Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
2 tervrajzot, majd árajánlatot kértek be s azokból szakemberekkel is felülvizsgálva, a legjobbat kiválasztotta, egyesületünk választmánya elé terjesztette, melynek felhatalmazása alapján, miután az előterjesztés értelmében a költségfedezet is biztosítva volt, az átalakítási munkálatokat november hó folyamán nagy körültekintéssel megkezdette. Kávéház helyiségét december hó folyamán 3 évi időtartamra szóló szerződés mellett bérbe adta. A v. tanács megkeresésére a lakásügy rendelkezéséről szóló hivatkozott min. rendeletek értelmében az ott említett helyiségek bérének megállapításánál a járásbírósági tárgyalások ülnökök közreműködésével tartatnak meg, miért is ezen a v. tanács által kijelölendő ülnöki kinevezéshez vezetőségünk egyesületünk tagjai sorából felerészben a háztulajdonosok, felerészben a házbérlők közül a kért névjegyzéket augusztus hó 18-én beterjesztette. (Folyt. köv.) 70 ezer már a kizárt munkások száma. A kizárt munkások száma tegnap mintegy 76.000-re emelkedett és mindezideig semmilyen tárgyalás nem indult meg a munkások és munkaadóik között. A kormány közbelépett a viszály elsimítására, ezek a kezdeményező lépések azonban mostanáig még nem vezettek eredményre. A tárgyalások még nem indultak meg és egyelőre, úgy látszik, egyik fél sem közeledik a másikhoz és semmiféle kezdeményezés nem történt a tárgyalások megindítására. A vas- és fémmunkásokon kívül a faipari munkásokat is sújtja a kizárást elrendelő intézkedés. Itt körülbelül 2000 munkás áll munka nélkül, ezeknek jórésze azonban még a kizárás előtt lépett szrojába. Ebben a szakmában különben sem általános a munkáskizárás. A közép- és kisvállalkozók csak később döntenek a továbbiakról. A munkaadók legnagyobb része teljesítette a munkások követelését. A téglagyárak közül a Bohn-gyárkivételével az összes gyárakból kizárták a munkásokat. Békéltető tárgyalások sem itt, sem a többi iparágakban a délutáni órákig nem indultak meg. Vásárhely sportbarátai biztosítják a JET. M. T. E. népkerti tribünjének felépítését. A Hódmezővásárhelyi Munkás Testedző Egyesület, miután meggyőződött arról, hogy a város hazafias, sport iránt érdeklődő közönsége nemes törekvéseiben mindenben támogatja, elhatározta, hogy városa közönségének módot nyújt arra, hogy a testgyakorlás minden ágában működő atlétái és footballcsapatai sporttevékenységében és nemes versenyében gyönyörködhessék. Ez óhaja megvalósítása végett kimondotta, hogy a törvényhatóságtól átengedett népkerti sporttelepén egy kettőszáz üléses tribünt építtet. A tribün építés költségeit az Egyesület önerejéből fedezni nem képes, ezért kérő szóval fordul minden nemesen érző és a testnevelés ügyéért lelkesedő emberbaráthoz, és kéri, hogy a tribün építéséhez az Egyesületnek módot adni méltóztasson. Elhatározta, hogy a tribün minden egyes ülése fémlapján egy-egy 30—50 cm. nagyságú táblát helyez el, s e táblákat örök időkre bérbe adja oly módon, hogy az örökbérlők által adott feliratot az Egyesület e táblán elhelyezteti és fentartásáról gondoskodik. E táblák örökbérletét 3000 korona összegben állapították meg. Vásárhely nemesen érző közönsége példás megértéssel siet a Testedző segítségére s az Endrey Béla tanácsnok, elnök, a Stricz János ügyvezető elnök és a Hézső Sándor főtitkár által kibocsájtoti felhívásra máris szépen megnyilvánította rokonszenvét és pártolását. Újabban a 3 ezer koronákkal megváltották ülésüket. •Polgár Sámuel, Első cipő-, csizma- és papacsipari vállalat Molnár János és társai: Csata Sándor, Zsarkó Lajos, Weisz József, Mucsi István, Pesti Gyula, dr Dániel Jenő, Pozsgai János, Molnár János, Beregi Lajos, Kokron cég, Kemény Zoltán és Reisz Dezső. Adományokat elfogad az aláíró vezetők bármelyike hálás köszönettel. Friedrich Rómában. Rómából jelentik, hogy Friedrich István volt magyar miniszterelnök Rómába megérkezett, hol előkelő fascista urak várták és fogadták. Friedrich pár hetet az olasz fővárosban tölt s azután megy hején Konstantinápoly felé, hogy Kemál népét tanulmányozza. Még nem tudja, hogy az oláhok 10 évi börtönre ítélték. (Majd nagyot néz, ha megtudja. Csak el ne búsulja nagyon magát.) VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1923 március 1 Holnaphoz egy hétre lesz a tetemrehivás a szegedi törvényszéken a Kutast pusztán meggyilkolt Kovács Gazsi gazdaember tragikus haláláért. A múlt ősz elején tragédia történt a kutasi pusztán , azon a tanyán, mely a szélmalom témáján van. Egy reggel fűkaszáló napszámosok mentek a tanyába s mivel senkit nem találtak, keresésére indultak valami teremtett léleknek. A kutatás során borzalmas felfedezésre jutottak. A gazdát, Kovács Gáspár kupérces embert a lovak lábai alatt halva találták. Azt hitték először, hogy szívszélütés érte, vagy roszul lett, miközben a lovakat gondozta és elesve agyonrugdalták. A két mokány pára azonban óvatosan, gondosan kikerülte az embert és az orvosi szemle megállapította, hogy az embert megfojtották s úgy dobták a lovak lábai alá. A nyomozás kiderítette, hogy Kopornyik Mária pusztai asszony a felbujtó és napszámossá, Nagy Sándor a gyilkos. Az asszony sok ideig vadházasságban élt az emberrel , ő is kupeckodik, így édesedtek össze Orosházán, de a nagy gusztusú emberrel nem tudott kijönni. Végre is agyonverette. Mind aketten foglyok s ügyükben március 9-én lesz a főtárgyalás. 18-án, felhívjuk városunk minden rendű és rangú polgárát, hogy ezen intézményünket, melyben már nem gyermekek, hanem érett eszű nők és férfiak igyekeznek ismereteiket gyarapítani, öleljük keblünkre, szeressük, támogassuk és a népfőiskola ünnepét a magunk és városunk ünnepévé avassuk ! B. I. Valami arról a Népfőiskoláról. Van a mi városunkban egy szerény intézmény, amely nem dolgozik nagy dobbal, fénylő görögtűzzel, de azért hatékony és nagy, mondhatjuk óriási fontosságú munkát végez. Ez a népfőiskola Aligha emlékszik valaki reá, hogy ez 1920. évi december hó 10-én nyílt meg ennek a nagyfontosságú iskolának a második évfolyama. Akkor fáradhatatlan vezetője, Csőkén Pál titkár hírlapilag hitta meg a közönséget a megnyitó ünnepre, de alig jelent meg annyi ember, hogy a közgyűlési terem padjainak felét beülje. Hát bizony ez szomorúan jellemzi, hogy mikép pártoljuk mi egyik legjelentősebb intézményünket. Mert hát mi is az a népfőiskola ? Az a hely, ahova napi munkánk elvégzése után elmehetünk a végből, hogy magunkat tovább képezzük, tanuljunk, okuljunk. Igen ám, de azt mondja az egyik ember : én kijártam a középiskola négy osztályát, nekem már van annyi ismeretem, amennyi egy művelt embernek szükséges. A másik e képen szól: Én ugyan csak 4 elemi osztályt végeztem, de tudok írni, olvasni, számolni, ha tehát tanulni akarok, tanulhatok magam is. A harmadik még ennyit sem mond, hanem legyint egyet és azt gondolja, inkább alszom, minthogy esti 7 órától fél 10-ig benn üljek az iskola padjaiban és hallgatva tanuljak és jegyezzek. Hát szerencsére nem így gondolkodik az a 173 nő és férfi, akik a tanfolyamra beiratkozva a hét hat napján esténként, amint idejük engedi, megjelennek az előadásokon. Sőt a 65 nő olyan szorgalmas, hogy a szerdai különórájuk után a polga leányiskolából átmennek a Mária Valériautcában levő közös iskolába, hogy ott is tovább hallgassanak és jegyezzenek. Van a 65 nő hallgatón kívül 12 gazdálkodó, — sajnos, csak 12, — a többi iparos, kereskedő, sőt joghallgató és tisztviselő is van közöttük. A nők között pedig 17 olyan, aki a négy polg leányiskola osztályát elvégezte, vagy tisztviselő. De hát kik és mit tanítanak a népfőiskolában ? Érdemese oda eljárni? Úgy tudjuk, hogy egészségtant tanul két orvos: Nagy Dezső dr és Csolsch Gyula dr. egyik a férfiaknak, másik a nőknek. A fásításról Ormos Zsigmond kir. erdőtanácsos beszél, az állattenyésztést Várady Sándor állategészségügyi főfelügyelő adja elő, a kertgazdaságot Kamocsay Gábor oki gazdász, a varrást, szőnyegszövést Janiczky Adél és Holicsek Miklósné, a számtant, mértant Hajdú Sándor, a tervezést Borcsiczky Miklós, a fogalmazást, ügyiratokat és az irodalmat Pele József, a magyar történelmet Holly István, a honszeretet vallását Somogyi József, a földrajzot Bodnár Bertalan, a művelődéstörténelmet Tölcséry István tanárok, ez utóbbi a népfőiskola igazgatója tanítják. Az egésznek szervezője Csókán Pál titkár, a néprajzot és az időszerű kérdéseket tárgyalja. Azt hisszük, hogy a felsorolt tantárgyak hallgatása még azokat is érdekelheti, akik mér tanultak róluk. A hallgatók közül, akik a 16 évtől az 53 évig terjedő életkorukban vannak, éppen a legszorgalmasabbak azok, akik több osztályt végeztek. Ezek meg tudják érteni, milyen fontos, sőt szükséges a tanulás a művelt embernek. A hallgatók a maguk mulattatására időnként szórakozó délutánt rendeznek. Ilyenkor szavaina, zongora mellett magánénekekkel lépnek föl, társasjátékot játszanak, sőt táncolnak, szóval megtanulják a nyilvános életben valófellépést. Egy ilyen mulatság után alig várják, hogy újabbat rendezhessenek. — A népfőiskola egész munkáját pedig Széchenyi szelleme vezeti : tanulni, dolgozni, művelődni a magyar hazáért; ezért a legfőbb jóért, mely éltet, fölemel és erősít bennünket, hogy a régi hazát visszanyerve, meginduljon a békés munka, mely megnemesiti a magyart. Most, hogy közeledik a főiskolai tanfolyam befejezése március A nemzetgyűléshez. Ott álltok a teremnek küszöbén, Melyből a nemzet sorsa jön ki majd, Megálljatok, ne lépjetek be még, Hallgassátok ki intő szózatom . . . Egy ember szól, de milliók nevében ! Az a hon, melyet őseink szereztek Veritékekkel s szívok vérivel, Az a hon többé nincs meg, csak neve Bolyong közöttünk, mint a temetőbül Éjféli órán visszajött kisértet . . . Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolták a múlt kor férgei, S az uj vihar szétfújta födelét, S lakói most az ég alatt tanyáznak, Mint a vadállat és mint a madár. Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most ti nektek Bármily erővel, bármily áldozattal, Bér mind egy szélig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni ! Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. Egy uj hazát, ahol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyék. Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő. Hogy minden ember lásson s ép legyen. Nem mondom én : a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek, s amely porhatag már, Vessétek azt el kérlelhetlenül, Bármily szent emlék van csatolva hozzá. Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge, Mert fáradástok akkor hasztalan lesz, Egy perc jöhet, s az épület ledől, S rész gazda, aki mindig újra épít, S ma vagy holnap, de végre tönkre jut. Számot vetett e mindenik magával, Mirtő dologra szánja el magét ? Nagy a dicsőség, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátok-e. Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség ! Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide. Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábit e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre, Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd. Átok s gyalázat lesz kísérete, Mellyel haza s később a sírba megy. — Ti, kik szivébül bálványistenek Ki nem szokták az igaz nagy istent, Kiknek szivében a honszeretet Mint szentegyházi oltárlámpa ég, Eredjetek be és munkáljatok, Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés, Hogy bámultában, majd ha látni fogják, Megálljon rajta a világ szeme, A bennlakókat vallja boldogoknak És istenítse, akik építették ! (Pasi, 1848.) Petőfi Sándor: Közgazdasági értesítő. 1923. február 28 Zürichi zárlat: Berlin 237, Newy« IL 53250, London 2508, Pari» 3240 Milánó 2565, Prága 1580 Budapest 1800, Zi.stáb—'—, Bécs 74 Varsó 105, osztr. lényegz. 75. Belgrád 512. Terménytőzsde : Búza tiszavidéki 76 kgremmos 13400 — 13500, egyébb búza 13300—13400, '* kg-os 13600— 13700 egyébb 13500—136' rozs 8500—8700, takarmányárpa 85—18őrárpa 88—92, zab 87—9000, köles 85- 90, korpa 5200—530, repce 140—145, tengeri 8100—8300-Sertés jelentés, irak : zsírsertés fiatal nehéz 630—645 mm mm. AZ ELMÚLT éjszaka éppen olyan volt, mint a többi. A felhők éppúgy eltakarták az eget, mint máskor s ha nem, a csillagok most se gyűltek fényesebbre, mint egyébként. A held éppúgy kergetőzött a felhőrongyok közt, mint szokott. Tálén látott, figyelt valamit s hogy eltakarta szemit a köd, azért lett ábrázata oly komor. Igen. A felhőrongy. Mintha mégis más lett volna ez az éjszaka, mint az az előtti, vagy az elmúlt másik. S mintha bodros necckendőjével bucsuzót intett volna a tél, mely ha nem múlt is el egészen, de már mérge aligha lesz többé novemberig. Igen, a felhőrongy. Lehet, hogy száll még alá belőle pár ezer hópehely, de ez már meg nem rémít, sőt kedvre hangol, mikor orcánkra lopja halványan a tavasz pirosságát, az életét, mert a tavasz maga az élet. Olyan ez az éjszaka, akár a többi. Éjféltájban éppoly élénk kopogással lépnek haza a kései vendégek s a házőrző eb épp oly diszkréten vakkantja el magát a neszre. Úgy hejlik át tavaszra a tél, mint mikor tojásbörtönének fala pattan le a piczi sárgatollú madárról, mint mikor szárnyat bont csendesen a fehér tollú galamb, vagy amint kifeslik rózsává szirma a piros bimbónak. Halkan. Diszkréten. Szellő finomságával. S mégis úgy volna jó, ha ezen az éjszakán nagyon szép álom álmodáséval ébredne minden ember, agg, férfi, gyermek, nő és leányzó. Ha minden szív megtelnék édes sejtelemmel, hitteli bizalommal, új reménykedéssel. Ha azt álmodná az agy, hogy szabad hazában szabad polgárként száll a sír ölébe koporsója. Ha azt álmodná a család feje, hogy nem lesz többé üres kamara, üres szív, könnyező hitves és síró gyerek, nem lesz lyuk többé a rongyos ruhán s nem lesz a kicsi cipőn, mely harmadévi már. Ha azt álmodná az anya, hogy élet rózsáit fakasztja a tavasz az ő kicsinyeinek orcáin, uj ruha, uj pántlika kerül a hajba és minden reggel puha fehér kelácsot szel kávéjába az ajnározó kéz. Ha azt álmodná minden szelíd lelkű leány, minden hajadon, hogy letűnt kornak röpke napsugara száll vissza egy napra lovagi erények szép szent szokásával az ifjú telkekbe s újra oltárképre kerül hófehéren, szűzi tisztaságban magyar lány pártája. Hogy ha azt álmodná minden magyar fiú, kit hevít a fénye múlt dicsőségének, hogy telkébe szálland Petőfinek lelke s viszi nagy csatára, örök dicsösségre . . . Úgy volna szép mégis, ha a múlt éjszakán minden magyar ember álmot látott volna. Álmot ! Felemelőt, fehéret, nagyszerűt és válót valóra ! . . . Hogy teje tüdővel szívná ma keblébe tavasz lehelletét s kitáguló lelke telna meg hitével a régen sóvárgott és mostan eljövő uj magyar tavasznak . . . . Majdnem kerek száz . • • Tegnap nagyon egyszerű halottas kocsi indult el a közkórház halottas kápolnája elől, emelvén nagyon egyszerű koporsót, melyre ennyi volt felírva: Vince Mihály, élt 97 évet ! . . . Csizmadia mesterséget tanult az öreg ember, de reszkető feje biz rég elfeledte azt az időt, melyben a két kéz még ifjún és erőtől duzzadva a remeket megcsinálta . . . Az anyakönyvbe házastársa neve mellé azt írták, hogy néhai. Néhai az apja is, az anyját pedig nem is ismerték, nevét se tudják. Az ismerősöket ha megkérded, úgy kalandozik el a gondolatuk kint a messzi múltba, mint a te bizonytalan lépteid a temetőben, mikor avult régi fakeresztek közt, behorpadt sírokon egy nevet keresel, egy nevet, melyet elmosott fél évszázadnak esője, lesirt az árva madár, mely ott a temető istenfáján rak fészket. Ujjaddal nézed nézed a fa rovátkáit, mint a múltnak nem látó világtalanja s csak érzékeled. Öreg Vince Mihálynak gyerekarcét ugyan melyik anyai kéz ajnározza majd egy évszázad előtt ? — Hálás köszönettel nyugtázom a róm. kath. kőegylet 10.000 koronás és dr. Mikosevich Viktor kir. járásbiró ur által közvetített 15 000 koronás adományt. Ezeken kivül ujabb csatlakoztak : Kónya Jánosné 250 kor.. Ezek Pál Julia nap emlékére 500 koron , Kontrás Ferencné 200, H. Kovács Sándor Bálint nap emlékére 1000 kor., N. N. édesanyja emlékére 2000, Daru Margit 100, Szántó József szabó 2000, Szivei Lajos 500 és Orovecz Ferencné a vasárnapi ielestély jövedelmeként 1550 koronát és egy gyermek fejkötőt. További adományokat kér Dr. Nagy Dezső vezető orvos. — A parkoló tanfolyam megnyílt és kérem a beiratkozott hallgatókat pénteken este 7 órára elméleti oktatásra pontosan jelenjenek meg. Nővé.