­. fél 2 óra­­a. elfognak ház szabad­ 265 szoba használattal. I 8 hold föld­­ szép tanyá­­­, az Arany­­a volt Csabá­­ért. Balogh ma vendéglő s házzal, a tas. Ugyanott tihordásra is _______570 apjul­yiségben jeg­­yel értékesité­­dijért. Mező­ig sz. 172 Ránk tekint néha egy-egy szempár s nézése nyomá­ban nehány résztvevő szó hang­zik felénk. Azután ez is elröpül a pusztába s mi évődünk to­vább s hurcoljuk az élet kereszt­jét, mert a szó csak szó, de a részvét egy hajszállal nem megy tovább. Hallottunk már sokat, jól is esett mindig, de csak úgy, mint a koporsó mellett a szokásos fo­gadja részvétemet satöbbi ! Leg­utóbb az oxfordi egyetem tanári­kara és hallgatósága, egy sereg nemes angol úr látott meg vala­mit. Látta meg azt a gyalázatos komiszséget, amit a csehek és oláhok az elrabolt területek ma­gyar műkincseivel véghezvisznek. Felháborodással emelik fel tilta­kozó szavukat, hogy a csehek a pozsonyi történelmi emléket, a Fadrusz mesteri művét, az oláhok pedig a kolozsvári Mátyás szob­rot rombolják le, mi­által pótol­hatatlan veszteséget okoznak nemcsak a magyarnak, hanem az egész világnak, mert a mesteri alkotásokhoz szívbélileg gyönyö­rűsége és értékkapcsolata van az egész emberiségnek. Ebben iga­zuk van, csak ott hibáznak, hogy a csehet és az oláhot az embe­rek közé számítják. Aki szobrok­nak esik neki és megbecsülhet­­len értékeket dönt le, azt más­ként szoktuk elbírálni. A sertés­től nem várja senki, hogy többre becsülje a gyöngyöt a kevertnél, éppen azért a mi keserűségünk nem a vandálok, hanem éppen azok felé fordul, akiknek fiai oly­kor felszisszennek. S most a szob­rok miatt felháborodnak. Első te­kintetre hálátlanságnak tűnhet föl ez a megállapításunk, de nem tehetünk róla, ha nem az útszéli éretlen tacskót okoljuk a kárte­vésekért, hanem aki ránk szabadítá őket. Az oláh, meg a cseh nem tehet arról, hogy nem ért a mű­kincsekhez ; még arról sem, hogy dühös és úgy cselekszik, miként ama balga tehén, mely az édes­anyját öklelte fel, de az antant, az atyaúristen eme földi helytar­tója tehetne róla. De nem úgy, hogy Oxfordban összeül néhány jóindulatú dzsentrimén és azt mondja halk, szinte finom szóval, hogy az illetlenség. Hanem igenis úgy, hogy vagy képen kapja az egész rongy hadat jó takarosán, vagy pedig azt mondja minekünk, hogy most már nem bánom, ta­nítsd móresre a gazokat te ma­gyar ! Próbálja azt a szót kiej­teni, biztosítjuk, hogy fél év múlva nem az oláh grasszát Kolozsvár főterén, hanem ismét a Mátyás szobor lesz úrrá a mély hangú harangos öreg templom mellett, melynek fundamentumán ott ját­szadozott a gyermek Hollós Má­tyás. Hanem vannak itt mélyebbre ható bajok is. Ha a nemes angol segíteni akar rajtunk, akkor mentse meg legelőször a kenye­rünket s mentsen meg bennünket. A drágaság óráról-órára nő és A népkerti Vigadóban ma és mindennap a kolozsvári menekült egyetemi zenekar hangversenyez. ízletes ételek, jégbehűtött italok, fagylalt, jegeskávé és cukrász­­sütemények állandóan a n. é. közönség rendelkezésére állanak. Szíves pártfogást kér: R­a­p­c­s­á­k Péter vendéglős, mi irtózatos iramban taszíttatunk az örvény felé. Szinte az a sors fenyeget bennünket, mint amely már nyeli is be a száján Ausz­triát. Csakhogy Ausztria koldus, nálunk pedig a rónák roskadoz­nak az acélos búza és a takar­mánykincsek bő tárháza alatt. S mégis napról-napra romlik a pén­zünk s romlása sodor bennünket az örvény felé. S mindez azért van, mert piszkos kis népek tel­hetetlen éhséggel, gonoszsággal s a vesztünket akaró világbírák­­ céltudatosan nyomják, szorítják­­ le a magyar koronát. Ezt az el­­veszejtő gyilkos kezet fogják meg az oxfordi egyetem angol tudó­sai, akkor elhisszük, hogy őszinte a jóindulatuk. Másként azonban annyit ér a részvétük, mint ha a fuldoklót azzal biztatják : csak halj meg, emléked örökké élni fog !.. . 7 Hódmezővásárhely, 1922 junius 4 Kedd. XVIII. évfolyam 153. szám. Ara 4 korona. VÁSÁRHELYI Fő­szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Sal­áz 280 üveg és­­ Kállay-272 bérml­­let­ve- Gaél, 293 Előfizetési ár helyben: Egész évre . . . 1000 K Fél évre............... 500 K Vidékre: Egész évre . . . 1200 K Fél évre............... 600 K Telefonszám: 87. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. Vigyázzunk! Kémek járnak közöttünk! Senki szóba ne álljon olyan idegen emberrel, antant-bizottsággal, aki, vagy amely magyar egyenruhás tiszt jelenléte nélkül tudako­zódik. miért kémekkel vagyunk körülvéve s még a vesénket is el akarják orozni. Utóbbi időben idegen állambeli ellenőrzőbizottségok magyar összekötőtiszt nélkül autón beutazzzák az országot azon célból, hogy a magyar nép jóhiszeműségét, bőbe­szédűségét és vendégszerető előzékenységét, és az igen sok esetben tapasztalható és mindannyiunk előtt ismert magyar könnyelműséget és vétkes nemtörődömséget kihasz­nálva, a magyar emberrel közvetlenül érintkezve, a rabló szomszédaink által besúgott állítólagos rejtett hadianyagokra és egyéb titkos adatok birtokába jussanak. A furfangos társaság, mely már hónapokon át kiszipolyozza Csonka hazánkat, mely hónapok óta élősködik, dőzsöl és mulat a magyar gazda, munkás és minden adófizető magyar ember keservesen összekuporgatott pénzén, így akar bennünket lépre csalni. Hogy titkolt hadianyagunk nincs, hogy még annyi sincs, hogy a lehetetlenségig megcsonkított, alig számot­tevő és belső rend fenntartására sem elegendő honvédségünket, csendőr, rendőr­ségünket sem tudjuk azzal felszerelni, nagyon is jól tudják, hiszen ők fosztottak ki mindenünkből a cseh, oláh, rác bandákkal együtt. Tehát nagyon is jól tudják, hogy itt már nincs mit keresniök, de ép azért, hogy e jólétben tovább dőzsölhessenek, hogy tovább kiszipolyozhassanak, a magyar ember gyengéit ki akarják használni és igy egyes könnyelmű, meggondolatlan, vagy szomszédjának bosszút állni akaró magyartól szerzett, minden alapot nélkülöző adatokat ürügyül véve akarják tovább itt maradásuk létjogosultságát bebizonyítani. Mindenki tudja, hogy e rajtunk élősditársaság létünk sírásója, hazánk halálos ellensége. Magyar ember ezekkel szóba nem állhat, magyar ember csak a hozzájuk beosztott magyar összekötő tisztte­ beszélhet. A magyar sokkal büszkébb, hogy alattomban dolgozó ellenségeinkkel szóba álljon ! Magyar! Bárki legyen is az, ha idegen nemzetbeli katonatiszt hozzád fordul, bármily kérdéssel is, még csak ha azt is kérdezné, hogy melyik út vezet Orosházára, vagy ez az út hová vezet, ne adj feleletet. Utazzék magyar összekötőtiszttel, attól mindent megtudhat. A magyar összekötő tiszt csakis magyar egyenruhában lehet, tehát ha soffőr vagy más civil magyarul is beszél, ne ülj fel neki, mert ezek mind magyarul tudó kémek. Mindenki, aki közvetlenül hozzád fordul és hadianyag vagy más titkos bizalmas dolgok után érdeklődik, az kém, beszéljen az bármilyen nyelven. A kémekkel mindenki jól tudja, hogy kell elbánni, először jól elverni, utánna összekötve a rendőrségnek átadni. — Okulj magyar és tanulj a büszke német nemzettől ! A söruzsora csődbe viszi a korcsmákat. Az a 120 százalékos emelés, melyet a sörgyárosok egy héttel ezelőtt életbe léptettek, már az egész vonalon érezteti hatását. Azt a felzúdulást és elkeseredést, mely az első napon keletkezett, lassan a higgadt okosság váltja fel. Nem gondolnak ma már bojkottra az emberek, hanem egyszerűen azt mondják: hát muszály nékem sört inni ? És beszüntetik az árpalé fogyasztását. Igen, a sör legnagyobb szerelmesei is meggondolták a dolgot és fél porcióra fogták az eddigi adagot. De ők sem viszik tovább, mert a nagy megcsappanás első eredménye az lett, hogy a sörkészlet felfor­dult, elromlott s lassan majd ingyen sem kell. A pesti sörsikerek úgy gondolkoztak, hogy radikális császármetszés lesz manőverük, melyen hamar túlteszi magét a fo­gyasztó, tervük azonban visszafelé sült el. A legkonokabb sörfogyasztók is kimon­dották, hogy addig nem isznak most mér sört, míg a legfinomabbnak poharát 8 ko­ronáért nem kapják. És így lesz majd a borral is. Mert annak áremelése egyáltalá­ban semmivel sem indokolható. Hanem a dolognak van egy veszedelmesen komoly következménye. A vengédlősök és italmérők s főként közobjektumok bérlői válságos helyzetbe kerülnek, ha a sörfogyasztás megszűnik s a legjobb adóalanyok mennek tönkre ezáltal. Épp ezen okból maguk a kormánykörök is figyelembe vették mér a sörárak határtalan emelését. Baj van a nyersbőr forgalmi adójával. A vásárosok megadóztatását már rendezik. Mikor múlt év szeptemberében a forgalmi adó életbe lépett, még sok kereske­­désben bizonytalanság uralkodott. Ilyen volt a nyersbőrösök ügye is. A legtöbb hús­­iparos nem rendelkezik akkora tőkével, amekkora üzemének fenntartásához szüksé­ges, kér tehát az előttevalótól. Ez az előttvaló pedig, aki szívesen ad, nem más, mint a nyersbőr-kereskedő. Ez azt mondja: adok pénzt, de a bőrt nekem adod át mindenkor enyiért. Ily módon a mészáros nem ér el forgalmat a bőrrel, csak szál­lítja, illetőleg viszi a pesti kereskedő számára. Csak egy esetet említünk fel. Tóth Bálint újvárosi mészáros nem fizetett forgalmi adót a nyersbőr után, most az ellen­őrök felszámítottak terhére 6200 koronát, bírságul külön háromannyit. A mészárosok ipartársulata nevében tegnap Szabó Vilmos igazgató vezetésével egy küldöttség tisztelgett a nyersbőrök forgalmi adója ügyében Fejérváry Bertalan adóügyi ta­nácsnoknál, aki készséggel ígérte meg a lehetséges orvoslást s ily irányban előter­jesztést tett a pénzügyigazgatóságnál.­­ Itt említjük meg, hogy a vásárokat látogatók több helyen való zaklatását megszüntetik, mert erre már jött rendelet. Nyári óvodát csinálnak Mártélyon. Már három nyáron et működött a nyári óvoda, vagy mint elnevezték a nap­közi otthon Mártélyon. Ebben a faluban is sok az apró gyerek és kevés a gazdag ember, így a nagy dologidőben az elfoglalt anyák nem viselhetnek gondot szülötte­ikre, minek folyton áldás az óvoda, hol nemcsak vigyáznak a gyerekekre, hanem nemes szórakozásban nevelik is a lelküket. A városi tanács a régi indokok alapján kimondotta, hogy a nyári óvodát most is felállítja s annak vezetését most is a V­e­k­e­r­d­y Ilonka kipróbált kezeire bízza. A boltok bérét a 917-esnek 6 szorosára szabad majd felemelni. Az új lakásrendelet még mindig késik. A kiszivárgó hírek szerint lényegesek lesznek a módosítások. Az új rendelet ugyanis minden nehéz­ségeket elhárít a lakáscserének lebonyolí­tása elől és azt csupán a lakásokat cse­rélő lakók és a két háztulajdonos meg­egyezésétől teszi függővé. A döntő értekezlet két kérdéssel foglal­kozik. Az egyik kérdés az, hogy a bolt­bérek milyen mértékben legyenek emel­hetők. A háztulajdonosok az 1917 novem­ber 2-án fizetett boltbérek 20-szorosára emelését követelik. Ezzel szemben a nép­jóléti minisztérium álláspontja az, hogy a boltbér legfeljebb hatszoroséra emelhető fel. A második kérdés az, hogy a kis lak­bérek bérösszege hányszorosa legyen az 1917 novemberben fizetett béreknek. A háztulajdonosok szövetsége ebben is na­gyobb emeléshez ragaszkodik, az illeté­kes minisztérium azonban csupán az 1917 novemberi kétbér 3-szorosának meg­állapítására hajlandó. Arató ünnep és bál volt, lélekemelő han­gulattal a tabáni körben. A Kiss Albert elnöklete alatt­ virágzó Tabáni Első Olvasókör folyó hó 2-án, köz­helyiségének udvarán felállított díszes sá­torban arató bálát rendezett, melyet meg­előzőleg délután a helybeli jogakadémiai hallgatók egyesületének vezetőségével kar­öltve műsoros ünnepélyt tartottak a sátort s az udvart zsúfolásig megtöltött közönség előtt. Lélekemelő, hazafias, szép ünnepség volt, melynek mind a 11 pontja megérde­melné, hogy előadóiról megemlékezzünk, úgy a szerepelt jogászokról, mint arról a négy kis leánykáról, akik quartettben szebbnél-szebb irredenta dalokat énekeltek s ezzel napirendre is térhetnénk a kis olvasóköri mulatságon. De lehetetlennek tartjuk elsiklani an­nak azon nagygyá kidomborodott jelentő­sége mellett, amelylyel a kis ünnepség rendezősége, a kör vezetősége és a polgári társadalom a jogakadémia érdemes igaz­gatóját, az ifjúsági egyesület vezetőségét fogadta s a kör tagjainak tüntető szerze­tével elhalmozta. Őszinte, szívből fakadó lelkes megnyi­latkozása volt a polgári társadalomhoz, a polgári lobogó alá tartozásnak az a sok­szor és tüntetően megnyilatkozott tetszés­nyilvánítás, amely B­i­b­ó Dezső jogász­­egyesületi alelnök által tartott alkalmi be­széd folyamán megnyilvánult. Amidőn az arató ünnepek eredetének, jelentőségének fejtegetését, a tulajdon szent­ségének, a munka becsületének kérdését élénk jogászi megvilágításban adta elő, összehasonlítást téve a gazda és munkás megértő örömünnepe s a 3 év előtti „szo­ciális termelés“ arató ünnepe között, lel­kesen tette a hallgatóság magáévá a szó­nok azon szavait: „igenis kívánják, akar­ják azok tanítását és vezetését, kik az ezeresztendős alkotmányos jog, törvény és igazság utain járva szolgálják hazánk, nemzetünk és fajunk érdekeit. Majd dr Gergely György jogakadé­miai igazgató-dékán tartalmas, hazafias érzésektől dagadó, a polgári megértés szép szellemében mondott beszédére lelkesen ölelték keblükre a jog, törvények, az al­kotmányos intézményeket fanatikus nem­zeti szellemben tanító jogakadémiát, annak tanárait és ifjúságát s H­a­­­m­y Imre kori alelnök közreműködést megköszönő záró­szavaira annak fenntartása és feltétlen itt maradása érdekében minden áldozatra hajlandóságukat jelentették ki, hangsú­lyozva ugyancsak a Bibó Dezső szavaival: „azok lesznek egy boldog Magyarország ideális törvényei, melyeket nem az út­széli demagógia, hanem a jogilag kép­zett gazdák, iparosok és kereskedőkből lett honatyák fognak alkotni.“ Megemlítjük még, hogy a körükben meg­jelent dr Gergely György igazgató-dé-

Next