Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Hódmezővásárhely, 1923 január 3 Szerda. Előfizetési ár helyben: Fél évre........... K Negyedévre . . . 650 K Vidékre: Fál évre........... K Negyedévre . . . 700 K Feles önszánt 87, 0 Ara 10 korona. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKA­I NAPILAP XIX. évfolyam 1. szám. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉL­A Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér.­ ­ Nem h­atol keresztül fal tömörségén az emberi szem sugara. Nem lát el a határ vég­telenségére s még kevésbbé tud áttörni a jöv­ő sűrű ködön. De ahol a látóideg gyarlóságának "gá­tat vet anyag, távolság és jövő köre, ott segít a gondolkozó em­beri agynak munkája, mely a lo­gika erejével feszegeti a jövő sö­tétségét és legalább nagy körvo­nalakban előre vetíti a jövő ese­­­­mény lehetőségeit. Mert a jövő­nek perspektíváját a múltnak ta­nulságaiból rajzolhatja meg nagy kőr vonalakban a történelem szem­üvegét használó s a természet örök törvényeit ismerő szem. Ne­héz időknek határkövénél, az uj esztendő küszöbén egy percre megállva, szemünk révedezve ku­tatja, mit rejteget számunkra ez az uj tavasz, uj nyár s a reá­ következő hervadás évszaka. Nem a magunk apró baja érdekel, hi­szen a mi életünk egy porszem csupán a nagy mindenségben s lelkünknek megújuló hite, remény­sége az Örökkévaló Isten jobb kezébe teszi le sorsunkat, hanem igenis nemzetünk, országunk léte, érdeke, jövője az, mely érdeklő­désünknek minden érzésszálét le­köti. Mi lesz­ velünk, mi lesz nemzetünkkel ? Kérdezzük. S még bele sem gondolunk a do­logba, már apró és nagy esemé­nyek kis fénypontokkal világíta­nak reá a jövő útjára. Az oláhok nem akarták, hogy nyomtalanul múljék el az ó esztendő. Újévi szabadságra ment haza Temes­várra Békéscsabáról Radinai Vil­mos tüzérhadapród. Aradon az oláh csendőrök neki estek és agyonrugdosták. Mikor hazaért, meg sem ölelhette édesanyját, meghalt. Akár a nagymajláti ta­nító, akit Apátfalván lőttek agyon. Túl a Dunán, a rác.­grénicon át­csalták a községi jegyzőt a rácok és puskatussal agyonverték, Kas­sán ugyanakkor kivégeznek egy magyar embert, mert magyar volt. Apró kis világító pontok a véren át. De van egy nagyobb tűzcsóva is, amely most még derengő vilá­gosságot ad, de amelytől lángba borulhat négy fapka a világnak. Az antanthatalmak újabb erősza­kos kecmergése nem sikerült s Kemál népe megunva a haszta­lan huzavonát, újra talpra állt s igy a török görög háború ismét kitört. Apró fénypontok és széles kört megvilágító tüzcsóva világí­tanak tehát bele a magyar nem­zet ujesztendejének éjszakájába. Igen, mert ez mind intő jel mine­­künk. Még nem rezegtek át Cson­ka magyarország telefon idegszá­lain a külpolitika ujesztendejének kijelentései és eseményei, tehát egyelőre a magunk szűkebb körű honának intelmeit szögezzük le s azokat a szavakat, melyek Vá­sárhely közéletének új esztendejé­­ben hullottak termékenyítésre szánt nemes vetőmagvakként a nem­zeti feltámadást óhajtó lelkünkre. Vásárhely város közéletének ve­zető férfiaméi az egység legszebb megnyilatkozásával és szent­jegyében tisztelegtek e város leg­erősebb társadalmi osztályainak képviselői, példáját adván annak az­ összeforrásnak, melyet a kül­sőségeken felül legtisztább belső lelki parancs teremtett meg. Jövő sötét ködén apró mécsvilágok s balkáni tűz fénye gyulad ki. Lát­nunk kell, mit várhatunk, mit rej­tegethet számunkra a jövő. Ha az nem hirdette senki, lapban nem jelez­ték, ivek nem forogtak kézen, csak úgy jött az, mint mikor önkénytelenül a kalap­jához nyúl az ember s köszönti azt, aki­nek lelke bizalmát odaadta. Úgy jött az, mint mikor az ember szivéből kivan jó­reggelt annak, akit becsül s akitől irá­nyitó, útmutató szót vár. Új esztendő nap­ján igy találtak egymásra a vásárhelyi magyar kezek, önkénytelenül, lelki moz­dulattal, midőn a polgárság képviselői fel­kerekedtek és találkozót adtak egymásnak azon férfiak szobáiban, kiket a bizalom e város társadalmának vezetésére, irányí­tására elhívott. Idősorrendben számolunk be az újévi üdvözlésekről, ahogyan azok a polgárság lelki szép összhangjában új­év délelőttjén az összetartás, a polgári egység acélláncszemeiként egymásba kap­csolódtak. Nem volt még 10 óra, mikor Kun Béla képviselőnknél a kisgazdák és városatyák ötven tegű küldöttsége Kiss Albert pártelnökkel az élén megjelent. Kiss Albert tolmácsolta a választópolgárok szeretetét, hűséget s kí­vánt eldást és előrehaladást ebben ez új­­es­ztendőben. Hangsúlyozta Kiss Albert, hogy az a bizalom, amely Kun Béla személye iránt hosszú évek óta megvan a polgárság ezreiben, s ma sem válto­zott s a kisembereknek dolgozó tömege s a polgárság széles rétegei ma is ő ben­ne látják hivatott vezérüket. Kérte Kiss Albert képviselőnket, hogy a jövőben is határozott akarattal tartson ki azoknak jogai és igazságos követelései mellett, ki­kért a múltban küzdött. Az üdvözlésre K­u­n Béla képviselő hosszabb beszédben válaszolt s minde­nek fölött a polgári összetartás ápolására kérte a megjelenteket s híveinek nagy­számú táborát. Hívta Petőfi Sándor szel­lemét, kit száz évvel ezelőtt adott az Úr­isten kegyelme a nemzetnek s ki ragyogó mintaképe volt a magyar polgárnak : tör­hetetlen jellem, nagy hazafi, lángoló sza­badsághős, szülő­ és Istent imádó gyer­mek s nemzetének s az emberiségnek szent jogaiért egyaránt küzdő férfi, kinek példája arra int, hogy értse meg magyar a magyart. Ha lelkesülünk az ő emlékén, tegyük ezt úgy, hogy erősítsük egyúttal a magyar polgári öntudatot s ha a jogok­ban mindenkit részeltetünk, követeljük meg viszont azoktól, kik a szocializmust hirdetik, hogy elsősorban ők is azt a kö­telességet rójják le, mellyel magyar ha­zájuknak tartoznak, mert Petőfi Sándor nem nemzetközi volt, hanem mindenek felett magyar Fejtegette azután képviselőnk a külön­böző teendőket, melyek a polgárságra várnak, rámutatott az egyre súlyosbodó terhekre, de arra is, hogy a jobb jöven­dőnek, az igazi boldog újévnek a kulcsa is a kezünkben van, csak egymást nem szabad elhagynunk, a nemzeti eszmének ápolásában nem szabad lankadnunk, nem szabad a jövőről gyáván lemonda­nunk. Lelkes éljenzés fogadta Kun Béla sza­vait, melynek csillapultával hosszasabban elbeszélgettek. Itt említjük meg, hogy a kora reggeli órb­an Széll Bálint dr. vezetésével a Damjanich-utczai ViV-ik olvasókör kül­döttsége üdvözölte Kun Bélát, később pedig a Galamb-utczai olvasókör kül­döttsége kereste fel s adta át a kör írásos jókívánságát, melyet a köri tagok majd­nem kivétel nélkül aláírtak. Iparosok tisztelgése. Fél 11 órakor érkezett az iparosság­gal­az egység, melyet az ujesztendő reggelén Vásárhely polgársága megmutatott, átcsap e város ha­­táraint túl is, mindenüvé, hol ma­gyarok szenvednek, jövő sivársá­gában ott fénylik előttünk a ma­gyar feltámadás. Hit, bizalom, magyar szív, magyar érzés és akkor élni fogunk,­dettsége, melynek jókívánságait K­ru­zs­­li­cr Károly ipartestületi elnök tolmá­csolta. Kun Béla a társadalom két leg­erősebb oszlopának nemes összhangjáról beszélt, melyet sem ékverés, sem a két osztálynak folytonos szembeállítása nem tud megzavarni. Rámutatott a most bezá­ródó árumintavásárra, mely mértéke volt kifejezője a vásárhelyi ipar fejlettségének haladásának, nemes előretörésének. Ami igen büszke lehet azonban erre a vásár­helyi iparos, éppoly megértéssel tisz­telje társainak sikereit és soha ne férkőzzék lelkéhez az irigység, Lázár Lajosnál. Az újév napjából kifolyólag küldöttség kereste fel lakásán Lázár Lajos gazda­sági főtanácsost, mint a városi polgári párt szeretett elnökét és úgy is, mint ref. egy­házi főgondnokot. A törvényhatósági bizott­sági tagokból és presbiterekből álló kül­döttség nevében Bodrogi Bálint bizott­sági tag üdvözölte Lázár Lajost, kifeje­zésre juttatván azt, hogy Lázár Lajos úgy a közéleti, mint egyházi téren a város közönségének igaz megelégedésére tevé­kenykedik önzetlen buzgósággal s nagy része van abban, hogy a polgári erők egy táborba tömörültek. Lázár Lajos keresetlen szavakban kö­szönte meg a személye iránt megnyilvá­­nult figyelmet s kijelentette, hogy a jövő­ben is a köz javát fogja szolgálni minden erejével. Lázár Dezsőnél. Küldöttség kereste fel lakásán Lázár Dezső gazdasági főtanácsost, a Gazdasági Egyesület agilis elnökét is. Lázár Dezsőt C­s­á­k­y Ferenc üdvözölte s magyaros őszinteséggel mutatott rá arra, hogy volt idő, mikor Lázár Dezsővel szemben áll­tak, azonban akkor is nagyra becsülték jellemszilárdságát, akaraterejét, magyaros nyíltságát, ki a lezajlott választáskor adta példáját nemes önzetlenségének, igaz kö­­telességteljesítésének, amikor is minden erejét latba vetette, hogy a polgári lobogó Kun Béla személyével győzelemre jusson. — így tett megteremtve — mondotta — a polgári egység, igy van a zászló a ke­zünkbe most is s azt többé kicsavarni nem engedjük. Lázár Dezső szívélyes szavakban kö­szönte meg az üdvözlést, kijelentvén azt, hogy személyi politikát sohase űzött s amit tett, azt hazája iránti kötelességből tette s ez fogja irányítani jövőbeni csele­­kedeit is A dr Temesváry Géza főispán beszéde. A küldöttség 11 órakor dr T­e­m­e­s­­v­á­r­y Géza főispánnál tisztelgett. Voltak félszázan a tisztelgők. Éppen elvégezték azt a városi tanács tagjai, kik már előbb köszöntötték dr S­o­ó­s István polgármes­tert s most vele együtt fejezték ki jókí­vánságaikat a­­főispánnak. Dr Temes­váry Géza főispán a Bodrogi Sándor bizottsági tag és a Kruzslicz­ Károly ipartestületi elnök üdvözlő szavaira a kö­vetkező beszédben válaszolt: Mélyen tisztelt Uraim ! Hálásan köszönöm mindazon jókívánsá­gokat, amelyeket most hozzám intéztek, azokat teljes szívből viszonzom. Ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy reá ne mutassak arra a rettenetes helyzetre, amelybe hazánk a vesztett há­ború és a két forradalom után jutott. Nem elég, hogy a trianoni béke elvette háza területének kétharmad részét, hogy meg­fosztottak búzatermő vidékeink legszebbi­­kétől, Bánáttól, Bácskától, hogy elszakí­­tották tőlünk Erdélyt, nincsenek hegyeink, sóbányáink, vas, ércterepeink és kősze­nünk, hogy nincsenek erdőink, hanem ezeken kívül még jóvátételt is követelnek rajtunk, jóllehet mi reparációt fizetni nem bírunk és nem is fizethetünk, hiszen az­­ elszakított részekkel elvett értékek túlsá­­­­gosan fedezik és felülmúlják a győztes­­ hatalmak követeléseit. Ezek mellett külső­­ és belső ellenségekkel vagyunk körülvéve,­­ melyek közül belső ellenségeink a legalá­valóbb munkát folytatják tönkretételünkre. Valóságos sajtóhadjáratot indítottak elle­nünk, elárasztják rágalmaikkal a külföl­det, hogy helyzetünket minél súlyosabbá tegyék. Fehér terrorról beszélnek azok, akik a vörös terrornak előidézői és része­sei voltak, gyűlöletet akarnak kelteni a társadalmi osztályok és a keresztény fele­kezetek között. Úgy akarják feltüntetni Magyarországot, mint amelyik örökös tűzfészek Európa közepén s amelyet a többi népek nyugalmáért el kell törülni az élők sorából. Ezek a belső ellenségek rosszabbak a külsőknél, mert magukat magyaroknak vallják, élvezik mindazokat az előnyöket, amelyeket nekik e haza nyújt és mégis sírját ássák. Ezek az igazi hazaárulók, akik jogrendért üvölte­­nek és felforgatást idéznek elő, akiknél az anyagi haszon és az egyéni érvénye­sülés az első még akkor is, ha milliókat döntenek nyomorba és az egész ország tönkre is megy. Nekünk magyaroknak legszentebb köte­lességünk a hazaszeretet, de amelynek nemcsak szavakban, hanem tettekben kell megnyilvánulnia. Minden egyes polgár­nak ereje végső megfeszítéséig dolgoznia kell szerencsétlen hazánk újjáépítésén. Ebben az országban mindenki megtalálja a maga működési körét, de ehhez önis­meret kell. Ismerjük meg először képes­ségeinket és csak arra a szerepre vállal­kozzunk, amelyet becsülettel be is tu­dunk tölteni, mert aki többet és mást akar, mint amennyit és amit képes, az elbukik és ezzel árt a közérdeknek. Ma mindenki szeret közdolgokkal és politi­kával foglalkozni, még ha arra hivatása sincs, pedig ez nem könnyű mesterség, hiszen ha az egyes iparágaknál megkí­vánják a kellő előismeretet és képesítést, akkor azt hiszem, a közügyben való részvételhez is meg kell követelni bizo­nyos hozzáértést, mert a kontárok mun­kája itt árthat legtöbbet. Vádolják a kormányt tehetetlenséggel. Tekintsünk vissza a múltra és azonnal meglátjuk, hogy soha olyan nehéz hely­zetben még egy kormány sem volt, mint a mostani. Teljes összeomlás után a ro­mokat kell előbb eltakarítani és ezer, meg ezer veszély és nehézségek között lerom­lott pénzünk mellett kell az újjáépítést végezni Soha egy kormány sem dolgo­zott annyit, mint a mostani, de sokan elfeledik a történteket s azt hiszik, hogy a háború előtti időket éljük, amikor nem voltak ellenségeink, országunk egész volt és minden létfeltételünk megvolt. Sokalják az adókat. .Vessünk csak számot s azonnal kitűnik, hogy minden­nek az ára legalább is ötszázszorosra és még azon felül is emelkedett, az adók azonban ennyire nem emelkedtek. A kormány kénytelen az adókat emelni, hiszen az ő kiadásai is megsokszorosod­­tak, de kizárólag a polgárok teherviselő képességéig emeli és senkit tönkre nem tesz. A kormány gondoskodása mindenre kiterjed és anyagi erejéhez képest meg is tesz mindent. Tudomásom van arról, hogy az új belvízszabályozási törvény készülőben van. Az eddigi belvízszabá­­lyozási rendszer nem kielégítő, mert az ármentesítő társulatok nem jártak el azzal a gondoskodással, amelyet tőlük megkí­vánhatunk s a kormány el van hatá­rozva, ha ez tovább így tart, az ármen­tesítő társulatok autonómiáját felfüggeszti s kezébe veszi a belvízszabályozó-: - két, azokat a leggyorsab­' elégedésre elintéz*' Kijelentem törvény '■ részint támo Újévi tisztelgések Vásárhely közéletének vezérférfiainál. A törvényhatósági bizottság tagjaiból, a gazda és iparos tár­sadalom képviselőiből szívbeli parancsra összeállott impozáns küldöttség tisztelgett újesztendő reggelén dr Temesváry Géza főispánnál, dr Soós István polgármesternél, Kan Béla nemzet­gyűlési képviselőnél, Csázár Lajos gazdasági főtanácsosnál a polgári párt elnökénél, Lázár Dezső gazdasági főtanácsosnál, a Gazdasági Egyesület elnökénél s Kovács József téglagyáros­nál, a függetlenségi párt örökös lelki vezérénél.

Next