Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

t egyaránt, amelynek­­ megszerzése nem­zeti érdek, az istápolása, növelése és gya­rapítása pedig legelsőrendű kötelesség. A kezdő lépés az erő fokozására a népszaporodás elősegítése, amit egyfe­lől a születések nagyobb száma eredmé­nyez, a másik oldalon pedig az emberek egészségi védelme nyújt, különösképpen pedig a csecsemők és gyermekek gondo­zása teremt meg Ezeket a szükséges dolgokat kell valóra váltani elsősorban és felemelni arra a fokra, amelyen az eredmény jól és bizto­sa is elérhető és pedig abban a mértékben amely a lakosság életét maradandóvá teszi és az ország jövendőjét biztosítja. A szaporodás terén azonban nagyon csehül állunk. A születések száma országszerte csök­kent, sok helyen pedig nagyon alá esett, úgy, hogy méltán támad föl lelkünkben az aggodalom, láttára a feneketlen nagy sírnak, mit az elnéptelenedés ás a nem­zet számára. Föl se tűnnék egyébbiránt valami külö­nösebben, ha ez a szomorú tapasztalat a világfergeteg esztendeire esnék, mikor az emberek színe, java, eleje a haza védel­mében oda töltötte az idejét és odama­radt, mert vérével és életével áldozott, vagy nyomorékká lett és munka tehetet­lenné vált A népfügyás azonban még jóval előbb kezdetét vette és pedig abban az időben, mikor még békések voltak az életviszo­nyok és kedvezők, az életfolyás könnyebb és kevesebb gondot adó, ilyenformán semmi külső körülmény nem állotta útját annak, hogy az embererdő itt minél sű­rűbb legyen. A szomorúságban legelszomorítóbb az, hogy a fogyás a születésekben — nem az itt élő nemzetiségek soraiban követke­zett be, — amit távolról se sajnálnánk, rész néven se vennénk, hanem a szín­tiszta magyarságnál mutatkozik és nő folytonosan, szinte ijesztőleg és azzal fe­nyeget, ho­gy majd elkövetkezik az idő, mikor az örök sírt nem az ellenségek fegyvere ássa meg, hanem a lakosság számbeli apadása, majd pedig az elnép­telenedés eredményezik és szülik a ma­gyar nemzet vesztét és országának teljes pusztulását. A föld megmarad, de néptelenné lesz és könnyű szerrel martaléka idegen ná­cióknak. A népesség állandó fogyásai elősegítik és fokozzák még más egyébb dolgok is Malmára hajtják a vizet azok a külön­böző hiányosságok, amik népegészség­ügyi téren egymást érik, amiket ma már nem mindig az értelem hiánya okoz, nem is anyagiak nem léte magyaráz, hanem az » nagyfokú közönyösség szül, «mely e társadalomban, valamint az egyes ember lelkében is állandóan fennáll. Mindezeket pedig mintha tudnák, lát­nák a nyavalyák, köztük különösen a fertőző betegségek, úgy mutatja a viselke­désük. Örülnek, mert fölkerekedésük esetén a dolguk könnyű, az ujjuk sima és egye­nes, a hatalmuk pedig legtöbbször szer­telen, mert nem találnak ellenállásra, sok­szor a legcsekélyebbre sem. Ássák is a sírt felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Az embercsemetéknél természetesen könnyebb a dolguk, mert itt a testi gyen­geség, — mi a korral kapcsolatos — ked­vez nekik, az emberek tudatlansága pedig ezen a mezőn javukra szolgál és még inkább előmozdítja a lehetőséget, hogy minél könnyebben végezhessenek a cse­csemő haddal. Akik a nép sorsával törődnek és annak jövő életéért aggódnak, látják már ezt a nagy bajt és a veszedelem megszünteté­sére gondolnak és azért mindent elkövet­nek. Ha munkájuk kitartó marad, akkor ered­ményes lesz és az ország feltámadását hozza meg, benne a nép javával egye­temben. Dr Szappanos Mihály m. kir. egészségügyi főtanácsos. A földigénylőkhöz. írtuk, hogy a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban feb­ruár 12-én alakul meg Vásárhe­lyen a tárgyaló bizottság, mely az összes érdemi részeket intézi. A tárgyaló bizottságban helyet kell foglalnia a földigénylők meg­bízottjának is. A gazdasági ügyosztály ezúton hívja fel a földigénylőket, hogy szombaton délután 3 órakor megbízottjuk meg­választása céljából a vá­rosháza emelet 13. szobá­ban jelenjenek meg. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1925 január 31 Február 15-ig be kell fizetni az alkalmazottak kereseti adóját. A bejelentési lapok az Az általános kereseti adó vég­rehajtási utasítása előírja, hogy az összes háztartási alkalmazot­tak, munkások, kocsisok, tisztvi­selők, általában mindazok, akik fizetésből élnek s heti 1500, illetve havi 5000 koronánál, beleértve a természetbeni járandóságokat is (koszt, lakás) nagyobb fizetésük van,­­ a városi adóhivatalnál január 31-ig adózásra bejelenten­­dők. Szó volt arról, hogy ezt a terminust meg fogják hosszabbí­­tani, ez azonban nem történt meg, tekintettel azonban arra, hogy a szükséges nyomtatvá­nyok csak most készültek el, a bejelentések pár napig még esz­­közölhetők, adóhivatalnál kaphatók. A bejelentő lapokat a városi adóhivatalnál lehet kapni. A városi adóhivatal közlése szerint az alkalmazottaktól január elseje óta levont adók február 15-ig két példányos illetményjegyzék bemuta­tásával befizetendők. Az illetményjegyzékeket a mun­kaadók tartoznak kiállítani. Az ipartestület az iparosok részére szerzett be jól áttekinthető illet­­ményjegyzékeket, a testületi iro­dában kaphatók. Itt említjük meg, hogy a kere­­setüzőknek február végéig kellett volna vallomást adniok, ezt a ha­táridőt most a pénzügyminiszter bizonytalan időre elhalasztotta. őrségen, a nyomozás megindult, eddig azonban eredmény nélkül. Mikor kondul meg az új harang ? Ünnepélyes istentisztelet lesz. A református egyház tudvalevőleg új ércharangot rendelt, melyre nézve most az alábbi információkat kaptük : A korai kérdezősködésekre annyit válaszolhatunk, hogy a haranggyárossal kötött szerződés szerint harangunk hat­nyolc hét alatt készül el, ideszállítására pár hét lesz szükséges. Mikor megérke­zik és ismét elfoglalja üresen álló he­lyét és újra megszólal a régóta némán állott sugár magas uj-toronyban az első ércharang, egyházunk akkor Isten iránti hálánk bemutatásával ünnepélyesen szentsíi fel , ugyanazon alkalomból, örömünk kifejezéséül, az ó templomi vegyes énekkar közreműködésével este a Sasban a lobbi harangok beszerzési alapjának javára, változatos műsorra­ estélyt szándékozunk rendezni, ha anya­gi kockázat nélkül lehetséges lesz. A terv mér érlelődik. Elnöklelkész. A szocialisták gyűlése. „A föld egyéni tulajdon.“ A vásárhelyi szociáldemokrata párt va­sárnap nyilvános gyűlést tartott, mely al­kalommal újjáalakították a pártvezetősé­get. A gyűlésen Nagy Lajos beszámolt a budapesti szocialista kongresszuson tör­téntekről, különösen hangsúlyozta azt, hogy a párt a rendtörvény ellen erős küz­delmet fog indítani, mert ez a törvény szerinte osztályokat fog teremteni. Meg kell említenünk Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő felszólalását, aki azt mondotta, hogy a szociáldemokrata párt­­ programmját revízió alá kell­­ venni s a földre meg kell ál­­­­lapítani az egyéni tulajdont.­­ Arról nagy bölcsen hallgatott Szeder­ [ hogy más egyébbel mi lesz és más ] egyébre nézve továbbra is érvényben akarják-e tartani a tökéletien és keresz­­tülvihetetlen Marxi eszméket, melynek alapja minden termelési eszköz társadal­­masítása. Úgy látszik, a szocialisták a földreform révén a törpebirtokokra és a kisbirtokokra spekulálnak, de hogy ezeket nem fogják tudni a maguk táborába csalogatni, az bizonyos. Rendőri riportok. Kié a brilliáns ? — Elvit­ték a sonkát. — Kopás a Jegenye utcában. — Túl a tanyán. — Apró lo­pások. A róm. kath. nőegylet estélyén a ruha­tárban egy brilliánsnak látszó ékkövet ta­láltak. Akinek ilyen dolga elveszett, ha­ladéktalanul jelentkezzen a rendőrségen. * Hegedűs Istvánné Réz utca 6 szám alatti lakos panaszolta teg­­ap a rendőr­ségen, hogy kamráját ismeretlen tettesek feltörték s onnan két sonkát, egy olda­last és egy hosszupecsenyét loptak el. A károsult asszony elmondotta, hogy a tol­vajok nagyon ravasz legények lehettek, mert a nagyobb sonkákat vitték el, szó­val válogattak. A jelentés folytán a rendőrség megin­dította a nyomozást, a tetteseket azonban még nem tudják kézre keríteni. a Gyulai Sándor Jegenye utca 3 szám alatti lakásnál is tolvajok jártak. Még Gyulai hétfőn délután lakásától távol van, az ereszet alá kiterített fehérneműeket is­meretlen tettesek ellopták, a kár 5 ezer koronára tehető. Gyulai az esetről jelentést tett a rend­* Kiss Sándor gazdálkodó 300 számú tanyáján folyó hó 23 án egy kazal szalma égett el. A tűz a béres vigyázatlanságá­ból keletkezett, ki­égő olaj méccsel járkált e közel környékén. * Kovács Jánosné Szent László utca 12 szám alatti lakostól fehérnemüeket loptak el. Talmácsy Gizella Klauzál utca 99 szám alatti lakos pedig azt pa­naszolta, hogy a Szekeces féle vendéglő­ben tartott bér alkalmával az arany nyak­láncának lába kelt. Samu bácsi szórakozott. Oda a 40 ezer korona Oláh Sámuel gorzsai lakos vasánap bejött a városba s egy ismerősével talál­kozva, egyik újvárosi vendéglőben szóra­kozni kezdett. A mulatság délelőtt kezdődött és estig tartott, ez az idő épen elegendő volt arra, hogy Samu bácsi Noé sorsára jusson. A korcsmában akadt egy ember, aki Oláh Sámuel hazakisérésére vállalkozott. Hétfőn reggel szomorú napra ébredt Samu bécsi, észrevette, hogy a tárcája, melyben 40 ezer korona volt, szőrén-lé­­bán eltűnt. A máskülönben jókedélyű ember morfondírozni kezdett: — Utam, jól mulattam, zenészek is vol­tak, azok is kaptak pénzt, de hét az egész úgy se fogyhatott el, itt valami huncutság van, gyerünk a kapitányságra ! A gondolatot tett követte, Samu bácsi hétfőn panaszt tett a rendőrségen, a nyo­mozás megindult, már jó úton is halad, mert a pénz egy része előkerült, a kisérő, aki sehol se fizet, vitte el. Temetőben. Fölhangolom, olykor a lant idegeit. Megzengeni téged óh kellemes életi — Mert kellemes az, noha sok sebet ejt, És rengetegekbe nem egy ujja téved. De bármi magasra törekszik a dal, Bármin! csalogassam az életi mézzel: Mélázva örömtelen hangjaival Mindenkor a sírban, a sírban enyész el. Kívánatos a tavasz éke nekem. Indulok is olykor örülni virághoz; S mig kertbe röpíti sugárit a szem, Lábam temetői keresztek alá hoz. Itt élek a szív komoly álmainak A halk temető moratatlan ölében ; Akácai lombja rezegve inog, Hintázzza az est fuvalomja szelíden. A szobrok a domború hant elején Mindannyi betűi egy isteni lapnak: Nagy gondolatit mikor olvasom én : A sírba, a sirból az égbe ragadnak. Bus tompa harang konog a faluban. Uj gödröt amott komor emberek ásnak. Gyászhangja kiséri ahitatossa A holtai honéhoz a hamvadozásnak. Sejtése szivemnek aligha csaland : Nem messze lehet keze már az időnek, Mely engem is ágyba tesz itten alant, S szememre halál örök álmai jőnek. Isten neki­­üssön, ha ütnie kell. Mely pályafutásom elállja, az óra , Létem fonalai, szakadozzatok el, Társim, bucsucsókot a hervadozóra. S mit sorsom elérni nem engede, nem I Bár vágyaimon koszorúba szövedék : Isten veled, égi virág . . . szerelem I S föld hajnali csillaga, napja ... dicsőség 1 (Gödöllő, 1143.) Petőfi Sándor: H­IRE­K. EGYSZER kis Csáki a zsebében felejtette a kapu­kulcsot. A felesége, szép szál, szinte dra­­bális asszony, színházban volt a kis­lá­nyával. A Szabinnők elrablását adták. Mi­kor az előadásnak vége volt, keresi az urát e nő, de hire hamva sincs annak a népkert körül. Nagy száraz bejárás volt a kis Csákiék lakásán, bemászni hát nem lehetett. Csékiné nyakába vette a várost és sorra járta a korcsmákat, míg végre úgy 1 óra tájban a Balatonban rátalált az órára. Éppen stimmolt kis Csáki. A nő hallatlan mérges lehetett. Volt oka rá bő­ven. Kikapta a kis Csáki zsebéből a ka­pukulcsot és lemért neki egy irtó nagy pofont, azzal elviharzott. Kis Csáki nézett utána, azután stimmolt tovább és moso­lyogva mondotta : fiatal, oszt játékos az asszony! . . . Ha az ember olyan impo­náló, olyan meghatóan abszolút nyuga­lommal tudná felfogni az életet ma, mint azt egykor ott a Balaton szeparéjában a kis Csáki cselekedte, boldog volna és buldogok volnánk. De ma nem játékosok */. asszonyok, még ha olyan fiatalok is és nem játék maga az étet sem! Azaz, hogy ma éppen az élet játszik ki gyakran az emberrel, mert nagyon furcsa a világ. Az ember ügyes bajos­ dolgában felmegy Budapestre s kihallgatást kér a miniszter­től. 0­ perc nem telik el s már ott áll a kegyelmes úr, vagy legalább is az állam­­titkér előtt. És mondja, mondja amit akar. Ha azonban elmegy a fabankhoz, hát ott egy kicsit másként néz ki. A portás már a kapuban kifaggatja, azután átmegy tíz szobán, mindenütt szolga és altitkár, fő­titkár, helyettes igazgató, főigazgató, s a tapétás ajtón túl van őfelsége a faisten. De hogy meglásd, ahhoz gyenge a te erőd. Várhatsz talán fél napot, ha nem találod el a varázsigét s nincs kezedben az Aladin csodalámpája, nem jutsz be a szentélybe soha. Mindig kíváncsi voltam a devizaközpont igazgatójára. Mikor ez az új hivatal felállott, mindenki várta, hogy várjon ki kerül az élére Az ember gondolt ilyen­ nevekre : Szeberényi, Hát­szegi, Balla Szabó, Zsedényi,­­Nigy, Ka­­napé, úgy mondjuk Sziráki. És jött a hi­vatalos lapban, hogy a devizaközpont igazgatója Tabakovics Dusán lett. Szerb származású, de jó magyar ember és hoz­záértő, azt tudom, csak nem szeret idegen valutát adni. Úgy ráül és úgy félti, mint­ha minden dinár egy ponttal nyomná le a koronánkat. Azt mondják, hogy szikár, magas, jó szívü ember s nagy urasága mellett sem tartja magét olyan büszkén, mint a fabanknak harmadosztályú helyet­tes gyakornoka. Hát ilyen játékos az étel. Krausz bácsi kiírta az ajtajára, hogy itt­­ finom vegyes szalámi kapható, még­pe­­­dig libasztslámi. Kérdezi a gyevi ismerő­se , oszt Krausz bácsi úgy csinálja, hogy fele libahús annak a szaláminak ? Igen. Egy marhához jár egy liba. Játékos volt Krausz bácsi is, bár hiszen ma a marha­hús is elég magasan jár már, majdnem olyan magasan, mint a nyúl, amelyikből mindig küldenek az embernek legalább négyet, de csak egy érkezik be, a többi azonban a körtöltés árkában eltér s el­megy arra a papere felé. Igen, ma ez se tréfa, mert nagyon drága passzió. Az em­ber a sok bej és sok hajkurászés alatt úgy érzi, mintha egy vaksötét palláson tapogatózva menne s egyszerre elkezde­nék kergetni. Nem tudja, mi van előtte, tátongó nyílás, mely elnyeli, pókhálós sze­lemen, mely letaglózza, vagy keresztge­renda, melybe a lába éle törik bele. Az ember ma bizonytalanul él és soha nem tudja, hogy mikor üti bele a fejét a sze­­möldökfába. Nem játékos már a nő és nem játék maga az élet sem. — Finoman hizlallj! Tessék! Az egyik szegedi lapban olvassuk a nagy betűs hirdetést: „A lómészárszékben ma finom, kövér lóhús kerül kimérésre s Ínyencek részére öszvér pecsenye. Előzékeny és pontos kiszolgálás!“ Istenem, hát mér olyan közel van a lómészárszék, hogy ha félórás út után leszállunk a szegedi vo­natról, az első villanyos megállónál ott a finom, kövér lókarmonádli, a comb, meg a vékony szegye levesnek. S ha mindez kevés, akad egy kis öszvérpecsenye is. Nem tudom, hogy mit szólna a vásárhe­lyi magyar hozzá, ha itt is megpillantaná egyszer a kirakatban a lócombot. A ló a legfinnyásabb s mondhatni a legtisztább állat, de a magyar ember csak úgy van vele, hogy nem igen eszik abból, aminek egykor a hátán ült. Láttuk a világháború­ban. Mikor az első lóebédet kitálalta a szakács és csajkaantrétot kiáltott, egyetlen huszár se mozdult, igaz, hogy harmad­nap csak ráfanyalodott, de ettől kezdve mindig nyerítettek a kutyamosók, ha ló­­szafaládé került az asztalra. Pedig az

Next