Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1922-09-01 / 203. szám

2 nem az ő érdemük. — Faragó Sándor h. polgármester úr nem adta meg az en­gedélyt annak a „Több választópolgár“ szűr alatti hencegésnek terjesztésére, erre azután aláírta a cédulát Marcsó Sándor elvtárs. ő beszél a polgárokhoz, aki nem polgár s ő írja magát polgárnak, aki szo­ciáldemokrata. Hát ilyen ott a morál. Hogy kell szavazni ? A vasárnapi és hétfői választáson a szavazásnál most már minden jó hívünk legyen szíves nagyon ügyelni, hogy forma­hiba miatt vissza ne utasítsák szavazatát, mert minden szóért kár. A szavazócédu­lára semmit felírni nem szabad, csupán és kizárólag a keresztet kell tenni a Kun Béla neve után. Így: KUN BÉLA —— pártonkivüli keresztény kisgazda * TAKÁCS JÓZSEF ~ szociáldemokrata. Kopáncsi levél! Tisztelt szerkesztő !rr ! Vona egypár sza­vam. Nem bizhatom másra. Elmondom hát magam ! Valami hiba van ebbe a világba' Azér’ van annyi mód most a választásba’ .. Kegyetlen rágyott most az alkalom ara. Hogy el-elmehetünk titkos szavazatra. Másszor 5—6 évig nem gyütt rá az idő. Megpihenhetett a kortesba’ az ütő ! Most bözzeg szaladhat. Beszélhet rogyásig Elmúlt egy választás Gyün helyette másik! Soha ennyi papír nem vót még a tanyán, Meg odaza a sarki házak falán. Olvashat a paraszt. Van most benne mugygya. Csak nem teheti, mer’ van annak más dóga ! Gyün a sok papiros. Hajjátok ! Tugygyá­tok ! Ide gyertök ! Itt van a boldogulástok 1 Itt az ócsó élet, meg a föltémadés, Tunná az Isten még milyen sok egyébb más­t ígér annyi mindent, a fele­sé kéne . Pedig megcsinálni nincsen tehecsesége! De nem is akarja ! Csak­­azér licitál, Hogy jobban megteljön­­ előtte a tál ! Hiszem, jobb szeretne képviselő lenni, Mint előre-hátra napszámba elmenni ! Mink csak haddogozzunk , majd csak „küzd” értünk 1. Más mesterségben mink jól tugygya, nem értünk 1 Ara kér, szavazzunk a coollistára, Iksöljünk a neve után a listára. Mer’ ha megválasztjuk, majd elmen­d Pestre. Odafönt majd elmond mindent talpraesve 1 Mer' 0 valóságos igazi népfia, . Akármirül van szó, csak 0 tugygya mi a' ! Kossuth Lajos után most 0 van a sorba’ ! Csak 0 rá szavazzunk, ha úgy gyűn a sorja 1 Alálkozik nagyon, Írásba’ beszédbe’, Mer’ 0 szegény, de a Sasba’ jár ebédre ! Hát én csak aszondom, hogy az a por­­­téka, Amit úgy kínálnak—muta­tya a példa — 1 Nem szokott jó lenni ! Ha nagyon dicsérik . Hibája van annak. Jó vevők megérzik. Mindég az lett eddig igazi jó követ, Kire választáskor hánytak legtöbb követ ! Akit mindenfele cáfolni akartak. Mer’ ezzel a saját céljukon takartak. Mindég az a nem jó, akit a nép szeret. Más esztendőbe is láthattuk eleget. Van nékünk Kun Bélánk, akit már is­merünk, Megválasztjuk, mer’­­ csak itt marad velünk ! Aki a nagybajba hűségesen strázsált, Mer’ mi mellettünk vót, azér’ is ágálták. Most, hogy fogy a bajunk, most hagy­­gyuk el éppen? Azér mer amoda ki a „kérőm szépen“ ? Kun Béla igazán, a népünk barátytya, Akinek szeme van, az csakis így látytya ! Gazdának, szögénnek igazit a baján, Azér’ szavazok, rá én is hónapután! Nem próbálgatom én ki rössz a jó követ Mikor tudom ennél mán jobb ugysé lehet ! Tagygyuk. Mer’ próbáltuk ! Soha el nem hagygyuk! Nagyon megérdemli ! Oszt meg is vá­lasztjuk 1 Tiszteli egy kopáncsi ember. — Egyetemi polgárok! Ma d. e. 9 órára feltétlenül jelenjetek meg a Tiszában rendkivül fon­tos ügyek megbeszélésére. Mind­nyájan ott legyetek. Titkár: VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1922 szeptember 1. Saját elvtársaival tömi meg a börtönöket a muszka szovjet, mint ahogy azt a szociáldemokrata lapok világgá kiáltják. A bécsi „Arbeiter Zeitung“ írja a követ­kező megállapítást, mely élénk világot vet arra, hogy miként gázol keresztül minde­nen s miként tiporja le saját elővársait is az a világromboló rendszer, melyet vég­céljukban a szociáldemokraták képvisel­nek. S melynek be akarják maszlagolni a vásárhelyi becsületes, hazafias érzésű, Is­tenét és Hazáját szerető magyar népet is. Persze abból nem esznek, mert ezt a nemzetközi bűnös pénzzel elintézni nem lehet. Azért adnak kosztot a Sasban, de a vásárhelyi magyar lelkiismerete nem eladó. De nézzük mit ír az „Arbeiter Zeitung“ ? Ezt írja : „A folyó év májusában az egész sajtót bejárta az a híradás, hogy az orosz igaz­ságügyi népbiztosság adatai szerint a po­litikai foglyoknak mintegy 60 százaléka a szocialista pártokra, 16 százaléka a „pár­­tonkívüli” munkásokra esik. Eszerint tehát a szovjet kormány börtöneiben ülő politi­kai foglyok összességének háromnegyed része a szocialista pártokból és a proleta­­riátusnak ezekhez szorosan hozzákapcso­lódó rétegeiből kerül ki. Az orosz börtönök lakóinak legnagyobb része tehát proletá­rokból áll, akiket nem valamilyen gonosz­tett miatt, hanem a szocialista pártokhoz való tartozásuk miatt üldöz a szovjet kor­mány. Arról, hogy miként él ez a sokezer orosz fogoly, fölvilágosítást ad az orosz igazságügyi népbiztosságnak az a nemrég közzétett hivatalos jelentése, amely a bör­tönügynek állását tárgyalja az 1921 évben. A jelentés szerint­ a jelentés évében a foglyok száma növekedett; 1921 november 1-én ez a szám 73.194-re rúgott, (ebben a politikai és bűnügyi foglyok egyaránt benne vannak). A börtönök túlzsúfoltak. A foglyoknak csaknem fele (46­­százalék) vizsgálati fogoly. Jellemző továbbá, hogy a foglyoknak csaknem kétharmada a rend­kívüli igazságszolgáltatásnak (a Csékának és a forradalmi törvényszéknek) van alá­rendelve. Mindenkinek emlékezetében él még, hogy az elmúlt év végén a moszkvai Butiszki-fogházban több politikai fogoly éhségsztrájkot kezdett, mert deportálni akarták őket a sivatag, ragályok pusztította Turkesztánba. A Nyugat szocialista sajtója és pártjai energikus közbelépésével azon­ban sikerült a szovjet kormány álnok szán­dékát elhárítani. A Butirski foglyainak egy részét, közöttük a szocialista munkás­párt vezető tagjait kiutasították küldföldre, másokat európai Oroszország távoli vidé­keire száműztek. De rövid idő múlva, amikor a közvélemény fölzúdulása lecsön­­desedett, a szovjet kormány újból előszedte azt a régi tervét, hogy politikai ellenfeleit, elsősorban azokat a szociáldemokrata munkásokat, akik politikai és szakszerve­zeti tevékenységet fejtettek ki, deportálja Turkesztán legvadabb és legborzalmasabb vidékeire." Rendkívüli közgyűlés lesz a téli segélyakció ügyében. Mint már jeleztük, a téli segélyakció ügyében kiküldött tizenötös bizottság nem tudott megállapodni a kivetés dolgában, mert az ülésen egy új formulát, a per­­centuális kivetés gondolatát vetették föl s ily módon a kataszteri holdak járulékának felemelése is szóba került. Ez ügyben rendkívüli közgyűlés lesz már talán a jövő héten. A bizottság felkéri az egye­sületeket, hogy tagjaiknál hassanak oda, miszerint már most pénz és búzaelőlege­­ket adjanak. Mert az első felhívásnak csupán három egyén tett eleget Zombori főkortes pofonokat ígér a sza­vazóköri elnököknek. A legkisebb szenvedélyesség nélkül,­ visszafojtott megbotránkozással csupán egy szerény kis epizódot mondunk itt el. Egy epizódot, mely szerdán történt, de mi csak ma értesültünk róla. Zombori István szocialista főkortes, a cvikkeres elvtárs, felment a városházára. Meglétett egy funkcionárius tisztviselőt és azt mondotta neki a folyosón : — A bizalmi férfiaink névsorában vál­tozás lesz, mert a szavaz­ókörök elnökei­vel szemben a múlt szavazáson gyengék voltak. Most olyanokat állítunk, akik szükség esetétt le is pofozzák az el­nököt ! . . . Ennyit mondott. A főkortes mondotta, ama bizonyos Zimberi Zombori főkortes. Tetszik látni, így kinyílt a szeme ennek a társaságnak már csak arra föl is, hogy Takács elvtárs olyan sok szavazatot ka­pott. De azt nem tudjuk sehogy meg­érteni, hogy vgyi még polgárember, aki ezzel a társasággal tárgyal, sőt csak szóba is áll. Mi lenne itt akkor, ha Takács elv­társ győzne. Ezzel a kérdéssel vessen szá­mot (minden igaz, jó magyar ember ! Nem. Annak a pofonnak két vége van ! Nagy propaganda úszóverseny. Már jelezve volt, hogy a Torna és Vivő egylet f. évi szept. 2-án d. u. fél 4 órai kezdettel nagyszabású úszóversenyt ren­dez, melyre ezúton hívja fel a nagyér­demű közönség figyelmét. Városunk fiatal úszógárdája mint az elmúlt évben, úgy most is be akarja mutatni a közönségnek egy évi, épen nem eredménytelen mun­káját s ezért rendezi meg újból az idei nagy propaganda úszóversenyét, melyen városunk szina-java, úgyszintén a VMTE. és HTVE. lelkes úszói fognak starthoz állani. A legnemesebb sportok egyikét ebben a nagy városban is fel kell ka­rolnunk s azt szeretnénk, hogy ne hiába, azért minden, már tavaly is versenyző leányokat és fiukat felkérjük, hogy Fekete Géza gyógytárában péntek, azaz 1-én este 6 óráig jelentkezzenek, mert elkésés esetén a benevezés érvénytelen. Minden benevező ahány számban óhajt részt venni, annyi 5 koronát visz magával. A versenyprogramm úgy a legutóbbi Sport­ Élet hasábjain, mint a női és férfi uszo­dában kifüggesztve található. niHBiaiiiiMcmm sxmsasBFritmsxammrjäEXt lizormek a legmoderneseb kifliéiben StnczneL raSS* ■ Az első és második helyezés díjazva lesz, még­pedig: ezüstözött nagy bronz és kis bronz érmekkel. A versenyre bő­vebb felvilágosítást a Fekete gyógyszertár­ban lehet kapni. *" Most tehát kérjük az ifjúságot, hogy mi­nél nagyobb számban vegyenek részt a versenyen, hogy ezáltal a verseny szín­vonalát emeljék. Végül pedig kérjük a n­­é.­közönséget, hogy karolja fel ezen nemes sportot s pártfogásával és tömeges megjelenésével ambíciót öntsön ebbe a kis csapatba, mert csak akkor lehet eredmény ! Minden nő szivéhez szól a vitézi beiktatás ren­dezőbizottsága. Szeptember 10 én a hazaszeretet ün­nepét üli városunk. Nagy ünnepség kere­tében 10—10 hold földdel jutalmazza meg három hős fiát. Elválaszthatatlanul az édes anyaföldhöz fűz a tulajdon szent jogával hármat azok közül, kik életüket tették kockára a harcmezőn a szent hazai földért. A szeptember 10-én tartandó nép­ünnepély jövedelmét gazdasági eszközök beszerzésére fogják kapni a birtokba ik­tatott vitézek. Hogy minél nagyobb ösz­­szeggel segíthessük őket, szívére tett kézzel adakozzék részükre mindenki tehetsége szerint. Magyar háziasszonyok, anyák, magyar férfiak, testvéreink ! Ne akadjon közületek egy sem olyan, akitől hiába kérnénk erre a célra. Magyar Asszonyok, Leányok, egy se legyen közületek, ki megtagadja ha arra kérik, hogy erre a célra gyűjtsön. A rendező­bizottság a Ref. a Rom. kath. Nőegylet és a Gazdasszonyok Egylete el­nökségei útján 100 darab gyüjtőivet bo­csát ki e célra s hazafias szeretettel kér fel mindenkit, elsősorban a fiatal lányo­kat és asszonyokat, hogy a nevezett egye­sületek elnökségeinél jelentkezzenek a gyüjtőivek átvétele céljából. A három hős vásárhelyi katona ünnepét szívből kell megünnepelni az egész városnak. Min­denki fáradjon vagy áldozzon azért, hogy az ünnep méltó legyen a városához s azokhoz az érzésekhez, melyeket az ün­nepség ápolni és erősíteni kiván. Rendező, bizottság. Színház. Műsor: Péntek : „A boszorkány“ dráma. A.) Szombat: „Jo­shi“‘operett. B.) Vasárnap : d. u. „Postásfiú és a húga“ operett. Bérletszünet. „ „ este: „iglói diákok” operett. Bérletszünet. A drámai együttes bemutatkozása. Pénteken, szept. 1-én „A boszorkány“ vi­lághírű dráma előadással mutatkozik be az új drámai személyzet. A címszerepet a volt fehérvári hősnő, Gabriell Karolina játsza, rajta kívül Lux Böske, Nagy Erzsi, G- Székely René és Kunné, a férfiak kö­zül pedig Pogány Béla, Búza Győző, Ko­loss Ernő, Sármány, Bellák, Gulyás, Pol­gár és Kun Rezső játszák a főszerepeket. Pogány Béla az új drámai rendező veze­tésével, aki a szegedi, pozsonyi, győri HÍREK. BESZÉLJÜNK higgadtan, megértő szóval egy keveset ezekben a sorokban a választásról. Vitas­suk meg, hiszen ma a városban és a ta­nyák között lépten-nyomon erre terelődik a beszéd. Fogadásokat kötnek és találgat­nak, várjon ki győz vasárnap véglegesen. Én hitem, lelkem, szent és megdönthetően meggyőződésem szerint mondom, hogy Kun Béla győz, még­pedig fényes ered­ménnyel. De ha a választási küzdelem fázisaiba belegondolunk s ha tiszta agy­nak fényszórójával világítunk rá lelkünk előtt magának az egész választási harc­nak csoportjaira, hogy úgy mondjam por­­tyázó csapataira és harci eszközeire, meg kell döbbennünk, hogy ide jutottunk. Vagy merte-e volna csak tíz évvel ezelőtt elkép­zelni is valaki ebben a városban, hogy elérkezik egy szomorú korszak, amikor vad idegen, itt sem azelőtt soha nem lá­tott, se azután nem látható politikai vi­­gécek házról-házra járhatnak, helybeli be­csületes polgárokat, kiknek élete nyitott könyv s hátuk mögött tisztes, becsületes munka és alkotás korszaka áll, megrágal­mazhatnak s nyíltan meggyalázhatnak. Ha valaki ezt tíz évvel ezelőtt elképzelni sem merte, nézzen szét most e városban és döbbenjen meg. S különösen ütközzék meg azon, hogy van vásárhelyi polgár, aki meghallgatja, sőt követi ezeket a cvikkeres egyéneket, kiknek arca a Hau­­brichékra s a Korvin Kleinékéra emlékez­tet. Azt mondják, hogy agitált kint a ta­nyák közt egy olyan, akitől valósággal megképződtek az emberek s aki elé nem mertek viselős asszonyt bocsájtani, hogy meg ne csodálja s csodát ne hozzon a világra. A magyar lélek eszményien ma­gasztos példák szépségeitől remegett meg mindig. Ha olvasott a márciusi ifjakról, a Petőfi lelkének lángjáról, a hősökről, kik meghaltak ; a kis kadétról, aki az iskola padjáról vitte el tizenötéves gyermekéletét, hogy feláldozza azért a nagy, hatalmas, isteni fogalomért, melyet hazának nevez­nek. Mely bölcsőd s majdan sírod is ! Az egri nőkről, kik haldokló férjük kezé­ből ragadták ki a kardot s harcoltak az ellennel, mig piros vérük összefolyt a ha­lott hősökével ! Mindezeket a szent tradí­ciókat megtagadják a szociáldemokraták, kik tagadnak hazát, megtagadnak hitet, nemzeti öntudatot s kik a biblia helyett marxot olvassák s az emberi orca verej­tékének istenáldását közkincsnek minősi­tik, melyhez jussa van a naplopónak is. Megdöbben az ember, ha belegondol, hogy ennek a világfelforgató romboló törekvés­nek hírnökei szabadon járhatnak s méte­­lyezhetik meg becsületes lelkét a vásár­helyi magyarnak. S még megdöbbentőbb volna, ha akadna a magyarok közt olyan, aki nem rettenne meg attól, amire őt ké­rik. Nem hisszük, nem, nem soha ! Asz­­szony ne ölelje meg az urát, fiú ne ne­vezze apjának s a menyasszony ne nyújtsa csókra ajkát addig vőlegényének, mig szent esküvéssel meg nem fogadja, hogy a nemzeti, magyar, a keresztény lobogó ellen árulást el nem követ. Vasárnap a szem­pusztán párduc kacagényos Árpád vezér emléke körül zsong a magyar szi­vek gondolata s honszerző porladó hősök dicső korának visszaröppenő fényében fürdik meg a lélek. Itt pedig szilaj mérkő­zésben válik el, hogy ki lesz itt ezentúl az úr: Árpád népe-e vagy a világbolon­­dító Jakabok hada . . . — Akiknek 918-ban volt szavazati joguk, de most nincsenek a szava­zók közé fölvéve, amennyiben még igazolványért nem jelentkeztek, szí­veskedjenek szavazati igényüket a Tisza-szállodában levő pártirodá­ban bejelenteni legkésőbb szombat délig. — Személyi hir: Aj­k­a­y Miklós rend­­őrtanácsos, a vásárhelyi ellemrendőrség vezetője szabadságáról visszaérkezett s ma átveszi hivatala vezetését. — Házasság. Házasságot kötött Kenéz Ernő Baranyi Erzsébettel. •— A Mensa ösztöndíj nyertese. A budapesti mensán a vásárhelyi alapít­ványi helyet ifj. D­é­k­á­n­y Dezső mér­nökjelöltnek utalta oda a tanács. — Siki gazdák gyűlése. Rendkívüli közgyűlést tart folyó hó 10-én délután 2 órakor az Alsókopáncsi siki 15, 16, 17, 18 ás 19-ik dűlőbeli gazdaság V. Károlyi­utca 34 szám alatt, melyre a tagok pon­tos megjelenését k­éri Grünwald József hegygazda. SS ál S­­ I társulatoknak volt ezelőtt rendezője, nagy ambícióval folynak a próbák, hogy Sar­­dou ezen rendkívül érdekes drámája a legkényesebb ízlést is kielégítő előadás­ban kerüljön színre. A el E 7; T zi ki 1( Sí P. A Zi U­ de M tis G: Je IV Es csi a I Ifjtai föl éri na Fe ny Hi m. Kc Bé ad jéi já­­ny ros A SOI is, Ve bei be: szt Na ala mo Ug; Me hoi Cin iTh ben Zor nyi-Ela. ház ért. 5 h Pál Egy 150 adó A te hass Koc felve­tefi-VI. adó fák_ Kiac hold laké 8 he meb Hág­­gyón Köpi áron' Ke re év k nek. szám V. A házi III. B sz. h. Fejes 40 he ért. F Bem-Pecés föld­­­pád­i Bejár néha-,

Next