Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. július (19. évfolyam, 145-170. szám)

1923-07-01 / 145. szám

lödül h­ozzém égy­­ó munkáért i fonalok át szolid áron itöltés-u. 25. 975 ■ pusztán, jó­­épületekkel Puszta 743 társa tavalyi 752 , Erzsébeti­en 60 hold val, bőséges . artézi kut­. Mellette 25 lucernává!, timplamism­ep épületek­­n­él vete- stételik me! részletekben skai-utca 37 777 JOSSZU m­ost potom vagy gabo­lában. 825 Sl ev. egyház ét 2 részlet­ei július hó egyház ta­­t árverésen zárt aján­­s feltételek legtudhatók. 827 lka­r is, kik a­agy anélkül ra, jó kéré­sz. alatt. 799 edves meg­a mélyen lyemet V. Janich­ utca pó üzletbe i őllönyék táron levő és finom . Maczelk. 836 snot ison Pesti áru, jó és 839 k­és, rém alatti érőkor ev­­enféle jó­­cempazéna ____^858 '.ám alatti :fiyfa asz- 859 'ok 4 szám 1.16 berendezett gazdálka­­, is alkat­­jái át is 865 közönség izlszembe, sn ócska­­nikkelt, magasabb n egy 3 cső bel- Y minden s. Kiváló ócskavas, di-utca 2 S62 Rósz világ jár újabban diplomatáira annak a Balkánnak, melyet Trianon úgy kiterjesztett, hogy határait feltöltéi, mint polipnak hüllő csápjai­ sze­gény hazánk körül egészen Prá­­gáig, a poloskák fővárosáig. Mert ott csak a férgek cserélnek ala­kot s azokban van Darwin elmé­lete szerinti átformálódás. Rosz világ jár ennek a Balkánnak dip­lomatáira. Alig földelték el Sztem­­bulinszkit, a bolgárok árul® mi­niszterelnökét, kit népének golyója terített le és átka kisért a temető árkába s alig hangzott el a Nin­etles és ismeretlen kis nullatársá­­nak kirohanása ellenünk, mikor revolver csattan el Belgrád utcá­ján, szerb ország képviseletének háza előtt. Egy 25 év körüli ba­­jusztalan fiatalember rálőtt Pa­­sicsra, a nagyszakállú miniszter­elnökre. A képviselőház üléséről ment hazafelé autón, mely nem­régen még a miénk volt. De nem haladhatott gyorsan, mert a har­madéves szemétrakás mellett meg kellett állani, mikor azután a me­rénylő három vagy négy lövést adott le a vén komitécsivezérre. Pasics csak a fején sérült meg. Mint jelentik, a rendőrség a leg­szigorúbb vizsgálatot indította meg, mert arról értesült, hogy a me­rénylő egy nagyobb összeesküvő bandának a feje. Mikor egy-egy ilyen politikai merénylet történik, rendesen feltámad az emberek lelkében a részvét s a népek sort fognak az illető külügyminiszteri palota előtt, hogy megdöbbené­süknek, vagy a merénylet meghi­úsulása feletti örömüknek kifeje­zést adjanak. Ez alkalommal mi­nél­­ünk nincsen egyetlen szavunk a részvétre, nincs egy megillető­­dés az arcunkon s ha kezünk egy tollvonást akarna tenni a Pa­stes személye érdekében, inkább levágnék azt szekercével, de még­se engednénk megtenni. Mert pa­­sicsot éppen a saját keze verte meg. A merénylet nem sikerült. Emberi szempontból lehet külö­nös a részvétlenség, de lehetetlen meg nem állapítani, hogy éppen azt a balkáni iskolát akarta most a merénylő vele szemben alkal­mazni, amelyiknek ha nem felta­lálója, de nagymestere volt Pasics és éppen az ő jeles társasága. Különös, hogy ahol a vérét hul­­lajtja egy ember, részvét helyett bírálat széli fejére. Igen. Mi a Pa­sics esetében a nemezis kezének a munkáját látjuk és a sors igaz­ságszolgáltatását, mely egyszerűen nem sikerült. Mert mi hallottuk már, talán éppen kilenc eszten­dővel ezelőtt annak a revolver­nek csattanását, csak nem Bel­­grádban, hanem Szarajevó pia­cán és csak a cső nem Passéira, hanem egy nagyhatalom trónörö­kösére volt irányítva. A Princip Gavril kezében volt akkor a pisz­toly, de irányítója, fődirektora, ha nem közvetlenül is, de az volt, aki most véres fejjel maga ha­nyatlon vissza az autó párnájára. S ezt a véres? fejet látva, csoda-e, hogy mi nem állunk meg egy pil­lanatra sem megilielődve, mert nem bírjuk elfeledni, hogy irtóza­tos nagy nyomorúságunk, szeren­csétlenségünk, kálváriánk, oá kez­dődik, annál az első pisztoly lö­vésnél. Nem bírjuk elfeledni, hogy bukásunk, megaláztatásunk, mind onnan ered, hol éppen Pasics volt a főmeder. Csoda­-e, ha nem tudunk mást érezni, mint a közöm­bösséget. Mert ha nem nyílik átokra a szánk, még itt nem azt jelenti, hogy meg is áldjuk. Nem, soha. Mert ha egy porcika volna a szivünkben, ami oda húz, fá­­piszszel égetnénk ki onnan, mint a pokol vart. . .t Hódmez®va*erhely, 1923 julius 1. Vasárnap Az» 50 corona. XIX. évfolyam 145. szám VÁSÁRHELYI Előfizetési &r helyben: 4«/.­ty«dévre . . 3080 K Vidéki­*. negyedévre . . 350# ¥■ idefonszám r $7. FÜGGETLEN POLITIKÁK NAPILAP Frisserkesztő én lapadajdonom­­ KUN BÉLA Felelős szerkesztő: EJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Ezer koronával esett a tea ára. A tegnapi tőzsde egy kis meglepetést hozott. A szép terméskilátások és a ko­rona zürichi árfolyam szilárdulása, mert hiszen egy hét óta áll már 6 és félen,­­ azt eredményezték, hogy a nagy kizsálat mellett a búza és a rozs ára ezer ezer koronával esett a pesti piacon. Jelentés szerint élénk volt a forgalom, mert az alacsonyabb árak sok vevőt vittek a pi­acra. A 78 as fa­jsúlyu Tiszavidéki búza mázsája 44 ezertől 44 ezer és 500 koro­náért kelt el, a gyengébb 43 ezer 500-ért, árpa: 31 ezer, zab 39 ezer korona volt s a tengeri 35 ezer. A lej 48 koronáig emel­kedett. A liszt éra Pesten, a négy keres­kedelemben kilónként 10 koronával esett. Ma exlex van, de nem szünet?! semmiféle kifizetés. Tegnap délután lejárt az indemnitás, az újat pedig, az új költségvetési felha­talmazást még nem szavazta meg a Nem­zetgyűlés, ami azt jelenti, hogy beállott az exlex. Valamikor, még normális életet élt nemzetünk s még minket is összesen és egyénenként nem tépett meg s nem tett szerencsétlenné a „béke“, nagy eset volt az exlex, mert kifelé nagyon rontona a nemzet hitelét. Abban az időben meg is történt, hogy a lapok ökölnyi betükkel hozták a rendkívüli esemény hírét s a végrehajtók ideiglenesen nyugalomba men­tek. Sok polgárember egy kis röpke öröm­mel pihentette az adókönyvet s nem fi­zette a porciót. Ám az öröm nem­ sokáig tartott, mert vége lett az exlexnek s ak­kor duplán kellett fizetni. Ennek az ügy­nek az íze él még az emlékezetünkben, éppen azért az a mostani exlex semmit nem jelent. Megkérdeztük az állampénz­tár vezetőségét, hogy csinál-e valami vál­tozást az exlex ? Egyáltalában semmit! Adták meg a felvilágosítást. Ez az exlex nem sokáig tart, éppen azért a rendes, régi módon szedjük be az illetékeket, adókat és fizetünk is mindent rendesen ! Jól is teszi mindenki, ha nem csinál ma­génak felesleges, pár napos örömet, mert azután esetleg még hasasabban kell fi­zetnie. Az öthalmiak megkapják a közigazgatási központot. Az Öthalom környékén levő gazdák nevében N. Olasz Imre törvényható­sági bizottsági tag hónapokkal ez­előtt ké­relemet adott a tanácshoz, hogy az öt­halmi iskolánál közigazgatási központot állítsanak fel s ennek vezetőjét a járm­ű­­irással is ruházzák fel. Az öthalmi gaz­dák ema kérése olyan, mely elől elzár­kózni nem lehet, 20—25 kiométernyire laknak a várostól, így képtelenség tőlük azt kívánni, hogy minden apró-cseprő do­logért bejöjjenek a városba, mert időben nagy veszteségeket szenvednek. Úgy ér­tesülünk különben, hogy az illetékes té­nyezők is azon az állásponton vannak, hogy az ölhalmiak kérelmét minél hama­rább teljesíteni kell. Fejérváry Ber­talan tanácsnok és Reich Ede főmér­nök csütörtökön délután kimennek Ötha­­lomra s ott helyszíni tárgyalást tartanak, melynek megtörténte után a tanács azon­nal intézkedni fog a közigazgatási köz­pont felállítása iránt. A központ vezetésé­vel az öthalmi tanítót fogják megbízni. 30 kiló búzát szab meg napszámban a földmunkáscsoport. A földmunkáscsoport elnöke, Olasz Sándor felkért bennünket az alábbi köz­lemény és felhívás közlésére : „A Magyar­országi Földmunkások Országos Szövet­sége figyelmeztetni kívánja jóakaratúlag az összes hódmezővásárhelyi földmunká­sokat, hogy ismerjék kötelességüknek be­tartani az 1923 évre érvényes béregyez­ményt. Különös súlyt helyezek július és augusztusi hónapokra, mikor mindenki búzavalutéra beszél. E két hónapban a napszám, a munkabéregyezmény szerint élelmezésen kívül 25 kgr. búza, élelme­­­­zés nélkül 30 kgr. búza, vagy ennek a mindenkori naptára. Ezek a napszámbé­rek. Az aratás és berakodás dijjai pedig a következők : aratás és berakás kishol­­danként marokverő nélkül, mindenféle gabonából 60 kgr. marokverővel 80 kgr. és ezenfelül élelmezés. Ha a gazda élel­met nem ad, akkor jár konvencióben he­tenként és páronként 30 kgr. búza, 2 kgr. szalonna, 1 kgr. só s ezeken kívül egy­­szers mindenkorra főzelék megváltásaként 10 kgr. búza. Nagyon kívánatos volna, ha ily irányban a gazdákhoz is felhívás in­­téztetnék. Tisztelettel, Olasz Sándor, a földmunkáscsoport elnöke. — Ez a felhí­vás. Megjegyezzük, hogy ez a báregyez­mény tájékoztatásul állapíttatott meg. Azonban nem törvény, csak általános egyezmény. Gy. Kovács László újabb félmilliós alapítványt tett. Mikor e nevet egy kis cikkecske fölébe írjuk, kérdezhetjük : van-e, ki e nevet nem ismeri még, mert mostanában rövid idő­közben kétszer volt itt a nyilvánosság előtt kitüntető dicsérettel említve azért, hogy a Tarjánban építendő református templom alapjára először 200.000, azután 300.000 korona alapítványt tett, természe­tesen ez ő vele együtt érző jó lelkű hit­vesével , Juhász Juliánnával egyetértően , most pedig harmadszor ismét 500.000 ko­rona adományéval 1 OOO.OOO koronára egé­szítette ki ez alapítványát, sőt még most is hozzá tette, hogy ha az Isten életének kedvez, megtartja és megsegíti, még ez­zel sem zárta le jótékonyságának bőven buzgó áldásos forrását. Ha városunk bármely társadalmi osztá­­lyához, bármely vallás felekezetéhez tar­tozó lakosának valamely jeles, kiváló jó­­tette válik közismertté, annak hírére álta­lánosan örvendezünk mindnyájan ,és di­csekedünk vele, hogy miközülünk való az az érdemes ember, aki azt a dicséretre méltó tettet vitte véghez, éppen azért azt hisszük, hogy általános méltánylásra talál e közlésünkben ismertetett ténye e derék polgártársunknak, ki szülő­helye, Tarján iránt oly feledhetlen kedves emléket táp­lál elméjében és szívében, hogy életének legkésőbb korában is szeretettel csügg azon, áldozatot hoz annak közjaváért és szeretné, nagyon óhajtva óhajtja, hogy bár a tarjániak is követnék példáját és lehe­tővé tennék, hogy a tarjáni templom fel­építése valóra válnék mielőbb. Kívánjuk, hogy így legyen, a helye már meg van, a város közönségének szívessé­ge telket már biztosított, vajha ne sokáig maradna az üresen, hanem mihamarabb felépülhetne rajta a templom és annak boltozata alatt Isten iránti hálával éne­kelhesse még ő is, ez az áldozatkész buzgó hívünk örvendezve: „Istenem uram, áldozom néked hálaadással, nevedet min­den nép előtt hirdetem és amely foga­dást az előtt tettem, megállom minden előtt vigsággal.“ Adja Isten, hogy ezt megérje. Nemcsak Terjánnak, hanem egész egyházunknak, egész városunknak, sőt az egész hazának közjavára fog szolgálni az a templom, men minden iskola, minden templom a vallást, a jó erkölcsöt ápolja és terjeszti, az pedig az emberiség közboldogságának fundamentuma. Pap Imre, elnök-lelkész. A patkolótanfolyam befejezése. A földmivelésügyi kormány támogatá­sával négy hónappal ezelőtt patkolótan­­folyam nyílt meg Vásárhelyen, melyen 33 kovácsmester és segéd vett részt s amely­nek oktatói Székel­y Lajos méneskari patkolómester és Pákozdy László ál­latorvos voltak. A tanfolyam célja az volt, hogy a vá­sárhelyi kovácsmesterek a helyes és min­den bajt kváró parkolást elsajátítsák. A tanfolyam záróvizsgája, melyen a földmivelési kormány képviseletében Wust János kerületi állategészségügyi főfelügyelő, a város részéről C­s­á­k­y La­jos dr. h. polgármester, a Gazdasági Egye­sület részéről Balogh Sándor aleln­ök, az Ipartestület részéről Koncz Pál al­­elnök és a kovács szakosztály részéről Nővé Lajos elnök jelentek meg, s pén­teken zajlott le. A gyakorlati rész a Pa­lóc I.-féle telepen, az elméleti rész pedig az Iparegylet helyiségében.1. Úgy a gyakorlati, mint az elméleti vizs­gán a tanfolyam résztvevői a legnagyobb fokú tájékozottságot és szakképzettséget mutatták fel s a vizsga után Wust János állategészségügyi főfelügyelő a tapasztal­­tak felett elismerésének adott kifejezést. Nővé Lajos pedig a kovácsszakosztály nevében a földmivelési miniszternek mon­dott köszönetet, aki a tanfolyam megtar­tásét lehetővé tette. Az állami 5000 koronás dijat Szőke Sándor kovácsmester, a Koller István ál­tal felajánlott 5000 koronás díjat K­i­n­­cses János kovácssegéd nyerték el, raj­tuk kívül még kilencen kaptak díjakat, a többiek pedig oklevelet. Este ez Iparegy­letben bankett volt, melyen sok szép fel­köszöntő hangzott el. Énekes mise a katholikus templomban. Péter Pál napján kedves meglepetésben volt részük a katholikus templomba járó híveknek. Kempner négyszólamú latin énekes miséjét hallották teljesen kiforrott zenei tudással minden aprólékos részle­tében és finomságéval kiemelt előadás­ban. Alig lehet részletezni, hogy mit hall­gattunk nagyobb lelki gyönyörűséggel ; magának a műnek zenei finomságát, vagy a kitűnő, egységes és összevágó karéne­ket, amelyben minden szólam és mel­lette minden egyes énekes érvényre jut­tatta a mű­ mesterien szép részleteit, vagy a szakavatott kézre valló orgonakíséretet, avagy azt a nagy zenei tudást és párat­lan ügybuzgalmat, amellyel a művet be­tanította és vezényelte szeretett Plébáno­sunk. Feltűnés nélkül és teljes csendben — csupán az egyházi zene rajongói értesül­tek róla — alakult meg és tanult a ki­csiny, de lelkes gárda, az eredmény azon­ban meglepő. Nemcsak az egyházi zene tántoríthatatlan hívei, hanem minden egyes templomba járó laikus is igazi lelki élvezettel hallotta a mesterművet, oly ke­rek, egész és gondosan kidolgozott formá­ban, amilyent csak hivatásos művészek képesek nyújtani. És valóban hivatást tölt itt be a közre­működők minden egyes tagja, mert nem­csak Isten dicsőségét munkálja, hanem minden egyes templombajérő lelkét kie­meli a mai sivár és önző világ pusztasá­gából, valósággal kultur missziót teljesít az emberek lelki nevelése szempontjából. Legyen szabad remélnünk, hogy az első siker után nem állanak meg, buzgalmuk 7 14 öles fekezhetn­­er József 871 idei abszámos 861 HA naivan i ttí ki..„ Hiiéé nálván ( I lUIIÜlIflM gJteljUlI • footballmérkőzés délután fél 5 órai kezdettel ma július 1-én. t llllIIlllU­­li*IJtsII •

Next