Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

1922-12-01 / 280. szám

tözön- Iső­­ndü .ét ko-­ n ko- 967 r s ké­phatók Deák 86 -3000 Idős u 96 set­yegből Idős u. 97 k, yosó, kény­eseb­b ében. itén a 1342 fi szán­ért. a 5 a VI. néz is, 345 I któl, az csarnok. ___369 n kap arbeliba itt. 1000 390 uta­­pi áron készi- István- I ___573 eladó, tzdálko­glalható. 9 Szántó 497 , adó tarto­­elszámá­­ban sür- Irey An- 498 g tudo­­tudapesti isz­ma­­, hogy a ’felelőleg blúz és portfo­­alj­u. 8. 405 ó-perzsa f­érfiak és ni akar­om. Régi ____424 ü­zletét át­sönség b. olyan jó ili és hé­­lyiségben 456 város kö­rében el­­_____481 zsó Jenő ___488 szomba­t malomig foglya. A illő juta­­nise Nagy­ói-útfélen. 484 Hódmezővásárhely, 1922 december 1 Péntek. 1 Ara 10 korona. XVIII. évfolyam 280. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Fél évre.......... 1000 K Negyedévre . . . 500 K Vidékre: Fél évre.......... 1200 K Negyedévre . . . 600 K Telefonszánt: 87. FÜGGETLEN POLITIKA­I NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. A sertés nagy r.­t. Ismét fejetlenség, kapkodás, szinte zűrzavar van a sertéspiacon. A gazda nem tudja mit csináljon. Ha előveszi a plajbászt és szá­mol, keserűséggel állapítja meg, hogy a hizlalásra ráfizet. Mert ha a tengeri árát és a sertésért kap­ható ellenértéket egybeveti, rájön, hogy ha kukoricáját eladja, baj­lódás, vesződség nélkül is jobban jön ki, mintha hizlal és ha a leg­­prímábban beüt is a sertésneve­lés. Ha kukoricáját eladja, vehet rajta olyan sertést, amilyet akar és még marad is pénze. Azaz hogy ma már nem vehet olyat, amilyet szeretne, csak amilyen van. Mert másnak is van esze és más is rájön a számok mérle­gére, minek folytán egyszerűen javított állapotban, félhízásban adja el, vagy vágja le a diszna­ját. Amin nem is csodálkozunk. Széltében hosszában beszélik a cenzárok, akik Pestről kapják a hírt, hogy még mindig olcsóbb lesz a sertés és ára talán le is zuhan. Viszont a másik azt mondja, hogy drága lesz. A kétféle beszéd eredménye azután a teljes bizony­talanság, szinte mondhatni a zűr­zavar. A piacon azt látja a hiz­laló, hogy az egyik ember fity­­i mélja a felhajtott árut, a másik meg sehogysem kéri. Ennek fo­lyománya azután az, hogy pél­dául a múlt piacon egyetlen egy sertés volt s attól is 280 koronás árban szabadult meg az eladó. S mindennek a helytelen kiviteli po­litika és a rövidlátás az oka , vagyis inkább a nagybankok és a nagybankok által alapított Sertés nagyvágó részvénytársaság. Az egész magyar sertéspiacot ez di­rigálja s a zsir ügyet ez tartja a kezében. Most erőszakosan le­nyomja az árakat , félrevezető in­formációkkal meggátolja a kivi­telt s azalatt ő megtöm­i raktárait zsírral, hogy majd a tavasszal, mikor már hízott sertés nem lesz, 2 ezer koronáért mérje ki az ál­lamnak és a szerencsétlen fo­gyasztó közönségnek. Ez most örül, mert nem gondolkozik, mint tavaly, mert nem akarja belátni, hogy a bőségre böjt, a hoppra hopp szokott következni. A pénz­ügyi kormányzat és a devizaköz­pont a valuta feljavítása érdeké­ben már régen kijelentette, hogy a sertés- és zsírkivitelt szükséges­nek tartja, de a közalkalmazottak beszerzését intéző osztály teljes erejével elleneszegült a tervnek, azzal érvelvén, hogy a kivitel meg fogja drágítani a zsir árát s akkor az állam, a beszerzésnél többet fizet rá az ügyre, mint amennyit kiviteli illetékből beszed. S ezen megakadt a dolog. Tehát tisztán a kiviteli illetéken fordul meg egy ily óriási horderejű, nem­zetgazdasági kérdés. Nem jól van. Mert mint már jeleztük, két ered­ményt szül. Egyik az, hogy a csonka határokon át illegális, után kiviszik, magyarul kicsempészik a kövér sertést s a hasznot a sike­­rek vágják zsebre. A másik, ami még ennél is fontosabb, az, hogy a gazdák felhagynak a hizlalás­sal és a tavaszra se 300, se há­romezer koronás sertés nem lesz. Kimutatás mondja, hogy ott, hol ezelőtt 300 sertést hizlaltak egy szálláson, most 10—20 darabot produkáltak csupán. S így megy mindenfelé, ami érthető, mert lo­­­­gikus. S ennek következtében­­ szép csendesen elvesz minden­­ valutajavító értékünk, mert ha mindent megeszünk, amink van, akkor csakugyan koldusbotra ju­tunk mihamarabb. Mert szűk lá­tókör kell ahhoz, hogy az ember­­ egy tál lencséért eladja nemzete­­ egész gazdag örökségét. A vagyonváltság kedvezményét meghosszabbítja a kormány. Még tegnap bizonytalanság volt azon kérdés körül, vájjon a pénzügyi kormány­zat meghosszabbítja-e a kedvezményes fizetés határidejét november 30-tól december 31-ig. A rendelet még nem érkezett le, de vasárnapra megjelenik, mert Kállay Tibor pénzügyminiszter tegnap, mikor a pénzintézetek képviselői nála jártak, határozott ígé­retet tett, hogy a határidőt meghosszabbítja, vagyis hogy a vagyonváltságot 20 százalék kedvezménnyel, illetőleg négyezer koronás búzaárral fizethetik azok is, akik 922. de­cember végéig fizetik be vagyonváltságukat, , tehát nem kell aggódni. Igaz, hogy a meghosszabbító rendelet leérkeztéig, mely 3.­4- ikére jöhet le, a hivatalok nem számolhatják a 20 százalék kedvezményt, tehát addig legjobb hagyni a dolgot és megvárni az újabb hirdetményt, úgy sem jár most már semmi veszélylyel a késedelem. .Vasárnap lesz a nagygyűlés a gazdasági vasút ügyében. Ismeretes az erzsébeti gazdák azon akciója, mely a régen tervezett gazdasági kisvasút ügyét ez alvásból tettre hívni és az ügyet megoldás felé vinni törekszik. A kisvasutat tulajdonképpen a nagy háború altatta el. Viszont a forradalmi idő sem volt alkalmas megvalósításéhoz, várni pedig előnyös változást hiába várunk, így tettre hívása időszerű. Az erzsébeti gazdák készek a költségekhez hozzájárulni, illetőleg nagyobb jegyzést eszközölni, ha a részvénytársaság megalakul. Az első nagygyűlés ez ügyben december 3-án, most vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a­ Gazdasági Egyesület nagytermében. A gyűlésen a kisvasút ügyét Szathmáry Tihamér ny. kormánybiztos főispán fejtegeti, de hozzá szólhat minden érdekelt is A gyűlésen minden érdekelt gazdát, iparost, kereskedőt szívesen látnak. Lehetséges, hogy ez alkalomból eljön Vásárhelyre Sármezey Endre, az Alföldi Gazdasági vasút igazgató főmérnöke és egykori tervezője is, ki most ez orosházi kisvasutat csinálja meg. A Puszta elszakadásának kérdése a közgyűlés elé került. Küldöttség megy Pestre a­ vagyonváltság ügyében. — A költség­vetés tárgyalását elhalasztották. — Kopáncson orvosi állási rendszer­esitenek. Kun Bélát, hogy illetékes helyen járjanak el a kedvező elintézés céljából. Balogh Sándor pártolja Lázár Lajos indítványát, ő azonban azt szeretné, ha a kedvezményes fizetés határidejét egy évvel meghosszabbítanák. Szóvá teszi a forgalmi adó kezelése körül tapasztalható bajokat, melyen föltétlenül segíteni kell, mert lehe­tővé kell tenni a kenyérkeresetet. Szóba hozza, hogy az érmaximálások idején az árakat nem függesztették ki s ennek a következménye az, hogy most legalább húsz tisztességes gazdaasszony csücsül a bíróság fogházában. Elfogadja Lázár Lajos indítványát s azt javasolja, hogy az árdrágítással kapcsola­tos büntetések törlése végett az igazság­­miniszternél járjanak el. Kun Béla hozzájárul úgy Lázár Lajos, mint Balogh Sándor indítványaihoz. A for­galmi adóról szólva, elmondja, hogy egy virilis törvényhatósági bizottsági tagot meg­bírságoltak, mert nem volt nála az őster­melési igazolványa. — Az a legnagyobb baj — mondotta — hogy nincs egységes kezelés. Az egyik ellenőr elfogadja az elszámolást, a másik ugyanazt kifogásolja, a harmadik már bírságot is. Fel kell világosítani az illetékes ható­ságnak a minisztert arról, hogy a forgal­mi adó ellenőrzése spicli-rendszerré ne fajuljon. A vagyonváltsággal kapcsolatban szóvá teszi, hogy az alaptörvény a múlt évben december 6-ig adott időt a kedvezményes fizetésre, ezt meghosszabbították, most azonban ezt a meghosszabbítást nem vet­­t­­ék figyelembe. A törvényhatósági bizottság november havi közgyűlését tegnap délelőtt tartotta meg Temesváry Géza dr főispán el­nöklete alatt. A közgyűlés iránt a bizottsági tagok ré­széről nem mutatkozott valami nagy érdek­lődés, alig voltak ötvenen. A közgyűlés egyik fontos pontja volt az a napirend előtti felszólalás, melyben Kun Béla nemzetgyűlési képviselő rámu­tatott azokra ez elszakadási törekvésekre, melyeket a Pusztán az orosháziak moz­gatnak s kérte a polgármestert, hogy tilta­kozó szavát emelje fel s ezzel egyidejűleg azonban azt is kifejezésre juttatta, hogy a pusztai lakosság jogos és igazságos kéré­seinek nyitott ajtókra kell felálniük a tör­vényhatóságban, mert a Puszta elhagya­­tottságot használják fel propagandául. Lázár Lajos gazdasági főtanácsos a vagyonváltsággal kapcsolatos igazságtalan­ságokat tette szóvá ; ebben az ügyben egy küldöttség fogja felkeresni Pesten Kállay Tibor pénzügyminsztert. Kopéncs egyik régi óhajtása is feljedésbe ment; ez a sűrűn lakott s meglehetősen elszegényedett külterületi rész nemsokára orvost fog kapni. A közgyűlés lefolyásáról egyébként az alábbiakat jelenti tudósítónk. A közgyűlést Temesváry Géza dr főispán 9 óra után nyitotta meg. A polgármesteri jelentést Medveczky Imre főjegyző ismertette. A vagyonváltság körül. Lázár Lajos a vagyonváltsággal kap­csolatban szóvá teszi, hogy a végrehajtási utasítás sok olyan dolgot tartalmaz és sok olyan intézkedés hiányzik abból, melyek miatt a közönség nincs kellőképen tájé­koztatva. Kifogásolja, hogy a végrehajtási utasítást későn adták ki, szóvá tesz­i azt is, hogy a törvényben biztosított 1923. évi befizetést a végrehajtási utasítás egysze­rűen elkorfiskálta. Azt javasolta, hogy a 80 százalékos kedvezményes fizetés határ­idejének meghosszabbítása iránt írjon fel a közgyűlés a pénzügyminiszterhez s eb­ben a feliratban kérje azt is, hogy az 1923. évi fizetés lehetősége továbbra is fentartassék. Indítványozta, hogy e tárgy­ban küldöttség menjen a miniszterhez s kérjék fel úgy Bethlen Istvánt, mint A puszta elszakadása. Szóba hozta ezután Kun Béla azokat a törekvéseket, melyeknek az a céljuk, hogy a pusztát elszakítsák Vásárhelytől és Oros­házához csatolják. — Úgy tudom — mondotta, — hogy az elszakadási mozgalomra irányuló kérelmet­­ pár ember kivételével mindenki aláírta a­­Pusztán. Ezt a mozgalmat az fűti, hogy­­ minden apró-cseprő dologért be kell jön- s niök a városba s ezáltal gazdasági káro- I sedésnek vannak kitéve. Fel kell hoznom a kardoskuti dolgot. Kardoskut nem tud papot választani, mert a paplakot a város tartja lefoglalva. A kardoskutiak ezen sé­relmét valahogyan meg kell oldani. Ezek után nekünk tiltakoznunk kell az elszakadási törekvések ellen s innen, a törvényhatóságból kell felhívnunk a pusz­tai polgárokat, hogy aláírásaikat vonják vissza s az íveket szolgáltassák be, mert a törvényhatóság a Pusztával szemben teljesíteni fogja kötelességét. K. Tóth Bálint azt mondja, hogy jog­gal van elkeseredve a Puszta, mert nem kapta meg azokat az intézményeket, me­lyekre számított, melyekhez joga van, mert hiszen dacára annak, hogy a városias fej­lődés előnyeit nem élvezik, épen úgy fize­tik ez adót, mint a városiak. Az elhangzottakra nézve S­o­ó­s István dr polgármester válaszolt s kijelentette, hogy a vagyonváltság kedvezményes fi­zetési határidejének meghosszabbítása iránt távirati felterjesztéssel élt a tanács. • — Ami a forgalmi adót illeti, — mon­dotta — bármilyen ellenszenves ez az adó, nem hiszem, hogy azt akármelyik pénzügyminiszter eltörölné. Azt ígérem, hogy az ellenőrzés tekintetében a leg­messzebb menő méltányosságot fogjuk gyakorolni a közönséggel szemben. Az árdrágításokkal kapcsolatban hozott ítéletekkel nem foglalkozok, ez a bíróság dolga. A Pusztán tapasztalható elszakadási tö­rekvéseket az orosháziak tar­tzírozzák, akik ezt mér négyen évvel ezelőtt is meg­próbálták, de nem sikerült. Nem nézem ezt a törekvést tragikusan,­ri,e­zt teljes képtelenségnek tartanám, hogy a dolgok objektiv vizsgálata után, e magánérdekek által fűtött mozgolódásnak a magyar nem­zetgyűlés felüljön s határunk ezen részét trianon módjára elvegye. Kijelentem, hogy a pusztaiak jogos ké­réseit minden alkalommal a legnagyobb jóindulattal kezeljük, nekünk azonban számolnunk kell a lehetőségekkel is s azokkal a nehéz viszonyokkal, melyek­ben ma vagyunk. — Szóvá tétetett itt mondotta a polgár­­mester — a kardoskuti iskola kérdése is, melyet az ottani evangélikus egyház igé­nyel. Nem tudjuk jelenleg az épületet visszaadni, mert ezzel az iskoláztatás szűnne meg, ma pedig új iskola építé­sére nem lehet gondolni, hiszen az 10— 12 millióba kerülne. Ki kell jelentenem végül, hogy az el­szakadási törekvések ellen mindent el fo­gunk követni s nem hiszem, hogy a magyar törvényhozás egy, az önérdek leplébe burkolt törekvés prédájául dobja oda ezt a határrészt. A közgyűlés a polgármester válaszát tudomásul vette s kimondta, hogy a vagyonváltság ked­vezményes fizetési határidejé­nek meghosszabbítása, céljá­ból felír a pénzügyminiszter­hez s küldöttséget is meneszt. A patkányok közül­ Kenéz Sándor bizottsági tag a pat­kányirtás beszüntetését indítványozta. A tanács nevében Endrey Béla is­mertette a patkányirtás tárgyéban leérke­zett miniszteri rendeletet s rámutatott arra, hogy azt nem a tanács, hanem a népjó­léti minisztérium rendelte el A rendelet törvényerővel bír, mely ellen a törvény­hatósági közgyűlés se rezisztálhat. — Ha most, mikor már végén járunk a dolognak — mondotta Endrey Béla — beszüntetnénk az irtást, nagy kártérítési pernek tennénk ki a várost. A tanács különben a fentiekre való te­kintettel napirendre térést javasol. Balogh Sándor a tanácsi javaslat el­len szólal fel. Azt elismeri, hogy a pat­kányt irtani kell, de azt már nem írja alá, hogy olyan ezért diktáljanak a kö­zönségre, mely se nem árt, se nem hasz­nál. Csáki Lajos dr. Féry Antal, majd Kun Béla szólaltak fel e tárgyban. Kun Béla azt javasolta, hogy az a küldöttség, mely Budapestre felmegy, a népjóléti mi­nisztert világosítsa fel azokról a zaklatá­sokról, melynek e közönség ki van téve, hiszi, hogy a miniszter megtalálja az or­voslás módját. A közgyűlés a tanács javaslatának mel­lőzésével arra az álláspontra helyezte Karácsonyi és újévi £ilit£lÍ?Vlt VítCkíi?* áruházunkban megkezdődött. Felhívjuk nb. vevőközönségünk figyelmét meg­bizható minőségű, de régebbi mintájú cikkeinkre, melyeket szokásunkhoz híven a közelgő ünnepekre leszállított áron bocsájsunk eladásba. Visszamaradt vászon, barche­te, stb. darabokban alkalmi eladások. Tisztelettel: KONSTANTIN TESTVÉRÜK.

Next