Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. január (19. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
t egyaránt, amelynek megszerzése nemzeti érdek, az istápolása, növelése és gyarapítása pedig legelsőrendű kötelesség. A kezdő lépés az erő fokozására a népszaporodás elősegítése, amit egyfelől a születések nagyobb száma eredményez, a másik oldalon pedig az emberek egészségi védelme nyújt, különösképpen pedig a csecsemők és gyermekek gondozása teremt meg Ezeket a szükséges dolgokat kell valóra váltani elsősorban és felemelni arra a fokra, amelyen az eredmény jól és biztosa is elérhető és pedig abban a mértékben amely a lakosság életét maradandóvá teszi és az ország jövendőjét biztosítja. A szaporodás terén azonban nagyon csehül állunk. A születések száma országszerte csökkent, sok helyen pedig nagyon alá esett, úgy, hogy méltán támad föl lelkünkben az aggodalom, láttára a feneketlen nagy sírnak, mit az elnéptelenedés ás a nemzet számára. Föl se tűnnék egyébbiránt valami különösebben, ha ez a szomorú tapasztalat a világfergeteg esztendeire esnék, mikor az emberek színe, java, eleje a haza védelmében oda töltötte az idejét és odamaradt, mert vérével és életével áldozott, vagy nyomorékká lett és munka tehetetlenné vált A népfügyás azonban még jóval előbb kezdetét vette és pedig abban az időben, mikor még békések voltak az életviszonyok és kedvezők, az életfolyás könnyebb és kevesebb gondot adó, ilyenformán semmi külső körülmény nem állotta útját annak, hogy az embererdő itt minél sűrűbb legyen. A szomorúságban legelszomorítóbb az, hogy a fogyás a születésekben — nem az itt élő nemzetiségek soraiban következett be, — amit távolról se sajnálnánk, rész néven se vennénk, hanem a színtiszta magyarságnál mutatkozik és nő folytonosan, szinte ijesztőleg és azzal fenyeget, hogy majd elkövetkezik az idő, mikor az örök sírt nem az ellenségek fegyvere ássa meg, hanem a lakosság számbeli apadása, majd pedig az elnéptelenedés eredményezik és szülik a magyar nemzet vesztét és országának teljes pusztulását. A föld megmarad, de néptelenné lesz és könnyű szerrel martaléka idegen nációknak. A népesség állandó fogyásai elősegítik és fokozzák még más egyébb dolgok is Malmára hajtják a vizet azok a különböző hiányosságok, amik népegészségügyi téren egymást érik, amiket ma már nem mindig az értelem hiánya okoz, nem is anyagiak nem léte magyaráz, hanem az » nagyfokú közönyösség szül, «mely e társadalomban, valamint az egyes ember lelkében is állandóan fennáll. Mindezeket pedig mintha tudnák, látnák a nyavalyák, köztük különösen a fertőző betegségek, úgy mutatja a viselkedésük. Örülnek, mert fölkerekedésük esetén a dolguk könnyű, az ujjuk sima és egyenes, a hatalmuk pedig legtöbbször szertelen, mert nem találnak ellenállásra, sokszor a legcsekélyebbre sem. Ássák is a sírt felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Az embercsemetéknél természetesen könnyebb a dolguk, mert itt a testi gyengeség, — mi a korral kapcsolatos — kedvez nekik, az emberek tudatlansága pedig ezen a mezőn javukra szolgál és még inkább előmozdítja a lehetőséget, hogy minél könnyebben végezhessenek a csecsemő haddal. Akik a nép sorsával törődnek és annak jövő életéért aggódnak, látják már ezt a nagy bajt és a veszedelem megszüntetésére gondolnak és azért mindent elkövetnek. Ha munkájuk kitartó marad, akkor eredményes lesz és az ország feltámadását hozza meg, benne a nép javával egyetemben. Dr Szappanos Mihály m. kir. egészségügyi főtanácsos. A földigénylőkhöz. írtuk, hogy a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban február 12-én alakul meg Vásárhelyen a tárgyaló bizottság, mely az összes érdemi részeket intézi. A tárgyaló bizottságban helyet kell foglalnia a földigénylők megbízottjának is. A gazdasági ügyosztály ezúton hívja fel a földigénylőket, hogy szombaton délután 3 órakor megbízottjuk megválasztása céljából a városháza emelet 13. szobában jelenjenek meg. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1925 január 31 Február 15-ig be kell fizetni az alkalmazottak kereseti adóját. A bejelentési lapok az Az általános kereseti adó végrehajtási utasítása előírja, hogy az összes háztartási alkalmazottak, munkások, kocsisok, tisztviselők, általában mindazok, akik fizetésből élnek s heti 1500, illetve havi 5000 koronánál, beleértve a természetbeni járandóságokat is (koszt, lakás) nagyobb fizetésük van, a városi adóhivatalnál január 31-ig adózásra bejelentendők. Szó volt arról, hogy ezt a terminust meg fogják hosszabbítani, ez azonban nem történt meg, tekintettel azonban arra, hogy a szükséges nyomtatványok csak most készültek el, a bejelentések pár napig még eszközölhetők, adóhivatalnál kaphatók. A bejelentő lapokat a városi adóhivatalnál lehet kapni. A városi adóhivatal közlése szerint az alkalmazottaktól január elseje óta levont adók február 15-ig két példányos illetményjegyzék bemutatásával befizetendők. Az illetményjegyzékeket a munkaadók tartoznak kiállítani. Az ipartestület az iparosok részére szerzett be jól áttekinthető illetményjegyzékeket, a testületi irodában kaphatók. Itt említjük meg, hogy a keresetüzőknek február végéig kellett volna vallomást adniok, ezt a határidőt most a pénzügyminiszter bizonytalan időre elhalasztotta. őrségen, a nyomozás megindult, eddig azonban eredmény nélkül. Mikor kondul meg az új harang ? Ünnepélyes istentisztelet lesz. A református egyház tudvalevőleg új ércharangot rendelt, melyre nézve most az alábbi információkat kaptük : A korai kérdezősködésekre annyit válaszolhatunk, hogy a haranggyárossal kötött szerződés szerint harangunk hatnyolc hét alatt készül el, ideszállítására pár hét lesz szükséges. Mikor megérkezik és ismét elfoglalja üresen álló helyét és újra megszólal a régóta némán állott sugár magas uj-toronyban az első ércharang, egyházunk akkor Isten iránti hálánk bemutatásával ünnepélyesen szentsíi fel , ugyanazon alkalomból, örömünk kifejezéséül, az ó templomi vegyes énekkar közreműködésével este a Sasban a lobbi harangok beszerzési alapjának javára, változatos műsorra estélyt szándékozunk rendezni, ha anyagi kockázat nélkül lehetséges lesz. A terv mér érlelődik. Elnöklelkész. A szocialisták gyűlése. „A föld egyéni tulajdon.“ A vásárhelyi szociáldemokrata párt vasárnap nyilvános gyűlést tartott, mely alkalommal újjáalakították a pártvezetőséget. A gyűlésen Nagy Lajos beszámolt a budapesti szocialista kongresszuson történtekről, különösen hangsúlyozta azt, hogy a párt a rendtörvény ellen erős küzdelmet fog indítani, mert ez a törvény szerinte osztályokat fog teremteni. Meg kell említenünk Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő felszólalását, aki azt mondotta, hogy a szociáldemokrata párt programmját revízió alá kell venni s a földre meg kell állapítani az egyéni tulajdont. Arról nagy bölcsen hallgatott Szeder [ hogy más egyébbel mi lesz és más ] egyébre nézve továbbra is érvényben akarják-e tartani a tökéletien és keresztülvihetetlen Marxi eszméket, melynek alapja minden termelési eszköz társadalmasítása. Úgy látszik, a szocialisták a földreform révén a törpebirtokokra és a kisbirtokokra spekulálnak, de hogy ezeket nem fogják tudni a maguk táborába csalogatni, az bizonyos. Rendőri riportok. Kié a brilliáns ? — Elvitték a sonkát. — Kopás a Jegenye utcában. — Túl a tanyán. — Apró lopások. A róm. kath. nőegylet estélyén a ruhatárban egy brilliánsnak látszó ékkövet találtak. Akinek ilyen dolga elveszett, haladéktalanul jelentkezzen a rendőrségen. * Hegedűs Istvánné Réz utca 6 szám alatti lakos panaszolta tegap a rendőrségen, hogy kamráját ismeretlen tettesek feltörték s onnan két sonkát, egy oldalast és egy hosszupecsenyét loptak el. A károsult asszony elmondotta, hogy a tolvajok nagyon ravasz legények lehettek, mert a nagyobb sonkákat vitték el, szóval válogattak. A jelentés folytán a rendőrség megindította a nyomozást, a tetteseket azonban még nem tudják kézre keríteni. a Gyulai Sándor Jegenye utca 3 szám alatti lakásnál is tolvajok jártak. Még Gyulai hétfőn délután lakásától távol van, az ereszet alá kiterített fehérneműeket ismeretlen tettesek ellopták, a kár 5 ezer koronára tehető. Gyulai az esetről jelentést tett a rend* Kiss Sándor gazdálkodó 300 számú tanyáján folyó hó 23 án egy kazal szalma égett el. A tűz a béres vigyázatlanságából keletkezett, kiégő olaj méccsel járkált e közel környékén. * Kovács Jánosné Szent László utca 12 szám alatti lakostól fehérnemüeket loptak el. Talmácsy Gizella Klauzál utca 99 szám alatti lakos pedig azt panaszolta, hogy a Szekeces féle vendéglőben tartott bér alkalmával az arany nyakláncának lába kelt. Samu bácsi szórakozott. Oda a 40 ezer korona Oláh Sámuel gorzsai lakos vasánap bejött a városba s egy ismerősével találkozva, egyik újvárosi vendéglőben szórakozni kezdett. A mulatság délelőtt kezdődött és estig tartott, ez az idő épen elegendő volt arra, hogy Samu bácsi Noé sorsára jusson. A korcsmában akadt egy ember, aki Oláh Sámuel hazakisérésére vállalkozott. Hétfőn reggel szomorú napra ébredt Samu bécsi, észrevette, hogy a tárcája, melyben 40 ezer korona volt, szőrén-lébán eltűnt. A máskülönben jókedélyű ember morfondírozni kezdett: — Utam, jól mulattam, zenészek is voltak, azok is kaptak pénzt, de hét az egész úgy se fogyhatott el, itt valami huncutság van, gyerünk a kapitányságra ! A gondolatot tett követte, Samu bácsi hétfőn panaszt tett a rendőrségen, a nyomozás megindult, már jó úton is halad, mert a pénz egy része előkerült, a kisérő, aki sehol se fizet, vitte el. Temetőben. Fölhangolom, olykor a lant idegeit. Megzengeni téged óh kellemes életi — Mert kellemes az, noha sok sebet ejt, És rengetegekbe nem egy ujja téved. De bármi magasra törekszik a dal, Bármin! csalogassam az életi mézzel: Mélázva örömtelen hangjaival Mindenkor a sírban, a sírban enyész el. Kívánatos a tavasz éke nekem. Indulok is olykor örülni virághoz; S mig kertbe röpíti sugárit a szem, Lábam temetői keresztek alá hoz. Itt élek a szív komoly álmainak A halk temető moratatlan ölében ; Akácai lombja rezegve inog, Hintázzza az est fuvalomja szelíden. A szobrok a domború hant elején Mindannyi betűi egy isteni lapnak: Nagy gondolatit mikor olvasom én : A sírba, a sirból az égbe ragadnak. Bus tompa harang konog a faluban. Uj gödröt amott komor emberek ásnak. Gyászhangja kiséri ahitatossa A holtai honéhoz a hamvadozásnak. Sejtése szivemnek aligha csaland : Nem messze lehet keze már az időnek, Mely engem is ágyba tesz itten alant, S szememre halál örök álmai jőnek. Isten nekiüssön, ha ütnie kell. Mely pályafutásom elállja, az óra , Létem fonalai, szakadozzatok el, Társim, bucsucsókot a hervadozóra. S mit sorsom elérni nem engede, nem I Bár vágyaimon koszorúba szövedék : Isten veled, égi virág . . . szerelem I S föld hajnali csillaga, napja ... dicsőség 1 (Gödöllő, 1143.) Petőfi Sándor: HIREK. EGYSZER kis Csáki a zsebében felejtette a kapukulcsot. A felesége, szép szál, szinte drabális asszony, színházban volt a kislányával. A Szabinnők elrablását adták. Mikor az előadásnak vége volt, keresi az urát e nő, de hire hamva sincs annak a népkert körül. Nagy száraz bejárás volt a kis Csákiék lakásán, bemászni hát nem lehetett. Csékiné nyakába vette a várost és sorra járta a korcsmákat, míg végre úgy 1 óra tájban a Balatonban rátalált az órára. Éppen stimmolt kis Csáki. A nő hallatlan mérges lehetett. Volt oka rá bőven. Kikapta a kis Csáki zsebéből a kapukulcsot és lemért neki egy irtó nagy pofont, azzal elviharzott. Kis Csáki nézett utána, azután stimmolt tovább és mosolyogva mondotta : fiatal, oszt játékos az asszony! . . . Ha az ember olyan imponáló, olyan meghatóan abszolút nyugalommal tudná felfogni az életet ma, mint azt egykor ott a Balaton szeparéjában a kis Csáki cselekedte, boldog volna és buldogok volnánk. De ma nem játékosok */. asszonyok, még ha olyan fiatalok is és nem játék maga az étet sem! Azaz, hogy ma éppen az élet játszik ki gyakran az emberrel, mert nagyon furcsa a világ. Az ember ügyes bajos dolgában felmegy Budapestre s kihallgatást kér a minisztertől. 0 perc nem telik el s már ott áll a kegyelmes úr, vagy legalább is az államtitkér előtt. És mondja, mondja amit akar. Ha azonban elmegy a fabankhoz, hát ott egy kicsit másként néz ki. A portás már a kapuban kifaggatja, azután átmegy tíz szobán, mindenütt szolga és altitkár, főtitkár, helyettes igazgató, főigazgató, s a tapétás ajtón túl van őfelsége a faisten. De hogy meglásd, ahhoz gyenge a te erőd. Várhatsz talán fél napot, ha nem találod el a varázsigét s nincs kezedben az Aladin csodalámpája, nem jutsz be a szentélybe soha. Mindig kíváncsi voltam a devizaközpont igazgatójára. Mikor ez az új hivatal felállott, mindenki várta, hogy várjon ki kerül az élére Az ember gondolt ilyen nevekre : Szeberényi, Hátszegi, Balla Szabó, Zsedényi,Nigy, Kanapé, úgy mondjuk Sziráki. És jött a hivatalos lapban, hogy a devizaközpont igazgatója Tabakovics Dusán lett. Szerb származású, de jó magyar ember és hozzáértő, azt tudom, csak nem szeret idegen valutát adni. Úgy ráül és úgy félti, mintha minden dinár egy ponttal nyomná le a koronánkat. Azt mondják, hogy szikár, magas, jó szívü ember s nagy urasága mellett sem tartja magét olyan büszkén, mint a fabanknak harmadosztályú helyettes gyakornoka. Hát ilyen játékos az étel. Krausz bácsi kiírta az ajtajára, hogy itt finom vegyes szalámi kapható, mégpedig libasztslámi. Kérdezi a gyevi ismerőse , oszt Krausz bácsi úgy csinálja, hogy fele libahús annak a szaláminak ? Igen. Egy marhához jár egy liba. Játékos volt Krausz bácsi is, bár hiszen ma a marhahús is elég magasan jár már, majdnem olyan magasan, mint a nyúl, amelyikből mindig küldenek az embernek legalább négyet, de csak egy érkezik be, a többi azonban a körtöltés árkában eltér s elmegy arra a papere felé. Igen, ma ez se tréfa, mert nagyon drága passzió. Az ember a sok bej és sok hajkurászés alatt úgy érzi, mintha egy vaksötét palláson tapogatózva menne s egyszerre elkezdenék kergetni. Nem tudja, mi van előtte, tátongó nyílás, mely elnyeli, pókhálós szelemen, mely letaglózza, vagy keresztgerenda, melybe a lába éle törik bele. Az ember ma bizonytalanul él és soha nem tudja, hogy mikor üti bele a fejét a szemöldökfába. Nem játékos már a nő és nem játék maga az élet sem. — Finoman hizlallj! Tessék! Az egyik szegedi lapban olvassuk a nagy betűs hirdetést: „A lómészárszékben ma finom, kövér lóhús kerül kimérésre s Ínyencek részére öszvér pecsenye. Előzékeny és pontos kiszolgálás!“ Istenem, hát mér olyan közel van a lómészárszék, hogy ha félórás út után leszállunk a szegedi vonatról, az első villanyos megállónál ott a finom, kövér lókarmonádli, a comb, meg a vékony szegye levesnek. S ha mindez kevés, akad egy kis öszvérpecsenye is. Nem tudom, hogy mit szólna a vásárhelyi magyar hozzá, ha itt is megpillantaná egyszer a kirakatban a lócombot. A ló a legfinnyásabb s mondhatni a legtisztább állat, de a magyar ember csak úgy van vele, hogy nem igen eszik abból, aminek egykor a hátán ült. Láttuk a világháborúban. Mikor az első lóebédet kitálalta a szakács és csajkaantrétot kiáltott, egyetlen huszár se mozdult, igaz, hogy harmadnap csak ráfanyalodott, de ettől kezdve mindig nyerítettek a kutyamosók, ha lószafaládé került az asztalra. Pedig az