Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. február (19. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
Lovagi ostor csattant a düsseldorfi postáskisasszonyok patyolat testén. Lenhajuk frizuráját szétszórta a durva kéz ütése s vállukra vércsikokat rajzolt a bikacsök. Ez történt tegnap a megszállott német Ruhrvidéken. Nem lubickos pofáju szerecsenek, nem vágott szemű kótyarcu malájok, még csak nem is oláhok kezében dolgozott a lovagló ostor, hanem műveit francia tisztek, a „grand armé“ büszke parancsnokai. Napóleon dicsőségének részesei, a francia gioáré fényében sütkérező gavallérok korbácsoltak meg védtelen, gyenge síró leányokat és asszonyokat. Ez a legfrisebb tudósítás, mely a Ruhrvidékről érkezett, mely úgy zokog fel a világkáosz hangzavarából, mint sötét éjszakának csendjéből a halálos rettegés kétségbeesett segélykiáltása. De csak első pillanatra. Mert a német postáskisasszonyoknak nem a rettegés, nem a félelem adta ajkukra a szót, hanem a német nemzeti öntudat, a női léleknek az a felmagasztosult nagysága, melyről Harsányi Pál esperes úr beszélt, mely részesévé tudja tenni a gyenge nőt a megváltás szent, nagy misztériumának, igen. Itt nem az a fontos, hogy műveit francia tisztek nők hátán pattogtatták meg a bikacsököt, végtére aki olyan kiválóan finom gavallérokkal cimborál, mint a hegyi francia, az oláhcigány, az maga is könnyen megfogja a példát, mit ezrével láthat Erdélyben. Nem ez a fontos. Azokat a véres csikókat, melyeket a düsseldorfi postáskisasszonyok patyolattestén szántott a lovagló ostor, majd lecsókolja a német géniusz és majd lemossa ellensége vérével a német férfi, a Hindenburg cserkoszorus hős katonája. Még csak az sem fontos, hogy a francia restelli-e ezt a csufságosan nagy megfeledkezést. Hanem igenis az a fontos, hogy ahol ennyire fajulhat a gyűlölség őrülete, ott nagyon közel kell lennie a leszámolásnak, mégpedig annak a nagy leszámolásnak, melybe az egyik fél legalább száz esztendőre belesántul. A német már eddig is végtelen sokat szenvedett és fogcsikorgatva tűrte a rettenetes megaláztatást, de ha eddig nem mozdult meg, most talpra kell ugrania, mert az a lovagló ostor, mely a postáskisasszonyok vállán csattant, a német férfiasság legérzékenyebb szivönérzetén hasította fel a húst és hozta ki a legfájóbb sebnek vérét. Egyértelműleg írják a tudósítások, hogy a francia csapatok kegyetlenkedése óráról órára növekszik, ahelyett, hogy a józan meglátás enyhítené. Éppen tegnap történt az is, hogy egy előkelő német hivatalnok letartóztatása alkalmából a tüntetőkre sortüzet adott a francia csapat, minek során 20 ember maradt halva a téren. Spahn doktor, a német centrumpárt vezére nagyon helyesen jellemezte a német helyzetet. Népünk ma is olyan egészséges — mondotta Spahn — mint száz esztendővel ezelőtt volt. Való, hogy a gazdasági nyomás, a politikai, pártviszályok, az osztályharc némiképen elzsibbasztották az erejét. A vére azonban egészséges maradt és máris kiveti magából a veszedelmes bacillusokat. Thyssen és társai, valamint a Ruhr vidékének népe is megmutatták, hogyan kell megfelelni az erőszakra. Egyetemi ifjúságunk szelleme ideális, volt katonáink tudják a kötelességüket és a munkásságban is erősödik a nemzeti érzés. Hasztalanul ámították fél évszázadon át a szocializmus hamis jelszavaival és hiába bódították a kommunista tanítások mérgével. Lelki egyensúlya napról-napra nagyobb erővel nyilvánul meg. A kormány — folytatta Spahn doktor — a legvégsőbbre is elkészült. Aki ma beutazza Németországot, annak észre kell vennie, hogy a franciák erőszakos politikája nagy átalakítást vitt végbe népünk lelkében. Könyörtelen elnyomó politikájukkal s kizsákmányoló adminisztrációjukkal többet ártanak nekünk, mint Napóleon idejében. Napóleon esztendőkön át kerülte az alkalmat, hogy megütközzék a porosz hadsereggel s mindent elkövetett, hogy megakadályozza Poroszország újjáéledését. De hiába erőszakoskodott, mert csak azt érte el, hogy még jobban fölrázta a német népet letargiájából és ez a nép azután összetörte a francia bilincseket. így beszélt a professzor, pedig még nem tudta, hogy a francia „grand armé“ védtelen leányokon suhogtatja a kancsukát ... )Ara 10 korona, Hódmezővásárhely, 1923 február 1 csütörtök XIX. évfolyam 25. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési év helyben: Fél évre........... K Negyedévre . . . 150 K Vidékre: Fél évre........... K Negyedévre . . . 700 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér. r i .....■■in i m nini i mi ■mim unni i mi ií iniiiminiim in ■■ n A több milliós forgalmi birsá Említettük már, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság forgalmi adó osztálya napok óta vizsgálatot tart forgalmi adók eltitkolása ügyében Vásárhelyen és a legtöbb mészáros és hentesmesterre nagy bírságokat rótt ki, mert a vágóhídon megállapított számadatok és a megadózott jövedelmek közt nagy eltéréseket talált. Ily címen tízszeres birságban kirótt: Szakács Jánosra 1 mill. 400 ezer Kocsis Lajosra 380 „ Hódi Mihályra 1 mill. 200 „ Blum Adolfra 450 „ Székely Ferencre 1 mill. 200 „ Hajdú Imrére 430 „ Mári Jánosra 950 „ Banga Istvánra 408 „ korona körüli összeget, melyben az állam elmaradt hasznával együtt a birság is benne van. A többi mészárosok is kaptak kisebb-nagyobb bírságokat, úgyszólván mindnyájan. A tárgyaláson mindannyian arra utaltak, hogy a bőrök körül van a differencia, mert a bőrgyáros vállalta a forgalmi adó fizetését. De hivat ügyében megoldást keresnek. A mészárosmesterek a bőrgyárosokra hárítják a dolog ódiumát , arra utalnak, hogy a kirótt bírságok végösszegét mindnyájuk erejét összevetve se tudják lefizetni. Koznak arra is, hogy a nagy forgalom idején képtelenek voltak minden tételt bejegyezni s igy a legjobb akarat mellett is tévedhettek, illetőleg követhettek el mulasztást. Az ügy nagy izgalmat okozott a vágók és italmérők körében, akik szintén érdekeltek. Például Bocsik György vendéglősre 37 ezer korona bírságot róttak, aki azt 24 óra alatt le is fizette az állampénztárnál. A mészárosok most ügyvédet vallanak, aki nevükben a pénzügyigazgatóságnál bizonyos bírságot felajánl s azután kegyelmi kérvényt intéz a pénzügyi kormányhoz. Wolf István pénzügyi főtanácsos jóakarattal hajlandó belemenni az egyezkedésbe, bár a törvény szigorú és nem 10, hanem 10—50- szeres bírságot ír elő, de itt a jóhiszeműség a mészárosoknál megállapítható. Lehet remélni, hogy az államkincstár jó adófizető polgárainak kivételes méltányossággal nyújt lehetőséget arra, hogy megrázkódtatás nélkül intézhessék el kötelezettségüket. Az oláhok kiterjesztették a hadizónát: „az ostromállapot csupán preventív intézkedés Rövid távirat keretében jelentettük, hogy az oláh minisztertanács a külpolitikai helyzetre való hivatkozással elhatározta a hadizónának „elvi“ kiterjesztését. Ennek a határozatnak most szereztek érvényt , s annak ellenére, hogy minden hivatalos orgánum kénytelen-kelletlen beismeri, hogy a háborús veszedelem Magyarországgal szemben megszűnt, mégis megjelent a nyugati csapatok parancsnoksága nevében Stratiescu altábornagy aláírásával a parancs, amely a hadi zónát Máramarossziget, Dés, Apahida, Kocsárd, Nagyenyed, Gyulafehérvár és a Kárpátok gerincén átvonuló területen egész Verciorováig kiterjeszti. Az érthetetlen és megmagyarázhatatlan rendelkezésről Metes, Kolozs megye és Kolozsvár város prefektusa nyilatkozatot tett egyik újságíró előtt, amelyben többek között ezeket mondja : " A katonai hatóságok tisztán katonai szempontból kérték e kivételes intézkedések megtételét, amelyek a polgári életet egyágában nem érintik. Az ostromállapot életbeléptetése jelenlegi alakjában nem egyéb, mint intelem a lakosság azon elemeihez, akikben esetleg megvan a hajlandóság arra, hogy kalandos vállalkozásokra adják fejüket. Intézkedéseink kizárólag preventív jellegűek s éppen ezért a lakosságnak semmiféle tekintetben nincs oka aggodalomra. Bukaresti körökben általában az a vélemény, hogy az oláh kormány újabb katonai intézkedései tisztán arra szolgálnak, hogy az erdélyi román nemzeti párt mozgolódását szükség esetén megfékezzék. Ez a párt ugyanis engesztelhetetlenül szemben áll az oláh kormánnyal, amelynek megbuktatására mindent elkövet. Megindul a gyűjtés a Petőfi szoborra. Ismeretes, hogy Kun Béla nemzetgyűlési képviselő a Vásárhelyen felállítandó Petőfi szoborra a „Reggeli Újság“ szerkesztősége részéről 100 ezer koronával gyűjtést kezdett. Ha lassan is, az egész városban mozgalom indult meg, hogy a szoborra szükséges összeg mihamarabb összegyűljön s a Kossuth téren Petőfi ércalakja örök időkre hirdesse azt a lángoló hazaszeretetek mely a nagy szellemóriást áthatotta. Szerkesztőségünkben a felállítandó szoborra újabban adakoztak : A Gazdasági Egyesület Ifjúsági Egyesülete 2821 koronát, N. N. 500 koronát, Kiss Ernő Szegvári utca 1000 koronát, Gravátz Ferenc szerkesztő 1000 koronát. Úgy halljuk, hogy a különféle körök és egyesületek mulatságaik jövedelmének egy részét szintén a Vásárhelyen felállítandó Petőfi szobor alapjára fogják adományozni. A pusztaiak kisvasútja. Már összehozták az érdekeltséget. Ismeretes, hogy a pusztai polgárság körében erős mozgalom indult meg a kisvasút létesítése érdekében. A napokban a tatársánci lakosok jártak bent a városban s elmondották, hogy ők a Géza majortól Orosháza felé akarnak kisvasutak létesíteni. Ez a szárny mi reánk nézve azért bir nagy fontossággal, mert ez összeköttetést kapna Tótkomlós felé s a Tótkomlósról az Erzsébeti uton jövő kisvasút révén a Puszta bekapcsolódna Vásárhelybe. A pusztaiak a szükséges kétharmad részt már összehozták, alig akadt birtokos, aki a vasút kiépítését kívánó nyilatkozatot alá ne irta volna. A pusztaiak a nyilatkozatokat beterjesztik a városi tanácshoz s kérni fogják, hogy a hatóság vegye kezébe a dolgot, mert igy remélik a gyors elintézést. A Gazdaifjak Egyesülete Madách és Kölcsey emlékének áldoz. A Gazdaifjak Egyesülete, mely minden hazafias és nemes mozgalomból kiveszi a részét s mely legutóbb Petőfi nagy szellemének szentelt pár órát, február 11-én, vasárnap délután 5 órakor Madách és Kölcsey emlékének fog áldozni. Az ünnepség abból kifolyólag lesz, hogy Madách száz éves születési évfordulója is most volt s Hymnusz, melynek Kölcsey a szerzője, szintén száz éves. Az ifjak ünnepsége a Gazdaági Egyesület társalgó termében lesz, a műsort annak idején közölni fogjuk, azonban már most felhívjuk arra a közönség figyel- l mét.