Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. június (19. évfolyam, 121-144. szám)

1923-06-02 / 121. szám

Vidékre: Negyedévre . . 1800 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1923 junius 2. Szombat­­ra 30 korona. XIX. évfolyam 121. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre . . 1600 K Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Nemzet napszámosai Boldog időkben* is így nevez­ték őket, a magyar tanítókat, a népnevelés apostolait. Boldog vi­lágban is szűkös kenyér volt az osztályrészük, párosulva nagysze­rűen szépséges elhivatással : a nemzet veteményes nagy kertjé­nek ember palántáit óvni, ajná­­rozni, nevelni, nemesíteni és fat­­­tyahajtásait nyesni, irtani végtele­nül sok s nagy türelemmel, em­beri meleg szívvel, elnézéssel, megértéssel és fenyítő hatalmá­ban is tiszta szeretettel. Ez volt a békében a tanító szerepe : kicsi kenyér, sok munka és a léleknek feldarabolása ezerfajta ingyenes munkában a köz javára. Ez volt még csak tíz év előtt is. Azóta nagy idő szántott végig a fejünk fölött, sőt a fejünkön is keresztül. A magyar tanítót is az első csa­tasorban találta a földindulás. Addig tanította a hazai földnek nagy szerelmét, addig i­dézte ge­nerációk lelki szemei elé a hősi­ességnek nagy példáit s addig szólott zengzetes szóval a hon szerelméről, mely a legmagaszto­­sabb emberi erénynek az önfelál­dozásnak termi meg véresen di­csőséges és nagyszerű hősi vilá­gait, mig ő is letette munkás zub­bonyát, kardott vett kezébe s volt tanítványaival, testvéreivel oda állt a sorba és meghalt hazá­jáért. S ha nem halt meg oda­adta ifjúi, férfiúi erejét, egészsé­gét, testi épségét. Mert aki egy­szer közülük, vagy közülünk ott volt a halálátokban,­­mind ott ha­gyott valamit, ami drága. Azóta egy történelmi nagy időszak, mintha egy évezred telt volna el minden szenvedésével, nyomorú­ságával, lélekveszejtésével, me­lyeknek nem is akar vége sza­kadni, mert mindegyik nő és sza­porodik. Emberek sora dől ki most is, pusztul, vesz, roppan össze az élet meddő harcában s csüggedés ül reá a­­nemzet egész osztályainak lelkére. De ezer vész és vihar között, mindennapi gon­dok háborgó tengerében áll poszt­ján a néptanító. Küzd, szenved, vergődik, de nem fenyeget, nem lázong, hanem végzi nemes, nagy­szerű munkáját, egyenesen, ki­tűzve,­a cél felé haladva. Ennek a nemzetnek egén, messze tá­volban ott ragyog a feltámadás napja, de eddig az itt ezer tö­vissel, szenvedéssel, akadálylyal és emberfeletti munka feladattal van tele. A magyar tanító, mint igazi, becsületes magyar nem folyton a más tányérjába néz, hanem azt a ragyogást választja vezércsillagául s lelke fényszóró­jával azt a rettenetes sok mun­kát világítja meg, mely elszántsá­got, kitartást, férfiasságot és vég­telen sok-sok lemondást követel. Száraz kenyér a nemzet napszá­­mossának a bére; talán néha fel is sir ez ellen lelke, de elfojtja háborgását s tör a kitűzött cél felé. Ma háromszáz magyar tanító, magyar feltámadásnak, újjászü­letésnek háromszáz apostola tart stációt nemes munkálkodásában e város falai közt. Nagy tisztelet­tel állunk meg egy percre gyüle­kezetük előtt s hajtjuk meg előt­tük a nemzet jövőjébe vetett hitünknek fehér zászlóját. Lássák meg ebben a városban mindazt, ami szép, ami jó és ami magyar. Tülekedésnek zaja ne bántsa fü­lüket s magyar szivükhöz csak a szives, a tiszta istenhozottnak hangja találjon utat ! A nemzet igazi napszámosainak szivéhez, kikre mi büszkék vagyunk . . . Az erdélyi magyarság reprezentánsait Bukarestbe hívta az oláh miniszterelnök. Az erdélyi magyarság reprezen­tánsait váratlanul Bukarestbe hív­ta Brat­ián­u miniszterelnök, aki vasárnap magához kérette őket, hogy meghallgassa a magyar ki­sebbség sérelmeit. Ez a kihallga­tás az angol alsóházban tett ki­jelentésekkel van kapcsolatban, ahol szóvátették a román agrár­reformot, de a népszövetség taná­csának a hatása is várható. A tanácskozáson az erdélyi magyar­ság részéről Ugrón István volt osztrák magyar nagykövet, dr G­r­a­n­dp­ie­r­e Emil és Hajdú István dr vettek részt. Nyilván­valóvá vált, hogy az oláhok is érzik annak nyomasztó szüksé­gét, hogy szakítani kell az ed­digi taktikával, amely üres irre­denta vádak hangoztatásával akar­ja eltéríteni a figyelmet az erő­szakos nemzetiségi politikáról. A tanács a Népkertben nem ad engedélyt mutatványosoknak. A múlt hetekben kérvény-kér­vény után érkezett a tanácshoz különféle mutatványosoktól, akik a Népkertben szándékoztak lete­lepedni. Céllövők, hajóhintások, körhintások és erőmérők kértek engedélyt a közönség szórakoz­tatására, szóval egy egész­­rakás artista szándékozott a nyarat a Népkert árnyas fái alatt tölteni. A tanács egyik közelmúlt ülésében foglalkozott a kérelmekkel s arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mutatványosoknak nem ad ki engedélyeket, mert a Népkert a város egyetlen üdülőhelye, ez pe­dig nem lehet lármás komédiák színhelye. Perli a várost a kardoskuti evangélikus egyház. A kardoskuti evangélikus egy­ház még 1920-ban bérbeadta a városnak a Kardoskuton levő lel­készlakot, ahol jelenleg iskola van. A kardoskuti evangélikus egyház azóta függetlenítette magát a vásárhelyi evangélikus egyház­tól, papot szeretne választani, hogy nagyszámú hívei lelkiszük­ségletének eleget tehessen, ez azonban mind ez ideig nem kö­vetkezhetett be, mert a megvá­lasztandó lelkésznek nem tudna lakást adni. A kardoskuti egyház­­község felhívta a várost, hogy a helyiséget adja vissza, a tanács azonban a lakásrendeletre való hivatkozással a kérelem teljesíté­sét megtagadta. Mint most érte­sülünk, a kardosku­tiak a végső eszközhöz folyamodtak, a bérére adott ingatlanok visszaadása mi­att pert indítottak a város ellen s ebben hivatkozva arra, hogy a lelkészválasztást tovább nem ha­logathatják s a tanítás további zavartalansága is biztosítható lesz, ha csak egy tanerős iskola mű­ködik egy nőtlen tanítóval, s szeptember elsejére kérik a kiürí­tés elrendelését. A tárgyalás a napokban lesz a bíróság előtt. Kí­vánatos lenne, ha ez a kérdés nem per útján, hanem békés megegyezéssel volna elintézhető, amennyiben úgy tudjuk, hogy er­re nézve meg­van a hajlandóság a kardoskutiak körében. Szegedi leányiskola csapatos tanulmányútja Vásárhelyen. Érdekes vendégserege lesz ma Vásárhelynek. Mint az itteni kö­rökkel közölték, a szombat reg­geli vonattal tanulmányútra Vá­sárhelyre érkeznek a szegedi Dugonics utcai polgári leányis­kola növendékei, összesen mint­egy háromszázan, hogy ami itt látni való és tanulságos, legalább futólagos szemlélettel megtekint­sék. Megnézik az iskolákat köz­­intézményeket, nyári színkört, nép­kertet s legvégül látogatást tesz­nek a kisállomás melletti szőlőte­­lepen, hol a Halassy Mihály sző­lő és gyümölcs telepét nézik meg és a Kotormán István szakértő kertészeti előadásét hallgatják meg a növényekről és a mada­rakról. Ma, szinte véletlenül pá­rosul ez a tanulmányi kirándulás a tanító egyesület kerületi gyűlé­séhez. Veszélyben a tisztviselők fürdőkedvezményének kérdése. Évek óta az a szokás volt a városnál, hogy a városi fürdőben az állami tisztviselőknek, tanítók­nak és tanároknak kedvezményes fürdőjegyeket adtak ki. Az álla­mi tisztviselők és a tantestületek vezetői az idén is kérelmet adtak be a tanácshoz, hogy a kedvez­ményt megkapják. A tanács leg­utóbbi gyűlésében foglalkozott a kérelmekkel s úgy határozott, hogy azokat nem teljesíti. A ta­nácsi határozat indoka az, hogy ebben a kérdésben a törvényha­tósági közgyűlés a múlt évben állást foglalt s az üzemi kiadá­sok is oly nagyok, hogy a bevé­telek fokozásáról gondoskodni kell. Úgy értesülünk, hogy a ta­nács határozatába nem nyugsza­nak meg a tisztviselők s azt a Kansz helyi választmánya utján meg fogják felebbezni, igy azután a fürdőkedvezmények ügyében ismét csak a törvényhatósági köz­gyűlés mondja majd ki a végső szót.­­ A tanács a maga részé­ről szívesen hozzájárul a kedvez­mények megadásához. Valószínű, hogy a közgyűlésnek is lesz szíve. A Kardoskuti kör a Petőfi szoborra­ l 3000 koronát adott. A Kardoskuti Olvasókör vá­lasztmánya a napokban gyűlést tartott, melyen szóba került az a mozgalom is, mely célul tűzte ki maga elé, hogy a lángleskü köl­tőnek, Petőfi Sándornak Vá­sárhely piacán szobrot emel. A gyűlésen I­v­á­n­y­i István törvényhatósági bizottsági tag in­dítványa folytán egyhangú lelke­sedéssel mondották ki, hogy a Petőfi szoborra a kör részéről 3000 koronát adományoznak. Az összeget tegnap beküldték szer­kesztőségünkbe s mi azt a már eddig összegyűlt alaphoz csatoltuk. Úgy tudjuk, hogy úgy a bel, mint a külterületi körök nyári és őszi mulatságaik jövedelmének egy részét szintén erre a hazafias célra fogják adományozni. Gergely igazgató jobban van. Lapunk egyik közelmúlt számában megírtuk, hogy Gergely György dr­­ogakadémiai igazgatót Debrecenben sú­lyos betegség lepte meg. Gergely György állapota napokon keresztül válságos volt, nagy láz gyötörte s önkívületi állapotban feküdt. A betegség mér a múlt héten örvendetesen jobbra fordult, eszméletre tért, karján és lábán azonban bénulási tünetek mutatkoztak. Debrecenből kaptuk most a hírt, hogy Gergely György dr tanárt, kinek láza csökkent, — Ferenczi egyetemi tanár megvizsgálta s megállapította, hogy gon­dos és szakszerű ápolás mellett 6—8 hát alatt visszanyeri munkaképességét. Ez a hír bizonyára nagy örömet fog kelteni azok körében, kik Gergely György betegségének lefolyását aggódva figyelték. Drága lesz a Népkert. A tanács döntése, így nyár idején alig van olyan vasárnap, amelyikre a Népkertet különféle egyesületek népünnepé­lyek tartásának céljaira ne kér­nék. A tömeges kérelmek arra indí­tották a városi tanácsot, hogy a Népkert átengedésének kérdésé­vel behatóan foglalkozzon. A szombati tanácsülés tárgyalta az ügyet s kimondotta, hogy a Népkertet átengedi ugyan a jövőben is népünne­pélyek tartására, az eddig szedett díjakat azonbant­ 25—50 ezer koronára emeli fel asze­rint, amint a rendezők a be­léptidíjakat megszabják. Tekintettel­ arra, hogy a Nép­kert átadásából elért bevételek teljes egészükben a szegényalap javára mennek, bizonyára senki se lesz, aki a fölemelt díjakat kifogásolná. Pénzes levelek Amerikából. Három hétig utazik egy levél. Sok embernek reménysége ma az ame­rikai pénz, amely nagyszerű karriert futott meg. A háború előtt nem egészen öt ko­ronába került egy dollár, ma pedig hat­ezer koronával jegyzik hivatalosan az ár­folyamot. Akinek Amerikában közeli ro­kona vagy hozzátartozója van, irigyelt, boldog ember, mert egy kevéske dollár­küldemény is éppen elegendő ahhoz, hogy esetleges súlyos anyagi helyzetéből kievickéljen. Azok a milliók, amelyek most Amerikából Csonkamagyarországra érkeznek, ott alig jönnek számításba. Érdeklődtünk a postán az amerikai dol­lárküldeményekről és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy mostanában ritkábban érket

Next