Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. április (19. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

HÁZ •Okkal órai I n­­­rnek a 3 ik­oa­­i. vagy 20. 416 és ká­ért. Jó-393 , vitor­­stengely, julányos 392 Horváth 389 IT, ír­ühely. ok, kik szépen d­u. 21 383 ok n nyári ,1 piaci. el. Imrénél innyeföl­­gett ápri­­szerdán tanyába 369 helj it . ban lehet ____396 Bercsé-397 ?IT 0 Vécsy ikos-mag­­iszontela­­divánotra 409 11 órakor lsen elfognak 399 St­ernatörést íyiségben. 403 rés. ilcsös kut­­tásnapján ?n a hely­­_____404 rtT yogyneve ik. „Tilia" 1. 405 26-án reg­­u. 8 sz. íyi keresz­­/a. Kére­­valamit. ! a ren­­uralom el- 407 ■sör Jenő ven 440 Mily nagy változás pár nap alatt. Még egy héttel ez­előtt fázósan remegtek zörgő gaty­­lyai és a halál nagypéntekre te­regette ki felette a téli halált és ma reggelre kipattant rügyének lila fehér virága. Még tegnap élet­telen szendergésben hajladozott s ma husvét napján fehér virágru­­hájának pazarságában pompázik és mosolyog, le testvéreire a ba­rackfa. Hajladozó az ága, sely­mes a levele, pazar a bokrétája és hamvas a nyári gyümölcse, árvák édes gyönyörűsége, éhezők vacsorája, tikkadt vándornak fel­­üdítője, édes anyja a tél kedves gyümölcsízének s forrása erjedé­sének, melyből tüzes gyöngysor támad. Ez a mára bokrétává öltö­zött fa a Jézus Krisztus fája. Ajná­­rozhatod a kályhád hevével, me­­rengitheted a lehelleteddel, húz­hatod ki erődnek megfeszítésével rügyét, nem mozdul, nem éled, de ha közeleg a Megváltó napja, midőn diadalt vesz az enyészeten, elrejtheted kerted zugába, ráereszt­heted a tavasz csalóka csókját, kezed kalapácscsal ,verheti vissza megmozdulását, csak pompába öltözik és ngy várja Urát, a Ná­­zéren­t . . . Harangok szava ma azt hirdeti, hogy az Istendráma a megdicsőülés fejezetéhez ért s a Megváltás nagyszerű misztériuma a nagypéntek sötétségéből a fel­­magasztosultság glóriás fényébe káprázott. Hívők seregének ajkán két szárnyra ez ének : Jézus ki a sírban talál, általad meghalt a halál, az élet pedig feltámadott . A A .kerek földön, hol él a lelkek­ben félelme, tisztelete­s imádata a seregek Urának, a feltámadás nagy ünnepének nagy érzésében osztozik ma az emberiség. Jók és gonoszak alázatosan csúsznak az oltárhoz, kik azon a virágvasár­napon ruhája szegélyét csókolták a Názáretinek és zöld ágakat szeldeltek útjára s kik a nagy­péntek reggelén teli torokkal, ki át­tolták a feszítsd meget, most együtt vannak ismét azokkal, kik jók és akik nemcsak a mellüket verik, de követik is az Úr tanítá­sait. Hozsánna Néked száll az ég felé és alázatos arccal áll az igaz és a képmutató. Mind. Az is, aki hatalmi őrületében népmil­lióknak könnyét, vérét ontja, ki százezreket tesz boldogtalanná és szeretet helyett izzó gyűlöletet vet és arat; az is, ki farizeusságában elbizakodva tartja magát ember­nek ; az is, ki öntestvéreit tiporja el és önzésében senkivel nem tö­rődik, mind ott áll ma és ott éne­kel. Csakhogy annak alkányátokká válik az imádság és romlássá az áldás. Az Isten türelmes és a Megváltó Jézus egyforma szelíd szemmel néz le minden fiára e földnek, arra is, ki jó és arra is, aki gonosz. De a feltámadás csak azoké az embereké, kik becsüle­tesek és azé a nemzeté, mely tiszta erkölcsben él. És e rövid életben a tiszta boldogság, mit az Úr Jézus már most nyújt, csak­ azoké, kik lelkükben alázatosak, kik embertársaikhoz jók, kik tud­ják, mivel tartoznak , kikkel nem száll perbe otthon, titkos gondo­lataikban sem az Isten, kiknek kitárt lelkéből forrásként buzog fel a zsoltár , mely boldog aki jól és­­igazán él, hamis keres­ményt házában nem szemlél. Aki kenyerét eszi dolgozva, nem ál­­nok után és nem orozva. Csen­des az s boldog a maga lelkében, vidám jókedvű jártában keltében. Nem retten az fel édes álmából , a saját lelke vádolásától. Akiket boldoggá tud tenni ez a tiszta gondolat, azoknak maguknak és nemzetüknek élő barackfája kivi­­nul majd a nagy feltámadásra . . . Hódmezővásárhely, 1923 április 1 Vasárnap XIX. évfolyam 74. szám. 9 óra 20 korona. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre . . 1350 K Vidékre: Negyedévre . . 1500 K telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. Az adófizető polgárság rendet akar látni a vizbajok körül. A rendszertelenségben van a legnagyobb hiba. Azok a vizbajok, amelyekkel már hét év óta bajlódunk, újból nagy gondokat adnak azoknak, akiknek földjére a csa­padék és fakadó vizek az idén is állan­dó vendégül szegődtek. A vízből egyszer is sok, de hét éven át tehetetlenül nézni annak a mai viszo­nyok közötti romboló munkáját: a lege­rősebb idegzetű, de máskülönben szor­galmas gazdából is kiváltja az elégedet­lenség keserű érzését. S én azt hiszem, méltán, mert a folytonos víz a föld ren­des művelését lehetetlenné teszi, a trá­gyát kilúgozza és amit fáradságos mun­kája árán időn túl földjéből megmunkál, annak termése sem tiszta mag, hanem a keserű és vadborsó keverés­e. Mikor ezt a szemét gabonáját a pusztai, gorzsai, kö­­péncsi ember kitisztítja vetőmagnak és kenyérnek, akkor eladásra mi sem kerül, pedig a búzavalutát felvette vele szemben a saját munkájától felfelé minden mester­ember, nem maradván ki belőle életének gondozója, az orvos sem. Emellett fizet a vizes magyar vagyonváltságot, föld- és ármentesítési adót búzában vastagon ak­kor, mikor a vízkárára egy huncut fillért sem enged el neki a pénzügyi kor­t­ány­­zat, sőt látott már olyan írást is, am­ely­­ben a miniszter közege megírta, hogy „vízkár miatt adóleengedésnek helye nincs“. Ilyen viszonyok mellett tehetetlenül áll a gazda, rágondol arra, hogyan és mikor húzzák ki lába alól a földet a valutások és koszipénzesek és várja a segítséget azoktól, akik néha­napján az ő ügye­­bajaival is szoktak foglalkozni. Ezt a vele való jóakaratú törődést látta a törvényha­­tóság e havi közgyűlésén is. Elhangzott a panasz, er­reá a válasz, de az eredmény semmi és a nyugodtsága egy cseppet sem nőtt meg a káros embernek ettől, hogy a vízhúzó masina az Andrássy utcán áll és az ártéri adót nem fizetik, hát nincs pénz. Ilyen alakban és módon nem lehet ezt az egyesekre és országra egyaránt káros dolgot kezelni. Itt félre kell tenni minden álszemérmet és keresni kell az okát azok­nak, amik ezt előidézik. Ha a gazda rosszul munkálja meg a földjét, a kőmű­ves olyan falat rak, ami ledől : keresem a gazda és kőműves szakértelmében a bajt és azt ott meg is kell, hogy talál­jam. Nem csalatkozom, ha a vízbajok okéit az Ármentesítő társulatnál divó rendszerben, illetve rendszertelenségben keresem és találom meg. Ha a hódtó­­kistiszai csatorna vonalán végig megyek, azt látom, hogy annak partjai mellett két oldalon végesvégig a legjobb minőségű szántóföldek víz alatt vannak. A feljebb­való esztendőkben, 1888, 1893 és 1895-iki években, amikor a 2—3 méteres havak hirtelenében elolvadtak, ezeken a földe­ken víz egyáltalán nem volt, míg most évek óta használhatatlanok a víz miatt. Akkor a vizeket az Ármentesítő társulat felügyelete alatt saját embereivel ereszt­­gette be a csatornába és a porgányi, kis­­tiszai vízhúzógépek állandóan működtek. Ma a Csatornába „aki bírja az marja“ el­vénél fogva kantár nélkül eresztgetik az emberek a vizet be, amennyit a csatorna nem bír befogadni, mert az egyetlenegy porgányi vízhúzó az idén két hétig mű­ködött és március hó 1-jő napjai óta egy­általán nem működik, mert szene nincs és ezen előrelátó intézkedés az oka an­nak, hogy a hódtökistiszai csatorna mel­letti földeket fakadó vizek borítják és ha a társulat vezetősége ilyen előrelátással és ilyen gyors tempóban fog ezután is intézkedni, akkor onnan még Péter­ Pélra sem fogy el a víz. A társulat múlt hónapi központi vá­lasztmányi gyűlésén, amikor a főigazga­tói állást töltöttük be, rámutattam arra, hogy szégyene a társulatnak, hogy a ma­ga szakmérnökeiből nem tud egy vezető embert nevelni, aminek az oka az, hogy a társulat vezetősége a tisztviselői nya­kára ül és nem engedi őket a maguk lá­bán járni. Ezt a véleményemet ma is fenntartom, azzal a hozzáadással, hogy mindaddig, amíg a vezetőség az egyes szakaszmérnökének önálló munkakört nem biztosít és a rosszul dolgozókat ál­lásukból ki nem teszi, hanem magának vindikálja minden szakértelem és utána nézés nélkül az intézkedés és rendelkezés jogét, addig itt rend nem lesz. Mi pedig adófizető polgárok rendet kívánunk, ren­det akarunk, mert a társulat tehetetlen­ségéből már hét év óta nyakunkba sza­kadó vízbe véglegesen beledögleni a tár­sulati vezetőség segédkezése mellett nem óhajtunk. Ezt tessék megszívlelni a vezetőségnek, mert a türelmünk és pénzünk már el­fogyott. Lázár Lajos: Április 21-én lesz a Petőfi Mint már többször jeleztük, a P Petőfi Társaság, a Petőfi kultusz leghivatottabb őre és propagálója, a húsvét másnapján délelőtt 11 órakor neves tagjaival és helyi erőknek közreműködése mellett a Fekete Sas nagytermében matinét szándékozott rendezni. Mint most értesülünk, a matiné egyelőre elmarad és a helyett áp­rilis 21-én este ugyancsak a Fe­kete Sas nagytermében hangver­seny lesz. A Petőfi Társaság Vá­sárhelyen időző megbízottai a nő­egyletek és a különféle társadal- Társaság vásárhelyi estélyel­ mi egyesületek vezetőinek taná­csára és kérésére halasztották el az ünnepséget s ezt annál is in­kább megtehették, mert igy ápri­lis 21-én kibővitett s igazán iro­dalmi és művészi néven álló es­tély keretében áldozhatnak Vásár­hely közönségével egyetemben Petőfi Sándor halhatatlan emléké­nek. A jegyek, melyeket a hétfői matinéra igen sokan megváltot­tak, a folyó hó 21-én este rende­zendő hangverseny alkalmával érvényesek lesznek. Egy olasz katona fizetése több. A budapesti katonai ellenőrző bizottság tagjai a párisi nagyköveti tanács útján fi­zetésük felemelését követelték a magyar kormánytól. A fizetéseket a magyar kor­mány nem április, hanem januártól kezdő­­dőleg visszamenőleg adja meg a bizott­ságnak. A bizottság tagjainak eddigi és most felemelt fizetése részletesen a követ­kező : Egy francia ezredes, akinek január elsején 1565 frank és azonkívül bizonyos járulék címén 154,590 magyar korona volt a fizetése, tehát összesen 451,843 koronát mint a magyar miniszterelnöké­ tett ki, mostani fizetése ugyanennek az ezredesnek 744,650 korona havonta. Egy­ századosnak eddig 326,477 korona volt a fizetése, mostani felemelt fizetése 529,250 korona. A közkatona régi fizetése 48,066 korona volt, mostani fizetése 147,320 kor. Egy angol alezredesnek eddig 1.226,000 korona volt a fizetése, most 1 millió 646,000 korona. Egy angol közkatona ed­dig 131,000 korona­ kapott, mostani fel­emelt fizetése 263,000 korona. Egy olasz ezredes eddig 574,000 koronát kapott, most 1,054,400 koronát kap. Egy olasz kapitány eddigi fizetése 310,127 korona volt, most 601,600 korona. Az olasz köz­katona eddig 56,120 koronát kapott, mos­tani fizetése 166,400 korona. Mindezekből megállapítható, hogy a legutolsó közkato­nának jóval nagyobb fizetése van, mint a magyar miniszterelnöknek, nem is beszél­ve a magasabb rangú tisztek fizetéséről. A fizetésemelés, mint fentebb láthatjuk, 70—100 százalék, tehát olyan nagyarányú, amilyenre Magyarországon a legutóbbi időben nem volt példa. A dohánytermelés és a törvény­­hatósági városok. Hiba van a kréta körül. Ha nehezen is, de a pénzügy­­miniszter belement abba, hogy a saját használatra való dohányter­melést ismételten megengedte. A rendeletből azonban, mely most megjelent, azt látjuk, hogy a sa­ját használatra való dohányterme­lés engedélyezésénél a miniszter kivételt tett; csak a községekben és a rendezett tanácsú városok­ban adta meg a kedvezményt, a fővárosra és a törvényhatósági városokra úgy intézkedek, hogy ezekre a tiltó intézkedés továbbra is érvényben marad. Léván Vá­sárhely törvényhatósági jogú vá­ros, itt nem lehet saját haszná­latra dohányt termelni. Hisszük, hogy a hatóság s az arra illetékesek fel fogják világo­s­ítani a minisztert arról, hogy ez az intézkedése nem állja meg a helyét, nem különösen Vásárhely­­lyel szemben, ahol a lakosság 60 százaléka földmivelő. A kereseti adókról szóló ismertetés, melyet Fejérváry Bertalan ta­nácsnok irt és tesz közzé. Az 1922. XXIII. t.-c. alapján az általá­nos kereseti adó kiterjed minden olyan keresetre, mely a magyar állam területén folytatott kereseti tevékenységből, foglalko­zásból származik. Ide tartozik tehát: az ipar és kereskedelem, a bányászat, a szel­lemi foglalkozás s minden haszonhajtó foglalkozás, a szolgálati vagy munkabér­viszony, ha tartós kereseti tevékenység, a járadékok, a járadékszerű szolgáltatások, a szabadalomért vagy szerzői jogért fizetett díjak. A haszonbérek és hasonló szolgál­tatások. Nem tartozik azonban általános kereseti adó alá az olyan jövedelem, amely más hozadéki adónak, így a föld­adónak, a hézadónak vagy a társulati adónak tárgyául szolgál. A törvény taxa­tíve felsorolja az "adómentesség eseteit, ezek közül a legérdekesebb tételeket kívá­nom itt e helyen ismertetni. Állandóan mentes a kereseti adó alól a közön­séges napszámos munkából szár­mazó kereset, ide értve a mezőgazda­ság egyes időszaki munkálatainak elvég­zésére a gazdálkodó által felfogadott mun­kások keresetét. A napibér nagysága ez adómentesség szempontjából közömbös. Hogy mely munkás tekinthető napszámos­nak, ez a kérdés már sok vitára és félre­értésre adott okot. Napszámosnak tekin­tendő általában az, aki napibérért szak­képzettséget igénylő testi munkát végez és pedig anélkül, hogy a munkaadónál szol­gálati viszonyban állana vagy vele szer­ződéses viszonyba lépne. A napszámos tehát bármely napon felmondás nélkül otthagyhatja munkahelyét, viszont a mun­kaadó is elbocsáthatja. Állandóan mentes továbbá a kereseti adó alól a diákoknak magántanításból származó keresete. A jó­­tékonycélú előadásokból folyó jövedelem azonban csak annyiban adómentes, ameny­­nyiben a megjelölt jótékony célra fordítják, de, az előadásokon közreműködők tiszte­letdíjait meg kell adóztatni. Az általános kereseti adó tehát, amint a fentebbiekből kitűnik, magában foglalja az eddigi I., II., 111., IV. oszt. kereseti adónemeket s a jára­­dékadót. * Nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy a köz- és magántisztviselők adója az új

Next