Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. július (19. évfolyam, 145-170. szám)
1923-07-01 / 145. szám
lödül hozzém égyó munkáért i fonalok át szolid áron itöltés-u. 25. 975 ■ pusztán, jóépületekkel Puszta 743 társa tavalyi 752 , Erzsébetien 60 hold val, bőséges . artézi kut. Mellette 25 lucernává!, timplamismep épületeknél vete- stételik me! részletekben skai-utca 37 777 JOSSZU most potom vagy gabolában. 825 Sl ev. egyház ét 2 részletei július hó egyház tat árverésen zárt ajáns feltételek legtudhatók. 827 lkar is, kik aagy anélkül ra, jó kérész. alatt. 799 edves mega mélyen lyemet V. Janich utca pó üzletbe i őllönyék táron levő és finom . Maczelk. 836 snot ison Pesti áru, jó és 839 kés, rém alatti érőkor evenféle jócempazéna ____^858 '.ám alatti :fiyfa asz- 859 'ok 4 szám 1.16 berendezett gazdálka, is alkatjái át is 865 közönség izlszembe, sn ócskanikkelt, magasabb n egy 3 cső bel- Y minden s. Kiváló ócskavas, di-utca 2 S62 Rósz világ jár újabban diplomatáira annak a Balkánnak, melyet Trianon úgy kiterjesztett, hogy határait feltöltéi, mint polipnak hüllő csápjai szegény hazánk körül egészen Prágáig, a poloskák fővárosáig. Mert ott csak a férgek cserélnek alakot s azokban van Darwin elmélete szerinti átformálódás. Rosz világ jár ennek a Balkánnak diplomatáira. Alig földelték el Sztembulinszkit, a bolgárok árul® miniszterelnökét, kit népének golyója terített le és átka kisért a temető árkába s alig hangzott el a Ninetles és ismeretlen kis nullatársának kirohanása ellenünk, mikor revolver csattan el Belgrád utcáján, szerb ország képviseletének háza előtt. Egy 25 év körüli bajusztalan fiatalember rálőtt Pasicsra, a nagyszakállú miniszterelnökre. A képviselőház üléséről ment hazafelé autón, mely nemrégen még a miénk volt. De nem haladhatott gyorsan, mert a harmadéves szemétrakás mellett meg kellett állani, mikor azután a merénylő három vagy négy lövést adott le a vén komitécsivezérre. Pasics csak a fején sérült meg. Mint jelentik, a rendőrség a legszigorúbb vizsgálatot indította meg, mert arról értesült, hogy a merénylő egy nagyobb összeesküvő bandának a feje. Mikor egy-egy ilyen politikai merénylet történik, rendesen feltámad az emberek lelkében a részvét s a népek sort fognak az illető külügyminiszteri palota előtt, hogy megdöbbenésüknek, vagy a merénylet meghiúsulása feletti örömüknek kifejezést adjanak. Ez alkalommal minélünk nincsen egyetlen szavunk a részvétre, nincs egy megilletődés az arcunkon s ha kezünk egy tollvonást akarna tenni a Pastes személye érdekében, inkább levágnék azt szekercével, de mégse engednénk megtenni. Mert pasicsot éppen a saját keze verte meg. A merénylet nem sikerült. Emberi szempontból lehet különös a részvétlenség, de lehetetlen meg nem állapítani, hogy éppen azt a balkáni iskolát akarta most a merénylő vele szemben alkalmazni, amelyiknek ha nem feltalálója, de nagymestere volt Pasics és éppen az ő jeles társasága. Különös, hogy ahol a vérét hullajtja egy ember, részvét helyett bírálat széli fejére. Igen. Mi a Pasics esetében a nemezis kezének a munkáját látjuk és a sors igazságszolgáltatását, mely egyszerűen nem sikerült. Mert mi hallottuk már, talán éppen kilenc esztendővel ezelőtt annak a revolvernek csattanását, csak nem Belgrádban, hanem Szarajevó piacán és csak a cső nem Passéira, hanem egy nagyhatalom trónörökösére volt irányítva. A Princip Gavril kezében volt akkor a pisztoly, de irányítója, fődirektora, ha nem közvetlenül is, de az volt, aki most véres fejjel maga hanyatlon vissza az autó párnájára. S ezt a véres? fejet látva, csoda-e, hogy mi nem állunk meg egy pillanatra sem megilielődve, mert nem bírjuk elfeledni, hogy irtózatos nagy nyomorúságunk, szerencsétlenségünk, kálváriánk, oá kezdődik, annál az első pisztoly lövésnél. Nem bírjuk elfeledni, hogy bukásunk, megaláztatásunk, mind onnan ered, hol éppen Pasics volt a főmeder. Csoda-e, ha nem tudunk mást érezni, mint a közömbösséget. Mert ha nem nyílik átokra a szánk, még itt nem azt jelenti, hogy meg is áldjuk. Nem, soha. Mert ha egy porcika volna a szivünkben, ami oda húz, fápiszszel égetnénk ki onnan, mint a pokol vart. . .t Hódmez®va*erhely, 1923 julius 1. Vasárnap Az» 50 corona. XIX. évfolyam 145. szám VÁSÁRHELYI Előfizetési &r helyben: 4«/.ty«dévre . . 3080 K Vidéki*. negyedévre . . 350# ¥■ idefonszám r $7. FÜGGETLEN POLITIKÁK NAPILAP Frisserkesztő én lapadajdonom KUN BÉLA Felelős szerkesztő: EJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Ezer koronával esett a tea ára. A tegnapi tőzsde egy kis meglepetést hozott. A szép terméskilátások és a korona zürichi árfolyam szilárdulása, mert hiszen egy hét óta áll már 6 és félen, azt eredményezték, hogy a nagy kizsálat mellett a búza és a rozs ára ezer ezer koronával esett a pesti piacon. Jelentés szerint élénk volt a forgalom, mert az alacsonyabb árak sok vevőt vittek a piacra. A 78 as fajsúlyu Tiszavidéki búza mázsája 44 ezertől 44 ezer és 500 koronáért kelt el, a gyengébb 43 ezer 500-ért, árpa: 31 ezer, zab 39 ezer korona volt s a tengeri 35 ezer. A lej 48 koronáig emelkedett. A liszt éra Pesten, a négy kereskedelemben kilónként 10 koronával esett. Ma exlex van, de nem szünet?! semmiféle kifizetés. Tegnap délután lejárt az indemnitás, az újat pedig, az új költségvetési felhatalmazást még nem szavazta meg a Nemzetgyűlés, ami azt jelenti, hogy beállott az exlex. Valamikor, még normális életet élt nemzetünk s még minket is összesen és egyénenként nem tépett meg s nem tett szerencsétlenné a „béke“, nagy eset volt az exlex, mert kifelé nagyon rontona a nemzet hitelét. Abban az időben meg is történt, hogy a lapok ökölnyi betükkel hozták a rendkívüli esemény hírét s a végrehajtók ideiglenesen nyugalomba mentek. Sok polgárember egy kis röpke örömmel pihentette az adókönyvet s nem fizette a porciót. Ám az öröm nem sokáig tartott, mert vége lett az exlexnek s akkor duplán kellett fizetni. Ennek az ügynek az íze él még az emlékezetünkben, éppen azért az a mostani exlex semmit nem jelent. Megkérdeztük az állampénztár vezetőségét, hogy csinál-e valami változást az exlex ? Egyáltalában semmit! Adták meg a felvilágosítást. Ez az exlex nem sokáig tart, éppen azért a rendes, régi módon szedjük be az illetékeket, adókat és fizetünk is mindent rendesen ! Jól is teszi mindenki, ha nem csinál magénak felesleges, pár napos örömet, mert azután esetleg még hasasabban kell fizetnie. Az öthalmiak megkapják a közigazgatási központot. Az Öthalom környékén levő gazdák nevében N. Olasz Imre törvényhatósági bizottsági tag hónapokkal ezelőtt kérelemet adott a tanácshoz, hogy az öthalmi iskolánál közigazgatási központot állítsanak fel s ennek vezetőjét a járműirással is ruházzák fel. Az öthalmi gazdák ema kérése olyan, mely elől elzárkózni nem lehet, 20—25 kiométernyire laknak a várostól, így képtelenség tőlük azt kívánni, hogy minden apró-cseprő dologért bejöjjenek a városba, mert időben nagy veszteségeket szenvednek. Úgy értesülünk különben, hogy az illetékes tényezők is azon az állásponton vannak, hogy az ölhalmiak kérelmét minél hamarább teljesíteni kell. Fejérváry Bertalan tanácsnok és Reich Ede főmérnök csütörtökön délután kimennek Öthalomra s ott helyszíni tárgyalást tartanak, melynek megtörténte után a tanács azonnal intézkedni fog a közigazgatási központ felállítása iránt. A központ vezetésével az öthalmi tanítót fogják megbízni. 30 kiló búzát szab meg napszámban a földmunkáscsoport. A földmunkáscsoport elnöke, Olasz Sándor felkért bennünket az alábbi közlemény és felhívás közlésére : „A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége figyelmeztetni kívánja jóakaratúlag az összes hódmezővásárhelyi földmunkásokat, hogy ismerjék kötelességüknek betartani az 1923 évre érvényes béregyezményt. Különös súlyt helyezek július és augusztusi hónapokra, mikor mindenki búzavalutéra beszél. E két hónapban a napszám, a munkabéregyezmény szerint élelmezésen kívül 25 kgr. búza, élelmezés nélkül 30 kgr. búza, vagy ennek a mindenkori naptára. Ezek a napszámbérek. Az aratás és berakodás dijjai pedig a következők : aratás és berakás kisholdanként marokverő nélkül, mindenféle gabonából 60 kgr. marokverővel 80 kgr. és ezenfelül élelmezés. Ha a gazda élelmet nem ad, akkor jár konvencióben hetenként és páronként 30 kgr. búza, 2 kgr. szalonna, 1 kgr. só s ezeken kívül egyszers mindenkorra főzelék megváltásaként 10 kgr. búza. Nagyon kívánatos volna, ha ily irányban a gazdákhoz is felhívás intéztetnék. Tisztelettel, Olasz Sándor, a földmunkáscsoport elnöke. — Ez a felhívás. Megjegyezzük, hogy ez a báregyezmény tájékoztatásul állapíttatott meg. Azonban nem törvény, csak általános egyezmény. Gy. Kovács László újabb félmilliós alapítványt tett. Mikor e nevet egy kis cikkecske fölébe írjuk, kérdezhetjük : van-e, ki e nevet nem ismeri még, mert mostanában rövid időközben kétszer volt itt a nyilvánosság előtt kitüntető dicsérettel említve azért, hogy a Tarjánban építendő református templom alapjára először 200.000, azután 300.000 korona alapítványt tett, természetesen ez ő vele együtt érző jó lelkű hitvesével , Juhász Juliánnával egyetértően , most pedig harmadszor ismét 500.000 korona adományéval 1 OOO.OOO koronára egészítette ki ez alapítványát, sőt még most is hozzá tette, hogy ha az Isten életének kedvez, megtartja és megsegíti, még ezzel sem zárta le jótékonyságának bőven buzgó áldásos forrását. Ha városunk bármely társadalmi osztályához, bármely vallás felekezetéhez tartozó lakosának valamely jeles, kiváló jótette válik közismertté, annak hírére általánosan örvendezünk mindnyájan ,és dicsekedünk vele, hogy miközülünk való az az érdemes ember, aki azt a dicséretre méltó tettet vitte véghez, éppen azért azt hisszük, hogy általános méltánylásra talál e közlésünkben ismertetett ténye e derék polgártársunknak, ki szülőhelye, Tarján iránt oly feledhetlen kedves emléket táplál elméjében és szívében, hogy életének legkésőbb korában is szeretettel csügg azon, áldozatot hoz annak közjaváért és szeretné, nagyon óhajtva óhajtja, hogy bár a tarjániak is követnék példáját és lehetővé tennék, hogy a tarjáni templom felépítése valóra válnék mielőbb. Kívánjuk, hogy így legyen, a helye már meg van, a város közönségének szívessége telket már biztosított, vajha ne sokáig maradna az üresen, hanem mihamarabb felépülhetne rajta a templom és annak boltozata alatt Isten iránti hálával énekelhesse még ő is, ez az áldozatkész buzgó hívünk örvendezve: „Istenem uram, áldozom néked hálaadással, nevedet minden nép előtt hirdetem és amely fogadást az előtt tettem, megállom minden előtt vigsággal.“ Adja Isten, hogy ezt megérje. Nemcsak Terjánnak, hanem egész egyházunknak, egész városunknak, sőt az egész hazának közjavára fog szolgálni az a templom, men minden iskola, minden templom a vallást, a jó erkölcsöt ápolja és terjeszti, az pedig az emberiség közboldogságának fundamentuma. Pap Imre, elnök-lelkész. A patkolótanfolyam befejezése. A földmivelésügyi kormány támogatásával négy hónappal ezelőtt patkolótanfolyam nyílt meg Vásárhelyen, melyen 33 kovácsmester és segéd vett részt s amelynek oktatói Székely Lajos méneskari patkolómester és Pákozdy László állatorvos voltak. A tanfolyam célja az volt, hogy a vásárhelyi kovácsmesterek a helyes és minden bajt kváró parkolást elsajátítsák. A tanfolyam záróvizsgája, melyen a földmivelési kormány képviseletében Wust János kerületi állategészségügyi főfelügyelő, a város részéről Csáky Lajos dr. h. polgármester, a Gazdasági Egyesület részéről Balogh Sándor alelnök, az Ipartestület részéről Koncz Pál alelnök és a kovács szakosztály részéről Nővé Lajos elnök jelentek meg, s pénteken zajlott le. A gyakorlati rész a Palóc I.-féle telepen, az elméleti rész pedig az Iparegylet helyiségében.1. Úgy a gyakorlati, mint az elméleti vizsgán a tanfolyam résztvevői a legnagyobb fokú tájékozottságot és szakképzettséget mutatták fel s a vizsga után Wust János állategészségügyi főfelügyelő a tapasztaltak felett elismerésének adott kifejezést. Nővé Lajos pedig a kovácsszakosztály nevében a földmivelési miniszternek mondott köszönetet, aki a tanfolyam megtartásét lehetővé tette. Az állami 5000 koronás dijat Szőke Sándor kovácsmester, a Koller István által felajánlott 5000 koronás díjat Kincses János kovácssegéd nyerték el, rajtuk kívül még kilencen kaptak díjakat, a többiek pedig oklevelet. Este ez Iparegyletben bankett volt, melyen sok szép felköszöntő hangzott el. Énekes mise a katholikus templomban. Péter Pál napján kedves meglepetésben volt részük a katholikus templomba járó híveknek. Kempner négyszólamú latin énekes miséjét hallották teljesen kiforrott zenei tudással minden aprólékos részletében és finomságéval kiemelt előadásban. Alig lehet részletezni, hogy mit hallgattunk nagyobb lelki gyönyörűséggel ; magának a műnek zenei finomságát, vagy a kitűnő, egységes és összevágó karéneket, amelyben minden szólam és mellette minden egyes énekes érvényre juttatta a mű mesterien szép részleteit, vagy a szakavatott kézre valló orgonakíséretet, avagy azt a nagy zenei tudást és páratlan ügybuzgalmat, amellyel a művet betanította és vezényelte szeretett Plébánosunk. Feltűnés nélkül és teljes csendben — csupán az egyházi zene rajongói értesültek róla — alakult meg és tanult a kicsiny, de lelkes gárda, az eredmény azonban meglepő. Nemcsak az egyházi zene tántoríthatatlan hívei, hanem minden egyes templomba járó laikus is igazi lelki élvezettel hallotta a mesterművet, oly kerek, egész és gondosan kidolgozott formában, amilyent csak hivatásos művészek képesek nyújtani. És valóban hivatást tölt itt be a közreműködők minden egyes tagja, mert nemcsak Isten dicsőségét munkálja, hanem minden egyes templombajérő lelkét kiemeli a mai sivár és önző világ pusztaságából, valósággal kultur missziót teljesít az emberek lelki nevelése szempontjából. Legyen szabad remélnünk, hogy az első siker után nem állanak meg, buzgalmuk 7 14 öles fekezhetner József 871 idei abszámos 861 HA naivan i ttí ki..„ Hiiéé nálván ( I lUIIÜlIflM gJteljUlI • footballmérkőzés délután fél 5 órai kezdettel ma július 1-én. t llllIIlllUli*IJtsII •