Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. szeptember (19. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Hódmezővásárhely, 1923 szeptember 1. Szombat mmammmmmmaBammmmmmnmmm­im­m — ■■■■—— Előfizetési ár helyben: negyedévre . .-------K Vidékre: Negyedévre . . — — K Telefonszám­: 87 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP . Ara 150 korona. VASARHELYi XIX. évfolyam 196. szám. 1­08.t­ erke«251- as lap tilajdono». KUN BÉLA Felelős szerkesztő PFJÉRVARY JÓZSEF S?«rkeaz?5*és­­e kiadóhivatal Kosuth-téri. az orosz paradicsom. Mikor Trockij, meg Lenin hó­nuk elatt »a Marx könyvével és évükben a rohamkéssel Orosz­ország élére állottak, azt mon­dották : egy isten van, illetőleg csak volt az égben s egy osztály van a földön s ez a munkásosz­tály, csináljuk meg hát az orosz munkásság eldorédését, melynél szebb még soha nem volt a föl­dön, hozzája hasonló is csak egyszer, mikor az Úr teremté­­ Ádámot és melléje randelé Évát. A munkásnak 10 óra volt a dol­gozási ideje régen. Sok ! Mondta Leninnek ! Sok ? Hát legyen ki­lenc ! Ez is sok ! Hát legyen nyolc. Lassan lementek egészen napi 2 óra hosszára, amellett szombaton, csütörtökön és hétfőn pihenőt tartottak. Éppen úgy tet­tek, mint a világverő híres ,de a vörös hadseregben csapatai. Hogy most sáros az út, most szemetel az eső, kicsit ólmos vagyok, nem rukkolunk tiszthelyettes elvtérs. És lassan kezdett rogyadozni minden : hús, kenyér, krumpli és mindig kevesebb termett s folyton több lett a rongy ! Elvesszük a burzsujoktól ! Ordították. El is vet­ték. De ez is elfogyott s akkor jött az éhhalál. Ez még Marxnál is nagyobb úr, meg Leninnél. Most azután, mivel a soványság miatt egymást sem tudják meg­enni, újra kezdenek ráfanyalodni a dologra. Egy francia író meséli el az orosz munkásság félreve­zetett buta tömegének nagy ka­tasztrófáját, írja, hogy eleinte csak a nyolcórás munkaidőt állítják vissza, majd ezt is kénytelenek felemelni, mert a dologtól elszo­kott munkások nem dolgoznak megközelítőleg sem ennyit, mint azelőtt. így lesz a munkaidő előbb kilenc, majd tíz és igen sok eset­ben 12 óra naponta. Arra is kény­szerítik a munkásokat, hogy mondjanak le a szombati pihenő­napjukról. 1920. év elején köte­lező munkára mozgósítanak min­denkit, beszüntetik a munkások ellenőrzési jogait és szigorú fe­gyelem alá vonják őket. De nem­csak azokra vonatkozik a moz­gósítási rendelet, akik egy gyár kötelékében állanak, hanem mind­azokra, akiknek munkájára ép­pen szükség van az illető gyár­ban. Hiábavaló a szovjet kormány minden mentegetőzése, hogy mind­ez a munkásság érdekében törté­nik, nem tudják meggyőzni az orosz munkást, hogy most jobb a helyzete, mint volt a cári ura­lom idején. Annál is inkább, mert a termelés folytonos csökkenése miatt a kormány kénytelen volt a nagy garral beszüntetett akkord­rendszerre visszatérni. S hogy a munkásokat fokozott erőkifejtésre serkentse, jutalmakat rendszeresí­tett a szorgalmas munkások ösz­tönzésére. Viszont azonban bír­sággal sújtják azt a munkást, ki kelleténél kevesebbet dolgozik. Háromnapi igazolatlan távollét esetében fegyelmi bíróság elé ál­lítják a munkást és kényszerítik, hogy az elmaradt munkát a ren­des munkaidőn kívül pótolja. A bolsevikok eljárása teljesen a kö­zépkor szokásaira emlékeztet. Hi­szen még a tartózkodási helyét sem szabad vé­toztatnia a mun­kásnak s a rendeletek vasszigora köti a gyárhoz, és kényszeríti túl­feszített rabszolga munkára. És sztrájkolni ? Gondolni sem mer­nek erre ez orosz munkások többé, hiszen a sztrájk államelle­nes bűncselekmény, így fest az a bolseviki eldorédé. Menjen oda hát, aki itt nem fér a bőriben. . Vasárnap felkerekedik Tabánnak népe és népgyű­lést tart a Jókai, Bolond és Szerencse utcák kiburkolása ügyé­ben. A népgyűlés délelőtt 10 órakor a Szerencse utcai iskolában lesz. Az a több évtizedes törekvés, mely Tabán városrész népének lelkében él s mely a várostól, mint édesanyától várja, kéri, sürgeti azt, hogy végre ezt a talán nagy részt szegény néposztály lakta, de régi hűségben, becsületben soha el nem maradó városrészt kezelje édes gyermeke gyanánt és a három utcát, mint amelyek­kel átjárása, forgalma biztosítva van, sürgősen, még ez év őszén burkoltassa ki, hogy már a tél sara ellen találja meg védelmét a városrégz népe s ne legyen kénytelen ezután is széttépetni kocsiját, sárban von­szolni tíz kilónként tüzelőjét, élel­mét és nyomorogva juttatni el a köves alig koporsóba zárt halott­ját. A lehetőség meg van. A rak­part kövei rendelkezésre állanak, homok akad a város bányájában, a polgárság hoz áldozatot, aki nem tud, ad fuvart s akinek lova sincs, oda adja a két karját. A jóakarat is meg van. Ezeket önti majd formába a népgyűlés, me­lyet Losonczy Endre lelkész és társai vasárnap délelőtt 10 órára hívtak össze a Szerencse utcai iskolához. Minden érdekelt ott legyen 1­ 50 ezer már a vagyonváltság díjja. Ma ismét a búza árával kap­csolatos átirat érkezett a pénz­­ügyigazgatóságtól. A miniszter utasítása alapján a szeptemberi vagyonváltság búza árát közölte a pénzügyigazgatóság. Régen már csak szórványosan fizetik ezt a valamikor nagy fontosságú Hege­dűs féle találmányt, sokan már azt is gondolták, hogy kiment a divatból, de nem. Nagyon sokan vannak még, akik felé se néztek még az adóhivatalnak, vagy akik annak egy részével hátralékban vannak. Ezért szabja meg hűsé­gesen, hónapról-hónapra újólag a gabonaváltság árát a pénzügymi­niszter, mint most is. E szerint szeptemberre a gabonaváltság ára mázsánként 50 ezer korona, míg ezzel szemben a búzaföldadó váltsága csak 30 ezer. A pénz­ügyi kormány ezzel a kedvez­ménnyel kecsegteti a polgárságot, azért jó lesz ezt figyelembe ven­ni és sietni a lerovással, mert majd egyet gondol a miniszter és 50 ezerre emeli a búzaföldadót is, mint ahogy tavaly egyszer vá­ratlanul felemelte a váltságot. Aki azonban egyszer befizette a pénzt, az könnyen beszél, mert arra az emelés nem vonatkozik, vissza­ható ereje annak nem lévén. A kölcsön hírére olcsóbbodást várnak. Genfben ma kezdették el a népszövetségi tárgyalásokat s ma alakult ki a Mussolini és Benes találkozása nyomán a hangulat irántunk. Ma került nyilvánosság­ra az olasz kormány félhivatalos lapjának, a Nacionalnak vezető cikke, mely olyan, akárcsak Mus­solini maga mondaná. S ebben az áll, hogy hiába mesterkednek a kis­­antant, van egy nagyhata­lom, mely soha Integ nem engedi, hogy Magyarország gazdaságilag legyöngíttes­­sék, így a külföldi kölcsön ügyében sem tűr gátló beavatkozást. Mind­ezek alkalmasak annak a felte­vésnek a megerősítésére, mely szerint Magyarország ügye most már jobban áll és a külföldi köl­csön valóban és hamarosan meg lesz. Ettől vár mindent a magyar kormány és ettől vár javulást a magyar nemzet is. És hogy nem alap nélkül, azt mi sem bizonyít­ja jobban, minthogy pusztán a jó hírek hatása alatt Budapesten már megcsapta az emberek ar­cát az olcsóbbodás szele s például Vásárhelyen a legszebb szalonna 14 ezer korona volt és nem 16— 20, ahogy egy héttel ezelőtt ad­ták. Az emberek kezdenek job­ban vigyázni és ráülni a pénzre, emiatt már tegnap sok téren meg­állt a vásárlás és az emberek a pénzt begombolva várnak, mert érezték, hogy hamarosan emelke­dik pénzünk, ha sikerül a köl­csön. A nagy lakodalom a Népkertben lesz. A vásárhelyi zöldségtermelők az előző években megmutatták, hogy van bennük teremtő erő. Itt, a sivatagban, hol még a búzaszál is úgy hajladozik, mintha moso­lyogna azon, aki szegfűt, paprikát, meg karfiolt ajnároz, bátor nézés­sel mertek szembe nézni ezzel az ostoba előítélettel. Azután megmutatták, hogy nem ijednek meg az időtől. Öntöztek, locsol­tak, verejtékeztek. S míg a határ a szemeivel se látott dinnyét, ők súlyos ezreseket kerestek abból. Megmutatták, hogy van bennük alkotó erő, elhatározás, munka­kedv és elszántság. Hogy gyö­nyörű dolgokat tudnak termelni. Most megmutatják, hogy mulatni is tudnak és mulattatni. Nagy népünnepélyük vasárnap lesz a Népkertben d. u. 3 órai kezdettel. Délelőtt a fúvós bandával lako­dalmi felvonulást rendeznek, ahol mtmmsmmmmsmm Nagy József lesz a fölmars, aki még egyszer megkívánta a kérő­­séget. A népkertben népies mu­tatványok lesznek, sátorokban gyümölcs és vetemény kiállítás, este bál. Az egész várost ez után is szívesen invitálják az ünnepélyre. Az iparosság részt kér a lakásépítő országos akcióból. A Keresztény Iparosok Országos Szövet­sége elnöki tanácsülést tartott, amelyen foglalkozott az őszi program megállapítá­sával és a szeptemberi rendkívüli köz­gyűlés előkészítésével. A szövetséget a jövőben fokozottabb munkára utalják azok a kérdések, amelyek éppen az utóbbi idő­ben olyan mélyen belenyúlnak az iparos­ság életébe. A közgyűlést, ahol a legújab­ban fölmerült kérdésekről lesz szó, szep­tember 3-án a Károlyi-palota nagytermé­ben tartja a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége, amelynek programján Müller Antal az adóvalorizációról, Miklós Ferenc a szövetség ügyésze pedig az uzsorabirás­­kodés kérdéséről fog előadást tartani. Vezető helyen a közgyűlés programjáról ezeket mondották: — Szövetségünket az uzsorabiráskodás ügyében kiadott rendeletén, s az adóvalo­rizáció kérdésén kívül legújabban a lakás­építési akció tervezett lebonyolítása ér­dekli. Mivel a lakásépítési akció egész sereg iparágat foglalkoztat, nagyon fontos a kérdésnek az elintézése. Mi már a la­kásépítési akció nemzetgyűlése tárgyalása alkalmával is figyelő szemmel kísértük ezt az ügyet, és félő, hogy a nagyvállal­kozók és bankok mellett elfeledkeznek a kisiparosokról. A Keresztény Iparosok Or­szágos Szövetsége mindent megtesz, hogy a lakásépítési akció keretében a kisiparos­ság érdekeit a legmesszebbm­enően meg­védje A kisantant csaló, a nagy pedig hunczut. Gróf Apponyi Albert nem na­­gyon bízik a külföldi tárgya­lásokban, mert ott még nagyon messze járnak az igazságtól. Apponyi Albert gróf a minap érke­zett haza külföldi útjáról, ahol a magyar kormány képviseletében tárgyalásokat folytatott. Legutóbb a genfi népszövetségi ülésen, majd a kopenhágai interparlamen­táris konferencián vett részt a magyar kormány megbízásából. Apponyi Albert gróf egy újságíró előtt a következőkben nyilatkozott: — Az ország külpolitikai helyzetét ille­tőleg, ha őszinte akarok lenni, nem jó benyomásaim vannak. A nemzetek szö­vetsége tanácsánál végzett munkából azt a következtetést kell levonnom, hogy ott nagyon nehéz lesz igazságot kapnunk ha igazunk a még mindig dédelgetett államok igazi vagy vélt érdekeivel el­lenkezik. Abban az ügyben amit én képviseltem, lehetetlen lett volna ellenünk dönteni en­nélfogva a tanács egy vékony ürügyet keresett arra, hogy a döntés elől kitérjen. Még azok az államok is, amelyek velünk rokonszenveznek, nehezen határozzék el magu­kat­ arra, hogy a rokonszenv kedvé­ért volt szövetségeseikkel ellenkezésbe kerüljenek. Egy kivételt vélek látni abban a magatartásban, amelyet Olaszország és különösen An­glia a mi külföldi kölcsönünkó ügyében tanúsít, mert ebben az ügyben ott valóban erélyes támogatást nyerünk. Nincs tehát kizárva, bár túlságosan vér­mes reményeket nem szabad táplálnunk, hogy a miniszterelnök genfi útja el fogja hárítani az akadályokat, melyek e köl­csön elnyerésének még útjában állanak, annál is inkább, mert ott a jóakaró nagy­hatalmak támogatása mellett találkozha­tó a kis­enfente vezető államférfiéival. — Az előbbiekből önként következik, hogy a belső konszolidációnak — értve ezalatt közgazdasági erőforrásainknak fenntartását, fokozását és céltudatos ki­használását is — milyen óriási jelentő­sége van külpolitikai helyzetünk tekinte­­tében.­­ Magam teljesen kívüle állok minden

Next